Népújság, 1986 (30. évfolyam, 1-51. szám)
1986-05-23 / 20. szám
A nemzetiségi politika mozgatója a gazdaság fejlesztése A Szocialista Szövetség Muravidéki Községközi Tanácsának nemzetiségi kérdésekkel és határmenti kapcsolatokkal foglalkozó bizottsága hagyományosan jó kapcsolatot alakított ki a Vas megyei Tanács nemzetiségi bizottságával, így minden évben közösen vitatják meg a határ mindkét oldalán élő nemzetiséget érintő kérdéseket. Ezúttal Muraszombatban tartották az együttes értekezletet, amelyen a nemzetiségi lakosság életkörülményeit, fejlődésének gazdasági feltételeit tűzték napirendre. Külön beszámoló hangzott el a Murántúlon élő magyar nemzetiség, illetve vegyesen lakott területek társadalmi-gazdasági fejlődéséről és külön a Vas megyében élő horvát, szlovén és német nemzetiség életkörülményeiről, fejlődésének gazdasági feltételeiről. Mindkét országban a határ mentén és a gazdaságilag elmaradott területen él a nemzetiség. Ezért az életkörülményükben sok a közös. Mivel az értekezletről széleskörű beszámoló készült, ezért ebben az írásban inkább azt kívánjuk bemutatni, ki mit mondott a vitában. Štefan Fucar, a Szocialista Szövetség lendvai községi választmány elnöke, aki egyben a nemzetiségi bizottságnak is tagja, többek között a következőket mondta: Amikor a nemzetiségileg vegyesen lakott területek gazdasági helyzetét vitatjuk, fontos az is, hogy a nemzetiség akarjon azon a területen élni. Erre viszont ösztönözni kell a nemzetiséget. Ha ezt nem tesszük, akkor minden egyéb törekvés hiábavaló. Ezen a területen a saját eszközbefektetés is fontos, tehát az ott élőnek is érdeke kell hogy legyen a szülőhelyének fejlesztése. A terület infrastruktúrájába való befektetés a kulltúrlétesítmények és az iskolák kiépítése jól tükrözi a vidékhez való viszonyulást, ahol a nemzetiség él. Vegyük csak például Doforonakot, ahol az emberek maguk is rengeteg áldozatot hoztak azért, hogy felépüljön a kultúrotthonuk. Mindez mellett nagyon fontos a nemzetiségi öntudat fejlesztése, amelyben lényeges feladat hárul az iskolára. Hajós Ferenc, a nemzetiségi bizottság elnöke felszólalásában kiemelte: Amikor a gazdasági fejlődésről beszélünk, tudjuk, hogy az maga után vonja a területrendezési kérdéseket is. Vele párhuzamosan a nemzetiség megőrzéséről és fejlesztéséről is beszélünk. Itt egy paradox helyzet alakult ki. A gazdasági alap fejlesztésével fokozzuk a területrendezést és ezzel tulajdonképpen az asszimilációhoz is hozzásegítünk. Ezt tükrözi az előttünk álló mindkét beszámoló is. Hogyan lehet ezt a problémát áthidalni? Ez csakis a funkcionális kétnyelvűséggel lehetséges. Ez nemcsak a kisebbség kétnyelvűsége, hanem a többség kétnyelvűsége is azon a területen, ahol a nemzetiség, mint őslakosság él. Nemcsak ott szükséges a kétnyelvűséget fejleszteni, ahol a nemzetiség őslakosságként él, hanem a vállalatokban is, ahol a nemzetiség nagyobb számban munkalehetőséget kap. A tudománynak igen jelentős a szerepe ennek a kérdésnek a megvilágításában. Nálunk néhány lépést tettünk, de ez nem elegendő. A kutatási tevékenységbe a nemzetiségnek, mint önálló szubjektumnak be kell kapcsolódni, de ehhez nekünk is megfelelően képzett kádereket kell nevelni és ezeket várjuk az oktatásügyi intézetektől, amelyek kétnyelvű kádert nevelnek. Nemcsak olyan értelemben, hogy két nyelvet beszélnek, hanem akik már az iskolában úgy vannak nevelve, hogy hozzájárulnak majd a kétnyelvűség további fejlesztéséhez. A vitában kiemelték, hogy a nemzetiség gazdasági helyzetétől függ a nemzetiségi lét megőrzése. Horváth Lajos, a nemzetiségibizottság tagja így vélekedett erről: A vegyes nemzetiségű területeken szép eredményeket értünk el. Fejlesztettük az infrastruktúrát, a kétnyelvű oktatásban kimagaslóak az eredmények. Viszont a gazdaság fejlesztésével ezeken a területeken nem lehetünk elégedettek. Ugyanis a nemzetiség