Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-27 / 23. szám
KULTÚRA_______________________________________________2om.,n!!S 111 Egy itáliai Amerikában OLASZOS DALLAMOK Nagy várakozás előzte meg a világ egyik legjobb együttesének budapesti hangversenyét. A Chicagói Szimfonikus Zenekar és Riccardo Muti bizonyította: jogosan. VARGA PÉTER Ritka látvány fogadta a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe belépőt a Chicagói Szimfonikus Zenekar koncertje előtt. Sok zenész ült már a színpadon, nyilván a pár perc múlva kezdődő hangverseny játszanivalóival foglalatoskodva. Ez persze más zenekaroknál is nagyjából így van, de általában, mikor az ajtókat kinyitják a közönség előtt, már nincsenek a színpadon, a bevonulásuk azután külön ceremónia. De az ilyen pepecselés a hangszerekkel, kottákkal, hogy jut idő az utolsó tennivalókra, bizonyosan segít abban, hogy zökkenőmentesebb legyen a kezdés, szépen szóljanak már az első ütemek is. Fontos ez egy idegen földrészen turnézó zenekar esetén, hiszen le kell küzdeni az alváshiányt, az állandó utazást, az otthon nélkülözését. A chicagóiak turnéja 11-én A tempók, hangszínek, karakterek, az egyes szólamok szerepének bemutatása mind aktuális helyzetüknek megfelelően történt, a mű így kiteljesedhetett teljes egészében, kezdődött, tehát már akklimatizálódhattak, és a műsort is begyakorolhatták tavaly ősz óta, ami nyilván sokat segített abban, hogy egy valóban nem mindennapi élménnyel lettünk gazdagabbak. Most tehát csak Muti jelent meg egy kicsit hosszabb hatásszünet után - miután eloltották a fényeket és elcsendesült a nézőtér -, majd elkezdődött Philip Glass A nyolcszög diadala című műve, és már a bevezető halk vonóshangzásból is hallani lehetett, hogy valóban kiváló zenekar - karmesterével együtt mindenképpen a világ egyik legjobbja (az aktuális helyezés nem igazán fontos) foglal helyet a színpadon. A hangzás továbbra is telt volt és szép, a minimalista-repetitív zene világhírű, prominens képviselőjének műve könnyen befogadható viszonylag egyszerű dallamaival, harmóniáival. Az alkotás a zenekar fel- INFO Philip Glass: The Triumph of the Octagon - magyarországi bemutató Mendelssohn: Olasz szimfónia R. Strauss: Itáliából Chicagói Szimfonikus Zenekar, karmester Riccardo Muti 2024. január 24 Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem kérésére született, a bemutatója tavaly szeptemberben volt, és természetesen jelenhetett meg egy, a továbbiakban két német szerző olaszországi hangulatokat megidéző művét felvonultató hangverseny nyitányaként. A címe Castel del Montéra, II. Frigyes német-római császárnak az 1240-es években épült dél-olaszországi várára utal, melynek architektúrájában a nyolcszög uralkodik, szimbolikusan mutatva a földet és az eget. Az erőd képét Glass Muti irodájában látta meg, amikor leültek a megbízásról beszélgetni, és a karmester a látványát mint egyik legkorábbi, ötéves kori emlékét idézte fel. Mendelssohn Olasz szimfóniájához - amely egy olaszországi út emlékének zenei megidézése - kevesebb zenész ült be, a (vonós-) hangszercsoportok negyedévelötödével kevesebben lettek; ez átalakította a zenekar hangzását, soványabb és bizony kevésbé szép lett a hegedűhangzás. Sokszor van úgy, hogy karmesterek klasszikusok (Mozart, Haydn, de még Beethoven) esetében, és például most, a kora romantikus Mendelssohnnál is a kor zenéjének jobban megfelelő csökkentett zenekart foglalkoztatnak ilyenkor. Hogy ez mennyiben helyénvaló egy nagy, modern hangversenyteremben, az lehet vita tárgya. De az most semmiképpen sem tűnt vitathatónak, ahogy Muti vezényelt. Élénk tempót vett az első tételben, de nem rohant, és általában is a mindenre odafigyelő mértéktartás volt a jellemző hozzáállására, ami azért, pont azért, mert nem hangsúlyozott semmit sem túl, hagyta érvényesülni a mű minden aspektusát. A tempók, hangszínek, karakterek, az egyes szólamok szerepének bemutatása mind aktuális helyzetüknek megfelelően történt, a mű így kiteljesedhetett teljes egészében. Richard Strauss is egy olaszországi utazás emlékét dolgozza fel az Itáliából című, négytételes szimfonikus költeményében, ami tulajdonképpen szimfóniaként is felfogható, maga Strauss szimfonikus fantáziának nevezte. A szerző korai, 22 éves korában írt műve, és az is hallatszik: már az érett vagy késő romantika szülötte. A teljes nagyzenekar megjelent előadásához, amely pár perccel több mint negyven percig tartott. Az olaszos, dallamos, könnyedebb hangzásvilág ebben is végigvonul, a zeneszerző még egy eredeti népdalnak hitt dalt, a Funiculi, funiculát is megidézi a negyedik tételben. A szerző még nem teljesen érett, de élvezetes műve, amely viszonylag ritkán