Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)
2024-02-06 / 31. szám
NÉPSZAVA 2024. február 6., kedd 101 VELEMENY Elmúlni, mert nincs segítség? ápolásetikus Az egészségügyben dolgozók és az egészségügyet megszenvedők szabad választásra való joga köszönő viszonyban sincs azzal a szuverenitással, amelyet a kormánypárt immáron törvénnyel, sőt hivatallal is véd. A szuverenitás elve és az igazságosság erkölcsi parancsa azt mondja: ha szabad a hatalom csúcsain ülőknek a szabadságról szónokolni, akkor ugyanabban az országban pontosan annyira szabad egy kisembernek is erre a szabadságra igényt tartani. Ha a hatalom azt várja el az állampolgártól, hogy hűséges legyen, akkor neki legalábbis annak kellene látszani. Mert a hűség arra kényszeríti az érintetteket, hogy betartsák az ígéreteiket. Utasítsák el a képmutatást és az árulást. Az nem megy, hogy a pórnép nagylelkű, hűséges a hivatásához, teljesíti a kötelességeit, betartja a törvényeket - a hatalom meg egyszerűen tesz az egészre. A függetlenség megcsúfolása napról napra megkeseríti az egészségügyben dolgozók és a betegek életét. Ilyen az az önkényes össze A kormány által a Strasbourg bíróságra beadott dokumentumban - amelyet ellenválaszként Karsai beadványára küldtek el - nyoma sincs a szakápolás és az ápolás szavaknak. Ezek megléte pedig különösen nagy jelentőséggel bír vaszélyes titokzatosság, amellyel a kormány például nem adja ki a tanulmányt, amelynek alapján átalakítják az egészségügyet. Közben bezárnak egyes kórházakat, meg nem is; az ellátásból hol a szülészet, hol a gyerekosztály, hol a traumatológia, esetleg csak egy CT-készülék tűnik el. A magyar orvosokat teljesen megfosztották erkölcsi önrendelkezésüktől. Esélyük sincs arra, hogy bemutassák a társadalomnak, melyek a hivatásuk önként vállalt kötelezettségei. Ezt is a hatóság mondja meg helyettük. Az Ápolók Nemzetközi Tanácsa által kiadott Ápolók kódexének a preambuluma kimondja, hogy az ápolónak négy alapvető feladata van: az egészség előmozdítása, a betegségek megelőzése, az egészség helyreállítása és a szenvedések enyhítése. Ezt tartalmazza a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) Etikai kódexe is. Csakhogy e kódexek azt már nem rögzítik, hogy a szakdolgozóknak és ápolóknak e kötelezettségek teljesítéséhez nagyobb létszámra, bérre és megfelelő körülményekre van szükségük. Az elmúlt hónapok nyilatkozataiból érdekes statisztika vázolható fel. 2023-ban körülbelül 84 ezer szakdolgozóval számoltak a béremelésnél. Ebből a létszámból a Covid-járvány előtt kb. 35-45 ezer volt az ápoló. Aztán a kormány áldásos működéséből adódóan novemberben dr. Balogh Zoltán, a MESZK elnöke bejelentette: 30 ezer ápoló hiányzik a rendszerből, és további 15 ezer megy nyugdíjba. Márpedig ha 45 ezerből hiányzik 30+15 ezer ápoló, az egy nagy nulla, vagy még inkább negatív nulla. Az eddig bezárt kórházi kórtermekre ki lehet tenni a táblát, itt bizony nulla ápoló van. A rabszolgatörvény óta humánkrízis van az egészségügyben. Hozzáértő és lelkiismeretes személyzet nélkül a legjobb orvos is kiszolgáltatott. És az egészségügyben ma mindenki az árral szemben úszik. A belső világot a mostoha körülmények mellett a szakdolgozók alulértékelése, a rabszolgatörvény szorítása, a létszámhiány miatti többletmunka, az orvosok bérének emelkedése, így a szakdolgozókkal való összeugrasztásuk jellemzi. Közben virágzik az egészségügyi dolgozók tisztességtelen kizsákmányolása. Az egészségügy jelenlegi irányítása magán viseli az igazságtalan esetlegesség minden tünetét. A 70 éven felülieket igyekeznek kiszorítani az ellátásból, anyák meg csak akkor szülhetnek, ha a kórházi osztály nyitva van - mint bakáknál a kantin. És mindent beterít a kőkemény konzervativizmus. A betegek szuverenitásának, a