Népszava, 2023. február (150. évfolyam, 27-50. szám)
2023-02-04 / 30. szám
Tárca - Televízió SZÉP SZÓ 17 PÓR FITA FENTŐ! mint azt múlt héten megígértem a kedves olvasóknak, a marseille-i történetekről szóló tárcasorozatom után valami egészen más következik: az élethez elengedhetetlenül szükséges másik mániám, megszállottságom és szerelmem tárgya, a magyar irodalom témaköre, pontosabban szólva, magyar írókról és költőkről szóló portrék, tollrajzok sorozata. A tollrajzok szót Schöpflin Aladártól csórtam, neki van egy remek kötete, amelyben klasszikusokról és kortársakról ír remekbe szabott kis esszéket. Nem garantálom, hogy az én sorozatom minden egyes darabja remekbe szabott lesz, de azért ígérem, igyekezni fogok, hogy hétről hétre fenntartsam az érdeklődésüket. Annál is inkább, mert olyan kortárs írókról is szeretnék írni, akiknek a műveit (nem őket személyesen!) nemigen kedvelem. Előre tudom, hogy ebből mennyi sértettség, harag és düh áramlik majd felém, de nemigen foglalkozom ezzel, elvégre nem személyeskedni fogok, hanem leírom a saját véleményemet, szigorúan fenntartva a jogot a tévedésre s szem előtt tartva azt a nagy igazságot, hogy az őszinteség nem azonos az igazsággal. Nincs nálam az irodalmi bölcsek köve (Ki plagizálta el? - kérdezhetné a posztmodern emlőkön nevelkedett olvasó), nem tartok rá igényt, hogy igazam legyen, és arra sem, hogy egyetértsenek velem, mert nem meggyőzni akarom az olvasót, hanem felhívni a figyelmet arra: az irodalom messze nem azonos azzal az iskolai tantárggyal, amit csináltak belőle. Hogy ki mindenkiről fogok írni? Felsorolom azoknak a nevét, akikről egészen bizonyosan, de ha netán kihagyok valakit, az nem azt jelenti, hogy nem kerül majd sorra. Balassi Bálint (róla alant még lesz szó), Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Ágai Adolf, Tompa Mihály, Nagy Ignác, Eötvös Károly, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Kiss József, Vajda János, Rákosi Viktor, Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor, Ady Endre, Tollrajzok Balassitól Halász Ritáig KÁCSOR ZSOLT Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Molnár Ferenc, József Attila, Radnóti Miklós, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Somlyó Zoltán, Heltai Jenő, Szép Ernő, Herczeg Ferenc, Márai Sándor, Szentkuthy Miklós, Sinkó Ervin, Móricz Zsigmond, Wass Albert, Hamvas Béla, Passuth László, Kodolányi János, Szabó Dezső, Németh László, Mándy Iván, Csurka István, Csoóri Sándor, Hernádi Gyula, Lázár Ervin, Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Orbán Ottó, Szécsi Margit, Karinthy Ferenc, Faludy György, Nagy László, Juhász Ferenc, Hajnóczy Péter, Ottlik Géza, Kertész Imre, Petri György, Tandori Dezső, Esterházy Péter, Térey János, Borbély Szilárd, Rónaszegi Miklós. Az élő kortársak közül pedig: Baranyi Ferenc, Bari Károly, Gergely Ágnes, Nádas Péter, Spiró György, Bereményi Géza, Németh Gábor, Márton László, Kukorelly Endre, Kovács András Ferenc, Tóth Krisztina, Erdős Virág, Aczél Géza, Péntek Orsolya, Szeifert Natália, Egressy Zoltán, Garaczi László, Darvasi László, Báthori Csaba, Balla Zsófia, Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Marno János, Győrő Balázs, Krasznahorkai László, Markó Béla, Ungváry Rudolf, Ferencz Győző, Várady Szabolcs, Zoltán Gábor, Horváth Viktor, Szilasi László, Rakovszky Zsuzsa, Vámos Miklós, Bán Zsófia, Cserna-Szabó András, Háy János, Kerékgyártó István, Gyurkovics Tamás, Schein Gábor, Grecsó Krisztián, Peer Krisztián, Bödőcs Tibor, Babiczky Tibor, Halász Rita. A fenti lista semmilyen értelemben nem személyes kánon, elvégre a felsoroltak között vannak olyan írók, akiknek a műveit nem sokra tartom, de miután ilyen-olyan oknál fogva a közbeszéd alanyaivá lettek (lásd: Wass Albert), szeretném elmondani a véleményemet az ő dolgaikról is. Ami pedig az írói tollrajzok sorozatcímét, a Pár fita fente!