Népújság, 2014. július (66. évfolyam, 148-174. szám)
2014-07-26 / 170. szám
8 /l/t/t/f/ Al Di Meola 60 éves Al Di Meola, a sok műfajban otthonos amerikai gitárvirtuóz, a dzsessz egyik nagysága július 22-én lesz hatvanéves. Olasz bevándorlók gyermekeként született Jersey Cityben. Az olasz klasszikus zene volt az első ihletője, majd a latin ritmusok iránt kezdett érdeklődni, egy ideig dobolt is. Tizenéves korában, amikor már gitározott, egyértelműen a latin zenét érezte sajátjának, miközben érdeklődése fokozatosan a dzsessz felé fordult. Még csak tizenhét éves volt, amikor korengedménnyel a világhírű bostoni Berklee School of Music hallgatója lett. A hetvenes évek közepén már teljesen a saját elképzelései szerint dolgozott, csatlakozott a Return to Forever nevű együtteshez, amelyben ugyan nem játszott sokáig, de a billentyűs Chick Coreával eltöltött három év sok színnel gazdagította hangszeres tudását. A formáció 1975-ben megjelent No Mystery című albuma Grammy-díjat kapott, az együttes emlékezetes sikert aratott a New York-i Carnegie Hallban - olvashatjuk az MTVA sajtóarchívumában. Al Di Meola első szólólemeze 1976-ban jelent meg Land of the Midnight Sun címmel, és a fúziós zene egyik legkiválóbb alkotásának tartják. A hetvenes évek végén két másik gitárfenoménnal, a flamenco spanyol mesterével, Paco de Luciával és a Mahavishnu Orchestrában remeklő angol John McLaughlinnal hozta össze a sors, közösen készítették a Friday Night In San Francisco című legendás lemezt. A nagyszerű gitártrió éveken át szünetelt, majd a kilencvenes évek közepén ismét együtt álltak színpadra. Al Di Meola az évek során kitűnő dzsessz- és rockzenészek sokaságával játszott. Köztük volt Phil Collins, Bill Brafford, a Yes egykori dobosa, Stanley Clark basszusgitáros, Jean- Luc Ponty hegedűs, Paul Simon, Carlos Santana, Larry Coryell, Steve Winwood, Wayne Shorter, Herbie Hancock, Jaco Pastorius, Les Paul, Steve Vai, Frank Zappa, Jimmy Page és Stevie Wonder is. A közönség szeretete mellett a szakmai elismerések sora bizonyította, hogy jó úton jár. Mintegy harminc lemeze jelent meg, a legtöbbet emlegetett albumai közé tartozik még a World Sinfonia, a DiMeola Plays Piazzola, valamint a Heart of Immigrants. A magyar közönség is jól ismeri és szereti a virtuóz gitárost, aki jó néhányszor koncertezett Budapesten és az ország más városaiban, egyik legemlékezetesebb fellépése a gitártrióval volt 1996-ban. 2003-ban a Carmen crossover feldolgozásában Horgas Eszterrel dolgozott együtt. 2005-ben újra együtt álltak színpadra a Papp László Budapest Sportarénában, amikor a Mária — Égi szerelem című előadás alkalmával Mária szerepét Horgas Eszter, az Angyali Al Di Meola alakította, szerepelt a veszprémi ünnepi játékokon, a FEZEN fesztiválon és a Gastroblues fesztiválokon is. Saját bevallása szerint szeret Magyarországra visszatérni, mert kedveli a magyarok zenei érzékenységét. Erősen kötődik a magyar zenészekhez, rengeteg kiváló magyar muzsikussal találkozott, akikkel az évek alatt remekül működő munkakapcsolata alakult ki. Utolsó lemeze 2013-ban jelent meg All Your Life címmel, ez egyfajta tisztelgés a Beatles előtt. Di Meola saját stílusában adja elő a Lennon- McCartney-szerzeményeket, minden zeneszerszámon maga játszik, a gitároktól kezdve az ütőhangszereken át a gitártesten való dobolásig. A