Népújság, 1996. január-június (40. évfolyam, 1-24. szám)

1996-01-25 / 3. szám

• HORIZONT A törökök színre lépnek 1396 augusztusában Nikápoly vára alá ért az a magyar és nyugat-európai lova­gokból álló sereg, amelynek célja a törö­kök Európából való kiszorítása volt. A csa­tasorba állt lovagsereg láttán a hadsereg vezetője, Zsigmond magyar király meg is jegyezte: “Félhetünk-e embertől, mikor annyi a lándzsánk, hogy az eget is feltart­hatnánk vele, ha ránk szakadna?” Az eget lehet, hogy feltarthatták volna, de a jani­csárok seregét, azt már nem. A csatá­ban a török sereg döntő győzelmet aratott a lovagse­reg felett és ezzel véglegesen meg­szilárdította ural­mát a Balkánon. De vajon kik voltak ezek a törö­kök? Kis-Ázsiába a 13. század elején iszlám hitű no­mád török törzsek vándoroltak be és tele­pedtek le közel a bizánci határhoz. 1300 körül számos kezdetleges államalakulatot hoztak létre. Egyiküket Oszmán emír (1258-1326) szervezte meg. Oszmánról kapta nevét mind maga az uralkodóház (amely több mint hatszáz évig állt az osz­mán birodalom élén), mind pedig török alattvalói, az “oszmán törökök”, vagyis “oszmánok”. Oszmán kicsiny fejedelemsége kedve­ző fekvése folytán hamarosan vezető sze­repet szerzett a többi török államalakulat között. A 14. század elején az oszmán tö­rökök egy sor kisebb határmenti erődöt foglaltak el a bizánci birodalomtól, majd 1326-ban az első jelentős várost, Brusszát. Brusszában az oszmánok fejlett görög köz­­igazgatási apparátust találtak, amely sa­ját államigazgatásuk alapja lett. A bizánci császárság a török nyomás miatt már az 1330-as években kiszorult Ázsiából, és amikor 1354-ben Oszmán fia, Orhán (1326-1362) elfoglalta Gallipolit, “Európa kulcsát”, új, hosszú fejezet kezdő­dött Délkelet-Európa népeinek történeté­ben. Orbán 1361-ben elfoglalta Drinápolyt, amely azután Edirne néven az új biroda­lom fővárosa lett. Fia, I. Murád (1362-1389) 1371-ben a Marica menti csatában legyőz­te az egyesült szerb, bolgár és bosnyák csa­patokat. 1385-ben elfoglalta Szófiát, egy évvel később Ništ, 1389-ben pedig Rigóme­zőn (Kosovo Polje) legyőzte Lázár szerb fe­jedelmet és Szerbiát török vazallus állam­má tette. Utóda, a “Villám” melléknevű I. Bajezid (1389-1402) tovább folytatta apja hódító politikáját. Nikápolynál az ő veze­tése alatt győzték le a török hadak az eu­rópai lovagsereget. A csata után Bajezid ezeket a szavakat intézte János nevers-i grófhoz, akit váltságdíj fejében engedett szabadon: “Az esküd alól, hogy nem emelsz rám többé fegyvert, ezennel feloldlak. A becsületed megmentéséért inkább még egyszer gyújtsd össze a kereszténység egész erejét. Gyere újra és add meg nekem a lehetőséget, hogy tovább növeljem hír­nevemet és dicsőségemet!” Bajezid nevéhez fűződik a devsirme, vagyis a gyermekadó bevezetése. Néhány évenként keresztény családoktól 8-15 év közötti gyermeket szedtek össze, amelye­ket aztán áttérítettek a mohamedán val­lásra, török nyelvre tanították, s bevonták a hadseregbe vagy a közigazgatásba. A belőlük kialakított gyalogos haderő volt az “új sereg”, a jeni cseh­, magyarul a janicsár­­ság. 1402-ben Timur Lenk mongol csapatai legyőzték