Népújság, 2023. július (75. évfolyam, 147-172. szám)

2023-07-28 / 170. szám

1­8­NÉPÚJSÁG _________________________________________________NAGYVILÁG ______________________________________________ 2023. július 28., péntek Egy év múlva kezdődik a párizsi olimpia Megkezdődött a visszaszámlálás az egy év múlva kezdődő párizsi olimpi­ára. Az Eiffel-torony lábánál mostan­tól óra mutatja az ötkarikás játékok kezdetéig hátralévő időt. Az olimpia megrendezése hatalmas lo­gisztikai-szervezési kihívás a francia fővárosnak, de ugyanez elmondható Marse­­ille-ről is, néhány sportág versenyeit ugyanis a tengerparti városban rendezik. Egy helyi lakos azt mondta, a 2024-es olimpia nagyszerű platform lesz a vá­rosnak, az egész marseille-i öbölnek, ahol a vitorlás versenyeket bonyolítják le, a Velod­rome stadionban pedig futballmérkőzések lesznek. Kedden Párizsban bemutatták az olimpiai fáklyát, amellyel a váltófutás résztvevői fut­nak majd, mielőtt meggyújtják vele az olim­piai lángot. A párizsi olimpia 2024. július 26-án kezdődik, és augusztus 11-éig tart. (Euronews) ■ iCliftS Óra az Eiffel-torony lábánál Forrás: Euronews.com QMS A bíró átmenetileg elutasította a Hunter Biden-vádalkut A bíró visszaküldte a Hunter Biden­­vádalku szövegét a jogászoknak szer­dán az elnök fiának adóvisszaélés miatt tartott első bírósági meghallga­tásán. Maryellen Noreika, Delaware állam szö­vetségi kerületi bírója a meghallgatáson ag­gályait fejezte ki az elnök fiának ügyvédei és az ügyészség között létrejött vádalku szövege miatt. A bíró az ellen emelt kifogást, hogy a vádalku elemeként szereplő tiltott fegyverbir­toklási ügyben azt kötötték ki, hogy Hunter Biden ellen adóbűncselekmény ügyében újabb eljárás nem indul a jövőben. Az eredeti várakozások szerint szerdán Hunter Biden bűnösnek vallotta volna magát két rendbeli kisebb súlyú adóbűncselekmény­ben, az ügyészek pedig ennek fejében nem börtönt, hanem próbaidő kiszabását kérték volna a bíróságtól. A vád szerint Hunter Biden 2017-ben és 2018-ban is elmulasztotta 100-100 ezer dollár adó befizetését 1,5 millió dollár évenkénti jö­vedelme után. Az elnök fia elleni büntetőeljárás másik eleme tiltott fegyverbirtoklás volt, ugyanis nyilvántartott kábítószer-használóként nem juthatott volna lőfegyverhez, 2018 októberé­ben mégis rendelkezett egy pisztollyal. A vád­alku részeként ebben az ügyben a bírósági tárgyalást megelőző, úgynevezett elterelő el­járásban állapodtak meg az ügyvédek és ügyészek. Tiltott fegyverbirtoklásért akár 10 év börtönbüntetés is kiszabható az amerikai törvények szerint. A bírósági eljárást komoly politikai figye­lem övezi az Egyesült Államokban, ami árt­hat Joe Bidennek, aki már megkezdte elnöki újraválasztási kampányát. A vádalku Hunter Biden ügyvédeinek szándéka szerint lezárja az ügyfelük ellen 5 éve indított nyomozást és eljárást, miközben a republikánus politikusok azt mondják, hogy túlságosan méltányos megállapodás született. (MTI) Brit parlamenti képviselők vizsgálatot követelnek A kormány nem tulajdonított jelentőséget a Wagner zsoldossereg afrikai jelenlétének Brit parlamenti képviselők vizsgála­tot követelnek, amiért a korábbi kor­mányzatok félreértették az orosz Wagner zsoldossereg afrikai jelenlé­tének súlyosságát. Az őszinte feltárást sürgető alsóházi kép­viselők kétpártiak, tehát eltérő eszmei-poli­tikai nézeteiktől függetlenül szeretnék megtudni, hogy a brit kormányzat miért nem tulajdonított jelentőséget a Jevgenyij Prigo­­zsin vezette zsoldoshadsereg térhódításának Afrika több államában. Sokáig szedett-vedett társaságnak tartot­tak De a következmények kijózanítóak vol­tak. A vizsgálatot kezdeményezők szerint aggodalomra ad okot, hogy a kormány nem értette meg a Wagner Európán kívüli pozí­cióját, különösen az