Népújság, 1998. március (50. évfolyam, 42-62. szám)

1998-03-10 / 47. szám

8 NÉPÚJSÁG Lakótársulások átalakulóban Nem sietik el Az 1996-ban megjelent 114- es számú, ún. lakástörvény, amely a többi között a lakótársulások helyzetét is rendezni kívánta, nem sok vizet kavart Marosvásárhe­lyen. Bár a IX. fejezet 69. cikkelyében ez áll­ a jog­szabály hatályba lépésétől, tehát 1996. október 31 -től számított. 12 hónapon belül a tömbházakban vagy több lakrészes épületekben lakó személyek tulajdonos társulá­sokat kell hogy alakítsanak, az esetek legnagyobb több­ségében ez a mai napig nem történt meg. Becslések szerint Marosvásárhe­lyen pillanatnyilag a lakótársulások­nak legtöbb tíz százaléka alakult át, a többiek még nem vették fontolóra, hogy megtegyék ezt a lépést. A törvény ugyanis nem rendelkezik ar­ról, hogy mi történik, ha a lakótár­sulások nem alakulnak át. Az em­berek pedig húzódoznak, az egész ugyanis pénzbe, azonkívül nagyon sok utánajárásba "kerül". Akinek mindegy A törvényben említett határidőt nem sokan tartották be, a lakótár­sulások nagy része ma is régi for­májában működik. Emiatt az áta­lakulás határidejét 1998. végére tolták ki. Sokan azt szeretnék, ha ezek a társulások lakótömbönként vagy lépcsőházanként szerveződ­nének. — Nekünk tulajdonképpen mind­egy, hogy több vagy kevesebb tár­sulással dolgozunk — mondta Col­­ceriu Violeta szakfelügyelő, aki a polgármesteri hivatal és a lakótár­sulások kapcsolattartásáért felelős irodában dolgozik.­­ Rendelkezünk a címekkel, a telefonszámokkal, s ha valamiért értesítenünk kell az il­letékes személyeket, azt minden e­­setben megtesszük, függetlenül attól, hogy több társulással kell most vagy a jövőben számolni. Mi jelenleg sem teszünk különbséget kisebb és na­gyobb lakótársulások között, mert nincs amiért. A 114-es törvény 2-es függelékében kimondja, hogy a tulaj­donosok társulásának ülése csak ab­ban az esetben határozatképes, ha a tagok kétharmada jelen van. Ha ez a kitétel nem teljesül, újabb gyűlést kell összehívni, és csak ebben az esetben lehet döntéseket hozni, függetlenül a jelenlevők számától. A tulajdonosok társulásának létrehozása azonban nem ezért ütközik ne­hézségbe. Azon túl ugyanis, hogy az alapító ülésen kimondják a "boldogító igent" és megfogalmaz­zák a statútumot, ezeket az iratokat közjegyzőnél hitelesíteni kell, ami óriási problémát jelent olyan esetek­ben, amikor sok tag van és mindany­­nyian meg kell hogy jelenjenek, iga­zolni, hogy valóban úgy van, ahogy a papírok állítják. A hitelesítésért ugyanakkor újabb pénzösszegeket kell kifizetni. A tulajdonosok tár­sulásának megalapítását törvényszéki végzés mondja ki, esetenként hó­napok is eltelnek, amíg a döntés megszületik. Adósság - szempont A lakótömbönként vagy lép­csőházanként való megszerveződést azonban nem sokan látják meg­valósíthatónak, sokan arra gondol­nak, hogy újabb adminisztrátorokat és vezetőségi személyeket kell hogy megfizessenek: ha eddig ugyanis hatszázan fizették ezeket a szemé­lyeket, ezentúl lehet, hogy húszan, negyvenen, hatvanan stb. fizetnek ugyanezekért a — mondjuk úgy — szolgáltatásokért. Vannak olyan e­­setek, ahol az adminisztrátort például nem a lakók közül választ­ják meg, hanem felkérnek valakit, aki el tudja látni ezt a feladatkört. A közüzemeknek természetesen az lenne az ideális, ha eltűnnének az 500-600 lakást felölelő, ún. mamut­lakótársulások és helyettük megje­lennének a kisebb tulajdonos tár­sulások. — Nagyon sok helyen óriásiak az elmaradások