Népújság, 1992. március (44. évfolyam, 43-63. szám)

1992-03-03 / 43. szám

­­EE&WJW - «. © EBAB _______________________________________________________ — —^ _-­--- ---------------------------­ A kezdő lépések a legnehezebbek A PRIVATIZÁCIÓS folya­mat Románia gazdasági tevé­kenységének homlokterében áll. Az erről szóló törvények (31, 35 és 54/1990.) megjelenésük óta — létfontosságuk miatt — mélyre­ható változásokat hoztak (fognak hozni) társadalmi-gazdasági éle­tünk minden területén. Megvaló­sításuk első lépései a legne­hezebbek, hiszen 40 év alatt ki­alakult infrastruktúrát kell le­bontani, átrendezni. Az ankétunkban megszólalta­tott személyek képzettségüknek és beosztásuknak köszönhetően, végigkövetik a privatizációs fo­lyamat kibontakoztatását. Remél­­jük, véleményük közlésével si­kerül betekintést nyújtani e nagyszabású átalakulás folyama­tába. Néhány statisztikai adat A privatizációs folyamat első szakaszában az 1990. évi 54-es Törvény értelmében 4 144 magán­­vállalkozói engedélyt váltottak ki megyénkben, amiből 3 055-öt fizikai személynek, 1 059-et családi vállalkozóknak adtak. A következő, a 31/1991-es Törvény megjelenése után 2 049 magán­ipari egység létesült. Az elmúlt év utolsó kimutatása szerint a Megyei Céghivatalnál 2 979 kérel­mezőt jegyeztek be a nyilvántar­­tásba. Ebből a prefektúra jóvá­hagyásával 811 magánszemély­ként és családi válllalkozásként, 19 önálló vállalkozásként műkö­dik. A volt Megyei Kis­ipari Szövetkezetek Szövet­ségéből és a Fogyasztási Szö­vetkezetek Megyei Szövetségéből 100 részleg került magánkézbe, 2 049 pedig kereskedelmi társa­sággá alakult. Ezek közül 9 köz­kereseti társaság, 13 betéti társa­ság, 1 858 kft és 189 részvénytár­saság. Bíztató jelnek vehetjük, hogy 70 vegyesvállalat és 2 teljes egészében külföldi tőkével alapí­tott társaság vetett hományt me­gyénkben. Általában Németor­szágból (15 cég), Magyarországról (11 cég), Ausztriából, Hollandiá­ból, Svájcból érdeklődnek a be­fektetési lehetőségek iránt, de van dél-afrikai, nagybritanniai és ausztráliai patrónus is, aki üzletet indított a Maros menti tájakon. Alapító tőkéjük egyelőre szerény összegű: 250 és 20 000 dollár, il­letve 1 500 és 15 000 márka kö­zött van. A 31/1990-es Törvényt alkal­mazva a prefektúra elsősorban a kereskedelmi felületek üzletbérbe és bérletbe adásával serkentette a privatizálást. Így alakult meg törökországi vállalkozókkal két marosvásárhelyi pékség. A fő­­ispánság alárendeltségében mű­ködő vidéki gazdasági egységek (malom, pékség, szabászműhely, stb) 95 százalékát üzletbérbe ad­ták. Ennek eredménye érezhető, hiszen a régebbi évi 8—9 millió lej helyett, tavaly 20—22 millió lej volt a tiszta nyereségük. Ezen­kívül 10 üzlethelyiséget nemso­kára elárvereznek. A magáncégek tevékenység szerinti megoszlása a következő: 2154 termeléssel foglalkozik. 2 534 kereskedelmi tevékenységet folytat, 2 567 különféle szolgálta­tásokat nyújt, 355 pedig kimon­dottan építkezést vállal. Kül- és belkereskedelmi engedélye 1 737 cégnek van. Országos szinten — a bukaresti központ közlése szerint — a pri­vatizálás terén megyénk a negye­dik helyen áll. A tulajdonosok általában városokon kerestek üz­leti lehetőségeket, de területileg megyénkben arányos a megoszlás. A nagyprivatizáció előkészítése A gazdasági átalakulás egyik leghuzamosabb folyamata az ál­lami tulajdonban levő javak magántulajdonba történő átadása. Ennek gyakorlati végrehajtását az Országos Privatizációs Ügy­nökség végzi. A kereskedelmi részvénytársaságok megalakításá­ról... szóló 58/1991-es Törvénynek megfelelően e hivatal 81 aktívát (vagyonrészt) — ami