Népújság, 1990. január (42. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-04 / 1. szám

ÚJÉVI BESZÉD (Folytatás az 1. oldalról) Az épületekhez tartozó terület és az ezeket körülvevő udvar a bir­tokok magántulajdona öröklési és elidegeníthetőségi joggal. Az említett udvarok területé­nek meghatározásánál az 1974. évi 58 sz. és 59 sz. törvény meg­jelenését megelőző helyzettel kell számolni. Ez a terület a használati par­cellával együtt nem haladhatja meg a 6­000 négyzetmétert a la­kóház birtoklója számára. Úgyszintén néhány intézkedés történt a termékek eladása ü­­gyében. 4. A mezőgazdasági használat­ban vagy magántulajdonban le­vő terület birtoklói szabadon, piaci szabott árak nélkül értéke­síthetik az ezekről a területek­ről nyert termékeiket mind a piacon, mind pedig a szakosított egységekkel kölcsönösen előnyös feltételek között megkötött szer­ződé­sk alapján. Úgyszintén az állat- és barom­fitartók szabadon és piaci szabott árak nélkül értékesíthetik az e­­zektől nyert egyedeket és termé­keket, ha eleget tettek szerződé­ses kötelezettségeiknek. A szarvasmarha csakis hiva­talosan engedélyezett vágóhida­­kon vágható le. 5. Az állam a mezőgépészeti állomások és más egységei út­ján támogatni fogja a mezőgaz­dasági területek összes birtokló­it gépesített munkák végzésével természetbeni és pénzbeni fizet­ség ellenében. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelők szakosított egységek útján támogatást kapnak vető­mag, ültetőanyag, trágya, nö­vényvédő vegyszerek, tenyészál­latok, biológiai szaporító anyag, takarmányfélék, gazdasági fel­szerelés beszerzéséhez és műsza­ki segédlet formájában. Tisztelt honfitársak! A régi rendszertől súlyos ö­­rökséget kaptunk a gazdaságban és a társadalmi életben. A kö­vetkező időszakban számos ne­hézséget kell leküzd­enünk az or­szág gazdaságának javítása ér­dekében. Erőinket megfeszítve, összefogva kell dolgoznunk az összes nehézségek legyűréséért, a nemzetgazdaság újjáépítéséért, és haladásáért. Csakis egység­ben győzhetünk továbbra is. A Nemzeti Megmentési Front azt a felhívást intézi az egész ország­hoz,, abban a meggyőződésben, hogy széles visszhangra talál a lakosság minden rétegében. Legyen világos mindannyiunk számára, hogy nem elég meg­­dönteni az önkényuralmat és ki­vívni a szabadságot­­— sokkal nehezebb megszilárdítani ezeket a vívmányokat és gyakorlati munkát folytatni az ország ha­ladásáért. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa az új alkotmány terve­zetének és az új választási tör­vénynek a kidolgozásával egy­idejűleg a tavaszi szabad válasz­tások megszervezése érdekében, fogadalmához híven,­­tovább munkálkodik mind a gazdasági és társadalmi élet egyes azonna­li konkrét problémáinak az em­berek javára történő megoldásá­ért, mind pedig a távlati gazda­sági stratégia irányvonalainak kidolgozása céljából. A Nemzeti Megmentési Front minden cselekedetében vezérfo­nalnak kell hogy tekintse a de­mokrácia előmozdítását a társa­dalmi élet minden területén, a tömegek igazi részvételét a dön­téshozatalban és a vezető ténye­ző tömegek általi ellenőrzését. Úgyszintén cselekvően előmoz­dítjuk a Nemzeti Megmentési Front programeszméit az új ter­mészetű, széles politikai plura­lizmus megvalósítása ügyében, amely nem csupán több párt lé­tére, hanem olyan széles