Népújság, 1993. március (45. évfolyam, 41-62. szám)
1993-03-24 / 57. szám
TOt.DAfe - NÉPÚJSÁG MÁRCIUS 24., SZERP" A Nap kel 6 óra 11 perckolenyugszik 18 óra 33 perckor. Az év 83. napja, hátravan 282 nap. Ma GÁBOR és KARINA, holnap IRÉN és ÍRISZ napja. IRÉN: A görög eiréné (béke) szóból alkotott, különböző formákban a legtöbb európai nép körében kedvelt név. ÍRISZ: Görög eredetű, jelentése: szivárvány; a görög hitregében az eget a földdel összekötő szivárvány istennője. NÉPÚJSÁG TELEFONSZÁMOK titkárság — 36-881; közönségszolgálat — 31-929 és 20-891; hirdetések — 31-864; nyomda — 56-270; fotó — 37-273; fax: — 0954/31-854. a RIP HÍRE! a A RAF HÍREI a Ballada-est A marosvásárhelyi TELEKI SÁMUEL cserkészcsapat Kond és Ond rajai szeretettel meghívják az érdeklődőket 1993. március 25.-én délután hat órára, az Electromure líceum dísztermében tartandó ballada-estjükre. A 20-as számú iskola cserkészei nevében adta át a meghívót Báthory Erzsébet tanítónő. Nincs veszély Riasztó híreket közölt a központi rádióstúdió, s az egyik fővárosi napilap arról, hogy Maros megyében árvíz van. A Román Vizek RT megyei fiókjától érdeklődtünk, ahonnan megtudtuk, hogy rémhírekről van szó. Igaz viszont, hogy a Maros felső szakaszán jégtorlaszok keletkeztek, amelyek mögött megnőtt a víz szintje. Ratosnyán például 14 gazdaságot árasztott el. Pénteken, szombaton és vasárnap a hadsereg utászalakulatai felrobbantották a torlaszokat , a víz visszahúzódott a medrébe. Andrásfalván hétfőn robbantottak. Marosvécsen is voltak jégtorlaszok az elmúlt héten azokat is felszámolták. Jelenleg az a helyzet, hogy megyénkben a Maros felső szakaszán a víz visszahúzódott a mederbe. Az elmúlt évekhez viszonyítva, az idén jóval kisebb károkat okozott a torlaszok által felduzzadt víz. Ami természetesen gyenge vigasz azok számára( s itt elsősorban a ratosnyaiakra gondolunk), akiknek a gazdaságában károk keletkeztek. Előadás az ökuméniáról A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt előadássorozatot indít be. Március 25.-én, csütörtökön este 6 órakor az RMDSZ székházában Köllő Gábor római katolikus lelkész „Nincs világbéke a vallások közötti béke nélkül" címmel tart előadást az ökuméniáról. Minden érdeklődőt elvárnak a szervezők. A külföldi telefondíjakról A híresztelések ellenére, nem drágultak a nemzetközi telefonbeszélgetések. Szakács István mérnöktől megtudtuk, hogy külföldi hívások esetében, amennyiben a hívott személy nem felel, az itteni hívója számláját 80 lejjel terhelik. Ha két próbálkozás után sem válaszol, akkor ez az összeg megduplázódik. Jó tudni, hogy mindenképpen 3 percet taksálnak abban az esetben, ha ennél kevesebbet beszélünk. Amennyiben a beszélgetés időtartama akár egy másodperccel is meghaladja a 3 percet, már négyet számítanak.. Minden esetben csak felfelé kerekítenek. A PRODBAND KRT Marosvásárhely, Dózsa György utca 19 sz. telefon: 095*—23 863: 26 120 fax: 0954—26 720 eladásra kínál: — AT 286, PC 386, PC 486 IBM kompatibilis személyi számítógépeket; — EPSON nyomtatókat; — A3, A4. A5 formátumok másolására alkalmas SHARP másológépeket; — ANITECH irodai és CE 314 irodai számítógépeket, valamint TEXAS INSTRUMENTS zsebszámológépeket; — SHARP és SMITH CORONA márkájú elektronikus írógépeket; — elektromos mérlegeket; — elektronikus kasszagépeket; — AudioVOX, PANASONIC, CANON telefaxokat; — a nyomtatókhoz, írógépekhez szükséges tusszeler’-ka'zpt'ákat és színes televíziókat, áruk 240 000 lej. Gazdag tartalom, szegényes köntösben Rázvan Teodorescu tévéelnök leváltása után olvastam a román sajtóban a szellemes megjegyzést: rossz volt vele, de még rosszabb nélküle. Hát így vélekedek én is arról, hogy mostanában — bizonyára objektív okokból — hiányzik az adásból Grosu Magdolna. Sajnos az Antal Áron—Tövissi Ildikó házaspár anti-tévésegyéniség. Műveltségük, képzettségük, jóindulatuk megvan a tévézéshez, csak éppen nem oda valók, vagy legalábbis, hogy nincs mellettük egy fiatal, színes, vonzó bemondó — így a gyakran gonddal összeállított adás sokat veszít vonzerejéből. Pedig