egyes vál­lalatok, kereskedelmi egységek részlegeit, műhelyeit jelenti — készít elő nyilvános árverezésre. Az állóalapok felértékelése kü­lönböző szakaszokban fog lebo­nyolódni. Január 25-én a Fortuna kereskedelmi részvénytársaság el­árverezte a vegyikombinátban és az Ilefor RT mellett levő üzlet­­helyiségeit. Az előbbi 2 650 000, az utóbbi 330 000 lejért cserélt gaz­dát. Egy erről kidolgozott prog­ram előirányozza, hogy a beter­vezett egységeket június 30-ig ■értékesíteni kell. Ebben a formá­ban további aktívákat tesznek átadásra alkalmassá. A vagyonrészek eladása ré­vén bárkinek lehetősége nyílik gazdasági tevékenységének ren­tábilissá tételére, az illető egység profiljának megtartásával. Né­hány — a törvény által megha­tározott — kritérium megköny­­nyíti a hazaiak esélyeit. Egy másik­­formája a privati­zálásnak a Magántulajdoni Alap létesítése előtti részvények kiál­lítása és értékesítése. Országos szinten 30, volt állami vállalat válik ilyenszerűen magántulaj­donná. Megyénkben négy ipari és egy szolgáltatási egységet: a ma­­rosvásárhelyi SOCOT RT-t, a se­gesvári S­IMET, CESIRO, SI­MÁT RT-ket, valamint a megye­­székhelyi Építkezési és Beruhá­zási Szolgáltató Egységet javasol­tak teljes privatizációra. Ezek közül a segesvári SIMAT-ot (Se­­lyemszövöde) fogadta el a kor­mány. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a volt selyemszövöde álló­alapját felbecsülik és értékje­gyekké változtatják, amiket az érdeklődő üzletemberek megvé­telére ajánlanak fel. Nemrég véglegesítették megye­szinten 142 állami tőkével mű­ködő kereskedelmi társaság gaz­dasági-technikai adatgyűjtemé­nyét, amely alapján kiválogatják és az öt részvénytársasági formá­ban működő Magántulajdoni A­­lapba helyezik őket. (Erről rész­letesebben írt dr. Csákány Béla, ny. egyetemi tanár, lapunk ha­sábjain — sz. m.). Elméletileg az érvényben levő törvény szerint ez a privatizációs folyamat, ha akadálytalanul meg­valósulhat, legkevesebb 7—10 é­­vig eltart, úgyhogy még hátra­van 5—8 év.. . HA!? Jövedelmező, új gazdasági politika kell! Vasluian Ioan, az Országos Privatizációs Ügynökség Maros megyei fiókjának vezetője: — .. .Természetesen egy gazda­sági rendszer nem lehet tökéle­tes, így törvényeinknek is meg­vannak a sajátos hibái. A magán­vállalkozók leginkább a kft-k alapítását illető 54-es törvény útvesztőit bírálják. Ettől elmehet a kedve azon kevés vállalkozó­nak, aki mer valamit tenni. U­­gyanakkor vannak vállalatveze­tők, akik úgy tűnik képtelenek teljes mértékben felfogni, meg­érteni az új gazdasági mechaniz­must, vagy várják ameddig má­soknál változtatnak és ezért gá­tolják a folyamatot. A­­másik oldalon tartanak az elbocsátások okozta társadalmi elégedetlenség­től, holott a magánszektor új munkahelyeket biztosítana, ez pe­dig az egység megerősödéséhez vezetne, hiszen az emberi poten­ciál ésszerű kihasználásával, ke­vés befektetéssel, rövid időn be­lül többlettermelés érhető el. Hiányoznak a piacgazdálkodás elemei Chirpclean Joan, a prefektúra gazdaság­fejlesztési ágazatának igazgatója: — A prefektúra egy vegyes privatizálási formát kezdemé­nyezett, ami a magánszemélyek és az állam közös tőkebefekteté­sén alapszik. Egy vállalat arra kényszerülhet, hogy hitelt vegyen fel a bankból, aminek a kamata 28—34 százalék lehet.