Népszava, 2022. július (149. évfolyam, 151-176. szám)

2022-07-02 / 152. szám

4 VISSZHANG Legyőzhető a Fidesz, de éppen más ligában játszik A túlhatalom sokkal könnyebbé teszi a Fidesz kommunikációs tevékenységét, de a megtévesztő üzenetekkel nincs egyedül - a kampányok természete már csak ilyen. Tóth Csaba számos politikai kampányban vett részt, uniós és világszinten is, szerinte tavasszal a választási kampányok egyik legrosszabbikát láttuk. A Fidesznek persze eleve sokkal könnyebb dolga volt, az ellenzéknek pedig jóval nehezebb, de a Fidesz sokkal jobban is játszott az egyébként is sokkal jobb lapjaival. Ami igazságtalan, már csak azért is, mert mindezt közpénzből felépített erőforrásokkal teszi a mai napig. BALASSA TAMÁS­ ­ Az EP-ben Cseh Katalin kabinetfőnökeként dolgozott 2019 óta. Idehaza nem a kormányfüg­getlen elemzőknek áll a zászló még egy jó ideig. Miért tért vissza Magyarországra? - Kezdettől így terveztük: két évre vállaltam a kabinetfőnökséget. Fő célom az volt, hogy a stra­tégia és a struktúra kialakításában veszek részt, ami azután olajozottan működik. Mostanra Cseh Katalin nemcsak a frakció, de pártjának alelnöke is, Brüsszelben az egyik legelismertebb parla­menti politikus. Szeretném azt gondolni, hogy a vállalások működnek. - Mit tanult a brüsszeli évekből? - Két év alatt az ember rengeteget tanul - hadd emeljek ki csak három dolgot. Egyrészt, bebizonyosodott, hogy az EP-képviselőség nem parkolópálya. A momentumosok meg­mutatták, lehet másképp csinálni az európai politikát: értékalapon, érthetően, egyszerre üzenve az európai és magyar közvéleménynek. Ráadásul az EP-képviselők belpolitikailag is fontosak. Donáth Anna a Momentum elnöke volt, Cseh Katalin pedig jelenleg is alelnök. A másik tapasztalat az, hogy az ember meglát­ja, miként működik egy olyan politikai szer­vezetrendszer, amely - ezt idehaza gyakran elfelejtjük - tárgyalásokon és kompromis­­­szumokon alapul. A hazai ellenzéket gyakran vádolják azzal, hogy nem tud megegyezni, elté­rő érdekei vannak, miközben ez a demokrati­kus politika normája. Nem a magyar ellenzék furcsa, hanem a magyar kormány furcsa. Az ellenzék a maga problémáival, nehézségeivel, állandó kompromisszumaival és eltérő érde­keivel sokkal inkább viselkedik úgy, ahogyan az európai politika. A harmadik válasz személyes: a politikai környezetben fontos, hogy kipró­báljunk különféle szerepeket. A kabinetfőnöki szerep aktívabban párthoz kötődik, de voltam már egyetemi oktató, most pedig tanácsadó cé­gem van. Ezek hasznos szerepek.­­ Miközben Orbán Viktor szó szerint ellen­ségként beszél az unióról, lassan tíz évet ölelnek fel a következő fogalmak: Tavares- (2013) és Sargentini-jelentés (2018), öt éve óta araszoló 7-es cikkelyes eljárás. Kicsit mintha Brüsszel is furcsa volna, furcsán engedékeny.­­ Ez nekünk, magyaroknak fontos kérdésfel­tevés, de nem tükrözi a valóságot. Azt csak a kor­mány akarja elhitetni, hogy van Brüsszel, és van vele szemben Magyarország vagy Lengyelország. Mindenki pontosan érti, hogy azok a demokrati­kus alapgondolatok, hogy a (parlamenti) többség ne tehessen meg bármit, Magyarországon sé­rülnek, de amikor az unió létrejött, erre egészen egyszerűen nem gondolt senki. Hosszú vitákkal, kompromisszumokkal, megoldási javaslatokkal lehet haladni. Nincs is kinek engedékenynek len­ni, hiszen a magyarok ott ülnek minden brüsszeli intézményben.