volt a hétfői adásnak kimagasló pontja is. Annak nevezném a kolozsvári süketnéna iskoláról szóló riportot, mely egy, a nézők számára szinte teljesen ismeretlen szakterület munkáidba nyújtott hasznos betekintést. Elképzeltem, mit érez egy 16 éves hallássérült lány, fiú édesanyja, édesapja, mikor gyereke elszavalja Reményik Templom és iskoláját. (Főleg, ha ő maga nem hallássérült.) Minden bizonnyal ez az érzés kimondhatatlan, megfogalmazhatatlan. Bár számtalanszor írtam, olvastam a marosvásárhelyi ese- TV(M) krónika ményekről, mégis összeszorult a torkom, amikor a Marosvásárhely környéki falusi emberek tehetetlen igazságkereső kálváriáját elevenítette fel a Napirenden rovat. A három rövid interjú bizonyára jó „csemege“ volt, és téma lesz azok számára, akik homlokegyenest más értelmezést adtak az eseményeknek. Néhány sornyi hely maradt az Ébresztőre, bevallom:kedvenc műsoromra, melt külön adás az adásban. A hétfői műsor kapcsán a két-három héttel jegyzetem jutott eszem, objektív okok miatt ném meg. Akkor azt írtam: arról szólt, ami ma a sabb — a gazdasági nődről, balfékségeinkről, tagunk lehetőségeiről, kezdve készségünkről, vagy hiányáról. És újra állító téma — a gazdasági — hiányzik az adásból. De ha a bőség kosarából egyaránt vehet, akkor színház, táncház és műegyéb. Ha megteremtet anyagi alapot a kultur, egyéb autonómiához. S sajnos igen ritkán esik adásban, gondolom főkét mert nincs ki foglalkó témával. Koczka György a tőle szokott alapossággal látott a gyulai események Kiegészítés VAJDA GYÖRGY „A földmérés számadatokban“, című cikkéhez (Népújság 47/1993. márc. 10-i szám). Ideje lenne már tiszta vizet önteni a pohárba és nyíltan megmondani, hogy kik akadályozzák a földosztást, pl. Pannton. Nem a földosztó bizottság akadályozza és önkényeskedik, hanem a városon dolgozó „elvtársak“ akik nem engedik, hogy a paraszt viszszakapja azt a földet, amiért megdolgozott, vagy őseitől örökölt. Pánit községben mindenki viszszakapta a földjét és használja is, kivéve azokat a területeket, amiket még mindig az állam bitorol a képviselői segítségével, akik az íróasztal mögül diktálnak még mindig. Pánit területén, az IAS használatában van 519 ha, a SCPP használ 413 ha-t, a méntelep követel 43 ha-t. Összesen 975 ha szántóföld, amiről telekkönyvileg igazolt, hogy a panitiak tulajdona. Ezen területek nagy részéért semmit sem fizettek a tulajdonosoknak. Pl. a SCPP 4-es egysége kb. 140 ha-ért eddig egy bánit sem fizetett. Kifogás a ráfizetés. Ezzel szemben ugyanolyan gyümölcsösben az egyéves magántársulás fizetett minden hektár területért 25 ezer lejt, terményben és pénzben, az 1992-es évre. Gondolom, ehhez nem kell kommentár! 1993-ra pedig kb 70—80 ezer lej hasznot tervezünk hektáronként, ha az állam képviselői engedik, hogy a tulajdonosok nyugodtan dolgozhassanak. Tuca Eftimie, a Kataszteri Hivatal főmérnöke szerint a földosztó bizottság akadályozza a földosztást Paniton. „Igaza van“. Mi nem vagyunk a 18-as törvény betűrágói, s az elkövetett gazemberségeket nem vagyunk hajlandók tovább folytatni. 1979-ben, hogy a helyi MTSZ-től földet tudjanak elvenni, a következő törvénytelenséget törvényesítették: A Községi Néptanács kezeléséből át kellett adni 136 ha juhlegelőt az MTSZ-nek, mint mezőgazdasági területet. Ezzel megnőtt papíron az MTSZ területe, de a legelő továbbra is juhlegelő maradt. Igen ám, de ezért az MTSZ át kellett adjon felsőbb elvtársi parancsra 102 ha szántóföldet, ahova gyümölcsöst telepítettek. (SCPP 4-es farm.) Ezzel a 102 ha területtel a panitiak a termelőszövetkezetbe léptek be, szintén parancsra. Most visszakövetelik ezt a földet is. Papíron vissza is kapták. Ki kellene mérni. Most jön a baj! Az íróasztal mögött ülő „elvtársak“ azt parancsolják, hogy a legelőt kell kiosztani a szántóföld helyett. Ezt pedig nem teszszük! S ha ez akadályozás, legyen az, de nem a mi részünkről. A 18-as földtörvény 32-es szakasza értelmében a legelő továbbra is legelő marad. Olyan legelő, ahol a juhok is bottal járnak, meredek hegyoldal. Befejezésül, ideje