afrikai államok feletti befolyását. A vizsgálatot megalapozó jelentés hét ál­lamot sorol fel, ahol a Wagner katonai tevé­kenységét észlelték. Ukrajna mellett Szíriát, a Közép-afrikai Köztársaságot, Szudánt, Lí­biát, Mozambikot és Malit említik. A képvi­selők lehangolónak tartják, hogy a Wagner fontosságát csak attól kezdve vette komo­lyan a brit kormányzat, amikor az Ukrajna elleni agresszió bekövetkezett. Pedig a Wag­ner már a korábbi években is rendkívül si­keres és jövedelmező üzleti modellt dolgozott ki a nevezett országokban, saját magát és ügyfeleit gazdagítva, a helyi lakos­ság rovására. A Wagner több helyen összehangolta tevékenységét a régió terrorista hálózataival Egyenes kapcsolat mutatható ki a Wagner és olyan más afrikai terrorszervezetek kö­zött, mint az as-Sabáb és a Boko Haram. Ide sorolható az al-Mulathamun zászlóalj és az annak alárendelt al-Muwaqi’un Bil-Dima is. Ezekhez a csoportokhoz több olyan akció kapcsolódik - főként védtelen falvak el­len -, ahol az áldozatok száma meghaladta az ötszázat. A brit parlamenti bizottság 82 oldalas je­lentése szerint a kormányzat 10 éven át „alá­becsülte vagy negligálta a Wagner-hálózat tevékenységét és az európai biztonságot fe­nyegető kockázatát”. A kérdés most különös aktualitást kapott azzal, hogy Belaruszban mintegy 10 ezer Wagner-zsoldos állított fel új bázist, és bejelentették, hogy határon át­nyúló rajtaütésre is készen állnak Lengyel­­ország, egy NATO-tagállam ellen. A jelentés különös hangsúlyt helyez Ma­lira, mint olyan országra, ahol a Wagner-cso­port sikeresen szorította ki a nyugati, főként francia vezetésű erőket, sőt a szívósan ellen­álló németeket is, miközben maga alá ren­delte az ország diktatórikus kormányát. (Euronews) Wagner-csoport Afrikában Forrás: Euronews.com Hetven éve ért véget a koreai háború Hetven éve, 1953. július 27-én írták alá az észak-koreai hadsereg és az őket támogató kínai önkéntesek kép­viselői, valamint az amerikai és dél­koreai haderőre épülő, de számos más ország katonáit is magában foglaló ENSZ-erők meghatalmazottai­ a pan­­mindzsoni fegyverszüneti egyez­ményt, amely véget vetett az 1950 óta zajló háborúnak a Koreai-félszigeten. Az MTVA Sajtóarchívumának összeál­lítása: A második világháborúban győztes szövet­séges nagyhatalmak (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió) vezetői 1945 nyarán a potsdami konferencián úgy döntöttek, hogy a Koreai-félszigeten a 38. szélességi foktól északra a szovjet, délre pedig az amerikai csapatok fogadják el a japán erők kapitulációját. Ezzel két megszál­lási övezet jött létre, 1945 decemberében egy közös koreai kormány felállításában is meg­állapodtak. Mivel a folyamat nem haladt előre, Washington 1947-ben az ENSZ elé vitte Korea ügyét, a világszervezet pedig ha­tározatában közös választásokon alapuló egyesítést írt elő. Ezt a szovjetek nem fogadták el, így az ENSZ ellenőrizte voksolást 1948 májusában csak délen rendezték meg, s augusztus 15-én létrejött a Li Szin Man vezette autokratikus, Amerika-barát Koreai Köztársaság. Ezzel párhuzamosan 1948 augusztusában északon is választásokat tartottak és szeptember 9-én kikiáltották a Kim Ir Szen vezette kommu­nista Koreai Népi Demokratikus Köztársasá­got, ám az ENSZ csak a Koreai Köztársaságot ismerte el Korea törvényes képviselőjének. A szovjet és az amerikai haderők 1949-es távozása után Kim Ir Szen erővel akarta el­dönteni a kérdést. Ehhez 1950-re sikerült a Kínai Népköztársaság élén álló Mao Ce-tung és a szovjet diktátor, Sztálin jóváhagyását is elnyernie. Sztálin, aki korábban el akarta ke­rülni a fegyveres konfliktust, immár úgy vélte: miután az atommonopóliumát elvesztő Egyesült Államok nem avatkozott be a kínai polgárháborúba, nem kockáztatná a nukleáris háborút