Népújság, 1999. március (51. évfolyam, 49-75. szám)
1999-03-16 / 62. szám
1999. március 16., kedd . Megemlékezés a székely vértanúk emlékművénél (Folytatás az I. oldalról) A megemlékezés kezdeteként a Nagy István Vegyes Kar és a Gecse utcai református templom kórusa Csiky Ágnes karnagy vezetésével Vörösmarty Szózatát adta elő. Majd az ünnepi műsort vezető Nagy István színművész bemutatta a vendégeket. Első szónokként Markó Béla szólt a jelenlevőkhöz. A szövetségi elnök beszédét követően Emil Constantinescu államelnök üdvözletét Virág György olvasta fel. Az egymás mellett élő etnikumoknak a népek tavaszán való közös ünneplése mindennél jobban kifejezi egymás iránti lojalitásukat — hangzott ki az államfő üzenetében. Ezután Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi miniszter Radu Vasile kormányfő üdvözlő beszédét közvetítette az ünneplőknek. A magyar kormány és a HTMH nevében felszólaló Bálint Pataki József a magyarok együvé tartozásának jelképeként, a nemzet legszebb ünnepeként méltatta március 15-ét, amely a pesti fiatalok nagy gondolata, és cselekvése nyomán a szabadságjogok kivívása és az örök ifjúság ünnepeként is része a történelemnek. A sötétség erői uszították egymásra a forradalom elején még együtt harcolókat. Akkor még kevesen értették, hogy a nemzetiségek közösen nem mindig haladhatnak, de egymás ellen soha nem fordulhatnak. Ez a gondolat most, amikor Magyarország véglegesen az euroatlanti szövetség tagjává vált, ismét időszerű üzenet. Fodor Imre polgármester beszédében Bem József, a szabadságharc lengyel tábornokának katonai eredményeit méltatta, ezek nyomán Erdély felértékelődött — idézett a felszólaló Egyed Ákos történésztől. A forradalom és az ezt követő szabadságharc megalapozottsága és eredménye egyedi. A háborúhoz tudás és összefogás is kellett, ez utóbbit a tizenhárom aradi vértanú is jelzi, hiszen több nemzetiség képviseltette magát az aradi tizenháromban. Bem tábornok 1849. január 14-én Marosvásárhelyen hozta létre támaszpontját, és városunk a forradalmat követő Bach-korszakban is az ellenállás jelképévé vált — utalt a székely vértanúkra a polgármester. Vass Levente, az Országos Magyar Diákszövetség, majd Sipos Levente, a megyei MADISZ nevében mondott rövid beszédet, ezt követően Kincses Előd, az RMDSZ megyei elnöke zárta a szónokok sorát. 1848 tavaszán magyarok és románok együtt léptek a forradalom útjára, március 15-e a sajtó szabaddá válásának és a jobbágyság felszabadításának az ünnepe, amikor jogokat biztosítottak a román nemzetiségnek is, amit Eftimie Murgu 1848 augusztusi, a magyar parlamentben elhangzott felszólalása is tanúsít — hangsúlyozta az elnök. Határozottan visszautasította a negyvenezer román legyilkolásáról szóló vádakat, majd kijelentette, az a valós üzenet, hogy a 450 fős magyar parlamentnek 27 román tagja is volt, akik a magyar kormány mellett mindvégig kitartottak. Beszéde végén kijelentette, a jogok érvényesítéséért össze kell fogni, pragmatikusoknak és radikálisoknak egyaránt, majd sürgette a nemzetiségi jogok megadására tett ígéretek beváltását. A szónoklatokat rövid kulturális műsor követte. Illyés Kinga Wass Albert Emlékezés egy régi márciusra című költeményét szavalta el. Domokos László Kosztolányi Dezső Az egyetemi körben című versét adta elő, majd Petőfi Nemzeti dala zárta a szavalatok sorát Csíky Csengele előadásában. A műsort a Kovács András karnagy vezette egyesített kórusok által előadott Kossuth-dalok zárták. Az ünnepség koszorúzással folytatódott, a Magyar Köztársaság, a magyar kormány, az RMDSZ, a megyei és városi önkormányzatok, különböző szervezetek, intézmények, társaságok, magánszemélyek koszorúival ékesült a székely vértanúk nemrégiben felújított emlékműve, végül az egybegyűltek által közösen elénekelt magyar és székely himnuszok sorai zengtek a Postaréten, a tizedik szabad megemlékezés záróakkordjaként. Benedek István Vállalnunk kell Petőfi Sándor örökségét A segesváriak kora délután a Várban levő Petőfi-szobornál emlékeztek az 1848—49-es eseményekre. Az előző évekhez viszonyítva az idén szép számban jöttek el, főként fiatalok és általános iskolások, hogy felidézzék a márciusi forradalmat. A Petőfi-szobor előtt Jakabházi Béla tanár szólt az 1848-as forradalom jelentőségéről, az akkor megfogalmazott 12 