Népújság, 2009. január (61. évfolyam, 1-24. szám)

2009-01-09 / 5. szám

2009. január 9., péntek Mi újság a színjátszók városában? Pezsgő művelődési élet Erdő­szentgyörgy ön Esztendő fordulóján közművelődési egyesületek, kulturális szervezetek háza táján forgolódtunk. A Kis-Küküllő-parti városka egyik legkedveltebb személyiségét, a Bodor Péter Művelődési Egyesület vezetőjét, Kovrig Magdolna tanárnőt kértük mérlegkészítésre, jövővázolásra. - Új évet kezdtünk megint. Bár az év kezdete vagy vége konvenció kér­dése is, mert a folyamatos idő útján lépegetve azt tapasztaljuk, hogy nin­csenek állomások, csak esetleg határ­kövek, jelzések, amelyek figyelmez­tetnek a könyörtelen idő múlására, és hogy elkerüljük az időfolyam okozta káoszt, kénytelenek vagyunk ezekhez a határkövekhez kötni világunk, éle­tünk történéseit. Ez így van rendjén. Próbálunk „leltározni” házunk táján, az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Művelődési Egyesületben. Hogy is indultunk? 2002-ben húsz Erdőszent­­györgyhöz kötődő értelmiségi elhatá­rozta, hogy a településünkön jelent­kező művelődési kezdeményezések­nek szervezettebb keretet biztosít. Egyesületet alakítottunk, és azt a kis­város szülöttéről, Bodor Péter szé­kely ezermesterről neveztük el. Ma már mintegy 45 főre gyarapodott a tár­saság, és ehhez még hozzá kell számí­tanunk azt a mintegy 40 személyt, akik pártoló tagokként vesznek részt a ren­dezvények szervezésében. Nem állítom, hogy rendezvényeink nagy horderejűek voltak, mégis, kis­városi szinten bátorsággal élesztget­ték a közművelődés szikráját. Talál­kozókat, könyvbemutatókat szerve­zünk, megemlékezünk a magyarság nemzeti ünnepeiről, az iskolával kö­zösen vetélkedőket, versenyeket hir­detünk meg a tanulók számára, be­kapcsolódunk a városnapok szerve­zésébe, műkedvelő színjátszó kört működtetünk, helyi lapot szerkesz­tünk, ápoljuk testvérvárosainkkal a művelődési kapcsolatokat. A 2008-as év jelentősebb rendez­vényei közé sorolhatók: a magyar kultúra napjának ünnepsége; a far­sangi mulatság, amelyen mintegy 300 személy vett részt, és amelyen egy vásári komédia mellett feleleve­nítettük - Szekeres Margit néni segít­ségével - a szentgyörgyi farsangi la­kodalmast; a hagyományos népi tán­cokat pedig a Gyarmati Zoltán vezet­te tánccsoport mutatta be. Nagy nép­szerűségnek örvendett a már hagyo­mányosnak tekinthető találkozó a marosvásárhelyi Súrlott Grádics iro­dalmi kör tagjaival. Júniusban a cell­­dömölki Soltis Lajos Színházzal kö­zös szereposztásban mutatták be Ma­­chiavelli-Solténszky Tibor Mandra­gora című reneszánsz vígjátékát. Júli­us végén egyhetes amatőr színész­képző tábort szerveztünk. Október elsején a Caritasszal közösen köszön­töttük a szépkorúakat. November 21- 22. között zajlott a műkedvelő szín­játszók XVI. Kis-Küküllő menti fesz­tiválja. Erre 11 színjátszó csoport je­lentkezett. Ott mutattuk be - immár már saját szereposztásban - a Mand­ragora zenés változatát, Solténszky Tibor rendezésében. Ezzel emlékez­tünk a reneszánsz évre. Decemberben a Caritasszal közösen karácsonyi ün­nepséget szerveztünk. A színkör több színházi fesztiválon is részt vett, így novemberben Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen, decemberben pedig Szászrégenben. Gyümölcsöző kapcsolatot alakítottunk ki a magyar­­országi testvérváros, Celldömölk színjátszóival. Többször voltunk a vendégeik, az ottani Soltis Lajos Fesztiválon az Énekes madár című Tamási-művel (rendező Kozsik Jó­zsef) csoportunk bronz minősítést nyert. Magdó szerepéért pedig Már­ton Emőke kapta a legjobb női alakí­tás díját. Meghívásunkra a „celliek” részt vettek városnapi rendezvényein­ken, ezt