Népszava, 2023. június (150. évfolyam, 125-150. szám)
2023-06-24 / 145. szám
Bor - Tárca 61 SZÉP SZÓ et Ungváry-bort sodort elém a kifürkészhetetlenül kanyargó idő. Az egyik mély és gazdag holmi, ünnepnapokra való. Dr. Ungváry Krisztián Vayi Borászata 2020-as Száraz Szamorodnijának telt illatát nem annyira az ismert száraz szamorodnis-sherrys aroma jellemzi. Bár ízképe inkább gyümölcsös, illata étvágygerjesztő, inkább leveses-leveszöldséges jellegű, az ásványos puszit adó kövér korty karaktere is maszkulin, nem édes. Csípős, 15 százalékos szesz melegíti, a gasztroborok csúcsa: leves után negyven csepp, töltött káposzta vagy töltött paprika például biztos jó mellé, avagy egy kacsasült a mennyekbe szárnyal tőle. Klassz bor nem édes dolgokhoz, nem ilyen aszalt gyümölcsösös-édes közhelyekkel jellemezhető. 3990 Ft. Az nészt, eredeti akit jól-balról káznak, markánsan badelvű kritikus megnyilvánulásaitól bolsevik mindkét tábor B £ 2aB ►> i in I a durvára ideges OjJrF* n 8 törtejobbfimert szakázzák, mert több- r ÍÉ1^ nyíre jókat mond. VT/ Mindig igazságtalannak érzem azok jmkát a részen gyakran feltűnő kijelentéseket is, hogy a magyar egy birkanép. Ez ugyanis hibás általánosítás. Termékenyebb Vitányi Iván terminológiai leleményét használni, az egyharmad országot. Legalább három, nagyjából egyforma Magyarország van ugyanis, ha nem öt: egy nacionalista, egy urbánus és egy olyan, amire bízvást használhat Igazságtalan megállapítások TOMPA IMRE jtk a sokatmondó mocsár szót, a francia forradalomnak ezt az átmeneti kategóriáját. De elkülöníthetjük fent a NER-es (rubelnáci) szegmenst és lent az underclasst is, ami majd egy millió nyomorgó embert jelent. Erre a 9,71 millió emberre mondani, hogy mind birkák, pontatlanság. Úgy egyharmaduk européer, és nem a pártok törésvonalai mentén az: mindig is volt egy européer, veszterniánus, atlantista, centrista stb. szegmens, mely a mérsékelt kereszténydemokrata jobboldalról is rekrutált egy csomó jó arcot a liberális és szocdemféle arcok mellé. A baj az, hogy ez az egyharmad ország mindig kisebbségbe kerül. Erről bővebben legközelebb Dzsentriszendvics című, borajánlóval a kevert politológiai zsebesszénkben szólunk, melyben a borral kapcsolatos üzeneteinket erőltetett átkötésekkel igyekszünk összekapcsolni politológiai anyázásainkkal. Most csak annyit, hogy nem lehet azt mondani: a magyar nép - mert van egy örökes modernista minoritás, ami azért majd hárommillió ember, akik (mindenkor) rühellik ezt az egészet, mint a kukoricagölődint. A másik ilyen pontatlanság, hogy a miniszterelnök úr bedilizett, megőrült. Ez a magyarázat mindig a dolog félreértéséből fakad. Szó sincs őrületről, megháborodott elméről. A magyar főminiszter nem pszichopatológiai, hanem morális probléma. Kétségtelen, hogy van egy egyértelmű pszichopata vonása is, mint mindenkinek, akit még kamaszkorában is jól agyonvert az apukája (https://www.youtube.com/watch?v=tFQ9yphPsIo), ez az empátia teljes hiányában nyilvánul meg. De politikai mozgása teljesen érthető, és véleményünk szerint nem elmebajra vezethető vissza, hanem a