demok­ratikus keretek igazi érvényesí­tésére épül, amelyek között ki­bontakozhat minden tendencia, az összes érdekek és értékek, be­vonhatók az építőmunkába az ország összes alkotó erői. Ezeknek az eszméknek az elő­mozdításában nem vagyunk sem­milyen ideológia, semmilyen e­­lőítélet, semmilyen előregyártott modell rabjai. Nyílt, állandó dialógust kívánunk folytatni va­lamennyi erővel, mindazokkal, akik érdekeltek Románia hala­dásában, függetlenül politikai színezetüktől, nemzetiségüktől vagy vallási meggyőződésüktől. Optimális feltételeket kívá­nunk teremteni valamennyi meg­szorítás, a feszültségek és ellen­tétek minden forrásának kikü­szöböléséhez a Románia terüle­tén együtt élő összes nemzetisé­gek valóban testvéri együttmun­­kálkodásához. A nemzetközi életben­ Romá­nia az egyetemes béke és együtt­működés eszméinek méltó zász­lóvivője lesz. Tiszteletben fogjuk tartani összes nemzetközi köte­lezettségeinket mind szomszé­dainkkal szemben, mind pedig a nemzetközi szerződésekkel és szervezetekkel szemben, ame­lyekben részt veszünk. Ugyan­akkor szorgalmazzuk a széles nyitást a nagyvilág felé, felszá­molva a régi rendszer által. ki­­kényszerítet­t mindennemű meg­szorítást, aktívan fejlesztjük az együttműködést elsősorban az európai országokkal, de a világ többi államával is. Honpolgárok! Kívánjuk, ho­gy 1990., a szá­zad kilencedik évtizedének u­­tolsó esztendeje hozzon igazi e­­lőreugrást a Románia, a román nép életében a haladás és a jó­lét új szakaszába, hozzon gyöke­res megújhodást az ország gaz­dasági, társadalmi és szellemi életében. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa nevében ezúton is sze­retnék boldog új évet kívánni Románia minden állampolgárá­nak , fiataloknak és idősebbek­nek, férfiaknak, nőknek és gyer­mekeknek! NÉPÚ­JSÁO - 3 OL­DAK nézőpontok­­ nyilvánosságról Állunk a hullámverésben és a gyökeres fordulat egyértelmű tu­datán kívül , hogy egyszer s mindenkorra megszabadultunk az emberi méltóságot megnyo­morító személyi kultusztól, meg­szabadultunk az­ élet minden te­rületét béklyóban tartó, eszmé­letlenségig ésszerűtlen diktátori országlástól —, alig van tám­pont, fogódzó, amihez a bizo­nyosságot, biztonságot óhajtó közgondolkozás igazodhatna. Vál­lalatok, intézmények, települések élnek a jószerivel közelebbről meg nem határozott szerepkört, betöltő demokratikus szervek vá­lasztásának, újraválasztásának lázában. A fele plusz egy de­mokráciája mutatja máris elő­nyeit és hátrányait. Hogy a de­mokrácia is csak az érdekek megjelenésének és nyílt vagy burkolt megjelenítésének terepe, s így működésében legalább annyi a visszhahúzó, mint a len­dítő erő. S még fel sem merült igazán, hogy a fele plusz egynek is csak akkor van igazán értel­me, ha a fele mínusz eg­yek is lesz-lehet szava, kifejezésre jut­hat a rész vagy csoportérdek, a kisebbségi vélemény, álláspont. Ha nem egyéb, a másság, az egyelőre ugyancsak ködösnek tetsző pluralizmus jegyeként. De ne merüljünk jobban bele, lesz még tere a vitának, eszmecseré­nek jócskán a következő idő­szakban, amikor egy országnak kell felnőnie gyorsan a sokféle­séget elfogadó toleranciához. A nagy biz­onytalanság — né­hol zavarodottság — közepette sem szabad­­megfeledkeznünk az egyik legfontosabb vívmányról , a nyilvánosságról. Ha vala­mit igazán meg kell őrizni