szólal meg hangversenytermekben. Muti az egyik legelkötelezettebb előadója, a berliniekkel készült lemeze is erről tanúskodik. És igen, ebben a műben lehetett hallani, mit tud valójában a teljes nagyzenekar. Gyönyörű hangzások mindenfelől; itt már telten, szépen szólt az egész vonóskar, egyes részletek orgonaszerű egyöntetűséggel hangzottak fel. És a minden részletre - ismét - rendkívüli odafigyelést áldozó 82 éves karmester itt valami többet is tett. A harmadik tételben már nem egyszerűen csak jól zenélt, azt is sikerült bemutatnia, hogy az ilyen nagyzenekarok és a közreműködésükre számító kiváló művek egy igazi, ihletett karmester keze alatt valóban meg tudják mutatni, mire képes a zeneművészet: kiemelni a hallgatót az adott térből és időből. A többi már csak a ráadás: el ooPoz öo A Chicagói Szimfonikusok élén Riccardo Muti a Müpában Philip Glasst II. Frigyes dél-olaszországi vára ihlette in < z Petri György, a konzervatív lázadó IRODALOM „Az alkohol olyan volt Petrinek, mint Van Gogh palettáján az okker sárga” - vallotta Petri Györgyről egykori író barátja, Forgách András A feltolakodó undor okán - Petri György tekintete beszélgetésen. Forgách András - aki személyesen is ismerte a költőt - anekdotáin keresztül Petri hétköznapi lázadó énjét ismerhette meg a közönség, míg beszélgetőpartnere, Túri Tímea Petri költészete felől közelített az életműhöz. A beszélgetést Radics Péter, a DIA kulturális szervezője moderálta. Radics Péter azt emelte ki Petri Györggyel kapcsolatban, hogy a költő önkéntes számkivetett volt abból a szempontból, hogy direkten nem szeretett volna tartozni egyetlen intézményhez sem. Forgách András a költő egykori jó barátjaként viszont úgy gondolta, Petri az önmagáról alkotott képe szerint valójában „egy konzervatív középkeresztény hivatalnok” volt, aki mindig elegánsan, öltönyben, nyakkendőben jelent meg a hivatalos eseményeken, tehát sokszor pont annak az ellentétét képviselte, amit általában gondolnak róla az emberek. Forgách elmondása szerint egyszerre volt egy civilizált, a szabályokhoz alkalmazkodó Robinson Crusoe és a társadalmon kívül álló őslakos, Péntek. Forgách szerint Petri örökké küzdött a saját kultusza kialakulása ellen. Elmesélt egy történetet, mely szerint mikor Petri megkapta a Kossuth-díjat - ami egy fontos szimbóluma annak, hogy befogadja a nemzet a kultúrájába -, akkor „Gyuri” olyan depresszióba esett, amit Forgách azelőtt még nem tapasztalt vele kapcsolatban. „Nem tudta, mit kezdjen magával, most rádobták ezt a súlyos terhet, hogy ő egy Kossuth-díjas művész” - emlékezett vissza Forgách. Az író szerint az volt az „enyhítő körülmény” Petri számára, hogy amikor Göncz Árpád átadta a díjat a Parlamentben, azt mondta neki: „Gyurikám, jól fog neked állni ez a kis smukk.” A beszélgetésen Petri ellenzékisége és politikai kiállása is szóba került. Túri Tímea elmondása szerint Petri a maga objektivitásra törekvő szemléletmódjával nem kínálja nekünk tálcán a megoldásokat, és az olvasóra hagyja azt a feladatot, hogy kitalálja, a saját korszakában hogyan lehet „ellenzéki” vagy lázadó. Forgách szerint Petrire a korában ráerőltették azt a jelzőt, hogy ő egy politikai költő, de valójában ez a címke nem illik a költészetére. A másik megkerülhetetlen téma volt Petri kapcsán az alkoholizmus és költészetének az összefonódása. Forgách elmondta: Petri többször megpróbált leszokni az alkoholról, és megesett, hogy hat hónapig is megállta, hogy ne igyon, de számára „alkohol nélkül olyan szürke volt a világ”. Túri Tímea szerint azt is meg kell jegyezni, hogy az alkoholizmus a Kádár-rendszerben egy népbetegség is volt, és sokak életében az alkohol egy menekülési lehetőséget is jelentett az akkori állapotok elől. Túri szerint azonban abban az időben ez a függőség egy megengedett menekülési módnak számított: „Minden korszakban annyira lehet menekülni és tiltakozni, amennyire az a rendszer engedi” - mondta a költőnő. Illetve azt is hozzáfűzte, hogy Petri versei azt a mondanivalót is magukban rejtik, hogy tehettünk úgy, mintha menekülnénk ebből a rendszerből, de valójában nem voltunk képesek elmenekülni. Forgách szerint Petri az alkoholizmusával is okosan bánt abból a szempontból, hogy ő megérezte azt, hogy ezt a függőségét miként tudja felhasználni a költészetéhez. NÁDASDI ÉVA ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Radics Péter, Túri Tímea és Forgách András a beszélgetésen z'< Q< Ö o ■<:2\Z INFO A beszélgetés a február 9-én megnyíló, Petri György 80. születésnapja alkalmából létrehozott Pop-up kiállítást megelőző programok közé tartozott. „A feltolakodó undor okán - Petri György tekintete'' Petőfi Irodalmi Múzeum 01.25 z<c<ZOo[Zo ÖO