morális érzék hiányára. Az első miniszter úr egyszerűen rossz és nem européer politikus, aki a hatalom megtartása érdekében totálisan abszolutista módszereket alkalmaz a misera plebs contribuens, a nyomorult adózó nép megsarcolásától kezdve Kompország keletre kormányzásáig és kikötéséig. Politikája minden elemében antidemokratikus eszközrendszert alkalmaz. De nem pszichopatológiai értelemben hülye, hanem legfeljebb moral insanity, erkölcsileg elmezavaros, akinek a covidos halottak ezreitől a sokmilliárdos csalásokig, a tanárok megalázásától az ország külpolitikai elszigeteléséig, a tudatos hazudozástól a leghitványabb lakásokat helyzetbe hozó kontraszelekcióig és tömeggyilkosok szájjal való kényeztetéséig semmi se drága. Na persze, kettőn áll a vásár; könnyű a , ’ , v / j Katát, Kádár népét, nem ^ . Kádár Katát, hanem a ma. v .gyar homo sovieticusok egyharmad országának birkáit táncba vinni, de a társadalom rétegzettségéről majd legközelebb. Fojtsuk bánatunkat egy másik Ungváry-palackba, a 100 éves tőkékről szűrt lendületes és könnyed Furmint 2021-be. Ennek nincs akkora rétegzettsége és térmélysége, sőt a hétköznapok könnyed, inkább egyrétegű bora, melynek illata és ízképe egyértelműen az ananászt idézi, vesz i azt r Ungváry Krisztián Vayi Borászatának 2020-as Száraz Szamorodnija. Klassz bor nem édes dolgokhoz Hatvani állomás Az öregkori erotikusok ciklusból Veronika kiszáll a kocsiból, kezébe adom a cuccait, kétnapos út van mögöttünk, biasztunk is. Megpuszilom az egyik arcát. Messziről hoztam, nem megy olyan messzire el. Te aztán tudsz búcsúzkodni - mondja. Nem rá figyelek. A legalsó lépcsőkövön ül, két lába térdig alatta, mellette gurulós, hosszabb tartózkodáshoz dagasztott bőrönd és kutyus, fülét lógató szomorú beagle. Veronika hátul el. Vissza se néz. A visszapillantó tükrömben már nem látom. Nézem a lányt, a hozzátapadó, jobb kézzel simogatott kutyát. Soha senkivel még nem lehetett ennyire együtt ez a kéz. Elhagyta őket is valaki. Az egyiket. A másikat. Laposodó mellek a kockásan batikolt intelligencia alatt. Kerek arc, sűrű, szálkás, fekete hajzat hanyagul hátraszórva, tarka beagle-szőrt simogató kéz, távolság a szemekben, a szomorú kutyaszemben is. Tavasz van, éppen elmegy. Rám-rám pillant. Gyakran pillant rám, aztán elkapja. Akkor keresi a tekintetet, amikor én mintha nem. - Segíthetek? Néz. S. felé megyek. Néz. Ne nézzen, ne nézzen így. Ha segíthetek, elviszem. - Én is arrafelé - mondja. - Akkor gyerünk. Hallgatunk a kocsiban. - Ki volt ő? - kérdezi egyszer. - Lefogadom, az anyja? - Ne fogadjon, hetvenéves vagyok. A szeretőm, férjes asszony. A férjéhez hoztam vissza. Hm! Minek? Oda tartozik Három kiskorú gyerek. Honnan veszi? Annyi. -Na, ugye! Maga hozzám jön? Még nem tegeződtünk. Dehogy, nem magához. - Csak azt hiszi. - Csak azt hiszi. Vár a barátom S.