a de­cemberi sorsforduló fegyverté­nyeiből, az a szólásszabadság, minden formája a sajtóban, az utcán, a vállalati, intézményi gyülekezetekben. S ennek leg­fontosabb elemeként most az in­formációk nyilvánosságát kell megteremteni az élet minden te­rületén. Az információ, hatalom! A szó szoros értelmében bőven érezhette egy egész nép. Az in­formáció a manipuláció, a meg­tévesztés eszköze, s továbbra is az lehet, ha nem tartunk ki kö­vetkezetesen amellett, hogy a közvéleménynek elemi joga van a HITELES tájékoztatásra. Egész közéletünk tisztaságának, meg­tisztításának alapvető garanciá­ja a teljes nyilvánosság biztosí­tása minden szinten és minden területen. Mert nem létezik, nem létezhet demokrácia és szabad­ság, ahol bárkinek is joga van méricskélni az információt vala­miféle célszerűség jegyében. A méricskélés — szándéktól füg­getlenül —­ maga a manipulá­ció. Az ország biztonságát,­eset­leg az üzletpolitikát érintő való­ban fontos — gyakorlatilag rend­kívül kevés — információn kí­vül, semmi sem lehet, ami ne tartozna, ne tartozhatna a lehete­tő legszélesebb közvéleményre. Nem engedhető meg többé, hogy közintézmények — például ál­lamigazgatás, rendőrség, hogy csak az eddigi állampolgári ki­szolgáltatottság legjellegzetesebb intézményeit említsem — a ti­tokzatosság homályában ügyin­­tézzenek. A nevünkben. Egyben együgyűnek tekintve az állam­polgárt, akit már csak reflexből is meghunyászkodásra kell szo­rítani. Egyetlen intézmény se legyen, amely bármilyen címen kivonhatja magát a tájékoztatás kötelezettsége alól. Bizonyára vége a „fehér könyv“ korszaká­nak, amely hosszú oldalakon át, kimerítő részletességgel emelte törvényerőre a tabutémák sere­­■ gét, az általános fenyegetettség légkörét fokozva, szűkítve ben a hiteles információikat bir­tokolók körét, szabaddá téve szá­mukra a helyi és országos rea­litások mind otrombább elfer­dítését. S kicsiben kapóra jött a­­titkolózás-titkosítás metódusa a­­zon haszonélvezőknek, akik ily módon visszaéléseiket leplezhet­ték a közvélemény előtt. El kell hát érni, hogy minden közintéz­mény, minden közéleti szereplő a közvélemény szemláttára dol­gozzon, és csakis így dolgozhas­son, megvalósítva a teljes nyil­vánosságot, a dolgok menete fölötti társadalmi ellenőrzés fő garanciáját. Sokan és szívesen nyilatkoz­nak mostanság. Remélhetőleg a tájékoztatásnak ez az igénye a megszilárdulásában levő megyei és területi hatalmi szervektől sem lesz idegen, mert ahogy e­­rejüket a néptől kapták a szó legszorosabb értelmében, úgy el­és beszámolni is a népnek tar­toznak. Minden alkalmi, netán személyi vagy csoportérdeket ta­karó megfontolás nélkül. Egyér­telműen és hitelesen. Hitelükért! MAKRAI JÁNOS A Román Kommunista Párt tagjaiból alkotott kezdeményező csoport az alábbi nyilatkozatot teszi közzé: 1. — Üdvözöljük a széles nép­tömegek, a csodálatos ifjúságunk által derék hadseregünk támoga­tásával megvalósított 1989. de­cember 22-i Népi Forradalom győzelmét, amely megdöntötte a Ceau­sescu-klán gyűlöletes dikta­túráját, a despotikus rezsimet, amely csaknem egy negyed szá­zadon át bilincsbe verte a ro­mán nép alkotó energiáit és po­tenciálját, elfojtotta a szabad gondolkodást, lábbal tiporta a szabadságot és a legelemibb em­beri jogokat, mely rezsimnek ár­tatlan emberek, köztük kommu­nisták tízezrei estek áldozatul. A Ceausescu párnak és cinkos­társainak diktatúrája teljes egé­szében becsvágyának rendelte alá a párt tevékenységét, meg­fosztotta tartalmuktól a szocia­lizmus eszményeit, meghamisítva annak alapvető értékeit. 