a közkölt­ségek törlesztésében — állítja Victor Socol, a marosvásárhelyi közüze­mek gazdasági igazgatója. — Ha lakótömbönként vagy akár lép­csőházanként szerveződnének az emberek, meg vagyok győződve arról, hogy a nagy adósságok eltűn­nének. Könnyebb lenne ugyanis egy rosszul fizető tömbházat lekapcsolni a hálózatról, mint most egy lakóteleprésztől megvonni a szol­gáltatásokat. Ezen kívül a kisebb társulásokban az emberek jobban szégyellnének nem fizetni. A prob­lémát ebben az esetben inkább az jelenti, hogy tisztázni kellene, mi lesz a zöldövezetek gondozásával, karbantartásával, kinek a hatáskörébe tartozik majd ez. Nézzünk most néhány konkrét helyzetet. Csupán névváltozás? A marosvásárhelyi 4-es lakótár­sulás a második volt, amely tulaj­donosok társulásává alakult, tag­jainak száma azonban ugyanolyan nagy (600), mint amilyen a lakótár­sulásé volt. Adminisztrátora, Moldován Tibor szerint ki lehet válni, azonban nagyon meg kell gondolni, mielőtt valaki elhatározza magát,hogy megteszi ezt a lépést, a költségek ugyanis nem elhanyagol­hatóak.­­ Természetes lenne, hogy megválnánk azoktól például, akik nem fizetnek időben, vagy akik mi­att rendbontásért ki kellett hívnunk a rendőrséget. Sajnos, az átalakulás nem jelenti azt, hogy órával mérik a fogyasztást és eszerint számláz­nak. Csak a hideg és meleg víz esetében jelent meg az utóbbi időben ez a lehetőség. A mi lakótár­sulásunkban, az Arges utcában, a 14. szám alatt a 22 lakóból 14-nek már vízórája van, és ebben a hónap­ban, ha jól tudom, még vagy két­­három lakásba beszerelik a mérőműszereket. Mi következik ebből? Hogy azok, akiknek nincs órájuk, többet fognak fizetni, mert a megmaradt fogyasztást már csak közöttük osztják el (a vízórások uganis annyit fizetnek, amennyit fo­gyasztottak). A tulajdonosok tár­sulásának az az előnye a lakótár­sulásokkal szemben, hogy például vehet fel kölcsönt a CEC-től vagy bármelyik banktól, a nagyobb javítások fedezésére, az egy lakásra eső költséget pedig a rezsiköltségek közé írja, amit a családok több részletben törleszthetnek. — A lakótársulás eddig sem segített és a tulajdonosok társulása sem segítene — mondja F.S., aki egy olyan társulásnak tagja, amely még nem alakult át. — Amikor meg­javítottuk a tetőt, kértük a vezetőséget, támogasson egy összeg­gel, s majd részletekben vissza­fizetjük. Azt válaszolták, a maguk dolga, intézzék el egymás között, a blokkban. így is történt, s végül is csak részletekben törlesztettünk, így egyeztünk meg a munkavállalóval, akit magunk választottunk ki és ke­restünk meg. Ha így van, akkor kérdezem: minek nekünk átalakulás? Úgyis maradna minden a régiben. Említenék még egy hátrányt: amikor ide költöztünk, a gáz- és vízműveknek, valamint az akkori IREM-nek előre ki kellett fizetni 1 -3 hónapi fogyasztást, amit ún. garan­ciapénzként vettek el. Ha mi most létrehozzuk a tulajdonosok tár­sulását, ezt a pénzt újra ki kell hogy fizessük, mert újra szerződést kell kötnünk. A számlázással úgyis gon­dok vannak. Állítom, hogy ha a Maros Duna lenne, nem folyna le rajta annyi víz, amennyit velünk ki­fizettetnek. Ezért mi is vízórát sze­reltetünk fel hamarosan. Az ideális az lenne, ha mindenkinek lenne külön vízórája, gázórája, ahogy vil­lanyórája van és annyit fizetne, amennyit elhasznál. Németországban ez így van. Ott nincsenek lakótár­sulások, mindenkinek van saját mérőműszere, egyénileg szerződést köt a szolgáltatóval és egyénileg fizeti azt, amit elhasznál. Nem sokkal egyszerűbb így? A