Népújság, 1992. március (44. évfolyam, 43-63. szám)
1992-03-03 / 43. szám
EE&WJW - «. © EBAB _______________________________________________________ — —^ _---- --------------------------- A kezdő lépések a legnehezebbek A PRIVATIZÁCIÓS folyamat Románia gazdasági tevékenységének homlokterében áll. Az erről szóló törvények (31, 35 és 54/1990.) megjelenésük óta — létfontosságuk miatt — mélyreható változásokat hoztak (fognak hozni) társadalmi-gazdasági életünk minden területén. Megvalósításuk első lépései a legnehezebbek, hiszen 40 év alatt kialakult infrastruktúrát kell lebontani, átrendezni. Az ankétunkban megszólaltatott személyek képzettségüknek és beosztásuknak köszönhetően, végigkövetik a privatizációs folyamat kibontakoztatását. Reméljük, véleményük közlésével sikerül betekintést nyújtani e nagyszabású átalakulás folyamatába. Néhány statisztikai adat A privatizációs folyamat első szakaszában az 1990. évi 54-es Törvény értelmében 4 144 magánvállalkozói engedélyt váltottak ki megyénkben, amiből 3 055-öt fizikai személynek, 1 059-et családi vállalkozóknak adtak. A következő, a 31/1991-es Törvény megjelenése után 2 049 magánipari egység létesült. Az elmúlt év utolsó kimutatása szerint a Megyei Céghivatalnál 2 979 kérelmezőt jegyeztek be a nyilvántartásba. Ebből a prefektúra jóváhagyásával 811 magánszemélyként és családi válllalkozásként, 19 önálló vállalkozásként működik. A volt Megyei Kisipari Szövetkezetek Szövetségéből és a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetségéből 100 részleg került magánkézbe, 2 049 pedig kereskedelmi társasággá alakult. Ezek közül 9 közkereseti társaság, 13 betéti társaság, 1 858 kft és 189 részvénytársaság. Bíztató jelnek vehetjük, hogy 70 vegyesvállalat és 2 teljes egészében külföldi tőkével alapított társaság vetett hományt megyénkben. Általában Németországból (15 cég), Magyarországról (11 cég), Ausztriából, Hollandiából, Svájcból érdeklődnek a befektetési lehetőségek iránt, de van dél-afrikai, nagybritanniai és ausztráliai patrónus is, aki üzletet indított a Maros menti tájakon. Alapító tőkéjük egyelőre szerény összegű: 250 és 20 000 dollár, illetve 1 500 és 15 000 márka között van. A 31/1990-es Törvényt alkalmazva a prefektúra elsősorban a kereskedelmi felületek üzletbérbe és bérletbe adásával serkentette a privatizálást. Így alakult meg törökországi vállalkozókkal két marosvásárhelyi pékség. A főispánság alárendeltségében működő vidéki gazdasági egységek (malom, pékség, szabászműhely, stb) 95 százalékát üzletbérbe adták. Ennek eredménye érezhető, hiszen a régebbi évi 8—9 millió lej helyett, tavaly 20—22 millió lej volt a tiszta nyereségük. Ezenkívül 10 üzlethelyiséget nemsokára elárvereznek. A magáncégek tevékenység szerinti megoszlása a következő: 2154 termeléssel foglalkozik. 2 534 kereskedelmi tevékenységet folytat, 2 567 különféle szolgáltatásokat nyújt, 355 pedig kimondottan építkezést vállal. Kül- és belkereskedelmi engedélye 1 737 cégnek van. Országos szinten — a bukaresti központ közlése szerint — a privatizálás terén megyénk a negyedik helyen áll. A tulajdonosok általában városokon kerestek üzleti lehetőségeket, de területileg megyénkben arányos a megoszlás. A nagyprivatizáció előkészítése A gazdasági átalakulás egyik leghuzamosabb folyamata az állami tulajdonban levő javak magántulajdonba történő átadása. Ennek gyakorlati végrehajtását az Országos Privatizációs Ügynökség végzi. A kereskedelmi részvénytársaságok megalakításáról... szóló 58/1991-es Törvénynek megfelelően e hivatal 81 aktívát (vagyonrészt) — ami egyes vállalatok, kereskedelmi egységek részlegeit, műhelyeit jelenti — készít elő nyilvános árverezésre. Az állóalapok felértékelése különböző szakaszokban fog lebonyolódni. Január 25-én a Fortuna kereskedelmi részvénytársaság elárverezte a vegyikombinátban és az Ilefor RT mellett levő üzlethelyiségeit. Az előbbi 2 650 000, az utóbbi 330 000 lejért cserélt gazdát. Egy erről kidolgozott program előirányozza, hogy a betervezett egységeket június 30-ig ■értékesíteni kell. Ebben a formában további aktívákat tesznek átadásra alkalmassá. A vagyonrészek eladása révén bárkinek lehetősége nyílik gazdasági tevékenységének rentábilissá tételére, az illető egység profiljának megtartásával. Néhány — a törvény által meghatározott — kritérium megkönynyíti a hazaiak esélyeit. Egy másikformája a privatizálásnak a Magántulajdoni Alap létesítése előtti részvények kiállítása és értékesítése. Országos szinten 30, volt állami vállalat válik ilyenszerűen magántulajdonná. Megyénkben négy ipari és egy szolgáltatási egységet: a marosvásárhelyi SOCOT RT-t, a segesvári SIMET, CESIRO, SIMÁT RT-ket, valamint a megyeszékhelyi Építkezési és Beruházási Szolgáltató Egységet javasoltak teljes privatizációra. Ezek közül a segesvári SIMAT-ot (Selyemszövöde) fogadta el a kormány. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a volt selyemszövöde állóalapját felbecsülik és értékjegyekké változtatják, amiket az érdeklődő üzletemberek megvételére ajánlanak fel. Nemrég véglegesítették megyeszinten 142 állami tőkével működő kereskedelmi társaság gazdasági-technikai adatgyűjteményét, amely alapján kiválogatják és az öt részvénytársasági formában működő Magántulajdoni Alapba helyezik őket. (Erről részletesebben írt dr. Csákány Béla, ny. egyetemi tanár, lapunk hasábjain — sz. m.). Elméletileg az érvényben levő törvény szerint ez a privatizációs folyamat, ha akadálytalanul megvalósulhat, legkevesebb 7—10 évig eltart, úgyhogy még hátravan 5—8 év.. . HA!? Jövedelmező, új gazdasági politika kell! Vasluian Ioan, az Országos Privatizációs Ügynökség Maros megyei fiókjának vezetője: — .. .Természetesen egy gazdasági rendszer nem lehet tökéletes, így törvényeinknek is megvannak a sajátos hibái. A magánvállalkozók leginkább a kft-k alapítását illető 54-es törvény útvesztőit bírálják. Ettől elmehet a kedve azon kevés vállalkozónak, aki mer valamit tenni. Ugyanakkor vannak vállalatvezetők, akik úgy tűnik képtelenek teljes mértékben felfogni, megérteni az új gazdasági mechanizmust, vagy várják ameddig másoknál változtatnak és ezért gátolják a folyamatot. Amásik oldalon tartanak az elbocsátások okozta társadalmi elégedetlenségtől, holott a magánszektor új munkahelyeket biztosítana, ez pedig az egység megerősödéséhez vezetne, hiszen az emberi potenciál ésszerű kihasználásával, kevés befektetéssel, rövid időn belül többlettermelés érhető el. Hiányoznak a piacgazdálkodás elemei Chirpclean Joan, a prefektúra gazdaságfejlesztési ágazatának igazgatója: — A prefektúra egy vegyes privatizálási formát kezdeményezett, ami a magánszemélyek és az állam közös tőkebefektetésén alapszik. Egy vállalat arra kényszerülhet, hogy hitelt vegyen fel a bankból, aminek a kamata 28—34 százalék lehet. Sok esetben már nem is hitelez a bank. Nos, azon az ötletsíkon indultunk el, hogy ezeket a hiteleket helyettesítsük a lakosság pénzkészleteivel. Így jártunk el a COMPIDAS- nál is, ahol túlsúlyban levő magán és kevés állami tőkével hoztuk létre az új céget. Ennek a megoldásnak két előnye van. Az egyik: bevonja a lakosságnál stagnáló pénzt, s ezáltal fékezi az infláció növekedését. A másik, hogy e magántőke felhalmozás egy biztosítékot nyújt az illető egység alkalmazottainak, mivel részvényesként döntésjoggal rendelkeznek, s érdekeltek az osztalék hatékony felhasználásában. A baj ott kezdődik, hogy fogytán a félretett pénzünk. Nyíltan ki kell jelentenünk, hogy nálunk még nem léteznek a piacgazdálkodás elemei. Csak szeretnénk úgy gazdálkodni, de egy olyan gazdasági struktúrával és törvénykezéssel, amely nincs erre felkészülve. Ennek alapvető tényezője a kereslet-kínálat közötti egyensúly, ami nincs meg az értékpiacon. A konkurencia hiánya miatt még mindig szükség van arra, hogy az állam különböző eszközökkel befolyásolja az árak változását. A termelékenység növelését egy új bérrendszer alkalmazásával lehetne elérni. Gyakorlatilag több fizetést kellene adjanak ugyanazon létszámú munkásnak. Ez a jelenlegi körülmények között a technológiai folyamat felújításával valósulhatna meg, nem pedig a fölösleges személyzet elbocsátásával. Itt viszont felmerülhet egy negatív aspektus, ami a Ceausescu-korszakban is végbement, amikoris az alkalmazottak egy részét papíron az mtsz-eknél dolgoztatták, miáltal a gyár termelékenysége mesterségesen megnövekedett. Ehhez hasonló megoldás a régi tapasztalatokból okulva könnyen található. A termelőeszközöket csakis az exportból származó valutával lehetne felújítani. Azonban — mint ismeretes — a KGST piac, amelynek keretében termékeink biztos vevőre találtak, megszűnt. Gazdasági képességeink ugyan meghaladják a belső szükségleteinket, de csak a minőség javításával és a hatékonyság növelésével termelhetünk exportképes árukat. Ehhez megint pénz szükséges, ami... Talán a külföldi beruházók segítségével növelhetnénk a nemzeti jövedelmet, de ameddig politikusaink többet foglalkoznak egymás rivalizálásával, mint a gazdasági kérdésekkel, ne várjuk, hogy érdeklődjenek felőlünk. Megyénkbe is csak olyan országokbeli üzletemberek jöttek, akiknek nem sikerült a nyugati piacra betörni, mint például a törökök. Az energia- és anyaghiány kiküszöbölését — ami nélkül semmit sem tudunk becsületesen elvégezni —, csak a cernavodai atomerőmű üzembe helyezése trán látom megoldottnak. A mezőgazdaság privatizálásában is nagyot tévedtek a törvényhozók, amikor „elrendelték“ az anyagi alapok (istállók, gazdasági épületek) felszámolását, amit sokan lerombolásként értelmeztek. Eladták a helyi ingák traktorjait más falvakbeli gazdálkodóknak és ha mégis szükség volt rájuk, újakat kellett vásárolni a régi, de használható gépek tízszeres árán. Ahol megőrizték mindezeket, ott eredményesen dolgoznak. Egyszerű ekével már nem lehet földet művelni, és ami megvolt, még azt is tönkretették. Nem tudom, hogyan lehet előre lépni. Legyen már gazdája a gyárnak Koncz Géza, az IMATEX RT. METAL szakszervezetének alelnöke . Egyelőre semmi eredményét nem látjuk a privatizálásnak. Megjelent ugyan a törvény, de a magántulajdonra alapuló társadalom intézményeit még nem építették ki. Megjelentek az állami szervek által kinevezett vezetők. Egy tévényilatkozat révén értesültünk, hogy a gyárak nem képeznek többé állami tulajdont, hanem azoké a képviselőké, akiket kijelöltek. Mindezek után felmerült bennünk néhány kérdés: ki kaphat részvényt, milyen formában osztják majd el? A törvény előirányoz néhány tulajdonformát, s enynyi... Egy alkalommal erről megkérdeztünk egy minisztériumi kiküldöttet, aki azt válaszolta, hogy szó se lehet privatizálásról, mert a körülmények még nincsenek