Népújság, 1998. március (50. évfolyam, 42-62. szám)
1998-03-10 / 47. szám
8 NÉPÚJSÁG Lakótársulások átalakulóban Nem sietik el Az 1996-ban megjelent 114- es számú, ún. lakástörvény, amely a többi között a lakótársulások helyzetét is rendezni kívánta, nem sok vizet kavart Marosvásárhelyen. Bár a IX. fejezet 69. cikkelyében ez áll a jogszabály hatályba lépésétől, tehát 1996. október 31 -től számított. 12 hónapon belül a tömbházakban vagy több lakrészes épületekben lakó személyek tulajdonos társulásokat kell hogy alakítsanak, az esetek legnagyobb többségében ez a mai napig nem történt meg. Becslések szerint Marosvásárhelyen pillanatnyilag a lakótársulásoknak legtöbb tíz százaléka alakult át, a többiek még nem vették fontolóra, hogy megtegyék ezt a lépést. A törvény ugyanis nem rendelkezik arról, hogy mi történik, ha a lakótársulások nem alakulnak át. Az emberek pedig húzódoznak, az egész ugyanis pénzbe, azonkívül nagyon sok utánajárásba "kerül". Akinek mindegy A törvényben említett határidőt nem sokan tartották be, a lakótársulások nagy része ma is régi formájában működik. Emiatt az átalakulás határidejét 1998. végére tolták ki. Sokan azt szeretnék, ha ezek a társulások lakótömbönként vagy lépcsőházanként szerveződnének. — Nekünk tulajdonképpen mindegy, hogy több vagy kevesebb társulással dolgozunk — mondta Colceriu Violeta szakfelügyelő, aki a polgármesteri hivatal és a lakótársulások kapcsolattartásáért felelős irodában dolgozik. Rendelkezünk a címekkel, a telefonszámokkal, s ha valamiért értesítenünk kell az illetékes személyeket, azt minden esetben megtesszük, függetlenül attól, hogy több társulással kell most vagy a jövőben számolni. Mi jelenleg sem teszünk különbséget kisebb és nagyobb lakótársulások között, mert nincs amiért. A 114-es törvény 2-es függelékében kimondja, hogy a tulajdonosok társulásának ülése csak abban az esetben határozatképes, ha a tagok kétharmada jelen van. Ha ez a kitétel nem teljesül, újabb gyűlést kell összehívni, és csak ebben az esetben lehet döntéseket hozni, függetlenül a jelenlevők számától. A tulajdonosok társulásának létrehozása azonban nem ezért ütközik nehézségbe. Azon túl ugyanis, hogy az alapító ülésen kimondják a "boldogító igent" és megfogalmazzák a statútumot, ezeket az iratokat közjegyzőnél hitelesíteni kell, ami óriási problémát jelent olyan esetekben, amikor sok tag van és mindanynyian meg kell hogy jelenjenek, igazolni, hogy valóban úgy van, ahogy a papírok állítják. A hitelesítésért ugyanakkor újabb pénzösszegeket kell kifizetni. A tulajdonosok társulásának megalapítását törvényszéki végzés mondja ki, esetenként hónapok is eltelnek, amíg a döntés megszületik. Adósság - szempont A lakótömbönként vagy lépcsőházanként való megszerveződést azonban nem sokan látják megvalósíthatónak, sokan arra gondolnak, hogy újabb adminisztrátorokat és vezetőségi személyeket kell hogy megfizessenek: ha eddig ugyanis hatszázan fizették ezeket a személyeket, ezentúl lehet, hogy húszan, negyvenen, hatvanan stb. fizetnek ugyanezekért a — mondjuk úgy — szolgáltatásokért. Vannak olyan esetek, ahol az adminisztrátort például nem a lakók közül választják meg, hanem felkérnek valakit, aki el tudja látni ezt a feladatkört. A közüzemeknek természetesen az lenne az ideális, ha eltűnnének az 500-600 lakást felölelő, ún. mamutlakótársulások és helyettük megjelennének a kisebb tulajdonos társulások. — Nagyon sok helyen óriásiak az elmaradások a közköltségek