követően egyhetes turné kö­vetkezett a környező falvakban. A bevételt egyesületünknek ajánlották fel. Október végén újabb egyhetes vendégjátékot szerveztünk a cellieknek, majd a novemberi színhá­zi fesztiválunkon is felléptek. Úgy tűnik, egyesületünk tevékenységének legélőbb területe a műkedvelő szín­játszás. Talán mert létezik néhány - mintegy tizenöt - lelkes fiatal, akik szinte a semmiből próbálnak létre­hozni előadásokat, és azok bevételé­ből aztán a következő előadás kiadá­sait próbálják előteremteni. Az igazi minőségi előrelépést a szakmailag felkészült rendezők felkérése jelent­hetné, ha az anyagiak megengednék. Hiszen a pályázatok többsége sokféle kiadás elszámolását engedélyezi, de a szakemberek honoráriumának kifize­tése csak olykor szerepel. Szerencsé­re akadnak jótét lelkek, akik az utazá­si költségek megtérítésének fejében bérmentve vállalkoznak a feladatra. Próbálkozásaink között szerepelt a népi táncok hagyományainak felka­rolása is. Voltak alkalomszerű kezde­ményezések az iskolások körében (Gyarmati Zoltán, Varga Károly irá­nyításával), de igazi táncmozgalom­má nem szélesedtek. Most úgy tűnik, szülői segítséggel Ambrus Emese ta­nítónő ügyszeretetének köszönhetően ez is elindul, egyelőre az iskolások körében, de talán valóra válik régi tervünk is: a táncház beindítása. Az egyesület másik törekvése, a népdalcsoport működtetése is egyelő­re a próbálkozás szintjén áll, de talán az idén valóra válhat Bereczki Klára tanárnő álma, hogy a népdal újból el­foglalja régi helyét közösségünk éle­tében. Visszatérő kudarc a tájház lét­rehozása. Ennek egyik akadálya a megfelelő helyiség hiánya - amint­hogy egy kiállítási terem is elkelne a városkában. A tevékenység anyagi alapját pá­lyázatokból (Maros Megyei Tanács, Erdőszentgyörgy Városi Tanácsa, Népi Alkotások Központja, Europe Direct Torave, Eurotrans Alapít­vány), adományokból, valamint a la­kosság 2%-os adófelajánlásaiból te­­remtette/teremti elő az egyesület ve­zetősége. Partneri kapcsolatokat ala­kítottunk ki azokkal az intézmények­kel, amelyek támogatni tudták ren­dezvényeinket: a művelődési otthon­nal, a Szent György Iskolaközponttal, a helyi Caritas szervezetével, az RMDSZ-szel és természetesen a vá­ros polgármesteri hivatalával. Hogyan tovább 2009-ben? A lakosság által igényelt és hagyo­mányossá vált rendezvényeket to­vábbra is megszervezzük. Arra törek­szünk, hogy minél színvonalasabbá tegyük tevékenységünket. Ehhez szakemberek segítsége szükséges minden téren. A másik fontos lépés az lenne, ha hivatásos művészek lép­hetnének fel rendszeresen. Ahhoz vi­szont a közönség zsebére is tekintet­tel kell lennünk, ez határt szab az el­képzeléseinknek. Tervezett rendezvényeink között most is első a magyar kultúra napjá­nak megünneplése január 22-én. Ek­kor kerül sor az iskolai fogalmazási verseny értékelésére, majd Horváth Arany Halálmadár szállott a kútgém­­re című könyvének bemutatója kö­vetkezik. Várjuk a könyv szerkesztő­jét, Nagy Pál irodalomkritikust, akit közelgő 85. születésnapja alkalmából szeretnénk felköszönteni. Február második hetére tervezzük a Súrlott Grádics irodalmi kör estjét. Az írók­­kal-költőkkel lép fel a marosvásárhe­lyi férfiötös, a tízéves Cantuale. Feb­ruár 20-án rendezzük a farsangi bált. Március 8-án előadást tartunk Nők a Bibliában témával. A 1848-as forra­dalomra emlékezünk március 15-én. Április 4—5. között az Anyám, fekete rózsa versmondó vetélkedő erdélyi szakaszát az iskolával közösen szer­vezzük. A városnapi rendezvények (április 24-26.) után a celldömölkiek egyhetes vendégszereplése követke­zik. Május végére, június elejére a Kis-Küküllő menti népdalcsoportok