lenne abbahagyni a falusi dolgozókkal való csúfolódást. Hagyni kell őket, hogy dolgozzanak és termeljenek nyugodtan, mert erre van szüksége az országnak és mindnyájunknak! Ez a lényeg. MEZŐPANITI SÁNDOR Rekviem egy város fáiért (Folytatás az oldalról) várcímmeré alakítják át az egész világot?!! Jó volt látni, ahogy tavasszal kizöldültek a fák, a húsz-harmincéves lomntartó alkalmatosságok, melyeket egy másik városi hivatal ültetett el és a természet fejlesztett széppé, s az is élvezetet nyújtott, midőn a levelek sátrat borítottak meghajszolt, ifjú és szerelmes, vén és emlékekkel élő fejünk fölé, ahogy őszidén színes levelek között gázoltunk. De félre az olcsó és szentimenti nosztalgiákkal, hiszen azokat a fránya leveleket, lapikat el kell takarítani, s mi tudjuk, hogy a főtéren kívül, a köztisztaságért felelős műintézet másutt alig vetemedett efféle meggondolatlanságra. Mára minden ilyesfajta romantikának vége. Kész, gata. Elvégeztetett. Évekig kell majd várnunk — ha még reménykednénk csodákban — ma újra zöld fák szegélyezik utcánkat, útjainkat. Lesznek ellenben kínlódó satn''.aságok, örökre elcsúfított hoszszú, álló farönkök ámeneket a művészi hajlamú közönség üres óráiban kifaraghat kopjafának, kapurábénak vagy bálvány gyanánt. Nem úgy van az, békás, állíthat meg bennünket a Hivatalt védő prókátor, mondván: azok a nyavalyás ágak átkozottul zavarták az elektromos huzalokat, az ágak töredeztek, balesetveszélyesek stb. Lehet, válaszoljuk, ott, ahol az ilyen villanydrótok, telefonkábelek fizikai jelenléte tapasztalati úton kimutatható, ahol elaggott akácfák és jegenyék hullatják ágaikat. Ám tételezzük fel, hogy az utca embere (homo stradalis) betéved a köteles (még nem Funar) Sámuel utcába, és az adatik neki tapasztalásba, hogy a páratlan oldalon nem vannak huzalok, drótok, vezetékek, mégis a nemesfákat tekintet nélkül megcsonkították, lefejezték a szorgalmas dolgozók és fagyalázók. (A földre hullott száraz tavalyi termést, leveleket és mocskot viszont már nem takarították el, ad maiorem glóriam urbi.) Vagy gondolj, régi vásárhelyi barátom az Egyetem (ma: Marinoseu, egykor Hamadi János) utcai nevezetes fasorra. Az utca szélesítésének — még az múltban — áldozatul hársfák pompás sorfala, dották (általános alany), jövendő trolibuszok ~vói az élettér (Lebensraum), a tervet elvetették, és a hallottuk a megyei tanácsén, hogy végleg. Városul legének és természeti o visznak a leginkább az autó által lebonyolítandó köz) felel meg. (Több benzin katalizátor nélkül, term gátlók híján ezentúl). Az van a gépkocsik nyakló magánimportja, mely fogja aromásítani levegőn ablakainkon, erkélyeinkenül nyitva felejtett ajtam oly tökéllyel fogja magáné belvilágát zamatosítani, ö. teszi a városban lakást, nem lesznek azok a frány, bok és zöldágak. íme vergődni, ugyebár eredmlenül szólt az egyszerű és,keny környezetvédő. Még szerencse, hogy ebi új világban, amikor a kai más győzelmes restauráció lyikóbalkáni módszerekkel vágják folyton a képünkbe, az ember a legértékesebb A fákról nem is szólva. Cs£ fajankókról. ____„ Közlemény A Maros megyei Rom diáldemokrata Párt kert megbeszélést tartott 20-án. A véleménynyi szabadsága a marosra írott és beszélt sajtóban Bár idejében kézbesít meghívókat, sem a Cuví bér, sem a Népújság, sen mániai Magyar Szó, a Z vagy a helyi rádió nem meg jelenlétével. Csupán zeta de Mare? és az Év túl zilei volt jelen. Részt a Polgári Szövetség, a Liberális Párt és a Polgárérség Pártjának vezetői, munkra érthetetlen a ténydemokrata Nemzeti párt, az RMDSZ és a PL volmaradása. A beszélgetés témáját Orosvásárhelyen megjelenő had sajtó esélyei kinézték raluk az RSZDP Maros ! számát és latolgatták a lenés esélyeit. Köszönjük vevők felajánlott anyagi, kölcsi segítségét Az RSZDP Maros me állandó bürója wwNWjwwwmnM VENDÉGSZEREPLÉS A marosvásárhelyi Színház magyar társulati cius 24-én, szerdán estekor Gyergyószentmiklóst március 25-én, csütörtökö 4 órakor és este 7 órako szeredában vendégszerepe Kont Ferenc A házassági mű vígjátékával,