Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)
2024-02-26 / 48. szám
I VELEMENY NÉPSZAVA 2024. február 26., hétfő I Pedofília, politika, pénz Edgar Maddison Welch 2016 december 4-én besétált a washingtoni Comet Ping- Pong pizzéria ajtaján és puskájával belelőtt a falba. Az Észak-Karolinából direkt ezért a fővárosba autózó férfi azonban hiába ragaszkodott hozzá, hogy mutassák meg neki a pincében fogva tartott gyerekeket, ugyanis a pizzériának nem volt pincéje. A rendőrök végül elvezették a magát a pedofíliaellenes mozgalom élharcosának vélő fiatalembert, de a sztori ezzel még csak éppenhogy elkezdődött. Az internet sötét amerikai bugyraiból elterjedt rémhír szerint ugyanis a Comet Ping-Pongban voltaképpen gyermekkereskedelemmel foglalkoztak. A Reddit nevű üzenőfalra feltett első névtelen bejegyzést azonnal felkapta a szél, milliók hitték el és adták tovább, hogy a pizzéria egy szexuális ragadozókat kiszolgáló bűnszervezet központja. Amint kiderült, milyen heves indulatokat szabadít el a gyermekek elleni szexuális bűnözés puszta gondolata, a dologból tüstént politikai termék lett. A futótűzként elterjedt QAnon összeesküvés-elmélet szerint Hillary Clinton volt a sátánista, gyermekek evésére (!) és szexuális céllal való adásvételére szakosodott pedofilmaffia vezére, kuncsaftjai pedig hollywoodi csillagok és a komplett liberális médiaelit, tágabb értelemben Donald Trump összes ellenfele. Szakértők szerint jelentős orosz és kínai segítség is növelte a kampány hatásfokát, de ez ma már történelem. Ami még nem, az a Demokratikus Koalíció minapi közleménye, miszerint „az orbáni pedofilhálózat fő felelőse Orbán Viktor”, az, hogy az MSZP ifjúsági szervezetének tagjai leragasztott szájú plüssállatokat ragasztottak Fidesz-irodák ajtajára, meg persze az influenszerek által összehívott tüntetés, amelyre 50,100 vagy még több ezer ember ment ki a Hősök terére. Nagy különbség, hogy az amerikai pizzagate-tel szemben itt nem elképzelt, hanem valódi pedofíliáról van szó, s az ügy eltussolásában a gyermekvédelmi szakma néhány képviselőjén túl részt vett egy közismert egyházfi, legalább egy miniszter, sőt még a köztársasági elnök is. A pedofília súlyos mentális betegség, a miatta elkövetett gyermekellenes tett pedig ősidők óta és világszerte az egyik - ha nem „a” - legerősebben elítélt bűncselekmény. A társadalom haraggal, szigorú büntetés követelésével, az elkövető kiközösítésével válaszol, ez azonban nem oldja meg az alapproblémát. Pedofil bűnözők voltak és lesznek, a kérdés az, miként tudjuk megvédeni tőlük a potenciális áldozatokat. A mostani botrány is mindenkit felháborít, de azt kevesen tudnák megmondani, hogy a zsigeri reakción, a büntetési tételek szigorításán túl mit akar tenni a kormány, mit tartalmaz a DK tíz- vagy az MSZP hétpontos gyermekvédelmi programja és mit gondolnak a szakemberek. A dolog végül, mint szinte minden, oda fut ki, hogy hajlandók vagyunk-e elég pénzt fordítani a gyermekvédelemre, vállaljuk-e a terhet akkor is, ha a leginkább veszélyeztetett gyerekek nem a sajátjaink, hanem állami gondozottak vagy a periférián tengődő családokban élnek. Sikerült olyan önző és megosztott társadalmat létrehoznunk, ahol még ebben sem tudunk közösen cselekedni. HORVÁTH GÁBOR / Óvatosan! Amerikában még az olajválság előtt az hívott társasági körökben a gazdagság illusztrációjaként, hogy mindenki előadta, mennyit fogyaszt az autója és mennyi adót fizet. Azé lett az elismerés, aki a legnagyobb számot