Népújság, 1992. november (44. évfolyam, 216-235. szám)
1992-11-03 / 216. szám
I MAROS MEGYEI NAPILAP Kiadja az IMPRESS kft ISSN 1220-3457 íz fel mítoszokban magunk sem szenvedünk hiányt. Szívesen képzeljük magunkat például demokratáknak, netán a felvilágosult demokrata mintaképének. Végtére is szüntelenül Európa felé igyekszünk! Hanem azért demokrata mivoltunk itt-ott hibádzik, ha éppenséggel nem hiányzik. Még a jó múltkoriban kérdi egy ismerősöm, akivel alkalmi hogy én bizony a hatékony mezőgazdálkodás híve vagyok. Anynyi kiegészítéssel a kérdés lényegét illetően, hogy mindenkinek joga, minden jószándékú vagy sanda befolytól mentesen, szabad akarata szerint választani. A Domokos meg Szőcs-pártiságnak attól lett most jelentősége, hogy az RMDSZ-vezetés minapi találkozóján igencsak pártosra, nem is kettőre, szakadtak az indulatok. Eltöprengtem. Olyannyira, hogy látni vélem a százados tekintélyuralmi „hagyományokat“ betetéző diktatúra árnyékát. Vízjelként rajzolódik elő a rávetülő fényben a személyek kultuszára való készség, s átüt felvilágosultságunk, demokrata mivoltunk mítoszai. Miért van az — tűnődtem tovább —, honnan táplálkozó igényünk, hogy mindegyre vezérekben, vezéregyéniségekben és nem vezetőkben, vezető egyéniségekben gondolkodunk? Miért álló eszmecseréket szoktunk folytatni, szóval kérdi, hogy én milyen irányzathoz tartozom, Domokos vagy Szőcs-párti vagyok-e. Ez mindjárt, eszembe juttatott egy majd két éve telefonon érkezett sztentori kérdést, hogyhát mi mellett vagyok én, a kollektív vagy az egyéni mezőgazdálkodást „preferálom"? Minthogy egy sírhelynyinél arasszal sem nagyobb, amit többedmagammal birtokolni van szerencsém, meg őshonos városiként, azt találtam helyes válasznak. • ••••••••••«■•••••••«•••••••••••••••••••••••••••a MAKRAI JÁNOS (Folytatás az 5. oldalon) Tisztújító RMDSZ megyei közgyűlés A hét végén, szombaton ül össze a Kultúrpalota nagytermében a Maros megyei RMDSZ tisztújjító közgyűlése. 1989 karácsonya óta most kerül sor a megyei szervezet harmadik közgyűlésére. A felelős tisztújítás és a reális, megbízható helyzetelemzés a szövetség életének további, több éves programját és munkáját fogja meghatározni. A közgyűlés csak akkor végezhet jó munkát, ha fölvállalja és szembenéz a problémákkal, a kisebbségi lét sajátos gondjaival és utat tud mutatni a gazdasági és a szellemi újrakezdésre! És ha megerősíti a megmaradás, a helybenmaradás értelmét és hitét! A képviselet a legszélesebb lesz. A megyei szervezetnek 117 000 tagja van jelenleg, minden szervezet legalább 1 küldöttel fogja képviseltetni tagságát. A képviseleti arányt az elnökség már közölte, eszerint minden falu, község, minden város, városi körzet taglétszáma szerint állított küldötteket. November 7-én, reggel fél 9 óráig az RMDSZ megyei székházában (Bolyai utca 30), vehetik át a küldöttek belépőjüket, fél 9-kor már csak a Kultúrpalota előcsarnokában lehet bejelentkezni és átvenni az igazoló belépőt. Az RMDSZ Maros megyei vezetősége végül arról tájékoztat, hogy a közgyűlés munkája szombaton, 9 órakor kezdődik. Terítéken a nemzeti kisebbségek gondjai Elméleti konklúziókkal és konkrét javaslatokkal zárult az a háromnapos nemzetközi konferencia, melyet a marosvásárhelyi Pro Európa Liga szervezett a Nemzetközi Helsinki Föderáció, a Román Helsinki Bizottság és a németországi Heinrich Roll Alapítvány részvételével. A konferencia témáját így fogalmazhatnánk meg: a kölcsönös megértés és a kulturális együttműködés megteremtése Romániában. Szimbólumértékű az a tény, hogy e rendezvényre éppen Marosvásárhelyen került sor, abban a városban, melyben az 1990-es etnikai összecsapás után két és fél évvel is törékeny az egyensúly az együttélő románok és magyarok között (amint ezt a sajtókonferencián kialakult, és a tv-híradóba is begyűrűzött polémia