létének és egyenjogúságának alapfeltétele a gazdasági kérdés megoldása. Az emberek itt is, akárcsak máshol a kenyér, illetve a munka után mennek. Az a véleményem, ami a beszámolóban is érezhető, hogy az itt élő magyar nemzetiségnek megfelelő gazdasági fejlődést kell biztosítani. Lendván például nagy eredményeket értünk el ezen a területen és ezzel a körülöttelevő falvaknak is sokat segítettünk. Ezért innen a magyar lakosság elköltözése igen csekély. De ugyanezt nem lehet elmondani Dobronalkról és a környékén levő falvakról. Ebben a legnagyobb magyar lakta faluban jelentős eredményeket értünk el az infrastruktúra kiépítésében és a kultúra fejlesztésében. Ugyanis Dobronak gyönyörű kultúrotthonnal rendelkezik. Viszont hiányzik egy megfelelő üzem, amely odakötné az ott élő magyar nemzetiséget. Elsősorban a fiatalokra gondolok, akik a közép- és a főiskolát is elvégzik. Ezért itt egy olyan üzemre, vagy gyárrészlegre lenne szükség, amely nemcsak az egyszerű munkásokat és a manuális munkát végzőiket foglalkoztatná, hanem megfelelő arányban az intelligenciát is. Ez az intelligencia lenne igazán képes a nemzetiségi öntudat fejlesztésére. A nemzetiség fiatal generációja csakis így találná meg a szülőfalujában a saját perspektíváját. Amint említettem, kétnyelvű területen élünk, ahol a magyar nyelvet a szlovének is használják. Véleményem szerint a meglévő határátkelő mellett nem ártana több kis ihatárforgalmi határátkelőt nyitni Magyarország felé. Természetesen ennek elsősorban akkor látom értelmét, ha nyitottabbá válik a határ részeinkre, ha megszűnne a kötelező pénzbeváltás. Ekkor rajtunk kívül még a szlovén nemzet is nagyobb értelmét látná annak, hogy megtanuljon magyarul, mert a szomszédainknál is jól tudná kamatoztatni nyelvtudását. Gustav Bošič, Vas megye Tanácsa nemzetiségi bizottságának tagja eképpen ecsetelte a Magyarországon élő szlovén, horvát és német nemzetiség helyzetét. A nemzetiségek társadalmi-gazdasági helyzetéről tárgyalunk, én azt hiszem, hogy nyugodtan kezdhetem azzal, hogy a nemzetiségi nyelv megőrzése alfája és omegája a mi területünknek. Tehát ha a nyelvében él egy nemzet, akkor ez miránk vonatkoztatva, úgy fordítható le, hogy anyanyelvében él a nemzetiség. Ezt annál inkább alátámasztvalátom, mert ma, amikor ideutaztunk, olyan magyar falvakon haladtunk keresztül, amelyekben olyan 50—100 évvel ezelőtt tiszta horvát ajkúak voltak. Ami a nemzetiségi lakosság területi elhelyezkedését illeti megállapítottuk, hogy hasonló a Szlovéniában és a Vas megyében élők helyzete. Mindkét terület a határ mentén húzódik. Nálunk szétszórtabban, itt egységesebben. Gyengébb gazdasági helyzetben, gyengébb földrajzi adottságok között élnek a mi nemzetiségeink. Nálunk a nemzetiségi bizottságunk megalakulásától külön téma volt a szlovén terület még kirívóbb helyzete, ahol a termelőszövetkezetek sem tudtak megalakulni pont a földrajzi adottságok miatt. A két beszámoló között talán egyetlen pozitív dolog, ami nálunk megállapítható, hogy munkanélküliség nálunk nem létezik, de részleges munkanélküliség azért csak volt, mert éppen azért kellett nagyobb gondot fordítani például Szentgotthárd és környékének fejlesztésére, Szentgotthárdra ipart telepíteni, hogy a szlovén lakosság és az ott élő magyarok is munkalehetőséghez jussanak. Megint vissza kell kanyarodnom a nyelvhez és itt az elhangzottak alapján szinte önvizsgálatra szorulunk, hiszen nincs nemzetiségi igazgató például a termelőszövetkezeteinkben, de iskolaigazgatónk sincs, a szlovén területet kivéve, ahol egyébként több szlovén nemzetiségű is jelentős tisztséget, tölt be. Itt utalnék arra, hogy a diplomásaink elmennek, ugyanakkor magyarok jönnek hozzánk, pedig a mi fiataljaink is szereznek oklevelet, csak valahogy a visszakanyarodásuk az mindig nehezebb. Ha a nemzetiségi nyelv, az anyanyelvünk ápolásáról szóltam, akkor