a jóval kisebb stratégiai jelentőségű Koreáért. Phenjanba szovjet katonai tanácsa­dók érkeztek, a háború terveit az ő segítségük­kel dolgozták ki. Az észak-koreai hadsereg 1950. június 25- én­­ a megszállási zónák határán oly gyakori incidensek egyikére hivatkozva - átlépte a két Koreát elválasztó 38. szélességi fokot. A fegy­verzetben és létszám tekintetében is fölény­ben lévő, szovjet T-34-es tankokkal felszerelt északi hadsereg három nap múlva elfoglalta Szöult, s szeptemberre már csak a félsziget délkeleti részén Puszan környéke maradt a dé­liek kezén. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa június 27-i határozatában - a szovjet küldöttség távollé­tében - Észak-Koreát agresszornak nyilvání­totta, s Dél-Korea támogatására szólította fel tagállamait. Harry Truman amerikai elnök ez­után utasította az amerikai légierőt és a hadi­tengerészetet, hogy nyújtson segítséget Dél-Koreának. Tizenhat ország részvételével nemzetközi haderőt is létrehoztak, a 90 szá­zalékban amerikai katonákból álló erők főpa­rancsnoka az amerikai Douglas MacArthur tábornok, Japán második világháborús legyő­zője lett. MacArthur jelentős kockázatot vál­lalva 1950. szeptember 15-én a 38. szélességi foktól kicsit délre, a félsziget nyugati partján tette partra erőit, és az északiak hátába ke­rülve visszafoglalta Szöult. Ezzel egy időben a dél-koreai és amerikai hadsereg kitört a pu­­szani hídfőből is, a háború menete megfor­dult. Az északiak folyamatosan hátráltak, az ENSZ-erők Phenjan bevétele után október vé­gére elérték a kínai határt. A kommunista rezsimet Kína beavatkozása mentette meg az összeomlástól: november 25-én 450 ezer, szovjet haditechnikával fel­fegyverzett „önkéntes” lépte át a határt, és decemberre visszafoglalták Phenjant, 1951 ja­nuárjában pedig ismét bevették Szöult. A kínai offenzíva gyorsan kifulladt, a megerő­sített ENSZ-erők márciusban visszavették a déli fővárost, a front áprilisra a 38. szélességi foknál megmerevedett, lényegében ugyanott, ahol a háború kezdetén a két ország határa volt Truman elnök 1951 áprilisában felmentette a csak a teljes győzelmet elfogadó, az atom­fegyver bevetését szorgalmazó MacArthur tá­bornokot, s megindult a tapogatózás a fegy­verszünetről. A két évig tartó alkudozás 1953- ban ért véget, amikor már mindkét szuperhatalom élén új vezető állt: Sztálin 1953 márciusában halt meg, az Egyesült Ál­lamokban pedig hivatalba lépett Dwight D. Eisenhower elnök. A fegyverszüneti egyez­ményt 1953. július 27-én a 38. szélességi fokon fekvő Panmindzson faluban, egy alig 48 óra alatt felépített kis házban írták alá. A nem országok között kötött, hanem „a vala­mennyi fegyveres erő által Koreában folyta­tott katonai cselekmények beszüntetéséről” szóló megállapodás a frontvonal mindkét ol­dalán 2-2 kilométer széles demilitarizált öve­zetet hozott létre és intézkedett a hadifoglyok cseréjéről is. Békeszerződés azóta sem szüle­tett, állandósult Korea kettéosztottsága. A koreai háború volt a hidegháború első, s egyben legvéresebb fegyveres konfliktusa, amelyet akkor sokan a harmadik világháború főpróbájának tekintettek, a háború csúcspont­ján mindkét oldalon másfél milliónál több ka­tona állt fegyverben. Az amerikaiak 50 ezer, a további ENSZ-erők 94 ezer, a dél-koreai hadsereg 400 ezer halottat veszített. A kom­munista erők veszteségeit soha nem hozták nyilvánosságra, de összességében másfél mil­lióra becsülik, a kínai halottak között volt Mao Ce-tung legidősebb fia, Mao An-jing is. Korea 30 milliós lakosságából 3­ 4 millió civil halt meg a háború következtében, amely lé­nyegében minden nagyobb északi és déli vá­rost a porig rombolt. Phenjan bombázását azért állították le az amerikaiak, mert a jelen­tés szerint „már nem volt mit bombázni”

Next