Népújság, 1993. március (45. évfolyam, 41-62. szám)

1993-03-24 / 57. szám

T­Ot.DAfe - NÉPÚJSÁG MÁRCIUS 24., SZERP" A Nap kel 6 óra 11 percko­­lenyugszik 18 óra 33 perckor. Az év 83. napja, hátravan 282 nap. Ma GÁBOR és KARINA, holnap IRÉN és ÍRISZ napja. IRÉN: A görög eiréné (béke) szóból alkotott, külön­böző formákban a legtöbb európai nép körében ked­velt név. ÍRISZ: Görög eredetű, jelentése: szivárvány; a görög hitregében az eget a földdel összekötő szivárvány istennője. NÉPÚJSÁG TELEFONSZÁMOK titkárság — 36-881; közönségszolgálat — 31-929 és 20-891; hirdetések — 31-864; nyomda — 56-270; fotó — 37-273; fax: — 0954/31-854. a R­IP HÍRE! a A RAF HÍREI a Ballada-est A marosvásárhelyi TELEKI SÁMUEL cserkész­­csapat Kond és Ond rajai szeretettel meghívják az érdeklődőket 1993. március 25.-én délután hat órára, az Electromure­ líceum dísztermében tartandó balla­da-estjükre. A 20-as számú iskola cserkészei nevében adta át a meghívót Báthory Erzsébet tanítónő. Nincs veszély Riasztó híreket közölt a központi rádióstúdió, s az egyik fővárosi napilap arról, hogy Maros megyé­ben árvíz van. A Román Vizek RT megyei fiókjától érdeklődtünk, ahonnan megtudtuk, hogy rémhírekről van szó. Igaz viszont, hogy a Maros felső szakaszán jégtorlaszok keletkeztek, amelyek mögött megnőtt a víz szintje. Ratosnyán például 14 gazdaságot árasz­tott el. Pénteken, szombaton és vasárnap a hadsereg utászalakulatai felrobbantották a torlaszokat­ , a víz visszahúzódott a medrébe. Andrásfalván hétfőn rob­bantottak. Marosvécsen is voltak jégtorlaszok az el­múlt héten azokat is felszámolták. Jelenleg az a hely­zet, hogy megyénkben a Maros felső szakaszán a víz visszahúzódott a mederbe. Az elmúlt évekhez viszo­nyítva, az idén jóval kisebb károkat okozott a tor­laszok által felduzzadt víz. Ami természetesen gyen­ge vigasz azok számára( s itt elsősorban a ratosnyai­­akra gondolunk), akiknek a gazdaságában károk ke­letkeztek. Előadás az ökuméniáról A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt előadássorozatot indít be. Március 25.-én, csütörtökön este 6 órakor az RMDSZ székházában Köllő Gábor római katolikus lelkész „Nincs világbéke a vallások közötti béke nélkül" címmel tart előadást az öku­méniáról. Minden érdeklődőt elvárnak a szervezők. A külföldi telefondíjakról A híresztelések ellenére, nem drágultak a nem­zetközi telefonbeszélgetések. Szakács István mérnök­től megtudtuk, hogy külföldi hívások esetében, a­­mennyiben a hívott személy nem felel, az itteni hívója számláját 80 lejjel terhelik. Ha két próbál­kozás után sem válaszol, akkor ez az összeg meg­duplázódik. Jó tudni, hogy mindenképpen 3 percet taksálnak abban az esetben, ha ennél kevesebbet be­szélünk. Amennyiben a beszélgetés időtartama akár egy másodperccel is meghaladja a 3 percet, már né­gyet számítanak.. Minden esetben csak felfelé kere­kítenek. A PRODBAND KRT Marosvásárhely, Dózsa György utca 19 sz. telefon: 095­*—23 863: 26 120 fax: 0954—26 720 eladásra kínál: — AT 286, PC 386, PC 486 IBM kompati­bilis személyi számítógépeket; — EPSON nyomtatókat; — A3, A4. A5 