Népújság, 2014. július (66. évfolyam, 148-174. szám)

2014-07-26 / 170. szám

8 /l/t/t/f/ Al Di Meola 60 éves Al Di Meola, a sok műfajban ottho­nos amerikai gitárvirtuóz, a dzsessz egyik nagysága július 22-én lesz hat­vanéves. Olasz bevándorlók gyermekeként született Jersey Cityben. Az olasz klasszikus zene volt az első­ ihletője, majd a latin ritmusok iránt kezdett ér­deklődni, egy ideig dobolt is. Tizenéves korában, amikor már gitározott, egy­értelműen a latin zenét érezte sajátjá­nak, miközben érdeklődése fokozato­san a dzsessz felé fordult. Még csak ti­zenhét éves volt, amikor korenged­ménnyel a világhírű bostoni Berklee School of Music hallgatója lett. A het­venes évek közepén már teljesen a sa­ját elképzelései szerint dolgozott, csat­lakozott a Return to Forever nevű együtteshez, amelyben ugyan nem ját­szott sokáig, de a billentyűs Chick Coreával eltöltött három év sok szín­nel gazdagította hangszeres tudását. A formáció 1975-ben megjelent No Mystery című albuma Grammy-díjat kapott, az együttes emlékezetes sikert aratott a New York-i Carnegie Hall­ban - olvashatjuk az MTVA sajtóar­chívumában. Al Di Meola első szólólemeze 1976-ban jelent meg Land of the Midnight Sun címmel, és a fúziós zene egyik leg­kiválóbb alkotásának tartják. A hetve­nes évek végén két másik gitárfenoménnal, a flamenco spanyol mesterével, Paco de Luciával és a Mahavishnu Orchestrában remeklő angol John McLaughlinnal hozta össze a sors, közösen készítették a Friday Night In San Francisco című legendás lemezt. A nagyszerű gitártrió éveken át szünetelt, majd a kilencvenes évek közepén ismét együtt álltak színpadra. Al Di Meola az évek során kitűnő dzsessz- és rockzenészek sokaságával játszott. Köztük volt Phil Collins, Bill Brafford, a Yes egykori dobosa, Stanley Clark basszusgitáros, Jean- Luc Ponty hegedűs, Paul Simon, Carlos Santana, Larry Coryell, Steve Winwood, Wayne Shorter, Herbie Hancock, Jaco Pastorius, Les Paul, Steve Vai, Frank Zappa, Jimmy Page és Stevie Wonder is. A közönség szeretete mellett a szak­mai elismerések sora bizonyította, hogy jó úton jár. Mintegy harminc le­meze jelent meg, a legtöbbet emlege­tett albumai közé tartozik még a World Sinfonia, a DiMeola Plays Piazzola, valamint a Heart of Immigrants. A magyar közönség is jól ismeri és szereti a virtuóz gitárost, aki jó né­hányszor koncertezett Budapesten és az ország más városaiban, egyik leg­emlékezetesebb fellépése a gitártrióval volt 1996-ban. 2003-ban a Carmen crossover feldolgozásában Horgas Esz­terrel dolgozott együtt. 2005-ben újra együtt álltak színpadra a Papp László Budapest Sportarénában, amikor a Mária — Égi szerelem című előadás al­kalmával Mária szerepét Horgas Esz­ter, az Angyali Al Di Meola alakította, szerepelt a veszprémi ünnepi játéko­kon, a FEZEN fesztiválon és a Gastroblues fesztiválokon is. Saját be­vallása szerint szeret Magyarországra visszatérni, mert kedveli a magyarok zenei érzékenységét. Erősen kötődik a magyar zenészekhez, rengeteg kiváló magyar muzsikussal találkozott, akik­kel az évek alatt remekül működő munkakapcsolata alakult ki. Utolsó lemeze 2013-ban jelent meg All Your Life címmel, ez egyfajta tisz­telgés a Beatles előtt. Di Meola saját stílusában adja elő a Lennon- McCartney-szerzeményeket, minden zeneszerszámon maga játszik, a gitá­roktól kezdve az ütőhangszereken át a gitártesten való dobolásig. A