nekünk szlovén barátainktól van mit tanulni, mert amíg itt több mintkét évtizedre tekint vissza a kétnyelvű oktatás, mi csak a kezdő lépéseket tesszük meg, ezért nekünk itt kell tovább lépnünk. Feltehetjük a kérdést, hogy a többszínűség, — hiszen nálunk szlovének, horvátiak, németek, magyarok élnek együtt, hátrányos-e a megyére nézve vagy nem. Egyértelmű a válasz, mi a Vas megyei tapasztalatokat figyelembe véve, a többszínűség nem károsít, hanem gazdagabbá teszi a megyét. Ezt be tudom bizonyítani műveltség, gazdasági eredmények, lakóhely-szeretet vonatkozásban egyaránt. Jóleső érzés, hogy Muravidéken is a többszínűséget így tekintik. Az elmúlt időszakiban a mi területünkön jelentős központosítás folyt le. Nyilván ez érintette a nemzetiségi területeket is. A központosítás figyelembe vette a sajátosságokat, de úgy érzem, az elkövetkező időszakban nekünk, nemzetiségi bizottságnak is sokat kell tenni, hogy ezeket a sajátosságokat még jóban figyelembe vegyék. A másikgondolat nagyon röviden. Úgy érzem, hogy ez a tárgyalás is meg az egész gyakorlati munka bizonyítja, hogy nem konjunkturális kérdés a nemzetiségi politika. Korcsmár Rózsa NÉPÚJSÁG Májusi meditáció A régi májusok emlékére kiültem a kispadra és belebámultam a vén Hold képébe: — Te öreg égi vándor, már elfeledtem milyen is vagy. Vastag szemüvegen át keresem a legendabeli patkoló kovácsot... Bizony régen volt, miikor még mezítlábas gyerekekként a Kis-Duna partjáról figyeltünk és a békák ezrei lrekegték neked az élet éjjeli zenéjét. Most csak itt-ott egy kóbor kutya ugat rád unalomból. A Homo Atomus, a 20. század atomembere az első alkony után két kulccsal zárja az ajtaját. A fajtiszta kutyát külön szobába zárja. Leül a karosszékibe és órákon át szótlanul bámulja a tévét... Ej, öreg Hold felé, rakétákat röpítenek, vastag lencséken, kamerákon át figyelik a színedet, mozdulataidat a számítógépeket. Bizony vén égi vándor, nem igen becsülünk... A csernobili katasztrófa után ébredtem rá, hogy mit is jelent elveszíteni az öreg Holdat, a Mura parti nádasokat, a domonkosfai Papp-erdőt, a hodosi Kerkáit, s aLendva-hegyet. Csernobil sebet ejtett Európán és sok időbe telik mire a gazdasági és a politikai sebek behegednek. De a rosszban is volt egy csöppnyi jó, s ez majd csak a kijózanodás után kerül előtérbe, amikor reálisan felmérhetjük a következményeket. Amikor avádak és a védekezések heve lecsillapodik, az emberiség mérlegre teszi a jót és a roszszat. A rosszból több tesz, de legyen benne az a jó, hogy tanuljunk és okuljunk a hibákból, a katasztrófákból. Igaz, Osernciblfven egy atomerőmű reaktora robbant fel és ennek radioaktív sugárzása annyit tesz ki, mint amennyit egy atombombafej robbanása fejteneki, vagy talán még annyit sem. S tudjuk, hogy több százezer ilyen bombafej van elhelyezve valakik és valamilyen csoportok számára fontos stratégiai támaszpontökön. A fegyverkezési hajsza beszennyezte avilágűrt. Bizony, vén Hold ki tudja mikor tesz neked is egy Csernobiled. Talán már holnap, vagy talán soha... Én túl jelentéktelen porszemnek számítok, hogy a világ sorsát intézhetném. De embertársaim nevében is szólok, haazt szeretném, hogy még a világ áll ne legyen több Csernobil, több atomfej... pivarella olvassuk és terjesszük aNÉPUJSAGOT 1986. május 23. Felhívás a Trubar emlékmúzeum megalapítására A Szlovén Szocialista Szövetség köztársasági választmánya elnöksége nemrégiben felhívást tett közzé, amelyben felhívták a polgárok figyelmét arra, hogy adakozzanak Primož Trubar, szlovén protestáns bibliafordító gyűjteményének alapjába. Primož Trubarról már írtunk lapunk hasábjain, de ezúttal ismertetni fogjuk az említett közlemény tartalmát. A közlemény szerint Primož Trubar használta elsőnek a »szlovének« kifejezést és az első nyomtatott szlovén könyvvel »összekapcsolta« a szlovén területeket és felelevenítette a régi