formátumok másolására alkalmas SHARP másológépeket; — ANITECH irodai és CE 314 irodai szá­mítógépeket, valamint TEXAS INSTRUMENTS zsebszámológépeket; — SHARP és SMITH CORONA márkájú elektronikus írógépeket; — elektromos mérlegeket; — elektronikus kasszagépeket; — AudioVOX, PANASONIC, CANON te­lefaxokat; — a nyomtatókhoz, írógépekhez szükséges tusszeler’-ka'zpt­'ákat é­s színes televíziókat, áruk 240 000 lej. Gazdag tartalom, szegényes köntösben Rázvan Teodorescu tévéelnök leváltása után olvastam a román sajtóban a szellemes megjegy­zést: rossz volt vele, de még rosszabb nélküle. Hát így véle­­kedek én is arról, hogy mosta­nában — bizonyára objektív okokból — hiányzik az adásból Grosu Magdolna. Sajnos az An­tal Áron—Tövissi Ildikó házas­pár anti-tévésegyéniség. Művelt­ségük, képzettségük, jóindulatuk megvan a tévézéshez, csak ép­pen­­ nem oda valók, vagy lega­lábbis, hogy nincs mellettük egy fiatal, színes, vonzó bemondó — így a gyakran gonddal összeál­lított adás sokat veszít vonzere­jéből. Pedig volt a hétfői adásnak kimagasló pontja is. Annak ne­vezném a kolozsvári süketnén­a iskoláról szóló riportot, mely egy, a nézők számára szinte teljesen ismeretlen szakterület munkáid­ba nyújtot­t hasznos betekintést. Elképzeltem, mit érez egy 16 éves hallássérült lány, fiú édes­anyja, édesapja, mikor gyereke elszavalja Reményik Templom és iskoláját. (Főleg, ha ő maga nem hallássérült.) Minden bi­zonnyal ez az érzés kimondha­tatlan, megfogalmazhatatlan. Bár számtalanszor írtam, ol­vastam a marosvásárhelyi ese- TV(M) krónika ményekről, mégis összeszorult a torkom, amikor a Marosvásár­hely környéki falusi emberek tehetetlen igazságkereső kálvá­riáját elevenítette fel a Napi­renden rovat. A három rövid interjú bizonyára jó „csemege“ volt, és téma lesz azok számára, akik homlokegyenest más értel­mezést adtak az eseményeknek. Néhány sornyi hely maradt az Ébresztő­re, bevallom:­­kedvenc műsoromra, mel­t külön adás az adásban. A hétfői műsor kap­csán a két-három héttel jegyzetem jutott eszem, objektív okok miatt ném meg. Akkor azt írtam: arról szólt, ami ma a­­ sabb — a gazdasági nőd­ről, balfékségeinkről, ta­gunk lehetőségeiről, kezd­ve készségünkről, vagy hiányáról. És újra állító téma — a gazdasági — hiányzik az adásból. De ha a bőség kosarából­­ egyaránt vehet, akkor színház, táncház és műe­gyéb. Ha megteremtet anyagi alapot a kultur, egyéb autonómiához. S sajnos igen ritkán esik adásban, gondolom főkét mert nincs ki foglalkó témával. Koczka György a tőle szokott alapossággal lá­tott a gyulai események Kiegészítés VAJDA GYÖRGY „A földmérés számadatokban“, című cikkéhez (Népújság 47/1993. márc. 10-i szám). Ideje lenne már tiszta vizet önteni a pohárba és nyíltan meg­mondani, hogy kik akadályozzák a földosztást, pl. Pannton. Nem a földosztó bizottság akadályozza és önkényeskedik, hanem a vá­roson dolgozó „elvtársak“ akik nem engedik, hogy a paraszt visz­­szakapja azt a földet, amiért megdolgozott, vagy őseitől örö­költ. Pánit községben mindenki visz­­szakapta a földjét és használja is, kivéve azokat a