találkozóját tűztük ki. Július 27 - au­gusztus 2. között lesz a lassan hagyo­mányossá váló egyhetes műkedvelő színésztábor, augusztus végére pedig amatőr képzőművész tábort is terve­zünk. A Rhédey Claudia Napok kere­tében emlékeznénk meg Haydn mun­kásságáról (szeptember-október). A szépkorúakat október elsején kö­szöntjük, majd emlékműsor követke­zik október 6. és 23. tiszteletére. No­vember végén (valószínűleg 27-29. között) kerítünk sort a műkedvelők XVII. színházi találkozójára, majd karácsonyi műsorral és hangverseny­nyel zárjuk az évet. A felsorolt ren­dezvények mellett alkalomszerűen lesznek még könyvbemutatók, író­olvasó találkozók, képzőművészeti és fotókiállítások. Tervezzük a versked­velők klubjának elindítását is. To­vábbra is szerkesztjük és kiadjuk a helyi lapot, az Erdőszentgyörgyi Fi­gyelőt. Januártól júniusig angol tár­salgási tanfolyamot szervezünk. Köz­ben a színkör vendégszerepléseit sem hanyagoljuk el. A tervezett rendezvények megva­lósításában nemcsak az anyagiak ját­szanak szerepet, hanem a helyi kö­zösség érdeklődése is. Mert elsősor­ban érettük történik minden. Ezért igyekeztünk úgy összeállítani a tevé­kenységi tervezetünket, hogy min­denki megtalálja az érdeklődési köré­nek megfelelő rendezvényt, tevé­kenységet. Munkánk igazi sikerét az jelentené, ha városkánk lakói közül egyre többen vennének részt rendez­vényeinken. Bölöni Domokos Budapesten vendégszerepel A legyező Carlo Goldoni A legyező című komédiáját 2008 májusában mutatta be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A vígjáték Kiss Csaba szellemes átdolgozásában került színre, Biluska Annamária, Nagy Dorottya, Ördög Miklós Levente, Bokor Barna és László Csaba színművészek előadásában. A rendező asszisztense Tatár Ágota, tánc: Selyem Ildikó, díszlet- és jelmeztervező: Dobre Kóthay Judit. Rendező: Kiss Csaba. A rendezést és a sajátságos színpadi adaptációt is jegyző Kiss Csaba vélekedése szerint „talán az a legizgalmasabb része ennek az adaptáci­ónak, hogy egyetlen kalapváltással, jelmezjelzéssel a közönség szeme láttára lehet egy szempillantás alatt másik figurát a színpadra hozni. Ez az átváltozás a színház egyik lényege, és a néző imádja ezt, hiszen lát­ja, hogyan működik a színész.” A Tompa Miklós Társulat Budapesten is színre viszi Goldoni komé­diáját. A vendégszereplésre 2009. január 19-én, hétfőn este 7 órától ke­rül sor az Új Színház nagyszínpadán. Marosvásárhelyen január 10-én, szombaton este fél 8-tól tekinthető meg az előadás a Nemzeti Színház siszemében. Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár Ördög Miklós Levente és László Csaba MŰVELŐDÉS Székely karácsony Marosfelfaluban A marosfelfalui Bíborka néptánc­együttes három csoportja december 26- án karácsonyi zenés-táncos előadással zárta az évet a helybéli kultúrotthon­­ban. Az eseményről Fazakas Jánost, a népszerű táncos-koreográfus­­műsorvezetőt kérdeztük, aki nézőként vett részt a rendezvényen.­­ Amióta a Maros Művészegyüttes táncosai „szétszéledtek” a megyébe néptáncot tanítani, azóta megjelentek olyan nép­tánccsoportok is, amelyek egész estét betöltő műsorokra képesek. Az első ilyen együttes a marosvásárhelyi Nap­sugár volt. Beérett a munkája Varró Hubának a dicsőszentmártoni Köké­nyesnél és a segesvári Kikericsnél, Nagy Levente Lehelnek a Holtmarosi Néptánccsoportnál, Csatlós Csabának a marosludasi Hajdinánál, Duka Sza­bolcs Attilának pedig a marosfelfalui Bíborkánál. A Bíborka estjének első részében néptáncokat és népdalokat lát­­hatott-hal­lhatott a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség. Először lépett szín­padra a huszonnégy tagú Apró Bíborka, felcsíki