a törököket, és magát a szultánt, Bajezidot is foglyul ejtették. A szultánfiak között hamarosan megindult a vetélkedés a hatalomért. Magyarország hosszabb lé­legzethez jutott, s mire a törökök ismét támadni tudtak, már erősebb várakkal, városfalakkal, harcra készebb hadakkal fogadhatták őket. •Kovács Attila Nos, Mr. Templeton betegsége kezdettől fogva rejtélyes­nek tűnt előttem. Időnként úgy látszik, nincs semmi baja, aztán hirtelen elkapja a gyomorgörcs. De a doktor egé­szen elégedett, és nem az én dolgom, hogy bármit is szól­jak. De muszáj volt gondolkoznom rajta. És aztán... Elhallgatott, és nagyon elpirult. - Történt valami, ami felkeltette a gyanúját? - segí­tett Poirot. - Igen. De még mindig úgy tűnt, hogy csak nehezen tudja folytatni. - Észrevettem, hogy a szolgák is megjegyzéseket tesz­nek. - Mr. Templeton betegségéről? - Ő nem. Arról a... - arról a másik dologról. - Mrs. Templetonról? - Igen. - Talán Mrs. Templeton és a doktor? Poirot-nak nyugtalanítóan jó szimata van ezekben a dolgokban. A nővér hálás pillantást vetett rá, és folytat­ta. - Igen, megjegyzéseket tett. Aztán egy nap véletlenül én magam is láttam őket együtt a kertben... Ennyiben hagytuk a dolgot. A kliensünknek olyan fájdal­mat okozott a tisztesség ilyen megsértése, hogy senki sem érezhette szükségesnek, hogy megkérdezze, mit is látott pon­tosan a kertben. Nyilvánvalóan épp eleget ahhoz, hogy meglegyen a maga véleménye a helyzetről. - A rohamok egyre rosszabbodtak. Dr. Trevers azt mond­ta, hogy ez mind természetes és előre látható, és hogy lehet, hogy Mr. Templeton nem fog sokáig élni, de én magam sose láttam ehhez foghatót korábban, bár hosszú ápolói tapasz­talat áll mögöttem. Sokkal inkább úgy tűnik, mint valamifaj­ta... Elhallgatott. - Arzénos mérgezés? - kérdezte Poirot segítőkészen. A nővér bólintott. - És aztán ő is, úgy érzem, a beteg, mondott valami fur­csát. “Elbánnak velem, ők négyen, még elbánnak velem." -Tessék? - horkant föl Poirot. - Pontosan ezekkel a szavakkal mondta, Mr. Poirot. Akkor nagy fájdalmai voltak, természetesen alig tudta, mit beszél. - Elbánnak velem, ők négyen - ismételte Poirot elgondolkozva. - Mit gondol, mit értett azalatt, hogy "ők né­gyen”? - Azt nem tudom megmondani, Mr. Poirot. Úgy gondo­lom, talán a feleségére és a fiára gondolt, és a doktorra meg talán Miss Clarkra, Mrs. Templeton társalkodónőjére. Ez összesen négy, nemde? Lehet, hogy azt gondolja, ők négyen összeszövetkeztek ellene. - Biztosan, biztosan - mondta Poirot szórakozottan. - És az étel? Nem tud óvintézkedéseket tenni? - Mindig megteszem, amit tudok. De természetesen néha Mrs. Templeton ragaszkodik ahhoz, hogy ő maga vigye be neki az ételét, és az is előfordul, hogy nem vagyok szolgá­latban. (Folytatjuk) 16 K­É­R­D­É­S Melyik török szultán nevéhez fűző­dik a devsirme ill. gyermekadó be­vezetése? A Népújság 1. számának történelmi cikkében feltett kérdés helyes válasza: A románok a XII. század derekán jelen­tek meg először Magyarországon. A helyes megfejtést beküldők közül e héten Orbán Éva lendvai olvasónknak kedvezett a szerencse. A könyvjutalmat postán továbbítjuk. NÉPÚJSÁG 1996. JANUÁR 25.

Next