megteremtve. Vállalatunk valós felértékelését sem végezték el. A privatizációs folyamat lebonyolítása sem elég világos. Senki nem tudná megmagyarázni érthetően kivitelezésének lépéseit. A kilátások sem tiszták... Régebb azzal szédítettek, hogy a gyár a miénk, aztán kiderült, hogy az államé, most meg eladhatják mindenestől. A munkások véleménye szerint az lenne a legjobb, ha egy külföldi megvásárolná az üzemet. Tegyék rendbe, hogy végre legyen már gazdája! Persze, ne dobálják ki csak úgy az embereket, mert manapság nehéz megállapítani a nem termelő személyeket. A privatizálással be kellene vezessék a normarendszer helyett az órabért. Ezzel megjavulna a munkafegyelem és az áru minősége is. A törvényhozó testület megkésése bizalmatlanságot gerjesztett a munkásokban, belefáradtak, elfásultak az állandó ígérgetésekbe, és sokan úgy tartják, hogy ez az államosításnak egy új formája, ahol tulajdonképpen nem az államnak van vezető szerepe, hanem egy klikknek, amely kiterjeszti hatáskörét a gyárra. A privatizálás leple alatt átjátszanak bennünket, így is a dolgozók azt beszélik, hogy a vezetőtanács tagjai nagyokat üzletelnek a saját hasznukra, és nem érdekli őket a mi sorsunk. Nem lehet valódi patrónusnak tekinteni egy olyan igazgatót, aki mellőlünk került e beosztásba. Az már egyenesen rablás, hogy a részvények 70 százaléka az államé és csak 30 az alkalmazottaké, így azzal, hogy felírták a cégtábla mellé az SA-t, még rém privatizált a vállalat. .. A szegénység küszöbén állunk Groza Emil, a munkaerő és szakmai átképzés Maros megyei központjának irodavezetője: — Megyénkben a munkanélküliség rátája 2,1 százalék, ami beilleszkedik a megengedett értékbe. Nagy részük azokból a gyárakból származik, ahol a privatizálás miatt személyzet leépítés történt. A munkanélküliség, mint társadalmi jelenség csalódást, elégedetlenséget, kilátástalanságot okoz. Mennyiségileg más országokhoz viszonyítva még nincs baj, de több mint valószínű, a május 20.-i választások után jóváhagyják a csődtörvényt, ami hirtelen megnöveli a munkanélküliek számát. Egyelőre az országos járulékalap elegendő, de kilátásban van, hogy a négyszázalékos vállalati hozzájárulást hatra emelik. Március 31-ig a technikai csődbejelentésre vonatkozó 760-as kormányhatározat alkalmazása által tovább nő a munkanélküliség. Fontos szerepet tulajdonítok az életszínvonal emelésében a polgármesteri hivataloknak, ahol bármilyen magánkezdeményezést, életképes termelő, szolgáltató és kereskedelemmel foglalkozó céget támogatni kell. Elsősorban a külföldieket és a vegyestársaságokat szükséges ösztönözni. Ezzel kibővülnének a foglalkoztatások, újabb munkahelyek létesülnének. Csak egy példát említek: ha a megyében 1 000 kis magáncég alakulna, egyenként három alkalmazottal, akkor 3 000 ember jutna álláshoz. Sajnos a munkanélküliség legjobban az érettségizetteket veszélyezteti. Általában a gyárakban bizalmatlanok a fiatalokkal szemben, mert az iskolában csak elméletileg készítik fel őket, nincs szakmai gyakorlatuk. És itt újra visszatérek a mi feladatainkra. 1991-től szakmai átképző központként is működünk. Sajnos, még nem rendelkezünk megfelelő helyiséggel, ezért a tanfolyamokat az ipari egységeknél tartjuk. Eddig megyénkben 9 kurzust indítottunk 215 személylyel, a jelenlegi létszám 185. Februárban gyors- és gépírói, autószerelő, könyvelő szakmát oktatunk. 1992-re 1105 személy átképzését terveztük. Reméljük, álláshoz is jutnak, mert mostanában a munkaigénylés megrekedt. VAJDA GYÖRGY i privatizálás # IV1 A !Rt O 3 IV! £13 Yg