-t illeti, arról én is nagyon szeretném tudni, hogy mi a fenét jelent. Mint azt bizonyára sokan tudják, ez a rejtélyes kifejezés, amely valójában káromkodás, Balassi Bálint egyik magánlevelében fordul elő, és tudtommal sajnos máig nem tisztázott, hogy a több száz éves szitokszavakat miképpen lehetne mai magyarra fordítani. A pór még csak érthető, de nem tudni, hogy ebben az ízes és szépen alliteráló káromkodásban mit jelenthet. (Olvastam erről néhány nyelvészeti tanulmányt, de egyik sem volt meggyőző.) Azért választottam éppen ezt, mert minden nagy író és költő rejtélyes és megfejtésre vár. Ha irodalomtörténész volnék, egy írói pályakép megírása esetén a zsinórmérték számomra Mikszáth Kálmántól a Jókai Mór élete és kora című remekmű volna. Az igaz, hogy ezt a művet ma egyetlen valamirevaló doktori iskolában sem fogadnák el doktori disszertációnak, mivel a tudományos értekezés szabályainak és előírásainak nem felel meg. De amikor olvassuk, ne ezzel törődjünk, inkább abban gyönyörködjünk, hogy egy Mikszáth formátumú író miképpen tűzi tollára egy kortársát - hiszen nincs annál nehezebb, mint kortársról írni. Hiszen éppen az állja tekintetünk útját, aminek a segítségünkre kellene lennie: a kortársi látásmód. Ez az a kortársi látásmód, ami vélhetően engem is meggátol abban, hogy a föntebb felsorolt listában szereplő egyes alkotók teljesítményét tisztán és elfogultságtól mentesen láthassam. Veselkedjünk hát neki, s miként Arany írta volt: „én uram isten! Csak rajta! hadd lám, mire megyünk ketten!”. in O<o A tollrajzok sorozatcíme Balassi Bálint egyik magánleveléből származik Jelizaveta: Oroszország szép arca a magyar kormány álláspontját Oroszország ukrajnai agressziójával kapcsolatban alighanem senki és semmi nem jelezte olyan egyértelműen, mint a köztévé. Na, nem a híradókkal, vitaműsorokban elhangzó véleményekkel vagy politikusok megszólaltatásával. Nem. Egyszerűen azzal, hogy műsorára tűzte a friss-ropogós Jelizaveta című orosz történelmi sorozatot. Nem bonyolódnék most bele az orosz kultúra mai diszkriminálásának kérdéskörébe, meg „tudni illik, hogy mi illik” fejtegetésekbe. Ami tény, a nagyrészt 2021-ben forgatott produkciót 2022. március 9-én mutatta volna be megrendelője, az állami Rosszija 1. Az a csatorna, amely hivatalos propagandát közvetítő, nacionalista, olykor uszító hangnemű háttérműsoraival (A hét hírei; Moszkva; Kreml. Putyin; Este Vlagyimir Szolovjával) fontos szerepet játszott a háború hangulati, ideológiai előkészítésében. A harcok kitörése óta pedig az események követésének, értelmezésének hamis hírek terjesztésével is gyanúsítható ügyeletesévé vált. Programját ideiglenesen törölték az európai szolgáltatók kínálatából. A háborús helyzettel kapcsolatos intenzív feladatai sokáig nem engedtek teret a Jelizaveta premierjének. Augusztus végén aztán mégis sor került rá. És láss csodát, két hónap múlva mi is elkezdhettük nézni a Dunán. Mit is jelent ez? Hogy elutasítjuk a politikai ellentétek kiterjesztését a kultúrára? Valamelyest igen, de ehhez elég volna pár Tarkovszkij-, Szokurov- vagy Zvjagincev-film sugárzása. Vagy esetleg oroszbarátságunkat fejeznénk így ki, történelmi pompával megtámasztva Oroszország FORGÁCS IVÁN nagyságát, birodalmi