pontos kiáltványról, amelynek máig érvényes és részben meg nem valósított üzenete van. Ezért kell ma is vállalnunk Petőfi Sándor 1848-as örökségét, hitét abban, hogy "győzni fog itt a jó." Vállaljuk az örökséget, a hitet az igazban, az emberségben, a haladásban — mondta Jakabházi Béla. A beszédet a helybéli Mircea Eliade Líceum magyar diákjai által előadott versműsor előzte meg és követte. Petőfi Sándor várbeli szobránál koszorút helyezett el a Magyar Köztársaság nevében Kóka Zoltán százados, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének katonai és légügyi attaséhelyettese, az RMDSZ segesvári szervezete és a fehéregyházi Petőfi Sándor Közművelődési Egyesület, valamint az EMKE képviselői. MÁRCIUS 15. Hőseinket nem folyton elsiratni, feltámasztani kell! Tavaszi fényben Abosfalván Az elmúlt esztendő kiemelkedő időszaknak számít a két állam kapcsolatainak fejlődésében, mondotta Szentpétery István, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének üzenetét tolmácsolva a szombati abosfalvi megemlékezésen, ahol a megye alsóküküllői RMDSZ- szervezetei ünnepeltek, és képviseltette magát a prefektúra, Burkhardt Árpád alispán személyében, eljött Marosvásárhely polgármestere, Fodor Imre, és a testvértelepülés, Pilisvörösvár küldöttsége, Botzheim István polgármester vezetésével; számos közéleti személyiség és RMDSZ-tisztségviselő. Az ünnepség védnöke dr. Kakassy Sándor képviselő volt. A bejáratnál a Kis-Küsküllő című lap ünnepi kiadványát kínálták a fiatalok. Az emlékező szentmisét György István helyi plébánossal együtt a pilisvörösváriak papja, Gedő Attila mutatta be, és a küldöttséget alkotó pedagógus, vállalkozó, volt országgyűlési képviselő mellett ott volt Korpos István református lelkész is. Az abosfalvi plébániaépület előtti obeliszknél az RMDSZ helyi vezetője, Bartos Imre fogadta a megjelenteket. A vendégeket és a tisztelgő gyülekezetet Réti György mikefalvi polgármester üdvözölte, majd felolvasta Radu Vasile kormányfőnek a márciusi ünnep résztvevőihez intézett üzenetét. A március 15-i ünnep számunkra nem 1849 októberének gyászát kell hogy jelentse — hallottuk a magyar követség másodtitkárának szájából —, hanem a dicsőséget, a harcot, hiszen a márciusi ifjak a soknemzetiségű Magyarország teljes lakossága nevében léptek fel. E tekintetben ma is példa értékű Bem tábornok híres kiáltványa. Legfőbb feladatunk, hangsúlyozta a marosvásárhelyi származású Szentpétery István, ismét a felzárkózás a művelt népek és nemzetek közösségében és ezen munkálkodva találhat egymásra a két ország népe. Botzheim István pilisvörösvári polgármester nem először jár a kisküküllői tájakon. 1990-ben induló kapcsolatukat előbb csak karitatív jellegűnek vélte, de aztán meggyőződött róla, hogy amiként a pilisvörösvári németekben az anyaország olyan értékeket vélt fölfedezni, amelyek kint már régen eltűntek, azonképpen az erdélyi magyarok úgy őrzik legszebb hagyományaikat, magyarságuk szép megkülönböztető jegyeit, hogy a magyar anyaországiak külön értékként fedezik fel maguknak ezt — a nyugati civilizáció fertőzéseitől még meg nem rontott — erdélyi világot. Fodor Imre polgármester meleg szavakkal méltatta a Márton Áron püspök falujából, Csíkszentdomokosról származó György István és a balánbányai születésű vörösvári Gedő Attila találkozását az imádságban. Nem hagyhatta ki a hely sugallta történelmi tanulság felemlítését, hiszen az abosfalvi kúriából indulva futamította meg Bem apó a vámosgálfalvi csata nyomán Puchnert Szebenig úgy, hogy közben Medgyest is feladta. A környék magyarságának képviselői az obeliszknél elhelyezték az emlékezés koszorúit, a küküllődombói fúvószenekar hangzatai közepette (karmester Székely András). Irodalmi-dalos műsorral az abosfalvi, a mikefalvi, a désfalvi és a haranglábi fiatalok szerepeltek Benkő Emma, Nagy Irén, Ozsváth Erzsébet és Molnár Mária pedagógusok, valamint Balogh Piroska haranglábi RMDSZ-vezető irányításával. B.D. Szászrégen és vidéke A "népek tavaszáról", az 1848-as forradalomról a szászrégeni és a környéken levő református gyülekezetek is megemlékeztek. Székely József, a görgényi egyházmegye rl. esperese tájékoztatott, hogy Marosvécsen, Magyarón, Abafáján és más gyülekezetekben ünnepi igehirdetéssel, előadásokkal tették emlékezetessé azt a napot, amely