polgári eredetű táncok­kal; a nyolc párból álló Kis Bíborka me­zőségi táncokat adott elő; a nagyok pedig mezőmadarasi, kalotaszegi, mezőségi magyar és méhkeréki meg Felső-Maros menti román táncokkal léptek a nagyér­demű elé. Kalotaszegi és bonchidai nép­dalokat énekelt Deák Orsolya. A második részben következett a Székely karácsony, a műsor címadó száma. Ez az alkotás a tánccsoport harmadik születésnapjára ké­szített, egybefüggő műsorszám. Székely és csángóvidéki téli ünnepekhez kapcso­lódó népszokásokat és népi hiedelmeket dolgoztak fel. Színpadra vitték a Luca­­napi boszorkányüzést, az apró­szentekelést a lányok vesszőzését a re­gelst. A műsort lészpedi (Moldva) nép­dalokkal, valamint vajdaszentiványi, marosfelfalusi, küküllőmenti és szászcsávási táncokkal fűszerezték. A ze­­­nei kíséretet a Maros Művészegyüttes ze­nészei biztosították Moldován­ Horváth István vezetésével. A koreográfiák Duka Szabolcs Attila munkái; a máso­dik részt Ivácson Lászlóval, a Három­szék Táncegyüttes koreográfusával kö­zösen készítették. A 2005-ben alakult csoport alapítója és vezetője Kovács Hajnal. (d.) Az utolsó kézirat Csődület a toronyház tövében. Rendőrség, nyomozók, szájtáti tömeg. A hullánál gyűrött papírlap. Kiadói munkálatok. Kiadó-szerző egyezkedé­si időszaka, információk áramoltatá­sa, témakutatás, szaktudás megszerzé­se, pályázási procedúra, a mérlegelés, téves döntések zsákutcái, a szükséges tartalmi dokumentumok megírása, az irodai kommunikációs infrastruktúra folyamatos karbantartása, korszerűsí­tése. Gyártási szakasz. Kézirat külön­böző szakaszainak megszervezése, al­kalmas közreműködőkkel való kapcso­lattartás, ellenőrzés, határidők betar­tása, számlák befogadása, utalása, bankolás, alkudozás, fizetési haladé­kok kikönyörgése. Megjelenési sza­kasz. Kiajánlások, szállítók kiállítása a bizományosi átadásra, tiszteletpél­dányok, recenziós példányok szétosz­tása - ezek számontartása, türelmes kivárás, bizakodás, csalódás...; a könyvek raktározása, kiszállítása, a bizományosi partnerek elszámoltatá­sa, a számlák kiállítása, a fizetési fel­szólítások különböző hangnemű haté­konyságának kiötlése, udvarlástól a pénzbehajtó cégekig. A visszáruzás policyjének kialakítása. A „ van még könyv, de itt épp nincs" helyzetek megoldása. A „hol miből mennyi van” számontartása. Pénzügyi el­számolások a pályázati kiírónak, megfelelés az állami háttérintézmé­nyek adminisztrációs szabályzatai­nak, a pályázók és a pályázati admi­nisztrátorközi kulturális szakadék kezelése és tűrése. Társasági adó fizetése a pályázati bevételek és az eladatlan készletek után, 1% adó a Kulturális Alapba. Az olvasók egyéb utakon való megkeresése, a könyvtá­rosok, alapítványok és egyéb váloga­tott kérincselők kezelése. Columbo hadnagy villanólámpák fényében, kamerák előtt nyilatkozik a médiának. - Banális eset. Idegenkezű­ségről szó sincs, hölgyeim és uraim. Szokványos öngyilkosság, semmi egyéb. Csődület és sajtó csalódottan oszlás­­nak indul. Ekkor azonban Columbónak megakad valamin a sze­me. Nicsak, egy zsebtelefon. Hűha, egészen friss sms küldődön róla: Mr. Albert JVass, Tulwilagh. „Groful jövök a kéziratért. ” Hm. Itt becsaptak valakit, az bánatá­ban végzetes ugrásra határozta magát. Vajon csak ennyi volna? Azonosította a maroktelcsi gazdiját. Az öngyilkos - vagy áldozat? erős a konkurencia! - egy romániai, közelebbről marosvá­sárhelyi könyvkiadó és nyomda igaz­gató-tulajdonosa. Volt. Lesz itt munka, sóhajtotta a had­nagy. Cigipótlóként illatos kínai ru­dacskát vett a szájába, meggyújtotta egyik végét, majd nagyokat cuppog­­tatva elkezdte intenzívem szopogatni. Damján B. Sándor NÉPÚJSÁG 5

Next