Karatánda állammegőrző és államalapító hagyományait. Mivel az idén ünnepeljük halálának 400. évfordulóját ezért ismét fel kell eleveníteni a szlovén kultúra és államalapítás kezdeteit. Trubar emlékünnepei már pontosan elő vannak készítve és elkészült a róla szóló film is. Az emlékünnepeket nemcsak Szlovéniában, hanem az egész országban megtartják, és még Európában is iszámos emlékünnep lesz róla, hisz európai szellemiség is volt.Szlovéniában, alakult egy bizottság,amelynek az a fő feladata, hogy Raskán, Trubar szülőfalujában egy emlékgyűjteményt hozzon létre. A Trubar emlékgyűjtemény sorsa most az adakozásoktól, az alap létrehozásától függ. A Velike Lašče-i helyi közösség címére, az alábobi folyószámlára kell küldeni az eszközöket: žiro račnn za Trubarjevo spominsko sobo — 50101-645-62158. A felhívásban az áll, hogy Trubar évforduló nemcsak a ljubljanai és a Velike Lašče-i helyi közösségek ügye, hanem az összes dolgozóké és a szlovén munkaszervezeteké, akik anyagilag hozzájárulhatnak az említett gyűjtemény létrehozásához. Bármilyen kicsi is az összeg, mégis kifejezheti a Trubar és a szlovén kultúra iránti viszonyunkat, mondja a Szlovén Szocialista Szövetség elnökségének a közleménye. ogh Mi újság a nagyvilágban? A MEGÉGETETT HÚS RÁKOT OKOZ? Amerikai tudósok a rákkutatók egyesületének legutóbbi ülésén bejelentették: három olyan vegyi anyagot találtak a megégetett húsban, amely rákot okozhat. Hangsúlyozzák, a nagyon magas, a 200 Celsius-fok fölötti hőmérséklet, a hús megégetése növeli ezeknek a vegyi anyagoknak a keletkezési esélyét. A tudósok tanácsa: lassú tűzön, közepesen süstik meg a húst. Hogy az említett vegyi anyagok valóban rákot okoznának, egyelőre nem bizonyított tény, hiszen a tudósok egyelőre állatokon végzett ,laboratóriumi kísértetek alapján nyilatkoztak. CSIGAEVŐ BAJNOK — Robert Benoa a világ csigaevő bajnoka. A nemrég megtartott csigaevő-bajnokságon, amely franciaországi Bassou városban volt, 15 perc alatt összesen 203 csigát nyelt le. A verseny igen izgalmas lehetett, hiszen a második helyezett mindössze 3 csigával kevesebbet evett meg ugyannyi idő alatt. HALOLAJJAL A MIGRÉN ELLEN — Azoknak, akiknek a szokásos fejfájást csillapító gyógyszerek és gyógymódok nemsegítenek, az ohioi Cincinnati Egyetem kutatói azt ajánlják, hogy halolajat fogyasszanak. A migrénes betegek háromnegyedénél megszűnt a fejfájás, miután naponta néhány hailolail tartalmú gyógyszert vettek be. ÓVATOSAN A VITAMINOKKAL . Az Egyesült Államok lakosságának 11 százaléka naponta több mint öt vitamintablettát vesz be. Már a hetvenes évek elején az ország élelmiszeripari és gyógyszeripari igazgatósága elfogadta azt a határozatot, amellyel megtiltották az erős A- és D-vitaminok szabad árusítását. Az említett igazgatóság felszólította az orvosokat, hogy kísérjék figyelemmel pácienseik vitaminfogyasztását, és jelezzék, ha valamilyen káros jelenséget fedeznek föl. BÁTOR HARCOSOK VOLTAK A KELTA NŐK — Patrick Ford, a Kaliforniai Egyetem előadója és a kelta történelem kutatója állítja, hogy nemcsak a kelta férfiak volltak bátor harcosok, hanem a nők is. Az antik és középkori forrásokat kutatva, az írek és a walesiek őseiről a professzor megállapította, hogy a nőket nem tartották gyengébb nemnek. Teljesen egyenjogúak voltak a férfiakkal. A történelem néhány kelta királynőről tud, sőt a háború istene is nő náluk. FINNUGOR VÁROST FEDEZTEK FEL A SZOVJETUNIÓBAN a Szovjet régészek Kalinyin körzetében, Moszkvától északra egy ősrégi városra bukkantak, amelyet Medvédnek hívnak. Eddig e városról a krónikákban nem történt említés. A régszek megállapították, hogy a falakkal körülvett várost egy finnugor törzs építette időszámításunk után a XI. században. A város bejáratánál egy magas torony volt. A régészek a városban több háztartási tárgyat találtak, ezenkívül ékszert, fegyvert és horgászfelszerelést.