­ Sok eset­ben már nem is hitelez a bank. Nos, azon az ötletsíkon indultunk el, hogy ezeket a hiteleket helyet­tesítsük a lakosság pénzkészletei­vel. Így jártunk el a COMPIDAS- nál is, ahol túlsúlyban le­vő magán és kevés állami tőké­vel hoztuk létre az új céget. En­nek a megoldásnak két előnye van. Az egyik: bevonja a lakos­ságnál stagnáló pénzt, s ezáltal fékezi az infláció növekedését. A másik, hogy e magántőke fel­halmozás egy biztosítékot nyújt az illető egység alkalmazottai­nak, mivel részvényesként dön­tésjoggal rendelkeznek, s érde­keltek az osztalék hatékony fel­­használásában. A baj ott kezdő­dik, hogy fogytán a félretett pénzünk. Nyíltan ki kell jelentenünk,­­ hogy nálunk még nem léteznek a piacgazdálkodás elemei. Csak szeretnénk úgy gazdálkodni, de egy olyan gazdasági struktúrá­val és törvénykezéssel, amely nincs erre felkészülve. Ennek a­­lapvető tényezője a kereslet-kí­nálat közötti egyensúly, ami nincs meg az értékpiacon. A konkurencia hiánya miatt még mindig szükség van arra, hogy az állam különböző eszközökkel befolyásolja az árak változását. A termelékenység növelését egy új bérrendszer alkalmazásával lehetne elérni. Gyakorlatilag több fizetést kellene adjanak u­­gyanazon létszámú munkásnak. Ez a jelenlegi körülmények kö­­zött a technológiai folyamat fel­újításával valósulhatna meg, nem pedig a fölösleges személy­zet elbocsátásával. Itt viszont felmerülhet egy negatív aspek­tus, ami a Ceausescu-korszak­­ban is végbement, amikoris az alkalmazottak egy részét papíron az mtsz-eknél dolgoztatták, mi­által a gyár termelékenysége mesterségesen megnövekedett. Ehhez hasonló megoldás a régi tapasztalatokból okulva könnyen található. A termelőeszközöket csakis az exportból származó valutával lehetne felújítani. Azonban — mint ismeretes — a KGST piac, amelynek keretében termékeink biztos vevőre találtak, megszűnt. Gazdasági képességeink ugyan meghaladják a belső szükségle­teinket, de csak a minőség ja­vításával és a hatékonyság nö­velésével termelhetünk export­képes árukat. Ehhez megint pénz szükséges, ami... Talán a külföldi beruházók segítségével növelhetnénk a nem­zeti jövedelmet, de ameddig po­litikusaink többet foglalkoznak egymás rivalizálásával, mint a gazdasági kérdésekkel, ne vár­juk, hogy érdeklődjenek felő­lünk. Megyénkbe is csak olyan országokbeli üzletemberek jöt­tek, akiknek nem sikerült a nyugati piacra betörni, mint pél­dául a törökök. Az energia- és anyaghiány ki­küszöbölését — ami nélkül sem­mit sem tudunk becsületesen el­végezni —, csak a cernavodai atomerőmű üzembe helyezése tr­­án látom megoldottnak. A mezőgazdaság privatizálásá­ban is nagyot tévedtek a tör­v­ényhozók, amikor „elrendelték“ az anyagi alapok (istállók, gaz­dasági épületek) felszámolását, amit sokan lerombolásként ér­telmeztek. Eladták a helyi ingá­k traktorjait más falvakbeli gaz­dálkodóknak és ha mégis szük­ség volt rájuk, újakat kellett vásárolni a régi, de használható gépek tízszeres árán. Ahol meg­őrizték mindezeket, ott eredmé­nyesen dolgoznak. Egyszerű eké­vel már nem lehet földet mű­velni, és ami megvolt, még azt is tönkretették. Nem tudom, hogyan lehet előre lépni. Legyen már gazdája a gyárnak Koncz Géza, az IMATEX RT. METAL szakszervezetének alel­­nöke . Egyelőre semmi eredményét nem látjuk a privatizálásnak. Megjelent ugyan a törvény, de a magántulajdonra alapuló tár­sadalom intézményeit még nem építették ki. Megjelentek az ál­lami szervek által kinevezett vezetők. Egy tévényilatkozat ré­vén értesültünk, hogy a gyárak nem képeznek többé állami tu­lajdont, hanem azoké a képvi­selőké, akiket kijelöltek. Mind­ezek után felmerült bennünk né­hány kérdés: ki kaphat rész­vényt, milyen formában osztják majd el? A törvény előirányoz néhány tulajdonformát, s eny­­nyi... Egy alkalommal erről megkérdeztünk egy minisztériu­mi kiküldöttet, aki azt válaszol­ta, hogy szó se lehet privatizá­lásról, mert a körülmények még nincsenek