területeket, amiket még mindig az állam bi­torol a képviselői segítségével, akik az íróasztal mögül diktál­nak még mindig. Pánit területén, az IAS hasz­nálatában van 519 ha, a SCPP használ 413 ha-t, a méntelep kö­vetel 43 ha-t. Összesen 975 ha szántóföld, amiről telekkönyvileg igazolt, hogy a panitiak tulajdo­na. Ezen területek nagy részéért semmit sem fizettek a tulajdo­nosoknak. Pl. a SCPP 4-es egy­sége kb. 140 ha-ért eddig egy bánit sem fizetett. Kifogás a rá­fizetés. Ezzel szemben ugyan­olyan gyümölcsösben az egyéves magántársulás fizetett minden hektár területért 25 ezer lejt, ter­ményben és pénzben, az 1992-es évre. Gondolom, ehhez nem kell­­ kommentár! 1993-ra pedig kb 70—80 ezer lej hasznot tervezünk hektáronként, ha az állam kép­viselői engedik, hogy a tulajdo­nosok nyugodtan dolgozhassanak. Tuca Eftimie, a Kataszteri Hi­vatal főmérnöke szerint a föld­osztó bizottság akadályozza a földosztást Paniton. „Igaza van“. Mi nem vagyunk a 18-as törvény betűrágói, s az elkövetett gaz­emberségeket nem vagyunk haj­landók tovább folytatni. 1979-ben, hogy a helyi MTSZ-től földet tudjanak elvenni, a következő törvénytelenséget törvényesítet­ték: A Községi Néptanács keze­léséből át kellett adni 136 ha juhlegelőt az MTSZ-nek, mint mezőgazdasági területet. Ezzel megnőtt papíron az MTSZ terü­lete, de a legelő továbbra is juh­legelő maradt. Igen ám, de ezért az MTSZ át kellett adjon felsőbb elvtársi parancsra 102 ha szán­tóföldet, ahova gyümölcsöst tele­pítettek. (SCPP 4-es farm.) Ezzel a 102 ha területtel a panitiak a termelőszövetkezetbe léptek be, szintén parancsra. Most vissza­követelik ezt a földet is. Papíron vissza is kapták. Ki kellene mér­ni. Most jön a baj! Az íróasztal mögött ülő „elv­társak“ azt parancsolják, hogy a legelőt kell kiosztani a szántó­föld helyett. Ezt pedig nem tesz­­szük! S ha ez akadályozás, le­gyen az, de nem a mi részünk­ről. A 18-as földtörvény 32-es szakasza értelmében a legelő to­vábbra is legelő marad. Olyan legelő, ahol a juhok is bottal járnak, meredek hegyoldal. Befejezésül, ideje lenne abba­hagyni a falusi dolgozókkal való csúfolódást. Hagyni kell őket, hogy dolgozzanak és termeljenek nyugodtan, mert erre van szük­sége az országnak és mindnyá­junknak! Ez a lényeg. MEZŐPANITI SÁNDOR Rekviem egy város fáiért (Folytatás az­­ oldalról) várcímmeré alakítják át az egész világot?!! Jó volt látni, ahogy tavasszal kizöldültek a fák, a húsz-har­mincéves lomntartó alkalmatossá­gok, melyeket egy másik városi hivatal ültetett el és a termé­szet fejlesztett széppé, s az is élvezetet nyújtott, midőn a le­velek sátrat borítottak meghaj­szolt, ifjú és szerelmes, vén és emlékekkel élő fejünk fölé, a­­hogy őszidén színes levelek kö­zött gázoltunk. De félre az ol­csó és szentimenti nosztalgiák­kal, hiszen azokat a fránya le­veleket, lapikat el kell takarí­tani, s mi tudjuk, hogy a fő­téren kívül, a köztisztaságért fe­lelős műintézet másutt alig ve­temedett efféle meggondolatlan­ságra. Mára minden ilyesfajta roman­tikának vége. Kész, gata. Elvé­geztetett. Évekig kell majd vár­nunk — ha még