Népújság, 1996. július (48. évfolyam, 128-149. szám)

1996-07-13 / 137. szám

0 NÉPÚJSÁG Intelem a legfiatalabb hazai magyar orvosokhoz Kedves fiatal orvoskollégák! Egy fél éven keresztül az INTEN­ZÍV ORVOSLÁST tanítottam Nek­tek, most, a búcsúzás néhány percében az INTENZÍV ÉLETRE szeretnélek biztatni. Mert nagy lesz a kísértés, hogy EX­­TENZÍV ÉLETET éljetek: sok pénzt, vagyont gyűjtsetek, minél több élvezet, kényelem birtokosai legyetek. Külső gyarapodás, birtoklás: ettől extenzív az élet. őszintén kívánom valamennyi ö­­tükttek az anyagi jólétet, de ez ne le­gyen cél, legfeljebb eszköz. Eötvös Jó­zsef is figyelmeztet: "csak azt bírjuk igazán, miről ha kell, le tudunk mon­dani. Oly kincsnek, melyet nélkülözhe­tetlennek tartunk, nem urai, hanem szolgái vagyunk." Az intenzív élet lényege a belső gya­rapodás, célja az adakozás: az, hogy minél többet adj magadból másnak s annál gazdagabb leszel. A legszegé­nyebb ember is nyújthat másnak fi­gyelmet, együttérzést, szeretetet, s a leggazdagabb ember is rászorul mind­ezekre. A beteg ember és a beteg hoz­zátartozói kiváltképpen. Ha nehéz a választás extenzív és in­tenzív élet között, emlékezzetek arra, hogy két dolog tesz orvossá: az egyik a szakmai tudás, a másik az emberi magatartás. Bár egyik sem helyezhető a másik elé, most nem a szakmai tu­dásról, hanem az emberi magatartásról szeretnék szólni. Ezt ugyan csak sze­mélyes példa követésével lehet elsajá­títani, ha még akad ilyen, s ha nem, hát legyetek Ti példaképek! Mostanában, amikor a kommunista erkölcstelenség megbukott, de hatása­iban tovább él, amikor a nyugati civi­lizáció értékei és vackai közül legin­kább az értéktelenségek gyűrűztek be, sokaknak úgy tűnhet: az erkölcsi ér­tékek egyfajta vákuumában élünk. Ilyen erkölcsi vákuum azonban nincs, legfeljebb egyesek fejében, illetve szí­vében. A mózesi tízparancsolaton túl­menően a SZERETET parancsa ma is éppen olyan érvényes, időszerű és korszerű, mint ahogy azt 2000 évvel ezelőtt Jézus meghirdette: "Szeresd Is­tent, és úgy szeresd embertársadat, mint önmagadat!'' Talán nem véletlen, hogy az orvos Lukács evangélista fogalmazta meg a gyakorlati szeretet alapszabályait: "Úgy bánjatok az emberekkel, mint ahogy akarjátok, hogy veletek bánjanak." Az embertársi szeretet a szentírási példák időszerűsége ellenére ma mégis égi tüneménynek, követendő, de vala­hogy elérhetetlen követelménynek tű­nik. Ez azért van így, mert a szeretet fogalmán többnyire mást értünk, mint ami az valójában. Azt hisszük, azonos az érzelmi vonzalommal. Márpedig hogyan is vonzódhatnánk egy ellen­szenves, esetleg gonosz alakhoz? Ho­gyan szerethetek valakit, akit utálok? A válasz egyszerű: a felebaráti szeretet nem vonzódás, nem rokonszenv, nem­ szimpátia kérdése. * A szeretet az in­tenzív élet alapeleme: tudatos adako­zás, odaadás. * Ugyanakkor elfogadás is: az ún. tolerancia a másik elfogadása olyannak, amilyen. Az a másik lehet beteg, orvoskollega, családtag, szom­széd, pap, akárki.