Néptanítók lapja 50. évfolyam, 1917
1917-01-04 / 1. szám
nn is ! Ötvenedik évfolyam, 1. szám, Budapest, 1917 január 4. SZERKESZTI ÉS KIADJA A M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM. Szerkesztőség: Vall. és Közokt. Minisztérium, V. Szalay-utca 3. Telefonszám: 68-10. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utca 4. Franklin-Társaidat Telefonszám: 72-42. Megjelenik e lap minden csütörtökön. Előfizetési ár: Egy évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. — Egy negyed évnél kevesebb időre elősténést nem fogadunk el. — Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. TARTAI.ONI. — A királyfi. — Az özvegyekért és árvákért. — Dezső Lipót: A magyar beszéd tanítása. — Dr. Kármán Elemér: Az iskola és a gyermekbíróság. II. — A hazai tanügyi lapokból. — A külföldi tanügyi lapokból. — Hírek. — Egyesületi élet. — Ismeretterjesztő. (Szabó László: Rousseau, az ember.) — Tanácsadó. — Hivatalos rész. A hirdetések árszabása: A hivatal a» pályázati hirdetéseknél minden egy»» szóért 6 fill., magánhirdetéseknél 12 ml. fizetendő. (Rövidített szavak és számok egyegy szónak számítandók.) Üzleti hivatrécek egy-egy hasáb (-140 milliméter) széles és egy-egy milliméter nmgas területéért 20 fill." számíttatik. A hirdetjai díjak előre szetendők a kiadóhivatalnak. Oda küldendő a hirdetések szöveget. A KIRÁLYFI. Mikor a királyi pár Budapestre bevonult, a várakozó közönség soraiban legtöbbször az a kérdés hallatszott: «Várjon velük lesz-e a trónörökös?» És mikor Budavárában kétszer elvonult a menet az ablakok, tribünök és gyalogjárók mohón szemlélődő népe előtt, a fejedelmi gyermek iránt akkor is igen nagy érdeklődés nyilatkozott. Akik csak látni akartak, azok fürtjeit, ruháját, integetését figyelték, akik azonban az egész fényes ünnepséget a nemzet életének új korszakához való bevezetésként fogták fel: a kis trónörökös láttára évtizedekkel előre néztek, abba a — reméljük — távoli időbe, amikor majd ez a gyermek teszi meg a koronázási domb felé ugyanezt az utat. Mi lesz akkor? A koronázás történelmi képe történelmi gondolatokat ébresztett. Szt. István koronája a XX. században mást követel viselőjétől, mint amit az első királytól követelt; az ősi karddal megtett négy vágásnak mély értelmét ma még százszor világosabban látjuk, mint apáink 1867-ben; a régi díszkocsik mellett automobilok suhantak el, ezek is azt jelentették, hogy most más világ van. A királyság örök rendeltetését a nemzet mai állapotához mérten kell ifjú királyunknak betöltenie s ebben a világot rengető időben bizonyosra vehetjük, hogy mire fiának adja át helyét, a közvetlen feladatok ismét megváltoznak. Nem tudhatjuk hát: mi lesz akkor? S kivált azért nem tudhatjuk, mert az azon fordul meg: mi lesz addig és hogyan nő fel, miként készül elő hasonlíthatlanul súlyos feladataira ez a most még gondtalan fiúcska?! Felsége, a király, kijelentette, hogy a trónörökös nevelésében magyar királyfi voltát is megfelelően érvényesíteni akarja. Ez a híradás minden magyar emberben a jó reménység melengető érzését ébresztette, mert ez azt jelenti, hogy előkészítik a királyfit életének azokra a feladataira is, amelyeket mint magyar királynak kell majdan betöltenie. Tehát megismertetik vele múltunkat és jelenünket, törekvéseinket és a bennünk levő erőt, hogy tudja: mily célok felé halad ez a nép s mit lehet elérnie, ha erejét kifejtik s megértéssel vezetik. Hátha most teljesedik majd Széchenyi sóvárgása és jön az a fejedelem, aki «a magyarnak eredeti sajátságaira állítja annak polgári kifejtését» és aki «magyar szellemben fejti ki nemzetünk erejét s azt a törvények közt szigorú kézzel tartva, azzal nagyszerűt, állandót, a nemzethez illőt visz véghez!» A nemzet jövőjén való merengés napjai