jelentős fordulópont volt a magyar nép életében. Szászrégenben a már hagyományossá váló istentiszteletek és műsorok a többnyire zsúfolásig megtelt templomokban, kultúrotthonokban zajlottak. "Fél barátaim, drága Jézus zászlaja alatt!" hangzott a zsúfolásig megtelt magyarrégeni református templomban az ének, mely a megemlékező istentisztelet és az ünnepi műsor kezdőéneke is volt. Nemes Árpád lelkipásztor hirdetett igét, majd Csernátoni József tanár rövid beszámolót tartott arról, hogy mit jelentett 1848 Szászrégennek és vidékének. Samu Pál tanár vezetésével a magyarrégeni cserkészegyesület színvonalas műsorral tisztelgett a szabadságharc hőseinek emléke előtt. A szászrégeni református templomban Demeter József lelkipásztor hirdetett igét, majd Bozsoki Zoltán tanár vezetésével szintén a cserkészek adtak ünnepi műsort. Ugyanők léptek fel a radnótfáji református templomban, ahol Lakatos Péter vendégszeretetét élvezték. A szászrégeni rendezvénysorozat befejezéséül a helybeli művelődési otthonban a Lucian Blaga Líceum és a 3-as iskola diákjai léptek fel. A színvonalas összeállításról holnap tudósítunk. Nagy Géza Szabolcs Fehéregyházán A fehéregyházi Múzeumkertben Petőfi Sándor és az elesett szabadságharcosok turul madaras emlékművénél Gábos Dezső tanár, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte a környékbeli magyarokat, akikre — mondta — többszörös felelősség hárul a magyar szabadságharc neves és névtelen hősei emlékének megőrzésében, köszöntötte a távolabbi vidékekről érkezetteket, a Magyar Köztársaság nagykövetségének küldöttségét. Az RMDSZ Maros megyei szervezetét dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő képviselte, kis történelmi felvezetőjében a reformkori liberális magyar ifjúság törekvéseiről, a mai nemzet és "tört" részei, valamint a világban szétszóródott magyarok közös ünnepének összetartó fontosságát hangsúlyozta, méltányolva az ifjúság nagyszámú és ünnepélyes részvételét a nemzeti megemlékezéseken. A fontos — zárta beszédét a képviselő—és aktuális, TelekiPál elhíresült mondása: merjünk magyarok lenni — senkinek kárára. Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke veretes emlékbeszéddel mondta el: mit üzen március. Szászmedgyesről érkezett a szónok Sós József lelkész: "...Templomból jöttünk erre a helyre, legyen vége annak a harcnak, mikor magyar magyarnak ellensége, ne csak az ünnep hangulatát vigye magával, hanem az ünnep feladatát is a magyar. Az ünnepségen a fehéregyházi fúvósok zenekara játszott, a líceum magyar tagozatának diákjai mondtak Petőfiverseket és énekeltek dalokat, a kántorfőiskolás Zolnai Ildikó Csávossy György Ima című versét mondta el, majd Szabó Gy. Pálnéval szép csángó magyar dalt énekeltek. Elhangzott a Himnusz, majd koszorúzott a Magyar Köztársaság nagykövetségének küldöttsége, a megyei és helyi RMDSZ, a PSME, az EMKE, a történelmi egyházak, és sokan mások helyezték el a kegyelet virágait. (lokodi) NÉPÚJSÁG Ez az ünnep sem telt el affér nélkül A szabadságharc 151. évfordulóján az alábbi Petőfi Sándorverset szerette volna a Postaréti megemlékezésen a művészi műsorba iktatni a Maros megyei MADISZ. Miért zárjátok el az utamat? Miért zárjátok el az áramat? Bocsássatok! Előre vannak vágyaim, de én Használni s nem ragyogni akarok Veszélyben a hon, s tettre híja föl Minden fiát, S reményeim szikláin állok én, Lelkemre százszoros viszhang kiált. Szilárd reményem, mint a sziklakő, Mely nem remeg, Hogy helyemen majd becsület marad Hogy a hazáért sokat tehetek. A tettek vágya, tettek ereje, Mint vad patak Folyt rajtam át, amelynek habjai Szilaj morajjal mélybe omlanak Fölnézek a nyárdéli napba és Nem fáj szemem, Lenézek örvény fenekére és Lenézek bátran, nem szédül fejem. Közönséges napokban csak megáll Más is helyén, De majd ha minden ember tántorog, Ottan leszek majd s nem tántorgok én! És lőni fognak rettentő napok, Amilyeket Csak álmodik most holdas éjeken Az őrülésig rémült képzelet. Nem várok én dicsőséget s dijat Munkáimért... Kötelességet ingyen tenni kell, S kötelesség munkálni a honért. És a dicsőség? Isten hírével Tovább mehet, Nem kell nekem kacér leány, midőn ölelhetem hű feleségemet. Miért zárjátok el az utamat? Bocsássatok! Előre vannak vágyaim, de én Használni s nem ragyogni akarok Pest, 1848. július