­­ S végül a szeretet cselekvő jóakarat mindenkivel, minden embertársaddal szemben, aki hozzád fordul, aki rád szorul. Cselekvő jóaka­rat, azaz megértés és a segítés szándéka, kísérlete. A szeretet tehát nem érze­lem, hanem pozitív magatartás, viszo­nyulás. Az orvos esetében a beteghez, de a munkatársaihoz is. De nemcsak a rendelőben, a kórteremben, a mű­tőben, hanem OTTHON, A CSA­LÁDBAN is helyt kell állni. Erkölcsi­leg is. Nem lehet a feleség helyett a betegeket szeretni... és fordítva... Sokan úgy vélik, joggal, hogy nincs is külön orvosi etika, csak etika van. Az orvos, akinek szaktudása megfele­lő, s aki jó ember, az jó orvos. Ha rossz ember, akkor rossz orvos, akármilyen ügyesen is hadonászik a szikével s a csipesszel. (...) íme, miért kell mi, orvosok, valami­lyen formában közéleti feladatot vállal­junk. Ha komolyan vesszük hivatásun­kat és a kívánalmat, hogy a BETEG ÉRDEKE MINDENEK FELETT VAN, akkor a beteg érdekében igenis többet tehetünk, mint a vállvonogatás: ez nincs, az nincs, ezt nem lehet, azt nem lehet. Igenis lehet: * orvosok és betegek civil szerveződéseit támogatva sakkban tartani a hatalmat; * politiku­sok megdolgozásával, lobbyzással, a médiumok nyilvánosságának felhasz­nálásával nyomást gyakorolni a parla­mentre, a kormányra, a központi és helyi bürokratákra;­­ a legradikálisabb közéleti tett pedig nem a­ tüntetés, nem az orvossztrájk, hanem az ITTHON MARADÁS a szülőföldön. Ne felejtsétek: Ti mostantól a romá­niai magyarság ELITjéhez tartoztok, akire felnéznek, akit példának tekinte­nek, akitől eligazítást várnak az orvosi segítségen túlmenően. Mindazonáltal mindenki maga dönti el: megy-e, ma­rad-e? Én nem marasztalok és nem marasztalok el senkit, de nagyon két­lem, hogy Tamási Áronnak igaza van azzal a híres mondásával, miszerint: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Mert egy Svédhonba szakadt kollegánk ezt úgy értelmezhette, hogy ő otthon, Svédor­szágban nagyon jól van, s ahol jól van, ott a hazája. Nos, menjetek vagy maradjatok, de tudva tudjátok, hogy itt van szükség rátok. Ami nem zárja ki azt, hogy va­lakinek nyomós okai lehetnek a távo­zásra. Befejezésül azt szeretném még el­mondani, hogy az INTENZÍV ÉLET nem örökös lemondás, nem valami hő­sies, tragikus kiállás, szemben az árral. Amikor az INTENZÍV ÉLETRE biz­tatlak, mindenekelőtt annak örömeit kívánom nektek. Hogy mi tartozik ide? * Szakmai hozzáértés, helytállás, azaz a jól végzett munka öröme. * Harmo­nikus, stabil párkapcsolat és a gyer­mekek, a családi élet örömei. * Jó munkahelyi, baráti kapcsolatok, cso­portos tevékenység, értékes emberek társaságának élménye. * Nemzeti kö­zösségünk gondjai iránti elkötelezett­ség és aktív részvétel valamely egyhá­zi vagy civil szervezet munkájában, a közéleti tevékenység elégtétele, öröme. És akkor még nem szóltam a reggeli madárcsicsergésről, az esti tücsökcir­­pelésről, a virágok színpompájáról, a hegyi patakokról, a természet meg­annyi csodájának élményéről... s végül ott van Isten keresése és a vele való találkozás, az Istennel való személyes kapcsolat megrendítő öröme! Reményik Sándor írja: "Ne várj nagy dolgot életedben/ Kis hópelyhek az örö­mök/ Szitáló, halk sziromcsodák/ Raj­tuk az Isten szól: jövök" Köszönöm a megtisztelést, hogy mindezt elmondhattam. Kerek István Új vezetősége van a December 21 Egyesületnek Mivel Plesa Octavian, a marosvásár­helyi 1989. December 21. Egyesület elnöke visszautasította a negyedévi közgyűlés megtartását, a tagok egyhar­­madának határozata alapján június 8- án, 16-án, végül 22-én az egyesület ko­ordináló bárója közgyűlést tartott (a 21/1924-es törvény előírásainak tiszte­letben tartásával), amelynek eredmé­nyeképpen új vezetőséget választottak: Elnök Man Nistor; végrehajtó alel­­nökök: Császár W. Zoltán és Farcas Vasile; alelnökök: Maré Vasile, Mol­dovan Sorin, Rád Gavrila, Iliu