Népújság, 2001. július-december (45. évfolyam, 26-50. szám)
2001-07-05 / 26. szám
CÍMOLDALUNK Kezd beérni annak a munkának a gyümölcse, amit hat évvel ezelőtt kezdtek el a szegedi egyetem néprajz szakos hallgatói tanáraik vezetésével. 1995 óta ugyanis a néprajz szakos hallgatók tanáraik vezetése alatt szisztematikus néprajzi tárgygyűjtést végeznek a Muravidéken. A gyűjtés kiterjedt az egész Muravidékre, vagyis Lendvavidéktől - és ezen belül a Hetésre - egészen az Őrség pereméig. Az első „gyümölcs” 1997-ben érett be, amikor is a Kapornakon található Skerlak-házban megnyílt a Kapornaki Tájház. A másik tájegységünket, a Hetést bemutató tájház - amelynek helyszínéül Radamos települést választották - tárgyi anyaga már összegyűlt, egyedül a tájház berendezése és az anyag leltározása maradt hátra. Az idei Néprajzi Kutatótábor azonban ennél messzebbmenő célokat támasztott maga elé. Elkezdték az évek során a Muravidéken begyűjtött tárgyakat leltározni egységes, szabványos néprajzi nyilvántartás alapján. Ezáltal pedig létrehozták a Muravidéki Magyar Néprajzi Gyűjteményt. A Muravidéken végzett gyűjtések alatt felhalmozódó néprajzi tárgyak egységes rendszer alapján lesznek leltározva, bárhol is legyen a gyűjtemény helyileg, így például a Kapornaki Tájházban, a Lendvai Várban lévő, illetve a hetési tárgygyűjtemény is a Muravidéki Magyar Néprajzi Gyűjtemény részét képezik. A néprajzi tárgyak leltározása a fentiekben felsoroltak miatt más okból is fontos. Azáltal ugyanis, hogy az összegyűjtött tárgyakat leltározzák és konzerválják, a múltban használt tárgyakat és hagyományokat mentik át a jelenbe és a jövőbe. Ami egyrészt nagyon fontos szerepet játszhat identitásunk megőrzésében, másrészt pedig turisztikai - és ezáltal gazdasági - szempontja sem elhanyagolható tényező. Nagyon sok településen, tájegységben a turizmus alapját a múlt, a múltban használatos tárgyak és hagyományok képezik. •Kovács Attila Szerkesztőség: Horváth Feri, Király Meszelics Jutka, Solarič Nad Klára, Tomka Tibor, Kovács Attila Felelős szerkesztő, igazgató: Bence Lajos Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár: Lebar Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva - Fő u. 120. tel: 02/ 57 88 - 810,02 / 57 88 - 811, telefax: 02 / 577 1412, E-mail: nepujsag@sid.net Ára: 120 SÍT, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SÍT, egész évre 4.500 SÍT, külföldre: 100 német márkának megfelelő dollár összeg Folyószámla: 51920-603-32099 Agencija RS za plačimi promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 3 %-os forgalmi alapadót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság. NÉPÚJSÁG 2001. JÚLIUS 5. IRÁNYTŰ« Trianon következményei és a trianoni szindróma Szinte sejteni lehetett, hogy A határon túli magyarokról szóló törvény, mely a Kárpát-medencei magyar kisebbségek „különjogait” egyengeti, előre várhatóan a Trianonból jól ismert arrogáns és a békéltetés mindenféle kezdeményezését elutasító szomszédok elégedetlenségét váltotta ki. A Magyar Országgyűlésben 92%-os többséggel elfogadott törvénnyel a magyar állam 80 év után először tesz kísérletet arra, hogy a magyar nemzet egységét és összetartozását törvényileg is rendezze. A törvény azon szakaszait, melyek támogatás formájában a szülőföldön maradást, az itteni oktatási és kulturális felemelkedést kívánják elősegíteni, magasabb szintre emelni, nem lehetett másként értelmezni, mint diszkriminatív intézkedésnek. Még jó, hogy nem kerültek elő újra azok a frázisok, amelyek régi szép jugoszláv szokás szerint „az ország belügyeibe való beavatkozásnak” tekintették a hasonló, a kisebbségek érdekében szót emelő véleményeket, nyilatkozatokat. A törvénnyel kapcsolatos nyugati vélemény azonban ezúttal eltért a trianoni szindrómával megvert, indokolatlanul tussoló” szomszédok véleményétől. Amíg ezek a területi követeléseket, egy újabb „mindent vissza” követelést láttak benne, az irredentizmus feléledésének kézzel fogható bizonyítékát, a nyugati sajtó másképpen vélekedett. A román aláírásgyűjtőkkel az EU-tanácsban, a jegyzékben való tiltakozókkal, a Trianon előtti állapotok visszaállításától rettegő, félelemben élő többségekkel szemben a nyugati lapok - hasonlóképpen a trianoni történtekre reagálva-az ésszerűtlen és logikátlan diktátum aláírásának a következményeire is felhívták a figyelmet. A törvény a kisebbségek körében szinte mindenütt óriási igenlésre talált. A korábban ismertetett statisztikák azt mutatják, hogy a határon túli magyarok élni fognak az immár törvényesített támogatási lehetőséggel, az anyaországban és a határon túli területeken felhasználható kedvezményekkel. De talán még ennél is lényegesebb a törvény erkölcsi vonatkozása, mellyel Magyarország országvilág előtt kinyilvánította, hogy a trianoni elcsatolt területeken élő magyarok sorsa iránt a magyar kormány felelősséget vállal. Fura, román, szlovák, szerb logika szerint ugyanis azokat is meg kellene hogy illesse a kedvezmény - amolyan megkésett, utólagos pótlékként-, akik Trianon után a magyarok földjéből, vagyonából is jócskán részesedtek. Ezekre a dolgokra azonban ma már Európában sem akad vevő. 3