tudta mondani. De a hitelek nyújtotta támasz akkor is a mindennapi lét feltétele volt, amíg előbb pénzügyi, majd gazdasági világválságot eredményezett, hogy Amerikában a társadalom túlhitelezze magát. Aztán nálunk is bekövetkezett az elviselhetetlenül magasra kúszó devizakölcsönök kora. A 2000-es évek első évtizedének tanulsága, hogy mind a pénzintézetek, mind az ügyfelek óvatosabbá váltak. A világjárvány okozta nehézségeket a magyar kormány úgy próbálta áthidalni, hogy az Unió leghosszabbra elnyújtott fizetési moratóriumát alkalmazta, amelynek ugyan csak átmeneti hatása volt, de kétségtelenül - a bankok profitja kárára - politikai haszonnal járt. Ezt megfejelték az idén június 30-ig tartó, a jelzáloghiteleknél alkalmazott kamatstoppal. Azonban a vágtató infláció remélhetően már mögöttünk hagyott időszakában - nem lehetett tudni, mit hoz a holnap - ez a piaci folyamatokat eltorzító gesztus sem tudott lendíteni a hitelfelvételi kedven. Azután tavaly decemberben valóságos csoda történt, 54 százalékkal több lakáshitelt és 56 százalékkal több személyi kölcsönt vettek fel a háztartások, mint egy évvel korábban. Úgy érezték, az év végi többletjövedelem elegendő fedezetet nyújt arra, hogy nagymértékben eladósodjanak. A realistább gondolkodást igénylő babaváró hitelek iránti kereslet viszont csaknem a felére zuhant. A növekedéspárti Nagy Márton gazdasági csúcsminiszternek ez akár jól is jöhetne, s még többre vágyik, de ennek gátja a sokat kárhoztatott jegybank. „Egyelőre vakarom a fejem, hogy mi a helyzet” - mondja a tárcavezető. A válasz számára sem lehet meglepő: az óvatosság és könnyelműség párban jár! Hogy ennek ellenére a ma ismert formájában létezik az már nem gazdasági csoda. Isteni kegyelem. Focializmus Az NBA-bajnokság csapatainak pénzügyeit összegző átfogó jelentés szerint az NB I-es klubok bevételeinek mindössze két százaléka származik jegybevételből. Lényegében tehát teljesen mindegy, hogy mennyien néznek meg a helyszínen egy mérkőzést, mert a források 98 százaléka máshonnan folyik be. Közgazdasági fogalmak mentén működő rendszerben ilyesmi elképzelhetetlen, pláne, hogy a futball a szórakoztatóipar része. Ebben az iparágban egyszerűen nincs, nem létezik olyan üzleti modell, amely kétszázalékos jegyárbevétel mellett eltart egy produkciót. Hogy ennek ellenére mégis él, egyenesen virágzik az NB I, az a NER egyik nagy találmánya. A jellemzően közbeszerzéseken megtermelt profit egy részét a „vállalkozónak” illik visszaforgatnia a sportágba, illetve az állam is megtolja a maga szerény eszközeivel egynéhány tízmilliárddal a rendszert. Mármint az adófizetőktől származó milliárdokkal. Minderre a hanyatló Nyugat egyik legnagyobb hatású sportszervezetének tanulmányából derült fény, ugyanis az Európai Labdarúgó-szövetség a héten ismertette a sportág tavalyi évének átfogó pénzügyi jelentését. Lehangoló magyar adatokkal lehetett szembesülni, feketén-fehéren látni, hogy az NB I-nek mennyi köze van a piacgazdasághoz: a 12 csapat összbevétele 61 milliárd forint, ami az 55 bajnokságot rangsoroló listán a magyar ligát súlyánál sokkal magasabb polcra, a 18. helyre pozícionálta. Csakhogy az összbevétel 47 százaléka egyéb, meg nem nevezett forrásból ered, de hogy ez miféle forrás, arra az UEFA tanulmánya nem terjedt ki. A csapatok működési költségeinek minimum fele ilyen-olyan formában érkező állami dotáció. És ebben nincs benne a piaci bevételként elkönyvelt, de drámaian túlárazott közvetítési jogdíj, amit