feldolgozások személyes indíttatása, hogy a Beatles hatására fogott először gitárt a kezébe. Igaz ugyan, hogy pályája a dzsessz és a fúziós zenék irányába indult, de ugyanúgy vissza is akart kanyarodni az olyan lemezekhez, mint a Magical Mystery Tour vagy az Abbey Road. Egy barátom azt mondta nekem, mikor összejöttünk kettesben a kocsmában: - Miért nem leszel újságíró? Erre először elmosolyodtam. Majd ittam a sörből egy nagyot s azt mondtam: - Azt hiszed, nem elég nekem a magam írásával foglalkoznom? Minek foglalkozzak mások írásának szerkesztésével? - Ez igaz - mondta -, én se vagyok újságíró. - Hát akkor meg? Különben sincs hozzá végzettségem. - Csak lenne rendes kereseted! - Én tudom, hogy van egy újságíró barátod. - Na és? Arra gondoltam, megmutathatnád neki a verseimet meg a novelláimat. Laci erre hallgatott s úgy ivott a sörből. - Azt szeretnéd, ha segítene a megjelenésben? - Úgy-úgy... rátapintottál a lényegre. - Jó, majd megmutatom neki, de először azokat add nekem! - Persze! így elbúcsúztunk azzal, hogy majd nekiadom a verseimet és a novelláimat s ő majd továbbítja egy bizonyos Jenőnek. Úgy lett. Minden jó kéziratomat odaadtam Lacinak s megígérte - majd megmutatja Jenőnek. Telt az idő, múltak a napok, s se Laci, se Jenő nem jelentkezett. Rácsörögtem telefonon Lacira. Azt mondta a mobilon, hogy csak egy novellát tud közölni, de azt is internetes lapba javasolja. Na erre igazán dühös lettem. Miért? - gondoltam. Majd találkoztam Jenővel is s azt mondta - túlságosan a régiek stílusában írok. Ezt érezte ki a versekből s főleg a novellákból. - Nem ez kell a mai irodalomnak - mondta. Elmagyaráztam neki - én önkifejezésből írok, nem egy lap kedvéért. -Ez a baj - mondta. Mert a történeteimre nem kíváncsiak a lapok. - Jó! - mondtam - az internetes megjelenést átgondolom. - Ahogy akarod, bár azt magad is felteheted! Bólogattam. Ez a Jenő nekem már első pillantásra feltűnt. Soha nem lesz olyan jó barátom, mint Laci. Ezek a szerkesztők, újságírók túl sokat képzelnek magukról, el sem tudják képzelni, milyen a szabadúszó írói státusz. Amikor az ember ráér s különben sincs annyi barátja. Azt, hogy milyen a munkanélküli élet. Tudom újságírónak lenni sem könnyű, de munkanélküli íróként tengetni az életet még nehezebb, s mondhatom - rosszabb! Nemsokára találkoztam Lacival s mindent elmeséltem neki Jenővel kapcsolatban. - Sajnálom, hogy az írásaid nem ütötték meg azt a bizonyos mércét...! - Milyen mércéről beszélsz te? Azt, amit ő internetes megjelenésnek ígért, simán elfogadja egy gyengébb kézzelfogható folyóirat! - Akkor mi a bajod? - Csak az, hogy a többi írásom nem tetszett neki! - Sajnálom, én nem vagyok szerkesztő, de azért én vele barát maradok. - Maradj csak! Ne érts félre! Éppen az utcán beszélgettünk — mondta -, de holnap dolgoznia kell és most fáradt. Én is az voltam, de inkább lelkileg. Próbáltam otthon olyan novellát írni, amelyik Jenő lapjának megfelel. Ám amikor a második próbálkozásomat is elutasította, bosszúból vagy dühből azt mondtam neki telefonon: - Az az írás, amit internetre javasoltál, meg fog jelenni egy lapban. Lecsapta a telefont. Én meg hoztam az italboltból egy pezsgőt s magányosan iszogattam Händel zenéje mellett, miközben a szívem mélyén nevettem az egészen. Dinók Zoltán Irodalmi felkaroló Téli pihenő _ 2014. július 26., szombat