Vasile. Marosvásárhely helynevei Pál-Antal Sándor történészt, irattári kutatót arról kérdeztük, hogy a szü­lőfalujáról, Csíkmadarasról," majd a Búzásbesenyőről szerkesztett-írt mo­nográfiák után éppen mivel foglalko­zik" hogy úgy mondjuk, "házon kívül". — Vigh Károly egykori marosvásár­helyi nyelvész, műfordító, könyvtáros Kolozsváron halt meg 1987-ben. Az édesapja volt az a Vigh István, aki Ma­rosvásárhely egyik legjobb műbútor­asztalosaként a Kultúrpalota fekete fa falburkolatát is készítette. Vigh Károly összegyűjtötte Marosvásárhely helyne­veit, még a harmincas években kezdett munkához, és 1938-ban az Erdélyi Mú­zeum című folyóirat díját nyerte el ve­le. Legkorábbi adata 1451-ből való, a legkésőbbi 1941-beli. A hetvenes években a szerző hoz­zálátott munkája kiegészítéséhez, ki­adásra gondolva. Munkáját halála sza­kította félbe. Nos, ezt a munkát fejez­tem be, készen van az adatgyűjtési rész, és most készítettem elő a munkát a kiadásra. Nemsokára nyomdakész állapotban lesz, remélhetőleg az ősz folyamán már a boltokba kerül. Címe: Vigh Károly: Marosvásárhely helyne­vei és földrajzi közszavai. T­izennyolc nyomdai ívnyi, térképekkel, képekkel. Ib.dr KÖZÉLET Milyenek a román lapok? Monica Irivinescu, akinek a Szabad Eu­rópa Rádió román adásában elhangzott irodalmi műsorai igen nagy népszerűség­nek örvendtek Romániában, egy interjú­ban úgy nyilatkozott, hogy az 1$99-es "for­radalom" egyik diadala a román sajtó sza­badsága. De ez sem úgy működik, mint másutt. "A fotelben ülőknek nagy felfede­zése az volt, hogy hagyni kell, mindenki mondja a magáét, és­­ nem venni figye­lembe. Ez nagyon fárasztó. Nem lehet csak felkiáltójelek között élni." A sajtó tekinté­lyét, mondta Monica Lovinescu, az adja, hogy az értelmiségiek bekapcsolódtak a po­litikába. De nehezményezi, hogy a sajtóban kevés a hír, sok a kommentár. A szerzők érzelmileg kiszíneznek minden hírt. Túl na­gyok a címek. Ha kinyitunk egy napilapot, öles címek betűi ötlenek szemünkbe, alat­tuk pedig egy aprócska hír. És minden egyazon szinten. A NATO-ba való beillesz­kedés ugyanakkora jelentőséget kap, mint az utcai gyilkosság "Mindez persze nem vonatkozik —jegy­zi meg — a kormánysajtóra, mely egyebet sem tesz, mint dicséri mindazt, ami a Ha­talom háza táján történik, nem beszélve a Románia Mare-féle botránysajtóról, mely egyszerűen kloákta." Nyugdíjasok szövetsége Ion Iliescunál A nyugdíjak átszámítása úgy, hogy ezek az 1990-es vásárlóerő 70—75 százalékát jelentsék — ez volt a leg­fontosabb követelés, amelyet a Romá­niai Nyugdíjasok Országos Szövetsé­gének Vasile Cazan elnök vezette kül­döttsége pénteken a Cotroceni palo­tában Ion Iliescu elnök elé terjesztett. A kérdés megoldásáért az államfő a találkozón jelen lévő Dan Mircea Popes­cu munkaügyi és társadalomvédelmi miniszternek javasolta, hogy elemez­zék a társadalombiztosítási költségve­tésbe nem folyósított tavalyi összegek (1100 milliárd lej) behajtási lehetősé­geit, amely fedezni tudná a nyugdíjak átszámításából eredő szükségleteket. A találkozót követően Vasile Cazan az újságíróknak elmondta, hogy más ké­réseket is ismertettek, mint amilyen egy speciális főosztály létesítése, amelyben vegyenek részt a nyugdíjasok képvise­lői is, akikkel konzultáljanak a közvet­lenül rájuk vonatkozó törvények kidol­gozásában, valamint a kompenzált ke­zelési jegyek számának 300—350.000- re növelése, hogy kezelési lehetőséget biztosítsanak a nyugdíjasok legalább 6—8 százalékának. 