reménykednénk csodákban — m­a újra zöld fák szegélyezik utcánkat, útjainkat. Lesznek ellenben kínlódó sat­­n''.aságok, örökre elcsúfított hosz­­szú, álló farönkök ámeneket a művészi hajlamú közönség üres óráiban kifaraghat kopjafának, kapurábénak vagy bálvány gya­nánt. Nem úgy van az, békás, állít­hat meg bennünket a Hivatalt védő prókátor, mondván: azok a nyavalyás ágak átkozottul za­varták az elektromos huzalokat, az ágak töredeztek, balesetve­szélyesek stb. Lehet, válaszoljuk, ott, ahol az ilyen villanydrótok, telefonkábe­lek fizikai jelenléte tapasztalati úton kimutatható, ahol elaggott akácfák és jegenyék hullatják ágaikat. Ám tételezzük fel, hogy az utca embere (homo stradalis) betéved a köteles (még nem Funar) Sámuel utcába, és az adatik neki tapasztalásba, hogy a páratlan oldalon nem vannak huzalok, drótok, vezetékek, mé­gis a nemesfákat tekintet nélkül megcsonkították, lefejezték a szorgalmas dolgozók és fagya­­lázók. (A földre hullott száraz tavalyi termést, leveleket és mocskot viszont már nem taka­rították el, ad maiorem glóriam urbi.) Vagy gondolj, régi vásárhelyi barátom az Egyetem (ma: Ma­­rinoseu, egykor Ham­adi János) utcai nevezetes fasorra. Az utca szélesítésének — még az múltban — áldozatul hársfák pompás sorfala, dották (általános alany), jövendő trolibuszok ~vói az élettér (Lebensraum), a tervet elvetették, és a hallottuk a megyei tanác­sén, hogy végleg. Városul legének és természeti o visz­nak a leginkább az autó által lebonyolítandó köz) felel meg. (Több benzin katalizátor nélkül, term gátlók híján ezentúl). Az­ van a gépkocsik nyakló magánimportja, mely fogja aromásítani levegőn­ ablakainkon, erkélyeink­e­nül nyitva felejtett ajta­­m oly tökéllyel fogja magáné belvilágát zamatosítani, ö. teszi a városban lakást, nem lesznek azok a frány, bok és zöldágak. íme vergődni, ugyebár eredm­­lenül szólt az egyszerű és,­keny környezetvédő. Még szerencse, hogy ebi új világban, amikor a kai más győzelmes restauráció lyik­óbalkáni módszerekkel vágják folyton a képünkbe, az ember a legértékesebb A fákról nem is szólva. Cs£ fajankókról. ____„ Közlemény A Maros megyei Rom diáldemokrata Párt kert megbeszélést tartott 20-án. A véleménynyi szabadsága a marosra írott és beszélt sajtóban Bár idejében kézbesít meghívókat, sem a Cuví bér, sem a Népújság, sen mániai Magyar Szó, a Z vagy a helyi rádió nem meg jelenlétével. Csupán zeta de Mare? és az Év túl zilei volt jelen. Részt a Polgári Szövetség­, a­­ Liberális Párt és a Polgá­rérség Pártjának vezetői, munkra érthetetlen a ténydemokrata Nemzeti­­ párt, az RMDSZ és a PL volmaradása. A beszélgetés témáját O­rosvásárhelyen megjelenő had sajtó esélyei kinézték raluk az RSZDP­ Maros ! számát és latolgatták a lenés esélyeit. Köszönjük vevők felajánlott anyagi, kölcsi segítségét Az RSZDP Maros me állandó bürója wwNWjwwwmnM VENDÉGSZEREPLÉS A marosvásárhelyi­­ Színház magyar társulati cius 24-én, szerdán este­kor Gyergyószentmiklóst március 25-én, csütörtökö 4 órakor és este 7 órako szeredában vendégszerepe Kont Ferenc A házassági­ mű vígjátékával,

Next