törlesztésében — állítja Victor Socol, a marosvásárhelyi közüzemek gazdasági igazgatója. — Ha lakótömbönként vagy akár lépcsőházanként szerveződnének az emberek, meg vagyok győződve arról, hogy a nagy adósságok eltűnnének. Könnyebb lenne ugyanis egy rosszul fizető tömbházat lekapcsolni a hálózatról, mint most egy lakóteleprésztől megvonni a szolgáltatásokat. Ezen kívül a kisebb társulásokban az emberek jobban szégyellnének nem fizetni. A problémát ebben az esetben inkább az jelenti, hogy tisztázni kellene, mi lesz a zöldövezetek gondozásával, karbantartásával, kinek a hatáskörébe tartozik majd ez. Nézzünk most néhány konkrét helyzetet. Csupán névváltozás? A marosvásárhelyi 4-es lakótársulás a második volt, amely tulajdonosok társulásává alakult, tagjainak száma azonban ugyanolyan nagy (600), mint amilyen a lakótársulásé volt. Adminisztrátora, Moldován Tibor szerint ki lehet válni, azonban nagyon meg kell gondolni, mielőtt valaki elhatározza magát,hogy megteszi ezt a lépést, a költségek ugyanis nem elhanyagolhatóak. Természetes lenne, hogy megválnánk azoktól például, akik nem fizetnek időben, vagy akik miatt rendbontásért ki kellett hívnunk a rendőrséget. Sajnos, az átalakulás nem jelenti azt, hogy órával mérik a fogyasztást és eszerint számláznak. Csak a hideg és meleg víz esetében jelent meg az utóbbi időben ez a lehetőség. A mi lakótársulásunkban, az Arges utcában, a 14. szám alatt a 22 lakóból 14-nek már vízórája van, és ebben a hónapban, ha jól tudom, még vagy kéthárom lakásba beszerelik a mérőműszereket. Mi következik ebből? Hogy azok, akiknek nincs órájuk, többet fognak fizetni, mert a megmaradt fogyasztást már csak közöttük osztják el (a vízórások uganis annyit fizetnek, amennyit fogyasztottak). A tulajdonosok társulásának az az előnye a lakótársulásokkal szemben, hogy például vehet fel kölcsönt a CEC-től vagy bármelyik banktól, a nagyobb javítások fedezésére, az egy lakásra eső költséget pedig a rezsiköltségek közé írja, amit a családok több részletben törleszthetnek. — A lakótársulás eddig sem segített és a tulajdonosok társulása sem segítene — mondja F.S., aki egy olyan társulásnak tagja, amely még nem alakult át. — Amikor megjavítottuk a tetőt, kértük a vezetőséget, támogasson egy összeggel, s majd részletekben visszafizetjük. Azt válaszolták, a maguk dolga, intézzék el egymás között, a blokkban. így is történt, s végül is csak részletekben törlesztettünk, így egyeztünk meg a munkavállalóval, akit magunk választottunk ki és kerestünk meg. Ha így van, akkor kérdezem: minek nekünk átalakulás? Úgyis maradna minden a régiben. Említenék még egy hátrányt: amikor ide költöztünk, a gáz- és vízműveknek, valamint az akkori IREM-nek előre ki kellett fizetni 1 -3 hónapi fogyasztást, amit ún. garanciapénzként vettek el. Ha mi most létrehozzuk a tulajdonosok társulását, ezt a pénzt újra ki kell hogy fizessük, mert újra szerződést kell kötnünk. A számlázással úgyis gondok vannak. Állítom, hogy ha a Maros Duna lenne, nem folyna le rajta annyi víz, amennyit velünk kifizettetnek. Ezért mi is vízórát szereltetünk fel hamarosan. Az ideális az lenne, ha mindenkinek lenne külön vízórája, gázórája, ahogy villanyórája van és annyit fizetne, amennyit elhasznál. Németországban ez így van. Ott nincsenek lakótársulások, mindenkinek van saját mérőműszere, egyénileg szerződést köt a szolgáltatóval és egyénileg fizeti azt, amit elhasznál. Nem sokkal egyszerűbb így? A kérdést természetesen