1996. július 13., szombat Nyilatkozat — a törvényesség védelmében (Folytatás az 1. oldalról) jelent meg a prefektus, és ironikusan rákérdezett az összegyűltekre, hogy mit akarnak, mert — mint megje­gyezte — nincs tudomása arról, hogy összehívta volna az alakuló ülést. Majd nagylelkűen odaadta a terem kulcsát és a megjelent tanácsosok bevonulhattak. A sajtót kizárták. A "titkosítás" nem ment, mert alig pár perc múlva kijöttek azzal, hogy közös nyilatkozatot fogalmaznak meg az üggyel kapcsolatban, és hát mit ér egy nyilatkozat a sajtó nélkül... Még tíz óra előtt terjedt el a hír, miszerint a tárgyalásokon mindvégig jelenlevő és a megyei tanács elnöki funkcióját is követelő PDSR nem je­lenik meg a "spontán" alakuló ülé­sen, mert ilyen utasítást kapott Oli­­viu Ghermantól. Talán a szerda esti PUNR-PDSR "kibékülés" nyomán. Mindezek ellenére, végülis testületi­leg, azaz mind a két PDSR-tanácsos ott volt, mi több, maga Ioan Togá­­nel, a megyei tanács még funkcióban levő elnöke olvasta fel a két párt ál­tal szignált közleményt. Kézenfekvő a kérdés: mi késztethette I. Togá­­nelt a saját pártelnökével való szem­beszegülésre? Nyilvánvalóan az a felismerés, hogy ha kivonja magát a tanácsosok tegnapi akciójából és tá­vol marad, szegre akaszthatta volna a tanácselnöki tisztséghez fűződő — s még mindig nem biztos —remé­nyeit. Az alkotmány szellemében A nyilatkozatban az aláíró pártok ki­jelentik, hogy eljárásuk megfelel mind az alkotmány, mind pedig a helyi köz­­igazgatásról szóló törvény szellemé­nek, mivel a prefektus volt az, aki a 69/1991-es törvény 16. cikkelyét meg­szegve, nem hívta össze a törvényszab­ta időn belül a megyei tanács alakuló ülését. Ugyanakkor újból felkérik a kormány közigazgatási főosztályát, elemezze a helyzetet, s sürgősen intéz­kedjék a tanács összehívásáról. A nyi­latkozatot aláírta az RMDSZ, a De­mokratikus Konvenció, a PDSR, az SZDU, a Szocialista Párt, a Polgári Szövetség Pártja és a Romák Pártja. Időközben a prefektus sem tétlenkedett, s egy Virág György alelnökhöz intézett át­iratban válaszolt a tanácsosok beadvá­nyára. Ebben kijelenti, hogy "mivel nem felel meg (az említett memórium sz. m.) a törvény szellemének, abból a szempontból, hogy nem értesítették idejében az összes megválasztott taná­csost, s nem hozták a közvélemény tu­domására", nem engedélyezi a kérést. Ugyanakkor kijelenti, hogy mivel a megyében rengeteg, nagyon fontos esemény zajlik ezekben a napokban, kénytelen július 29-re halasztani a me­gyei tanács alakuló ülésének összehí­vását. Mindaddig pedig a jelenlegi ta­nács folytatja tevékenységét a 69/1991- es törvény 64. cikkelyének megfelelő­en. Amit addig kezdeményeznek a ta­nácsosok, törvénytelen, mondja továb­bá a prefektus, s ennek megfelelően fog eljárni szükség esetén. Annyit feltétlenül tudni kell, hogy ezt az iratot július 12-én keltezték!1­ 151-es Rendelet Szintén 12-i dátummal adta ki egyetlen cikkelyből álló rendeletét, amelyben július 29-én délelőtt 10 órára összehívja a megyei tanács ala­kuló ülését. Újabb fiaskó Tegnap végül is azért nem alakul­hatott meg a tanács, mivel nem gyűlt össze megfelelő számú tanácsos. Meg­­gondolkoztató, hogy éppen a Demok­ratikus Konvenció két tanácsosa hi­ányzott, gyermeteg módon, családi okokra hivatkozva. A kudarccal vég­ződött ülés végén megkérdeztük egyes politikai pártok képviselőit, mondja­nak véleményt a fejleményekről. A kormánypárt