megteremtve. Vállala­tunk valós felértékelését sem vé­gezték el. A privatizációs folya­mat lebonyolítása sem elég vi­lágos. Senki nem tudná megma­gyarázni érthetően kivitelezésé­nek lépéseit. A kilátások sem tiszták... Régebb azzal szédítettek, hogy a gyár a miénk, aztán kiderült, hogy az államé, most meg elad­hatják mindenestől. A munká­sok véleménye szerint az lenne a legjobb, ha egy külföldi meg­vásárolná az üzemet. Tegyék rendbe, hogy végre legyen már gazdája! Persze, ne dobálják ki csak úgy az embereket, mert manapság nehéz megállapítani a nem termelő személyeket. A privatizálással be kellene vezessék a normarendszer he­lyett az órabért. Ezzel megja­vulna a munkafegyelem és az áru minősége is. A törvényhozó testület megkésése bizalmatlan­ságot gerjesztett a munkások­ban, belefáradtak, elfásultak az állandó ígérgetésekbe, és sokan úgy tartják, hogy ez az államo­sításnak egy új formája, ahol tulajdonképpen nem az állam­nak van vezető szerepe, hanem egy klikknek, amely kiterjeszti hatáskörét a gyárra. A privati­zálás leple alatt átjátszanak ben­nünket, így is a dolgozók azt beszélik, hogy a vezetőtanács tagjai nagyokat üzletelnek­ a sa­ját hasznukra, és nem érdekli őket a mi sorsunk. Nem lehet valódi patrónusnak tekinteni egy olyan igazgatót, aki mellőlünk került e beosztásba. Az már egyenesen rablás, hogy a részvények 70 százaléka az ál­lamé és csak 30 az alkalmazot­také, így azzal, hogy felírták a cégtábla mellé az SA-t, még rém privatizált a vállalat. .. A szegénység küszöbén állunk Groza Emil, a munkaerő és szakmai átképzés Maros me­gyei központjának irodavezetője: — Megyénkben a munkanél­küliség rátája 2,1 százalék, ami beilleszkedik a megengedett ér­tékbe. Nagy részük azokból a gyárakból származik, ahol a pri­vatizálás miatt személyzet leépí­tés történt. A munkanélküliség, mint tár­sadalmi jelenség csalódást, elé­gedetlenséget, kilátástalanságot okoz. Mennyiségileg más orszá­gokhoz viszonyítva még nincs baj, de több mint valószínű, a május 20.-i választások után jó­váhagyják a csődtörvényt, ami hirtelen megnöveli a munkanél­küliek számát. Egyelőre az orszá­gos járulékalap elegendő, de kilátásban van, hogy a négyszá­zalékos vállalati hozzájárulást hatra emelik. Március 31-ig a technikai csődbejelentésre vonat­kozó 760-as kormányhatározat alkalmazása által tovább nő a munkanélküliség. Fontos szerepet tulajdonítok az életszínvonal emelésében a polgármesteri hivataloknak, ahol bármilyen magánkezdeményezést­, életképes termelő, szolgáltató és kereskedelemmel foglalkozó cé­get támogatni kell. Elsősorban a külföldieket és a vegyestársa­ságokat szükséges ösztönözni. Ezzel kibővülnének a foglalkoz­tatások, újabb munkahelyek lé­tesülnének. Csak egy példát em­lítek: ha a megyében 1 000 kis magáncég alakulna, egyenként három alkalmazottal, akkor 3 000 ember jutna álláshoz. Sajnos a munkanélküliség legjobban az érettségizetteket veszélyezteti. Általában a gyárakban bizalmat­lanok a fiatalokkal szemben, mert az iskolában csak elméleti­leg készítik fel őket, nincs szak­mai gyakorlatuk. És itt újra visszatérek a mi feladatainkra. 1991-től szakmai átképző köz­pontként is működünk. Sajnos, még nem rendelkezünk megfe­lelő helyiséggel, ezért a tanfo­lyamokat az ipari egységeknél tartjuk. Eddig megyénkben 9 kurzust indítottunk 215 személy­­lyel, a jelenlegi létszám 185. Februárban gyors- és gépírói, autószerelő, könyvelő szakmát oktatunk. 1992-re 1105 személy átképzését terveztük. Reméljük, álláshoz is jutnak, mert mosta­nában a munkaigénylés megre­kedt. VAJDA GYÖRGY i privatizálás # IV1 A !Rt O 3 IV! £1­­3 Y­g

Next