persze az állam fizet, ha ezt is idevesszük, akkor maximum 30 százalék körüli a saját jogon termelt bevétel. Hogy ennek ellenére a ma ismert formájában létezik a magyar klubfutball, az már nem gazdasági csoda. Isteni kegyelem. De kegyelmi ügyekben egyébként is erős a párt. VINCZE ATTILA a magyar klubfutball, Felemás hazatérés ATLANTISZ - irodalomban ritkán történik meg, hogy abból hosszabb-rövidebb időre kiiktatnak szerzőket. A hazai írók közül kétségkívül ilyen Márai Sándor, aki nem tartozott egyetlen nemzedéki vagy esztétikai csoportosuláshoz sem. Magányos volt, noha nem élt elefántcsonttoronyban, a legsikeresebb szerzők között tartották számon, és olyan műfajokban is otthonosan mozgott, amilyen a hírlapi publicisztika. A Kassán 1900. április 11-én polgári családban született Márai fiatalemberként belekeveredett a Tanácsköztársaságba. Szerepe marginális volt, írt néhány, a bolsevik forradalommal rokonszenvező cikket, majd annak bukása után a várható kellemetlenségek elől Nyugat-Európába távozott. Évtizedekkel később derült ki, hogy a frissen megalakult Csehszlovákiában katonaszökevénynek minősült, így ez sem a Kassán maradás mellett szólt. Akik olvasni szeretnék a Márai-életművet, kénytelenek szembenézni vele, hogy az terjedelmileg Jókaiéhoz mérhető. Lipcsében, Frankfurtban és Berlinben élt, tanult, de leginkább dolgozott, írónak, újságírónak készült, a szakma alapjaival korán tisztában volt, majd lakhelyét Párizsba helyezte át, innen érkezett haza 1928- ban, ahogy mondani szokás: teljes írói vértezetben. Újságíróként helyezkedett el, mellette évente adta ki regényeit. Rövid idő alatt komoly olvasótábora lett, főfoglalkozású íróként dolgozhatott, noha a lapoknak nem tudott és nem is akart hátat fordítani. Széles olvasóközönsége megismerkedhetett azzal a rá jellemző stílussal és hanggal, ami regényeinek (Válás Budán, Az igazi, A gyertyák csonkig égnek, A nővér, Vendégjáték Bolzanóban) alaptónusa. Aki abban az időben volt olvasó, Márait nem tudta ki- és elkerülni, ám a pálya hirtelen fordulatot vett, amikor 1948 augusztusában a szerző az emigrálás mellett döntött. Bármilyen hosszú életet élt, 1989- ben bekövetkezett haláláig nem tért haza. Távozása elvi jellegű volt. Mindenestül elutasította a kommunista ideológiát és annak megvalósult magyar gyakorlatát. A fennálló hatalom ezt azzal viszonozta, és a maga eszközeivel - ezek számosak voltak - mindent megtett, hogy kitörölje a magyar irodalomból. Könyveit nem adták ki, neve kimondhatatlanná vált, lassan, de biztosan a feledés homályába került egy terjedelmét és minőségét tekintve is fontos, bár még lezáratlan életmű. Nemzedékek nőttek fel úgy idehaza, hogy nem ismerték nevét és műveit. Ezt a hiányt nem egyszerű pótolni. Negyven év ilyen vonatkozásban eposzi hosszúságú idő, és akik olvasni szeretnék a Márai-életművet, kénytelenek szembenézni vele, hogy az terjedelmileg Jókaiéhoz mérhető. A befogadás, az irodalmi visszatérés szempontjából ez korántsem mellékes. A baj nem járt egyedül. Populáris megfontolások miatt itthon a fenti felsorolásban szereplő sikerregényeket állították az életmű újrakiadásának középpontjába. Némileg váratlan volt, hogy ezeknek a regényeknek nyugat-európai sikere erőteljesen visszahatott a magyar olvasókra, így szélárnyékba kerültek az Egy polgár vallomásai, a Hallgatni akartam és a Föld, föld!...című önéletrajzi művek, valamint a Naplók, amelyek irodalmunk egészen kivételes darabjai. Nagy kár, hogy így történt. BOD PÉTER