döntés szabadságának hiánya jól látható a gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő Karsai Dániel alkotmányjogász és az eutanázia példáján. Amíg egyénenként nem szembesülnek vele, persze a társadalomban fel sem merül, hogy az élet végi kérdések rendezésénél nincs minden rendben. Pedig az alig-alig finanszírozott hospice-ellátásban és az otthon ápolásban az ALS-betegek számára nem létezik komplex ellátás. Hiába volna szükségük felügyeletre, gyógytornászra, szakápolásra, ápolásra, személyi gondoskodásra, kísérésre, bevásárlásra, főzésre, mosatásra, különleges ágyra, betegemelőre, ápolási eszközökre, oxigénre, ezek komplexen nem állnak rendelkezésre. Nincs szakember sem, hogy azonnal javítsa az elromlott eszközöket. Ezért azok a betegek, akiknek nincs családjuk, erre fordítható temérdek pénzük, csak arra várhatnak, hogy mielőbb meghaljanak. Választás? Szuverén döntés? Milyen alternatívák között? Ez nem emberhez méltó kísérés! Nem fájdalommentes, humánus ellátás! Az eutanázia alternatívája a gyógyíthatatlan betegek méltó ápolása, támogatása, kísérése lenne. A kormány által a Strasbourg bíróságra beadott dokumentumban - amelyet ellenválaszként Karsai beadványára küldtek el - nyoma sincs a szakápolás és az ápolás szavaknak. Ezek megléte pedig különösen nagy jelentőséggel bírna, amikor a ritka, de gyógyíthatatlan betegségben szenvedők állapotáról van szó. Az alkotmányjogász nemzeti konzultációt kezdeményezett ebben a kérdésben is: „Mint arról Ön is bizonyosan hallott, a halálos beteg emberek szenvedésük végső stádiumában sem választhatják a méltóságteljes elmúlást. Egyetért Ön azzal, hogy az ilyen emberek megrövidíthessék a szenvedésüket?” A kormány azonban nem foglalkozott a felvetéssel, ahogy azóta az is kiderült: nem lehet népszavazást tartani az eutanázia büntethetőségéről, mert a Nemzeti Választási Bizottság Karsai Dániel testvérének két népszavazási kérdését elutasította. Még nem tudjuk, hogy Strasbourg támogatja-e Karsai Dániel indítványát. Karsai kérése nem más, mint az, hogy az embert emberként kell tisztelni, nem lehet egy tárgynak tekinteni. Az ember iránti tisztelet érvényesülésekor a humánus egészségügyi szolgálat magas erkölcsi státuszt kap. Ebben kell meglátnunk a szenvedő Krisztus alakját. De a szenvedés megértésétől, a könyörülettől, az irgalmasságtól a nemzet „szuverén”, „keresztény” kormányának gondolkodása távol áll. ROZSOS ERZSÉBET Történelem oldalnézetben ít ültek volt országgyűlési képviselő (MSZP) Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. Ő egymással szemben, Bécsben, a Burgban, 1905-öt írtak. Egy Habsburg-császár és a választáson győztes magyar miniszterelnök-jelölt, egy Kossuth. A magyarok királya kicsit raccsolva ejtette a magyar szavakat. Ugye tudja, hogy csak azért nyerték meg a választást, mert együtt indultak? Maga itt egyik pártnak sem jelöltje igazán, hanem az ellenzék pártközi bizottságát vezeti. Na meg azért is nyertek, mert harminc év után alábecsültük a Szabadelvű Párt népszerűtlenségét - mondta a császár, aki magyar király is volt egyben. - Az is számított, hogy maga, Ferenc, egy Kossuth, így igaz, felség, ez mind úgy van, ahogy precízen felsorolta. Egységesek voltunk. Az általános választójog mint politikai cél találkozott a választók akaratával, s ez így elegendő volt, hogy mi, a sok kis párt, legyőzzük a Szabadelvű Pártot - ez Kossuth Ferenc válasza volt, amelyben elfogadta a legfelsőbb értékelést, egyben tudomásul vette, hogy az uralkodó őt fogja megbízni kormányalakítással. 