mutatja). Vasárnap délben a három munkacsoport újra plénumban gyűlt össze, ahol a csoportok vezetői beszámoltak a csoportmunkáról és a javaslatokról. Az 1-es számú csoport arról vitatkozott, milyen a viszony a hazai tömegkommunikációs eszközök (tv, rádió, sajtó) és a nemzeti kisebbségek között. A beszélgetésekből kiderült, hogy a nemzeti kisebbségek nem kapnak elég adásidőt a TV-műsorban, valamint a magyar és német adáson kívül a többi nemzeti kisebbséghez szóló adás román nyelvű, és kimondottan csak kulturális jellegű. Egyes kiadványok, mint a Románia Mare és az Europa című újságok nyíltan antiszemita, xenofób, nacionalista cikkeket jelentetnek meg. A TV műsorában a román nyelvű adás sokkal több információt kéne közöljön a nemzeti kisebbségekről. A román mass médiából mindörökre száműzni kellene a kollektív bűnösség gondolatát, főleg a roma nemzeti kisebbséggel kapcsolatban. Etnikai konfliktusok esetén megengedhetetlen, hogy a televízió egyoldalúan, " csakis a román fél szemszögéből mutassa be az eseményeket. Jó lenne, ha Romániában létesülne egy olyan — újságírókból és jogászokból álló — szerv, mely felügyelne a médiák tisztaságára, jelezné az ország vezetőségének, ha szélsőséges megnyilvánulásokra kerül sor, s intézményesen követelné ezek megtorlását. A második csoport vitája jogi jellegű volt. Mint a megbeszélések során kiderült: a jogvédelem szempontjából vannak olyan (máthé) (Folytatás az 5. oldalon) XLIV. évfolyam 216 (12 476) sz. 1992. november 3., kedd 8 oldal, ára 15 lej Európai gondolatok a marosvásárhelyi nemzetközi szemináriumon • Romániából száműzni kell a kisebbségek kollektív bűnösségének gondolatát • Újságíró-jogász média felügyeleti szervet kéne létrehozni. • A nemzeti kisebbségi jogok követelése nem románellenes cselekedet. • Marosvásárhelyen létre lehetne hozni egy nemzetiségi kulturális központot. • Egyes kiadványok következetesen antiszemita, xenofób, soviniszta cikkeket jelentetnek meg. • Az Európai Közösség figyelemmel kíséri a romániai nemzeti kisebbségek sorsát. Világra nyíló ablak Amikor magyarországi barátaim megkértek, hogy segítsek nekik a magyar nyelvterületen élő cigányok találkozójának megszervezésében, azonnal Kurkuly Elekre gondoltam. Az a fajta kis termetű, agilis ember, akinek még a kézfogása is határozottságot sugall. Tudtam a címét, mégis arra kért, inkább találkozzunk a Hidegvölgy bejáratánál. Nem mindenki számára „átjárható“ a környék. Várt, felvezetett, megmutatta a kápolnának kinevezett házacskát, ahol délutánonként gyermekeknek, felnőtteknek az evangélizációs órákat tartja. Meghallgattam néhány éneküket, majd megbeszéltük az utazás részleteit, aztán két fiatal „testőr“ lekísért az aljba. (A biztonság kedvéért, mondták.) Visszaérkezésükkor, a hosszú utazás fáradalmait legyűrve, az állomásról egyenesen hozzám jött, hogy elmondja a nagy élményt, amelynek kibeszélését, úgy tűnik, nem tudta egy percig sem halogatni. — Rendben elutaztunk Váradig azzal a pénzzel, amit az RMDSZ-től kaptunk, ott várt minket egy magyarországi busz, mentünk a határra, ott várni se kellett, minden el volt intézve, azzal utaztunk Apcba. Mikor oda megérkeztünk, nagy terített asztallal, zenével fogadtak, nem is hittük el, hogy ez nekünk kijár, minden percben újra megkérdezték, hogy mit kérünk, mivel szolgálhatnak ki, minden gondolatuk az volt, hogy mi jól érezzük magunkat. Apc nagyon szép község, szép helyen is van, de mi inkább attól a sok ételtől lepődtünk meg, amit kiraktak elénk. Négy személy elé annyi ételt, italt tettek, hogy tizenötnek is elég lett volna. • Csak elcsodálkoztunk azon a nagy szereteten, amivel fogadtak. Vendégházban szállásoltak el, minden két személy külön szobát kapott, fürdőszobával, egyébbel. Olyan kényelemben mi még soha nem voltunk. Másnap reggel is megvendégeltek, megnéztük a falut, körbejártuk