kérdést természetesen könnyű igennel­ megválaszolni. A helyzet azonban itt sokkal bonyolultabb. Azok a társulások, amelyek időben elkészítették és beadták az iratokat a törvényszékre, azokra nem vonatkozik az újonnan érkezett — és már említett — határozat, amelyben meghosszabbították az átalakulás határidejét, ugyanakkor kötelezővé tették az iratok hitelesítését. Ezek "megúszták". De mi lesz a többivel? Mi lesz azzal a becslések szerint közel vagy több mint kilencven százalékkal, aki nem is gondol az átalakulásra? Az iméntiek szerint, az átalakulás puszta névváltoztatás, amit legfeljebb az indokolhat, hog­y a lakók többsége bérlőkből tulajdonossá vedlett. Ez nem túl nagy boldogság, ha arra gondolunk, hogy milyen állapotban voltak kénytelenek átvenni a lakótöm­bök infrastruktúráját, amibe a közüzemek mondhatni semmit sem fektetett, amíg a kezelésében volt. Az átalakulás kapcsán ritkán merül fel, hogy a tulajdonosi társulás nem csak egy igazgatási forma, ahol a vezetés a fogyasztási díjak behajtásával foglalkozik csupán, hanem gazdál­kodási forma, ennek a fogalomnak minden velejárójával. Ezt még nem látszanak értékelni, mint ahogy a tulajdonosi társulások vezetésével járó felelősséget sem. A gazdálkodás és a felelősség fogalmainak átgondo­lásával juthatnak csak el a felis­merésig, hogy mi a célszerűség és előny a kisebb, akár lakótömbönként megalakítható tulajdonosi társulá­sokban. Ez ad arra lehetőséget, hogy valóban tulajdonosként viseljék gond­ját vagyonuknak. S ez lehet "mindegy" a szakfelügyelőnek, de aligha a városgazdáknak. Farczádi Attila Gyújtogató Köszvényesen Már a negyedik tűzeset riasztotta a kis nyárádmenti falu lakóit, ezúttal (az elmúlt héten) kétszer is félre kellett verni a harangot. A piromániás rendszerint este, kocsmazárás után lép akcióba, amikor alig jár valaki az utcán. Legutóbb azonban idejében észlelték a tüzet, és az összegyűlt emberek csakhamar el is oltották azt. Dühében, hogy nem sikerült, míg azok az oltással voltak elfoglalva, tüzet adott egy másik portán az istállónak. Ezt már nehezen sikerült megfékezni, majd eloltani, az istálló odalett, az ólak, a ketrecben valósággal szétrobbantak a megri­adt háziszárnyasok, melyeket már nem lehetett kimenteni. Mire megérkeztek a szászrégeni, ma­­rosvásárhelyi tűzoltók, a tüzet sike­rült eloltani, a házat megmenteni. Valaki látni vélt egy árnyat a domboldalon. Talán a gyújtogató szemlélte "művét"... Az emberek nem alszanak éjjel. Őrködni kell. B.D. KÖZÉLET-REKLÁM 1998. március 10., kedd Hozzászólás a vízóra-ügyhöz Mint a város polgára, de a marosvásárhelyi Sárm­enti negyed 26-os lakótársulásának elnöke is, ki szeretném fejteni véleményemet az önök újságjában Lehet vagy nem lehet vízórát szereltetni? címmel közölt cikkekkel kapcsolatosan. Közgyűlésünkön alaposan megvi­tattuk az egyéni vízórák kérdését, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ennek megoldása egyelőre lehetetlen. íme, miért tartom azt, hogy pillanatnyilag helytelen dolog lenne hideg- és melegvízmérő készülékeket szerelni a lakásokba: A hideg és a meleg vizet a Marosvásárhelyi Közmű- és Lakásgazdálkodási Önálló Vál­lalkozástól kapjuk, s a fogyasztá­sokat annak alapján fizetjük, amit a tömbházaknál levő nagyméretű, ún. ivóvízórák és a kazánházban fölsze­relt "melegvízórák" kimutatnak. Ezek a készülékek műszaki szem­pontból teljesen túlhaladottak, kiöregedtek, megkoptak, s így nem töltik be a jelenlegi szabványelőírá­sok szerint a funkciójukat, amit különben a