erejét? Ehhez a sorozat nem elég hivalkodó, ha egyáltalán megalapozott lenne ilyesmivel vádolni a magyar kormányt és médiáját. Az üzenet ennél sokkal prózaibb és szikárabb. Arról szól, hogy számunkra nincs különösebb jelentősége az orosz állam háborús agressziójának. Ennyi belefér. Ez Oroszország és Ukrajna konfliktusa, amelyet most éppen a harctéren, százezrek lemészárlásával rendeznek. Van ilyen. Nekünk nincs közünk hozzá, nem kell benne semmilyen szinten igazságot tennünk. Menjen csak az a Jelizaveta, hajó. Le is ment hát a Jelizaveta. És a „jó” minősítést is meg lehet adni neki. Klasszikus romantikus, történelmi (kaland) film. Korszerű technikát alkalmazva, elképesztő látványossággal, jó tempóban, egyenes vonalú történetvezetéssel, merítve egy kellő adagot a végtelen gazdagságú orosz színésztengerből elmeséli Nagy Péter lányának, a majdani Jelizaveta cárnőnek szép reményekben és nagy megrázkódtatásokban gazdag ifjúkorát. A trónöröklés zavaros viszonyai között egyik udvari intrika követi a másikat, a szereplők egy idő után már mintha maguk se tudnák, éppen kinek az oldalán állnak és ki ellen esküsznek össze. Jelizaveta menekülne ebből a közegből a szerelem szárnyán, de nem sikerül neki. Szépsége, ösztönös, érzelmekkel teli megfontoltsága és apjának egyik ármányos kézből a másikba vándorló, a trónt ráhagyó végrendelete miatt sok híve van. És akaratlanul is olyan kiváló érzékkel kezeli a konfliktusokat, ami uralkodói kvalitásokat sejtet. A sorozat végére ez benne is tudatosodik, és elszánja magát az ország irányítására. Mindezt az alkotók mesei hangulatot teremtve tárják elénk. Amit jól jelez egy finom utalás Dumas-ra, az ő történelmi regényeinek világára. A sorozatban fontos szerepet kap Jelizaveta három apródja, akik a „három testőr” szellemében szolgálják, oltalmazzák. Csak kicsit ügyetlenebbek, megmosolyogtatóak. A produkciónak azonban mindenképpen nagy szolgálatot tesznek. Biztosan óvják a patetikus kilengésektől. De lehet, hogy nem is kell óvni. Semmi jéle, hogy Dmitrij Ioszifov rendező és stábja vagy Anton Zlatopolszkij, a megrendelő állami tévécsatorna produceri szerepben közreműködő vezetője valamiféle nemzeti dicshimnuszra szándékozott volna hangolni a történetet vagy aktuálpolitikai üzeneteket próbált volna belecsempészni. Ami egyébként a többi hasonló vállalkozást, köztük a kitűnő Jekatyerinát sem jellemezte. Ha cenzori keménységgel vizsgáljuk át a terméket, talán annyi mutatható ki, hogy szövetében felvillan az orosz központosított államiság több száz éves mitikus feladata: megvédeni az országot a konzervatív arisztokrácia mocsarától és a külföldi hatalmaknak való kiszolgáltatottságtól. A Jelizavetában Mensikov, Dolgorukov és egyéb hercegek (mai fordításban: oligarchák) képviselik az előbbieket, utóbbiakat pedig - igaz, a felvilágosodással együtt - a franciák és a németek. Egyszóval, újra szembesülünk azzal, hogy Oroszország a kultúrájában bármikor képes szebbik, értelmes, humanista arcát megmutatni. Még állami szinten is. A magyar köztévé úgy döntött, most fontos ezt demonstrálnia, felvillantania a szebbik arcot. Nem szabad csak Bucsából kiindulni, abból, hogy a putyini önkény felborította a 78 éve békére épülő európai egyensúlyt. Háború van, de hát istenem. Ez olykor nem természetes? Majd vége lesz. A magyar kormány füttyent egy „Béke rendel!”-t, és annyi. A Duna Tv-n is bemutatott Jelizaveta című orosz történelmi sorozat címszereplője. A köztévé egyértelműen jelezte a magyar kormány álláspontját Oroszország ukrajnai agressziójával kapcsolatban Q1 co