egy kicsit, aztán egy cigány testvér elvezetett a klubba, az udvaron egy nagy sátor állt, ott kellett volna ebédelnünk, de zuhogott az eső, ezért a klub nagytermében terítettek. Sok cigány testvér gyűlt addigra össze, meg mindenféle más ember, de nagy volt a hely, elfértünk. Sajnos a szlovákiai magyar cigányok nem tudtak eljönni, valami akadályozta őket. Ott ugyanolyan bőséges volt az ellátás. Ebéd után elbeszélgettünk a cigányság problémáiról. Mi elmondtuk, hogy miként élünk Romániában, hogyan él itt a cigányság, azt is elmeséltem, hogy kilencven márciusa után engem bezártak, s azóta sehova nem vesznek fel dolgozni, hogy itt nem igazán jó becsületes cigánynak lenni. Ők magukról meséltek, nagyon hamar összebarátkoztunk. A beszélgetés után kezdődött az igazi szüreti bál. Nekünk, vendégeknek, külön asztalt terítettek, minden finomsággal, sörrel, borral. Akkor jött a polgármester, szeretettel bemutatkozott, mondott egy szép beszédet, megköszönte nekünk, erdélyieknek a megye- KALI ISTVÁN (Folytatás a 2. oldalon) A főkönyvelő szerint Nincs ok derűlátásra! Szó se róla, az 1989 december végi fordulat utáni időszakban — ha egyébből vagy jobból nem is —, az át-, meg úgynevezett újjászervezésből volt-van része bőven az ország ipargazdaságának, illetve a vállalatoknak. És persze, ez alól nem képezhetek kivételt a fakitermelők-feldolgozók sem. Nagyjából ezzel indult beszélgetésünk Kovács Csabával, a szovátai ipartelep főkönyvelőjével, amikor egy vázlatos visszatekintés, és a saccolható kilátások összegezéséért felkerestem. Amint az már beszélgetésünk elején kiderült, az elmúlt esztendő — vagyis 1991 — elejétől az összes erdélyi és bánáti fakitermelő-szállító-feldolgozó egységek a brassói székhelyű VESTREL Önálló Vállalkozáshoz tartoznak. Gondolhatjuk, hogy az „eredetien demokratikus“ felfogás szerint, vagyis egyáltalán meg sem kérdezve, ki sem kérve a felek véleményét. No de az ország keleti és déli részén is megalakult egy-egy ilyen, fajipari egységeket csoportosító vállalkozás. Szóval, magyarán: megszűntek ugyan az iparközpontok, hogy létrejöhessenek, persze magasabb szinten, az ilyen önálló vállalkozásnak becézett „akármik“. De ne legyünk igazságtalanok! Ezek mégiscsak sokkal nagyobb önállóságot és autonómiát biztosítanak a hozzájuk tartozó gyáraknak-üzemeknek, mint az egykori iparközpontok. Mert a kiutalások ugyan megmaradtak, főként az anyagellátás terén, — örökölve a jó régi gyakorlatot —, viszont a hatás-, valamint érdekkörükbe tartozó egységek önállóan gazdálkodhatnak és szerződést köthetnek közvetlenül, bármely belföldi partnerrel. Sőt, tárgyalni tárgyalhatnak külföldiekkel is. Ezekkel a szerződést megkötni viszont még mindig az iparközpont — illetve újabb nevén ugye, épál.ó vállalkozás SZILVESZTER ANDRÁS (Folytatás a 2. oldalon) Sajtóértekezlet AZ EMBERI JOGOKAT MINDENHOL TISZTELETBEN KELL TARTANI — lehetne a summája a szeminárium végén tartott sajtóértekezletnek. Ami tulajdonképpen nem is az volt, aminek nevezik, hanem első felében a román tévé helyi tudósítója által kiprovokált polémia. Nicolae Baciut már a legelején kérdések és megállapítások özönét zúdította Smaranda Enachera, és mindenáron be akarta bizonyítani, hogy ezen a háromnapos rendezvényen egyéb sem történt, mint a „román nemzet gyalázása“. Báciut úr tiltakozott „az események egyoldalú bemutatása“ ellen, és számon kérte a szervezőktől, hogy miért nem hívták meg a „vádolt“ felet is (a Frunda György által említett visszaélésekre utalva). Smaranda Enache higgadt válaszából kitűnt, hogy a kormány- és a nem kormányszervezeteken kívül meghívták az összes politikai párt képviselőit, kivéve a Románia Mare Pártot és a Szocialista Munkapártot. Hogy nem tisztelték meg jelenlétükkel az előadássorozatot?... Demokrácia van... MÓZES EDITH (Folytatás az 5. oldalon)