megyei elnöke, Gálea Valér nem volt hajlandó nyilatkozni, kijelentve, minden, amit mondhatna, benne van a közös közleményben. Dorin Florea, a DK Maros megyei elnöke szerint a KDNPP, illetve a DK szempontjából a prefektus visszaélt a hatalmával akkor, amikor halogatta az alakuló ülés összehívását. Hangsúlyoz­ta, "nagy felelősség terheli a kormány közigazgatási főosztályát is, személy szerint Octav Cosmanca államtitkárt, aki jelzéseink ellenére sem tett lépé­seket az ügy orvoslására. Nem hiszem, hogy ezeket a visszaéléseket még so­káig folytathatnák." Csurkuly Sándor, a Roma Párt el­nöke kijelentette, hogy a tanácsosok kellett volna eldöntsék, hogy mikor és hogyan alakulnak meg. A funkciókat is ők kellett volna hogy elosszák egy­más között, nem pedig a pártok. Virág György: A megválasztott taná­csosok, akik július 12-én délelőtt 10 órára kezdeményezték a megyei ta­nács alakuló ülését, a jelzett időpont­ban megjelentek a helyszínen. Sajná­latos módon a Demokratikus Konven­ció 3 tanácsosa közül mindössze egy jött el, két tanácsosuk, Serban Tiberiu és Paun Joan értesüléseink szerint csa­ládi okok miatt maradtak távol. Ennek következtében 25 jelenlevőt számol­hattunk össze, éspedig 17 RMDSZ (teljes létszám), 2 SZDU (teljes lét­szám), 2 PDSR (teljes létszám), és egy-egy tanácsost a Roma Párt, a PSZP, a DK és az SZP részéről. Amennyiben a 41 tagú testületből 28 tanácsos (tehát kétharmad) jelen lett volna, talán sikerül megalakítani törvényesen és jogerősen a megyei ta­nácsot, mivel az alispán, Tiberiu Sbâr­­cea, a kormánypárt képviselője ebben az esetben felvállalta volna a gyűlés megnyitását, és jelenlétével igazolhatta volna a törvényességét. A jelenlevő tanácsosok előtt felol­vastam a prefektus válaszát, és en­nek alapján egyhangúlag közös nyi­latkozatot fogadtunk el, amelyet a prefektusnak és a közigazgatási ál­lamtitkárnak címeztünk. A nyilatko­zatot valamennyi jelenlevő párt alá­írta, és mellékelték az aláíró tanácso­sok lajstromát is. — Épp erről­ a listáról jelentette ki a prefektus, hogy hamisításokat talált benne. — A kezdeményező pártok képvi­selői valamennyien elfogadták, hogy az összehívásra szólító beadvány alá­írását saját hatáskörükben intézik, beleértve azt a lehetőséget is, hogy a más helységekben tartózkodó taná­csosaikkal telefonon konzultálva, ne­vükben aláírhatják. Tehát nem hami­sításról van szó. — Azt is kijelentette a prefektus, hogy az önök indítványa törvénytelen. — Erről az a véleményem, s a közös nyilatkozat is tartalmazza, hogy a mi kezdeményezésünk az alkotmányosság és a törvényesség védelmében szüle­tett, ugyanis a 69/1991-es törvény té­telesen ugyan nem hivatkozik ilyen kezdeményezés lehetőségére, de érte­lemszerűen nem is tiltja ezt. Vélemé­nyem szerint a jogalkotó nem is fel­tételezhette ebben a törvényben, hogy a törvényesség helyi, első számú őre, a prefektus, nem tesz eleget a 16. cik­kely 1. bekezdésében foglalt kötele­zettségének, amely kimondja: a me­gyei tanács alakuló ülését a prefektus hívja össze a választásoktól számított húsz napon belül.­­ A prefektusnak a tanács összehívá­sára szóló újabb rendelete talán meg­nyugtatja a kedélyeket, s békésen el­csordogál az idő július 29-ig. Ám az is megtörténhet, hogy a következő két hetet a PUNR a lényegében ellenében létrejött négypárti paktum megbontá­sára igyekszik felhasználni. Ez esetben nem lesznek eseménytelenek az elkö­vetkező napok sem.

Next