könnyű igennel megválaszolni. A helyzet azonban itt sokkal bonyolultabb. Azok a társulások, amelyek időben elkészítették és beadták az iratokat a törvényszékre, azokra nem vonatkozik az újonnan érkezett — és már említett — határozat, amelyben meghosszabbították az átalakulás határidejét, ugyanakkor kötelezővé tették az iratok hitelesítését. Ezek "megúszták". De mi lesz a többivel? Mi lesz azzal a becslések szerint közel vagy több mint kilencven százalékkal, aki nem is gondol az átalakulásra? Az iméntiek szerint, az átalakulás puszta névváltoztatás, amit legfeljebb az indokolhat, hogy a lakók többsége bérlőkből tulajdonossá vedlett. Ez nem túl nagy boldogság, ha arra gondolunk, hogy milyen állapotban voltak kénytelenek átvenni a lakótömbök infrastruktúráját, amibe a közüzemek mondhatni semmit sem fektetett, amíg a kezelésében volt. Az átalakulás kapcsán ritkán merül fel, hogy a tulajdonosi társulás nem csak egy igazgatási forma, ahol a vezetés a fogyasztási díjak behajtásával foglalkozik csupán, hanem gazdálkodási forma, ennek a fogalomnak minden velejárójával. Ezt még nem látszanak értékelni, mint ahogy a tulajdonosi társulások vezetésével járó felelősséget sem. A gazdálkodás és a felelősség fogalmainak átgondolásával juthatnak csak el a felismerésig, hogy mi a célszerűség és előny a kisebb, akár lakótömbönként megalakítható tulajdonosi társulásokban. Ez ad arra lehetőséget, hogy valóban tulajdonosként viseljék gondját vagyonuknak. S ez lehet "mindegy" a szakfelügyelőnek, de aligha a városgazdáknak. Farczádi Attila Gyújtogató Köszvényesen Már a negyedik tűzeset riasztotta a kis nyárádmenti falu lakóit, ezúttal (az elmúlt héten) kétszer is félre kellett verni a harangot. A piromániás rendszerint este, kocsmazárás után lép akcióba, amikor alig jár valaki az utcán. Legutóbb azonban idejében észlelték a tüzet, és az összegyűlt emberek csakhamar el is oltották azt. Dühében, hogy nem sikerült, míg azok az oltással voltak elfoglalva, tüzet adott egy másik portán az istállónak. Ezt már nehezen sikerült megfékezni, majd eloltani, az istálló odalett, az ólak, a ketrecben valósággal szétrobbantak a megriadt háziszárnyasok, melyeket már nem lehetett kimenteni. Mire megérkeztek a szászrégeni, marosvásárhelyi tűzoltók, a tüzet sikerült eloltani, a házat megmenteni. Valaki látni vélt egy árnyat a domboldalon. Talán a gyújtogató szemlélte "művét"... Az emberek nem alszanak éjjel. Őrködni kell. B.D. KÖZÉLET-REKLÁM 1998. március 10., kedd Hozzászólás a vízóra-ügyhöz Mint a város polgára, de a marosvásárhelyi Sármenti negyed 26-os lakótársulásának elnöke is, ki szeretném fejteni véleményemet az önök újságjában Lehet vagy nem lehet vízórát szereltetni? címmel közölt cikkekkel kapcsolatosan. Közgyűlésünkön alaposan megvitattuk az egyéni vízórák kérdését, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ennek megoldása egyelőre lehetetlen. íme, miért tartom azt, hogy pillanatnyilag helytelen dolog lenne hideg- és melegvízmérő készülékeket szerelni a lakásokba: A hideg és a meleg vizet a Marosvásárhelyi Közmű- és Lakásgazdálkodási Önálló Vállalkozástól kapjuk, s a fogyasztásokat annak alapján fizetjük, amit a tömbházaknál levő nagyméretű, ún. ivóvízórák és a kazánházban fölszerelt "melegvízórák" kimutatnak. Ezek a készülékek műszaki szempontból teljesen túlhaladottak, kiöregedtek, megkoptak, s így nem töltik be a jelenlegi szabványelőírások szerint a funkciójukat, amit különben a