Népújság, 2012. május (64. évfolyam, 98-123. szám)
2012-05-05 / 101. szám
Maros megye legolvasottabb napilapja! LXIV. évfolyam 101. (18094.) sz., 2012. május 5., szombat Ára: 1,20 lej (előfizetőknek 0,73 lej) Negyvenöt millió szavazásra jogosult állampolgárt várnak vasárnap Franciaországban az urnákhoz az elnökválasztás második fordulójában, hogy eldöntsék: továbbra is a konzervatív Nicolas Sarkozy, vagy pedig szocialista kihívója, Francois Hollande töltheti be az államfői tisztséget a következő öt évben. (Holnap elnököt választ Franciaország) SZH)§ Világ: A nagyzási hóbort és az (olaj)milliárdosok költekezési kedve, úgy tűnik nem ismer határokat, ha pedig a kettő találkozik akkor létrejöhet olyan fantasztikus alkotmány, mint a világ legdrágább hajója, amely nem másból, mint aranyból készült. (Aranyhajó) Egy nagy, szeretetre méltó Szív. Buddhái türelemmel viselte a történelem viharaiból az erdélyi, ezen belül halmozottan a marosvásárhelyi színpadra mért hullámokat, a váltásokat, a sikertelenség hullámvölgyeinek hidegét, a sikercsúcsok UV-sugárzását. (Györffy András 60) Jónak lenni és jót tenni Boldog Apor Vilmos példája és ereklyéje Marosvásárhelyen NÉPÚJSÁG «■ . , - i mum*. ^ ■■liy pf : s'& IMN' ^rSzerintem az az ■ egyetlen baja, hogy már 1 ■évekkel ezelőtt meghalt, del még nem tud róla... Tiliflitázsi Kátinn nyitvatartási naponta: 8-16 óra között, szombat: zárva, vasárnap: 10.30-14.30 óra között. Telefon: 0265/268-854, 0742-828-647. SpexSOO. Bölcsődal és ejtőernyő És egyszer csak elengedjük a kezét. Magabiztosan, büszkén, hisz felnőttünk már. A bölcsődalos, cirógató anyatej csecsemőálomra szenderül. Lázas, fájós éjszakákon érzett vigasztaló simogatása, közelségének biztonságot adó ereje távoli emlékké fakul. Elfelejtjük, amikor makacs sírásunkkal álomba ringatott, s megbicsakló első lépéseinkben segített talpon maradni. Elpárolog a harag, amit akkor éreztünk, ha orvoshoz vitt, hogy beoltsanak, s az esti meseolvasások, a közös játékok, kirándulások, nyaralások emléke néha még megkísért. Sokáig őrizzük a bosszúságot, amit akkor éreztünk, ha kamaszkorunk szúrós vadhajtásait nyesegette, s magára erőltetett szigorúsággal óvott felnőttes „játékaink” lehetséges következményeitől. A gyermekkorral együtt szabadulni akarunk a kötöttségektől, attól az önző és legönzetlenebb szeretettől, amelyet egyre inkább korlátozó erőként élünk meg. Amikor elengedi a kezünk, bódítóan jó a szabad lebegés, s önfeledten hajigáljuk el kacattá vált emlékeinket, s az üres dumának érzett sok jó tanácsot is. Mert meggyőződésünk, hogy másképpen, jobban tudunk önállóan, a magunk feje szerint élni. Miközben holdudvarából kiszakadva önfeledten zuhanunk, a csillagporos éjszakában láthatatlan ernyőt tart fölénk. Hogy ne essünk nagyot, ne üssük meg magunkat. Akkor is aggódik, amikor keze fejére kéken ülnek ki az erek, s az arcán szinte zizegnek a gyűrődések. Mindig hazavár, beszélgetni szeretne. Miközben önzetlenül elvállalja az unokákat, mi folyton szabadkozunk, hogy nincs időnk, mert menni, rohanni kell. Sokkal hamarabb fogy el a türelmünk, ha hosszan beteg, és ápolni kell, mint amikor ő gondozott bennünket. Ha végleg magunkra hagy, akkor jövünk rá, hogy azt a hazaváró, féltő, óvó, aggódó, biztató, mindig segíteni akaró és tudó szeretetet veszítettük el, amit nem pótolhat semmi. Elveszítettük? Dehogy, csak reánk testálta, de a sors furcsa játékaként nem neki, hanem szülőként, édesanyaként a gyermekeinknek, nagyszülőként az unokáinknak adjuk tovább. Ebben a folyamatos körforgásban, ahol a szeretetnek nevezett különleges energia határozza meg az életünket, az év legszebb hónapjának első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat. Ha megtehetjük még, legyen ez a nap ajándék számukra, ha már messze járnak, májusi színek, illatok, érzések csokrával gondoljunk rájuk Bodolai Gyöngyi