2. — Maradéktalanul csatlako­zunk a­­ Nemzeti Megmentési Front Tanácsának platform­programjához és felszólítjuk a párt valamennyi becsületes tag­ját, a jó hazafikat, hogy szívvel­­lélekkel támogassák a Népi For­radalmat, az új államhatalom konszolidálását és a front prog­ramjában szereplő célkitűzések megvalósítását. A többi hazafias erővel e­­gyütt a nemzeti megbékélés­ szel­­lemében fogunk cselekedni, hogy felépítsük a valóban szabad, de­mokratikus és virágzó Romániát. 3. — Nyíltan beismerjük, hogy a diktatúra sötét időszakában a Román Kommunista Párt kom­­promitálta magát a nép, és a tör­ténelem előtt. Kijelentjük, hogy elhatároljuk magunkat mindat­tól, amit ez az aberráns és gyű­löletes diktatúra jelentett, s fel­háborodással elítéljük azt. Mindig szemrehányást fogunk tenni magunknak, amiért nem cselekedtünk idejében, hogy vé­get vessünk a diktatúra és az önkényeskedés eszkalációjának. 4.­­ A szabadságon, demok­rácián és társadalmi igazságos­ságon nyugvó jelenkori modern szocializmus eszméit osztók joga és kötelessége, hogy egy politi­kai csoportosulásba tömörülje­nek s az új politikai struktúrák keretében részt vegyenek az el­következő szabad választásokon. Ilyen értelemben felhívást intézünk a Román Kommunista Párt valamennyi tagjához, tá­mogassa a párt rendkívüli kong­resszusának a legrövidebb időn belüli összehívását, hogy az ha­tározza el a Román Kommunista Párt feloszlatását, s átadja a román nép, a Nemzet, vme­­mentési Fro--! Tu­­­­csa révén a párt egész vagyonát. Éljen a szabad Románia! ,A Román Kommunista Párt tagjaiból alakult kezdeménye­s csoport * Több marosvásárhelyi vállalat dolgozóinak képviselői szerkesz­tőségünkben kifejezték tiltakozá­sukat a Maros megye volt párt­­apparátusának lapunk december 30-i számában közölt csatlakozó nyilatkozata miatt. A nyilatko­zattal kapcsolatban tisztázni kí­vánjuk: szerkesztőségünk munka­társai — mint a Népújság új so­rozatának első számában leszö­geztük­­: a szabad sajtó munká­saiként hű krónikásai, ösztönzői leszünk a bekövetkező változá­soknak, a demokratikus, össze­hangolt, együttes országépítés­­nek. Ilyen összefüggésben he­lyet adunk lapunk hasábjain minden olyan írásnak, mozgósító­­felhívásnak, vagy csatlakozó nyi­latkozatnak, mely cselekvően hozzájárul a Nemzeti Megmen­tési Front Országos Tanácsa ál­tal kimunkált program végre­hajtásához. ­ Szeretettel köszöntjük Ma­rosvásárhelyen Novák Ferencet, régi barátunkat (minden bizony­nyal sokan emlékeznek még, hogy a hatvanas évek közepén a Székely Művészegyüttes több műsorának a kivitelezésében is közreműködött), az erdélyi kul­túra kitűnő ismerőjét, magyaror­szági, európai népszerűsítőjét. Mi­lyen alkalomból van újra itt ná­lunk? — Nem csak a barátság köt ide, idevalósi születésű vagyok, gyermek voltam, amikor szüle­immel áttelepültünk Magyaror­szágra. Egész rokonságom itt él Erdélyben, ide kötnek gyermek­korom élményei is. Akkor ta­nultam meg románul és néme­tül — Besztercén természetes volt,­­hogy háromnyelvűek le­gyünk — és azóta sem akartam­ elfelejteni ezt a két nyelvet. Hogy most