-ben. - Hiszi, amit nem akar! Azt hiszem. Azt sem tudja, merre van S. - Nem tudom! - Na, ugye. Megyünk, megyünk mendegélünk. - Nekem mindegy, csak guruljon a kerék. - Meg vagyunk áldva. - Még ez is, te szemét! A földúton jobbra megállhatsz. Antónia A hatvani állomáson lassú vonatok jönnek, lassú vonatok mennek. Sohasem volt állomás, mégis az. A jövés-menés között hosszú szünetekkel egyszer csak megint ott vagyok. Kikísértem, akit kikísértem, elvittem a délutáni járathoz, akit elvittem. Az asszonyomat, aki abban a pillanatban még az volt, és sutty, már nem is az. Várja a férje, három kiskorú gyerekkel. Antónia, aki csak jóval később, de talán már másnap lett számomra Antónia, a legalsó lépcsőkövön ült, két lába térdig alatta, mellette gurulós, hosszabb tartózkodáshoz dagasztott bőrönd és kutyus, fülét lógató szomorú beagle. A bejárat előtt, már az utcán, messzire a sínektől. Nézem a lányt, a hozzátapadó, jobb kézzel simogatott kutyát. Soha senkivel még nem lehetett ennyire együtt ez a kéz. Elhagyta őket is valaki. Az egyiket. A másikat. Engem Veronika. Laposodó mellek. Pedig szinte még gyerek, lógnak, csüngenek és csöngenek. Zuhanyzófülkébe, panzióban, nem engedne maga mellé, leskelődhetnék az üvegfal mögött. Sejthetném, ami sejthető. Távolság a szemekben, a szomorú kutyaszemben. Tavasz van, éppen elmegy. Nem jön meg a nyár. Csak a távolság KŐRÖSSI P. JÓZSEF Rám-rám pillant. Gyakran pillant rám, aztán elkapja. Akkor keresi a tekintetet, amikor én mintha már nem ismerném. Segíthetek? * Megyünk, megyünk mendegélünk. - Mindegy nekem, csak guruljon a kerék - Meg vagyunk áldva. Még ez is, te szemét! A földúton jobbra megállhatsz. Voltam már kurva is. És akkor, már otthon, elkezdtem írni Antóniát. A történetét. A testére írtam. Nyeszlett kis nő, gondoltam, de majd a hátáról a hasára fordítom, hogy több, ne csak az ő története férjen rá, így lett. Nem is annyira nyeszlett már. (Regényt nem írok, nincs hozzá türelmem, azt majd valaki más: Antóniáról Veronika, írók lennénk, vagy mik, mind a hárman.) Lapos és szép, elég aprókat félretolni a tangát, azonnal látszik a csiklója! Szomorú pina, szomorú csikló, szomorú beagle itt nálam. A tornácról leskelődik. Városi ember vagyok, falun élek. Megbaszva is szomorú maradt Antónia, látom a beagle szemén. Térdemmel még ölelgethető lehetett volna. Minden jöhet, ami hosszan kemény, ezt mondja. Szerencsés vagyok, minden álmom valóra válik: Antónia. Hetvenéves vagyok, befogadtam Antóniát. Naponta írok a testére Veronikáról, beleégetem a múltamat a jelenemmel és az örömet a múltammal. író leszek vagy mi a fasz, általuk. De hiszen már azok vagyunk mind a hárman: Veronika, Antónia és én. Szerelmeimet, a két-három gyerekes férjes anyákat, csábításaimat mind a ketten az anyámnak nézik. Egyik anyám az egyik, másik anyám a másik. Egyik sem sérteget, hiszen gyerek még mind a kettő. Veronika és Antónia. Az ő anyái miért nem lehetnek az én anyáim is. * Nálam ébred, nálam alszik el. Tőlem szökik, hozzám költözik vissza. Antónia. Veronika. Meg Róza Lujza, a férjet vesztett szajha, a boldog-boldogtalan, anyaszegény, apaszegény Lu, a vietnámi zeneművésznő. * Teremtett pinafarmon élek, teremtett nőromok között. Ők meg énközöttem. „Zuhanyzófülkébe, panzióban, nem engedne maga mellé, leskelődhetnék az üvegfal mögött. Sejthetném, ami sejthető'1 2 Oz<ÖzOo