1905-ben, a választás után ez teljesen megfelelt az eredménynek, a választók akaratának. Persze nem pontosan így történt. Egyrészt olaszul beszéltek, mert a Csak azért győzött, mert az EU- ra támaszkodott, s bírta pénzzel és sávszélességgel. Több eszköze van, mint az én pártjaimnak - sorolja Orbán. császár nem akart magyarul, Kossuth Ferenc pedig németül tárgyalni. Az olasz mindkettejüknek megfelelt. Másrészt a császár nem mondott semmit. Meghallgatta a rövid olasz nyelvű tájékoztatót a választási eredményről és arról, hogy abból a kormányalakítás szándéka következik Kossuth Ferenc részéről. A válasz egy szó volt, olaszul: megértettük. Ezután Kossuth Ferenc még egy fertályórát várakozott a Burgban, egyedül, hogy érdemi tárgyalásokról számolhasson be a pártszövetség vezetőinek. Amúgy a császár nem fogadta el a kormányalakítási szándékot, hanem, mint ismert, a darabontkormány következett. Az új kormány - királyi támogatással - jelentős, demokratikus szándékokkal lépett fel, általános választójogi törvényt terjesztett elő, amelyben a nők választójoga is szerepelt, ami abban az időben kiemelkedően demokratikus javaslat volt. A szociáldemokraták üdvözölték a törvény tervezetét, ami nem sokat számított. Az általános választójoggal kampányoló ellenzék természetesen nem fogadta el az előterjesztést, a kormány még egy évet sem bírt ki, megbukott. Ezután a Wekerle-kormány következett, amely fejlemény végbevitte a kormányváltást. Harminc év. Rettentően sok. A Szabadelvű Párt ellenzéke több kis politikai párt volt. A kormányzattal és egymással is harcoltak. Nagyon sok év kellett hozzá, hogy megtalálják a közös politikai célt, aminek az általános választójog bizonyult, és elfogadjanak egy olyan személyt miniszterelnök-jelöltnek, aki a köz számára is maradéktalanul megfelelt. Kossuth Ferenc mint sikeres mérnök, cégvezér, a maga lehengerlően hiteles családi hátterével alkalmas jelölt volt. A mai változat, ha minden így megy tovább, ahogy most, legkorábban újabb négy ciklus után a következőképpen alakul. Budán, a Karmelita teraszán találkozik Magyarország kormányzója és a választáson győztes miniszterelnök-jelölt. Azért a teraszon, hogy a hírügynökségek drónjai szabadon felvehessék a nagy eseményt, Orbán kormányzó ar audiencián fogadja Kádár Jánost, a győztes pártszövetség tanácsának elnökét. Kádár sikeres médiaszemélyiség Európában, a néhai magyar pártfőtitkár dédunokája. Médiaholdingja, az Union Stars értéke akkora, hogy ő a legbefolyásosabb, leggazdagabb magyar. Cégei több uniós országban a média fontos, helyenként meghatározó szereplői. Angolul beszélnek. Kormányzó úr számára ez megfelel, Kádárnak pedig anyanyelve az angol. Ugye tudja, hogy csak azért nyerték meg a választást, mert maga összemosta az ellenzék pártjait, a közönség számára egységes akaratot, közös jövőt, a többség számára kívánatos jólétet, szabadságot tudott felmutatni? Csak azért győzött, mert az Unióra támaszkodott, s bírta pénzzel és sávszélességgel. Több eszköze van, mint az én pártjaimnak - sorolja Orbán. - Az is számít, hogy maga, János, egy Kádár. - Ahogy mondja főméltóságod. Leértékelődött a hazai közmédia, és az ellenzék nálam találta meg az érvényes lehetőséget a közös fellépésre. Az is mindenkinek megfelelt, hogy a központosított állam rovására a helyi közösségek kapják meg a források többségét. Az is segített, hogy áthidaltuk a tartósan külföldön élő magyarok szavazásának akadályozását. Az ilyesmi csak forrás és szervezés kérdése. Orbán kormányzó úr megköszöni az utolsó fideszes kormány munkáját, és kormányalakításra ad megbízást Kádár Jánosnak, a győztes ellenzék vezérének. „Oszt annyi”, hogy egy történelmi súlyú magyar szólást idézzünk. Valójában a történelmi hiba a működő, győztes, kormányzó baloldal megosztása volt. A következő, hasonló súlyú hibának a megosztottság tartós fenntartása bizonyult, ami lehetővé tette a Fidesz nagyarányú győzelmeit és hosszú regnálását. Ez a mi bűnünk. A legnagyobb bűnünk. MÁRFAI PÉTER