midid jöttem? Kará­csonykor ültem a tévé előtt, hallgatva, nézve az innen érkező híreket és történéseket, nagy­­nagy boldogsággal, hagy végre Romániában is megtörtén.1, ez a fantasztikus népfelkelés, N­­óm­ban elhatároztam, hogy­ másnap beülök a kocsiba, átjövök sze­rény lehetőségeimmel segítve a nagyon sok megpróbáltatáson át­ment népet. Közben nagy öröm­mel beszélgettem el régi bará­taimmal, Kolozsváron Kallós Zoltánnal és Kányádi Sándorral, Marosvásárhelyen Sütő András­sal, Marosi Barnával, Hunyadi Andrással, akivel iskolatársak is voltunk. Nekem egy kicsit ez is a hazám, én ide is haza­jövök. Az Állami Székely Népi Együt­tesnél hatvannégyben, hatvanöt­ben és hatvanhatban — akkor Szalmán Lóránt volt az igazgató — több előadást is csináltam koreográfusként, ide vezettek gyűjtő­útjaim is, a csodálatos me­zőségi falvakba. Én egyformán gyűjtöttem a magyar és a ro­mán népzenét, és most is a Hon­véd Művészegyüttesnél — ahol művészeti igazgató vagyok — műsorainkban egyenlő teret szentelünk az erdélyi magyar és román néptáncoknak. Jó példa erre három hete bemutatott Tün­dérkert című műsorunk. Európai körútunk során azt akarjuk ez­zel felmutatni, hogy ez a két kultúra együtt van és békesség­ben lehetett együtt évszázado­kon keresztül. A magyarországi táncházakban a farmernadrágos fiatalok ugyanúgy táncolják a magyar, mint a román táncokat. Hisszük azt, hogy az európai kultúra nagyon egységes és bí­zom benne, hogy most egy olyan köz­ép- és délkelet Európa kelet­kezik, ahol örömmel és tisztes­séggel tudunk egymás kultúrájá­hoz közeledni. Hiszem, hogy e nagy, győztes forradalom után a két kultúra kapcsolata újra ki­virágzik, hogy újra romániai szakembereket — románokat és magyarokat — fogadhatunk ko­reográfusként és vendégtanár­ként, én pedig újra jöhetek gyűj­teni román és magyar népzenét. — Bízunk benne, ho­gy mind­ez nagyon hamar valóra is válik. Most, ezekben a napokban folya­matosan érkeznek a segélyszál­lító karavánok Magyarországról, nemcsak Marosvásárhelyre, ha­nem Románia több más városá­ba is. Minek tulajdonítja ezt a hatalmas segíteni akarást, amely egész Magyarországon észlelhe­tő? — A tárgyilagosan tájékozta­tó magyar hírközlő szervek jó­voltából mi pontosan értesülhet­tünk a XX. század végén Euró­pában sehol nem tapasztalt­­zsarnoki elnyomásról. Hatalmas öröm lett úrrá egész Magyaror­szágon, amikor a népi felkelés kitört ,­és nyomban tudtuk, hogy cselekednünk kell, segítenünk kell a forradalmat, hiszen győ­zelme mindannyiunk érdeke. El­hangzottak az első segélyfelhí­­vások és már csütörtök este so­rok álltak a véradó központok­nál, a taxisok százai jelentkez­tek, szállítani Romániába. Még lőttek, amikor elindultak — saj­nos már hősi halottaink is van­nak, sofőrök, kísérők —, amikor a tévé, a rádió riporterei már Temesváron, Aradon voltak. Be kellett bizonyítanunk a román népnek, hogy hazugság, amit ró­lunk állított évtizedekig a d­itá­­tor, hogy revansisták, hogy re­vizionisták vagyunk, hogy terü­letvisszaszerzésre törekszünk. Hazugság volt, de hát nem ez volt az egyetlen hazugság. — Marosvásárhely felé jövet, fél Erdélyt keresztülautózták egy magyar felségjelzésű kocsi­val. Milyennek látták az utca egyszerű embere reagálását? TOMPA Z. M’U­LY (Folytatás a 4. oldalon) Örömmel közeledünk egymás kultúrájához

Next