szolgáltató vállalat vezetősége is elismert. A szóban forgó műszerek hol működnek, hol nem, el-elindulnak és megmegállnak. Ha pedig azt kérjük, hogy ellenőrizzék le és helyettesítsék őket, akkor a KLDV részéről igen nagy összegek fölszámolását helyezik ezért kilátásba, s végső soron megtörténik, hogy újból csak értéktelennek minősíthető órákat tesznek vissza ugyanoda. Nem értjük, mivel magyarázható, hogy az ügyben illetékes szervek, s különösképpen a metrológiai intézet szakemberei ezt megengedik. Ugyanakkor törvény van rá, hogy mérőkészülék hiányában átalánydíjban kell kiszámolni a fogyasztók költségét, de a pausál-rendszert a RAGCS nem alkalmazza, mert akkor igen szerény lenne a bevétele és nem jönne ki a számítása. Mint ismeretes, elfogadásra került egy olyan BERD-kölcsön, mely korszerű, importból származó hidegvízórák épületenkénti beszerelését célozza. Az akcióba több, a versenytárgyaláson eredményesen szereplő cég is bekapcsolódott, de a munkálatok üteme lassú és elvégzésük, meglátásom szerint, évekig elhúzódhat, különösen olyan körülmények között, amikor a közüzemek nem siet vele, hiszen érdeke a jelenlegi állapotok fönntartása. Figyelembe véve azt a módozatot, ahogyan a KLDV a hideg- és melegvíz-mennyiséget méri, illetve számlázza, teljesen ki vagyunk szolgáltatva a szállító kényénekkedvének. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy lakótelepünkön túlzottan nagy, 14-15 köbméter, azaz 14-15 ezer liter az egy főre eső havi vízfogyasztás. A háztartási meleg vizet illetően még súlyosabb a helyzet, tekintettel arra, hogy a vízóra a kazánházban található, s így azt a veszteséget is a fogyasztó számlájára írják, amit egy esetleges, a külső hálózatban keletkezett csőrepedés okoz. A hideg víz fölmelegítéséhez szükséges energiát pedig nem mérik, mivel hiányzik az ehhez szükséges műszer a kazánházból. A bevitt energia értékét egy olyan technikai számítás alapján határozzák meg, amelynek kiindulópontja az elégetett földgáz mennyisége, és a kalkulust olyan, a cég által kidolgozott együtthatók segítségével végzik el, hogy minél tekintélyesebb legyen a lakóktól bevételezett összeg. Összegezésképpen: a hideg és a meleg víz (a meleg víz preparálásához meg a központi fűtéshez felhasznált energia) ellenértékét tetszőlegesen fizettetik meg, s ilyképpen mindenki szeme láttára — a felügyelettel, ellenőrzéssel megbízott szerveket is beleértve — megy végbe az évszázad csalása, azzal az állampolgárral szemben, aki — pechére — kénytelen tömbházban lakni. Croitoru Eugen A TÍMEÁIM IMPORT-EXPORT KFT PRESTIGE üzleteiben — Cutezanjei u. 25-28., tel./fax: 065/255-313 — nagy és kiskereskedelmi áron elad. • SANEX és SPANYOL padló- és falicsempét, ragasztót, aracetet • KÖBÉR festékeket és lakkokat — termelői áron • BELGA importbóll származó THERMOLAN üvegvattát • Fürdőszobai felszereléseket: csapok, kádak, mosdókagyló, egészségügyi berendezések, vízszerelési kellékek és csapok, fürdőszobai bútorok • Németországi MARBURG mosható tapétát MEGHÍVÓ A marosvásárhelyi electroconstructia ELCO RT meghívja részvényeseit az 1998. március 27-én du. 3 órakor tartandó KÖZGYŰLÉSÉRE a vállalat székhelyén. A KÖZGYŰLÉS TÁRGYA: — a vezetőtanács és a cenzorok évi beszámolója; — az 1997. évi mérleg, valamint az 1998. évi gazdasági és pénzügyi tervezet előterjesztése és jóváhagyása; — a vezetőtanács megválasztása; — a profit felosztása és különfélék. Bővebb felvilágosítás a vállalat székhelyén. A vezetőtanács