szolgáltató vállalat vezetősége is elismert. A szóban forgó műszerek hol működnek, hol nem, el-elindulnak és meg­­megállnak. Ha pedig azt kérjük, hogy ellenőrizzék le és helyettesítsék őket, akkor a KLDV részéről igen nagy összegek fölszámolását helyezik ezért kilátásba, s végső soron megtörténik, hogy újból csak értéktelennek minősíthető órákat tesznek vissza ugyanoda. Nem értjük, mivel magyarázható, hogy az ügyben illetékes szervek, s különösképpen a metrológiai intézet szakemberei ezt megengedik. Ugyanakkor törvény van rá, hogy mérőkészülék hiányában átalány­díjban kell kiszámolni a fogyasztók költségét, de a pausál-rendszert a RAGCS nem alkalmazza, mert akkor igen szerény lenne a bevétele és nem jönne ki a számítása. Mint ismeretes, elfogadásra került egy olyan BERD-kölcsön, mely kor­szerű, importból származó hidegvízórák épületenkénti besze­relését célozza. Az akcióba több, a versenytárgyaláson eredményesen szereplő cég is bekapcsolódott, de a munkálatok üteme lassú és elvégzésük, meglátásom szerint, évekig elhúzódhat, különösen olyan körülmények között, amikor a közüzemek nem siet vele, hiszen érdeke a jelenlegi állapotok fönn­tartása. Figyelembe véve azt a módozatot, ahogyan a KLDV a hideg- és melegvíz-mennyiséget méri, illetve számlázza, teljesen ki vagyunk szol­gáltatva a szállító­­ kényének­­kedvének. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy lakótelepünkön túlzottan nagy, 14-15 köbméter, azaz 14-15 ezer liter az egy főre eső havi vízfo­gyasztás. A háztartási meleg vizet illetően még súlyosabb a helyzet, tekintettel arra, hogy a vízóra a kazánházban található, s így azt a veszteséget is a fogyasztó számlájára írják, amit egy esetleges,­­ a külső hálózatban keletkezett csőrepedés okoz. A hideg víz fölmelegítéséhez szükséges e­­nergiát pedig nem mérik, mivel hiányzik az ehhez szükséges műszer a kazánházból. A bevitt energia értékét egy olyan technikai számítás alapján határozzák meg, amelynek kiindulópontja az elégetett földgáz mennyisége, és a kalkulust olyan, a cég által kidolgozott együtthatók segítségével végzik el, hogy minél tekintélyesebb legyen a lakóktól bevételezett összeg. Összegezésképpen: a hideg és a meleg víz (a meleg víz­ prepa­rálásához meg a központi fűtéshez felhasznált energia) ellenértékét tet­szőlegesen fizettetik meg, s ilykép­­pen mindenki szeme láttára — a felügyelettel, ellenőrzéssel megbízott szerveket is beleértve — megy végbe az évszázad csalása, azzal az állam­polgárral szemben, aki — pechére — kénytelen tömbházban lakni. Croitoru Eugen A TÍMEÁIM IMPORT-EXPORT KFT PRESTIGE üzleteiben — Cutezanjei u. 25-28., tel./fax: 065/255-313 — nagy és kiskereskedelmi áron elad. • SANEX és SPANYOL padló- és falicsempét, ragasztót, aracetet • KÖBÉR festékeket és lakkokat — termelői áron • BELGA importbóll származó THERMOLAN üvegvattát • Fürdőszobai felszereléseket: csapok, kádak, mosdókagyló, egészségügyi berendezések, vízszerelési kellékek és csapok, fürdő­szobai bútorok • Németországi MARBURG mosható tapétát MEGHÍVÓ A marosvásárhelyi electroconstructia ELCO RT meghívja részvényeseit az 1998. március 27-én du. 3 órakor tartandó KÖZGYŰLÉSÉRE a vállalat székhelyén. A KÖZGYŰLÉS TÁRGYA: — a vezetőtanács és a cenzorok évi beszámolója; — az 1997. évi mérleg, valamint az 1998. évi gazdasági és pénzügyi tervezet előterjesztése és jóváhagyása; — a vezetőtanács megválasztása; — a profit felosztása és különfélék. Bővebb felvilágosítás a vállalat székhelyén. A vezetőtanács

Next