­­ Navracsics Tibor az év második felére jósol megállapodást a visszatartott uniós kifizeté­sek ügyében. Hogy látja, hajlékonyabb lesz-e a pénzszűke felé haladó magyar kormány? - Szerintem igen. Navracsics Tibor a Fi­desz mérsékeltebb politikusa, kinevezésének üzenete van. De nem szeretem, amikor leegy­szerűsítjük az Európai Unió és Magyarország közötti kapcsolatokat a forrás- és jogállamiság kérdésekre. Sok bonyolult terület van. Egy biz­tos, előbb-utóbb valamilyen megállapodásnak születnie kell, mert ugyan az érthető, hogy miért nem indultak meg a kifizetések, de azt elég ne­héz lenne indokolni, hogy permanensen miért nem kapja meg a forrásokat Magyarország. - Mindkét momentumos EP-képviselő beke­rült már a Fidesz-propaganda célkeresztjébe. Mennyire volt nehéz a lejáratókampányokat Brüsszelből kezelni? - Minél fontosabb lesz egy politikai szereplő, minél komolyabb ellenfél most vagy a jövőben a kormányoldal számára, annál több támadást kaphat. Elég Karácsony Gergely személyére gondolnunk, vagy Fekete-Győr András állandó támadására.­­ Világos üzenet, következetes stratégia, fe­gyelmezett kampánygépezet - sok más mellett Tóth Csaba 1979-ben született. Politológus, szo­ciológus, két és fél évvel ezelőttig az ELTE Politika­­tudományi Intézetének oktatója és a Republikon Intézet igazgatója, az Európai Liberális Fórum el­nökségi tagja. 2019-től két éven át Cseh Katalin (Momentum) EP-képviselő kabinetfőnöke volt. Hazatérve, tanácsadó céget alapított. Fél éve je­lent meg legújabb, A tökéletes kampány - nyer­tes stratégiák című könyve, ezt a három fő összetevőt említi fél éve megjelent könyvében a tökéletes kampány ismérveként. A tökéletes azonban - szemben egy festménnyel vagy egy műugrással - kampány esetén durván visszataszító is lehet.­­ Ez így van. Egy kampány nem mond sem­mit a tartalomról. Magukat környezetvédőként hirdető, de környezetszennyező szervezetek is tudnak tökéletes kampányokat folytatni. Egy de­mokratikus politikai rendszerben szimpatikus és antipatikus politikai szereplők is folytatnak ilyen típusú kampányokat.­­ Nem mintha ez egy demokratikus rendszer volna. Ha a győzelem fokát nézve a Fidesz tö­kéletes kampányt csinált, akkor az ellenzéké - mondjuk - tökéletlenre sikerült? - Katasztrofális volt. Ha megnézzük a fent említett szempontokat, fegyelmezettséget nem találunk. Világos üzenetet sem, hetente válto­gatták a mondandót, és azt is, miért kellene rájuk szavazni. Az eddigi kampányok egyik legrosszab­bikát láttuk.­­ Sokak szerint az utolsó hetekben érkező „háború vagy béke", „vér vagy olaj" egyszerű­ségű kormánypárti üzenetek megpecsételték a választás kimenetelét. Egyetért? - Nem értek egyet. De egy ellentmondásra is felhívnám a figyelmet: ha valaki szerint a Fidesz túlhatalma vagy erős médiája döntött, akkor nem mondhatja egyúttal azt is, hogy a háborúval kapcsolatos üzenetek határozták meg a válasz­tást. A Fidesznek persze eleve sokkal könnyebb dolga volt, az ellenzéknek pedig jóval nehezebb, de a Fidesz sokkal jobban is játszott az egyébként is sokkal jobb lapjaival. Az ellenzék pedig még a rosszabb lapjaihoz képest is rosszul mérte föl a lehetőségeit. - De az kijelenthető, hogy a Fidesz a média­fölénye miatt bármilyen üzenetet el tud juttatni a választókhoz, gyakran meg is tévesztve őket? - A túlhatalom sokkal könnyebbé teszi a Fi­desz kommunikációs tevékenységét, ez igaz. De a megtévesztésről sokáig beszélgethetnénk. Nem szeretem a „Fidesz hazudik, az ellenzék igazat mond” típusú megközelítéseket, mert nem iga­zak. Az igaz, hogy a Fidesz lényegesen gyorsab­ban, könnyebben tudja eljuttatni az üzeneteit a választókhoz, és ez igazságtalan, már csak azért is, mert közpénzből felépített erőforrásokkal teszi. Erre az ellenzék nem képes. De az ellen­zéknek nem is volt olyan üzenete, amely a kor­látozottabb és gyengébb felületeket is használta volna. Ha valaki utólag meg tudja mondani, mi volt