Népújság, 2020. február (72. évfolyam, 24-48. szám)
2020-02-14 / 35. szám
Maros megye legolvasottabb napilapja! NÉPÚJSÁG — Péter Ferenc válaszolt Dorin Florea nyílt levelére A polgármester utasít és számonkér Marosvásárhely polgármestere február 10-én szerkesztőségünkhöz nyílt levelet juttatott el, melyben felszólítja a Maros Megyei Tanács tagjait: javasolják, hogy az elfogadás előtt álló megyei költségvetésben különítsenek el pénzösszeget egy Maros-híd építésére. A nyílt levélre Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke válaszolt, véleményt nyilvánítva Dorin Florea nyílt levelével kapcsolatban. A polgármester nyílt levele Tisztelt megyei tanácsosok, a költségvetési ülés előtt ismételten felhívom az önök figyelmét arra, hogy szükséges javasolniuk a Maros Megyei Tanács vezetőségének pénzalapok jóváhagyását egy Maros-híd megépítéséhez, amely összekötné Marosszentannát Marosszentgyörggyel. Ezt a kérést megvitatta a marosvásárhelyi helyi tanács, és az általános városrendezési tervben (PUG) a hely a városnak az említett községekkel határos övezetében szerepel. (Folytatás a 4. oldalon) Fotó: Nagy Tibor Mezey Sarolta Csillagokkal festett álmok Úri és népi hímzésminták, templomi festett kazettás mennyezetek köszönnek vissza egyre gyakrabban a frissen festett, üde színekkel és bensőnkből előtörő vonalakkal megörökített tárgyakon. 2. Megszavazták, mégis megtámadják „A Népi Mozgalom Párt (PMP) megtámadja az alkotmánybíróságon az oktatási törvénynek az RMDSZ kezdeményezésére elfogadott módosításait, amennyiben Klaus Iohannis államfő kihirdeti ezeket...” 4. Bölöni Farkas Sándor (1795. dec. 15.- 1842. febr. 2.) A szebb, emberibb jövő ígéretének hirdetője, a természet és emberiség jogait becsülő, szabad gondolkodású hazafi, aki tudásával, tehetségével és pénzével nemzete felemelkedését szolgálta. Példája mindenkor időszerű! 5. Szabadságon Polinéziában Mint mindegyik szigeten, ahol jártunk, a helybeliek bőre szép csokoládébarna, sima, egészséges, az ember akaratlanul is meg akarja simogatni Öltözetük egyszerű, hiszen meleg van, és nem kell sok minden 15. Elhunyt Makkai János, a Népújság volt főszerkesztője A kényes kérdések embere Régi vágású újságíró volt. A szó legnemesebb értelmében. Nem a pillanatnyi hírnév, a talmi csillogás vonzotta a pályára, hanem a kíváncsiság, a változtatni akarás elhivatottsága. Kedvenc filozófusát, Konfuciuszt idézve: nagyon fontos volt számára, hogy meglássuk azt is, ami szabad szemmel nem látható. Nem volt könnyű a közel fél évszázadnyi újságíróskodás alatt - aminek több mint felét a csak sorok közt kimondható valóságok, belső vívódások és rejtett lázadások korszakában töltötte hűnek maradni a saját maga által épített erkölcsi normákhoz. A három évtizede megszületett szabad sajtót úgy értelmezte, hogy mindig, minden körülmény között fel kell tenni a kényelmetlen kérdéseket. Ezért tisztelték olvasói és pályatársai. De nem szerette mindenki, ugyanis nem kívánt a helyi fennforgókkal puszipajtáskodni, a hallgatással vagy elhallgatással kezükre játszani az olvasói közvéleményt. Első perctől markánsan támogatta az egységes erdélyi magyar érdekképviseletet, ami meg nem értést és elégedetlenséget váltott ki a „különutasok” részéről. De mi sem bizonyítja jobban, hogy tette ezt meggyőződésből, és nem anyagi érdekből, mint sokan mások, mint az, hogy nem kért cserébe parlamenti bársonyszéket, jövedelmező közhivatalt vagy görögországi külszolgálatot. A becsülete nem volt aprópénzre váltható. Nehéz ember volt, de gerinces. Kényelmetlen volt vele felkészületlenül vitatkozni. Nemcsak ellenfelei, hanem barátai, munkatársai is nemegyszer megtapasztalták ezt. Újságírói munkamódszereként a már említett konfluciuszi tanítást tartotta mérvadónak: a tigrist előbb gondolatban kell elejteni - a többi csak puszta formalitás. Büszke volt rá, hogy szakmai teljesítményét Aranytoll díjjal jutalmazták Magyarországon. Jelentős szerepe volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének létrehozásában és működtetésében. A Népújság alapító főszerkesztőjeként azokban a hónapokban, években, amikor a marosvásárhelyi, a Maros megyei magyarság a legalantasabb támadásokat élte át, vezetői határozottsága biztonságot jelentett a szerkesztőség minden munkatársa számára. Nagyon korán bebizonyosodott, hogy csak az előfizetőkre támaszkodó, gazdaságilag független, önálló médiavállalkozás tudja kivédeni az új éra buktatóit, csak így tudjuk teljesíteni önként vállalt közösségi szerepünket. Abban, hogy a mai napig ezt az értékrendet megőrizhettük, Makkai Jánosnak meghatározó szerepe volt. Ő az árulásokat nem bocsátotta meg. Közösségünkre mindig mint egy nagy családra tekintett. Lehet, hogy a változó környezetünkre adott mai válaszainkkal nem mindig lenne megelégedve, de arra csak azt mondhatjuk: kedves János, hol van már az a nyár? Intelmeidet nem feledjük, emlékedet megőrizzük Karácsonyi Zsigmond