feldolgo­zások személyes indíttatása, hogy a Beatles hatására fogott először gitárt a kezébe. Igaz ugyan, hogy pályája a dzsessz és a fúziós zenék irányába in­dult, de ugyanúgy vissza is akart ka­nyarodni az olyan lemezekhez, mint a Magical Mystery Tour vagy az Abbey Road. Egy barátom azt mondta nekem, mi­kor összejöttünk kettesben a kocsmá­ban: - Miért nem leszel újságíró? Erre először elmosolyodtam. Majd it­tam a sörből egy nagyot s azt mond­tam: - Azt hiszed, nem elég nekem a ma­gam írásával foglalkoznom? Minek foglalkozzak mások írásának szerkesz­tésével? - Ez igaz - mondta -, én se vagyok újságíró. - Hát akkor meg? Különben sincs hozzá végzettségem. - Csak lenne rendes kereseted! - Én tudom, hogy van egy újságíró barátod. - Na és? Arra gondoltam, megmutat­hatnád neki a verseimet meg a novellá­imat. Laci erre hallgatott s úgy ivott a sörből. - Azt szeretnéd, ha segítene a megje­lenésben? - Úgy-úgy... rátapintottál a lényegre. - Jó, majd megmutatom neki, de elő­ször azokat add nekem! - Persze! így elbúcsúztunk azzal, hogy majd nekiadom a verseimet és a novelláimat s ő majd továbbítja egy bizonyos Jenő­nek. Úgy lett. Minden jó kéziratomat odaadtam Lacinak s megígérte - majd megmutatja Jenőnek. Telt az idő, múl­tak a napok, s se Laci, se Jenő nem je­lentkezett. Rácsörögtem telefonon Lacira. Azt mondta a mobilon, hogy csak egy no­vellát tud közölni, de azt is internetes lapba javasolja. Na erre igazán dühös lettem. Miért? - gondoltam. Majd ta­lálkoztam Jenővel is s azt mondta - túlságosan a régiek stílusában írok. Ezt érezte ki a versekből s főleg a no­vellákból. - Nem ez kell a mai irodalomnak - mondta. Elmagyaráztam neki - én önkifeje­­zésből írok, nem egy lap kedvéért. -Ez a baj - mondta. Mert a történeteimre nem kíváncsiak a lapok. - Jó! - mondtam - az internetes megjelenést átgondolom. - Ahogy akarod, bár azt magad is felteheted! Bólogattam. Ez a Jenő nekem már első pillantásra feltűnt. Soha nem lesz olyan jó barátom, mint Laci. Ezek a szerkesztők, újságírók túl sokat képzel­nek magukról, el sem tudják képzelni, milyen a szabadúszó írói státusz. Ami­kor az ember ráér s különben sincs annyi barátja. Azt, hogy milyen a munkanélküli élet. Tudom­­ újságíró­nak lenni sem könnyű, de munkanél­küli íróként tengetni az életet még ne­hezebb, s mondhatom - rosszabb! Nemsokára találkoztam Lacival s mindent elmeséltem neki Jenővel kap­csolatban. - Sajnálom, hogy az írásaid nem ütötték meg azt a bizonyos mércét...! - Milyen mércéről beszélsz te? Azt, amit ő internetes megjelenésnek ígért, simán elfogadja egy gyengébb kézzel­fogható folyóirat! - Akkor mi a bajod? - Csak az, hogy a többi írásom nem tetszett neki! - Sajnálom, én nem vagyok szerkesz­tő, de azért én vele barát maradok. - Maradj csak! Ne érts félre! Éppen az utcán beszélgettünk — mondta -, de holnap dolgoznia kell és most fáradt. Én is az voltam, de inkább lelkileg. Próbáltam otthon olyan novellát írni, amelyik Jenő lapjának megfelel. Ám amikor a második próbálkozásomat is elutasította, bosszúból vagy dühből azt mondtam neki telefonon: - Az az írás, amit internetre javasol­tál, meg fog jelenni egy lapban. Lecsapta a telefont. Én meg hoztam az italboltból egy pezsgőt s magányo­san iszogattam Händel zenéje mellett, miközben a szívem mélyén nevettem az egészen. Dinók Zoltán Irodalmi felkaroló Téli pihenő _ 2014. július 26., szombat

Next