az ellenzék plakátjain... és ez nem csak azért nehéz, mert kevés plakátjuk volt. - Az ellenzéki összefogást leléptették április 8-án, de a kiütött versenyző még mindig padlón van. Mintha pihenne. Indokolt? - A gyengélkedés az élet számos területén természetes velejárója a vereségnek, ez így van a politikában is. - Legyőzhető még a Fidesz választáson ? - Persze, hogy legyőzhető. Nem tudom, men­­nyivel lett mostanra nehezebb, de ez akadémiai kérdés. Legyőzhető a Fidesz, de ettől nagyon messze van a mai parlamenti ellenzék, és bárki más is. Azt is érdemes látni, hogy a Fidesz nem pihen. Ez sikerének az egyik titka, nemcsak hogy nem ül a babérjain, de alakít, módosít, adaptáló­dik, vagy ha úgy tetszik, politizál. Ehhez képest, ha jól értem, akkor az ellenzék önkormányzati képviselői helyek körüli „dealelgetéssel” és vere­ségek kezelésével van elfoglalva. Nincsenek egy ligában a Fidesszel. - Melyik az a könyvében elemzett kilenc kampány közül, amely tanulsággal szolgálhat a magyar politikai helyzetre? - Az Obama-kampányt szoktam legtöbb­ször példaként említeni. Leginkább azért, mert esélytelen volt, ha nem is az ellenfeleivel, hanem a saját versenytársaival szemben. Relatíve is­meretlen szereplőből csináltak világszenzációt. Érdemes lenne sok elemet átvenni belőle, külö­nösen a stratégia fontosságát és az üzenetekét. Amikor elindult az előválasztási kampány, Oba­­mát a demokrata szavazóknak nagyjából ötöde ismerte, és kétharmaduk Hillary Clintont tartot­ta esélyesebbnek. Ezt fordította meg. -Mi volt a titka? - Felismerte, hogy ha megismerik, akkor ro­konszenvesebb lesz Clintonnál, ezért minden erőforrását arra használta, hogy a legelső ver­senyben meghaladja az elvárásokat. Azt gondol­ta, ez olyan médiahype-ot jelent majd, hogy el­kezdenek odafigyelni rá. Nem lehetett egyszerű hallgatni a kritikusait, akik amiatt bírálták, miért nem kampányol itt vagy ott, miért nem mond több „fekete vagy éppen fehér” üzenetet. De csak azért is a 98 százalékban fehér Iowa megnyeré­sére összpontosított. Meg is nyerte. A lézerfó­­kuszú, koncentrált, egyértelmű célzás meghozta a sikert. - Melyik kampányba látott bele mélyen? - A brüsszeli felkérésem előtt több kampány­szervezetnek is tagja voltam, de talán Macron, Trudeau és Rutte liberális kampányait láttam a legközelebbről. A munkatársaikkal gyakran ta­lálkoztam.­­ Jó hallgatni ezeket a neveket - a holland Mark Rutte Orbán egyik legélesebb kritikusa - kulturált politikai klímát idéznek, bár kemény csatatereket. És ha már liberalizmus: Magyar­­ország valóban jobboldali országgá lett? El tud tolódni ennyire egy ország politikai pólusa alig több mint tíz év alatt?­­ Nem. Ami pedig a politikai kultúrát illeti, Hollandiában politikai gyilkosságok és iszla­­mista támadások történtek, Kanadában teher­autók blokkolták a fővárost, Franciaországban negyedek gyulladtak fel és emberek haltak meg tüntetésekben. Nemcsak arról van szó tehát, hogy ezek liberális országok, hanem arról, hogy a különböző pártok képesek színes politikai mozgalmakat építeni. De ne gondoljuk, hogy ez magától történik. Magyarországot azért mér­jük jobboldalinak, mert a Fidesz kialakított egy erős politikai közösséget. Ügyesen talált meg, majd hatékonyan, néha gátlástalanul épített fel egy olyan szervezetrendszert, amely a számára fontos értékeket népszerűbbé teszi, mint ami­lyennek gondolnánk őket. A jobboldaliság-bal­­oldaliság mélyrétegeibe ne menjünk bele, de ha az állami szerepvállalással kapcsolatos attitűdöt nézzük, akkor Magyarország baloldali. És min­den kormányzati erőfeszítés ellenére a mai napig az egyik leginkább EU-párti tagállam. < <>v­a­g­y IDOO

Next