New Yorki Magyar Élet, 1971 (24. évfolyam, 1-51. szám)

1971-07-24 / 30. szám

r­a Nem sokaság, hanem Lélek S szabad nép tesz csuda dolgokat... BERZSENYI CHICAGO ILL 50657 USA NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 24. No. 30. XXIV. évfolyam, 30. szám, 1971. július 24. szombat. Jusiinnimi Budapest 1956, Prága 1968, Belgrád 19­72? Tito az ország lerohanásától tart Tito, Jugoszlávia elnöke nyíltan panasz­kodik, hogy „az egyik nagyhatalom” min­den alkalmat megragad, hogy­ külső nyomást gyakoroljon az országra. Az államfő nem csinál titkot abból, hogy az ellenséges irányzatú befolyásolás mögött maga Brezsnyev húzódik meg. Másik jele az egy­re rosszabbodó kapcsolatoknak: egy­ mi­niszterekből és diplomatákból álló kutató­­csoport nemrég hozta nyilvánosságra ered­ményeit, a szovjet—jugoszláv viszonyt „nem kielégítőnek” minősítve. Hivatalosan persze ennek nincs különösebb megfogható jele. A jugoszlávokat inkább a kulisszák mögötti szovjet mesterkedések aggasztják. Mint a NIN című jugoszláv hetilap kese­rűen megjegyzi: „Semmi sem történik vé­letlenül Moszkvában” . . . Titót és kollegáit méltán aggasztja az a tény, hogy a Szovjetunióban élő jugoszlá­­voknak megengedték, hogy az egyetemeken jugoszláv-ellenes előadásokat tartsanak. Az sem elhanyagolható jelenség, hogy az oro­szok nyíltan támogatják a külföldön élő Tito-ellenes emigrációt. A SZOMSZÉDBAN TARTOTT HADGYAKORLATOK VESZÉLYE A jugoszlávok máris fogcsikorgatva vár­ják a közeljövőben megrendezendő Varsói Paktum hadgyakorlatokat, melyeket — a jugoszláv-ellenes hangsúly kiemelése érde­kében — ezúttal Dél-Magyarországon tarta­nak. Jelenleg Románia határai körül foly­nak példátlanul nagyszabású „hadijátékok”. Ezek után a jugoszlávok méltán felteszik maguknak a kérdést: vajon ez a katonai sakklépés-sorozat nem egy, a Csehszlovákia, 1968-beli megszállását megelőző katonai előkészületeknek az előszele? Jelenleg azonban kevés a valószínűsége annak, hogy a Varsói Paktum tagállamai­nak hadserege­­ősszel bemasírozik Jugoszlá­viába. A Szovjetunió ezzel kirántaná a sa­ját lába alól a szőnyeget s az európai „biz­tonsági tárgyalások” nyomban hitelét vesz­tenék. BELGRÁD MINDEN ESHETŐSÉGRE FELKÉSZÜL Tito országa azonban ezúttal nem koc­káztat: a jugoszláv hadgyakorlatokat a Varsói Paktum „hadijátékaival” egyidejű­leg rendezik meg ez év őszén, hogy ezzel is demonstrálják: ha bármilyen zászló alatt csapatok lépnék át a jugoszláv határt, az 1968-beli csehszlovák ellenállásnál jóval ke­ményebb dió feltörése várná őket. Az oroszok inkább lélektani hadviselést folytatnak jelenleg Jugoszláviával szemben. Céljuk az, hogy elijesszék a délszlávok or­szágát a jóval lazább, liberálisabb formájú kommunizmus további meghonosításától. Ha ezt sikerül elérniük, arra számítanak, hogy Tito halála után a reformoktól meg­fosztott, a néptől eltávolodott vezetőréteg kénytelen lenne végülis Moszkva gazdasági kegyeiért könyörögni. És ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a fekete bárány, Jugo­szlávia visszatérne a Kreml „kebleire” az eredeti nyájhoz. VESZEDELMESEN TÁTONGÓ RÉSEK A JUGOSZLÁV „BÁSTYÁN” Tito pontosan tudja, hogy az oroszok ki­várásra lovagolnak. Éppen ezért Belgrád széleskörű alkotmányos változásokkal igyekszik a szovjet terveket meghiúsítani. Július végére az egyszemélyes hatalomból 23 tagú kollektív vezetés válik, Titóval az élen, új federális kormánnyal, melyet Mr. Bijedicsre bíznak. A jelenlegi jugoszláv gazdasági helyzet azonban könnyen sebezhető réseket nyújt. Az új Bijedics kabinet első és legfontosabb tennivalója az infláció vészterhes hullámai­nak lecsillapítása kell, hogy legyen, értékes keményvaluta szerzés céljából pedig az or­szágnak többet kell exportálnia. A jugoszláv átlagmunkás pontosan tudja, hogy a nyugati béreknek csak kis töredékét kapja belföldi verejtékéért. Azt is tudja, hogy a külföldön dolgozó jugoszláv vándor­munkások szépen prosperálnak. Ez a leta­gadhatatlan tény bérfeszültséget okozott,­­ de csak belföldön. Ha a rosszul fizetett bel­földi átlagmunkás bérének emelése nem következik be, országos sztrájkokra van ki­látás, ami végső fokon a kemény szovjet vonal követőit igazolná. ★ 1971 őszén — a párhuzamosan tartott Varsói Paktum és jugoszláv hadgyakorla­tok idején Jugoszlávia vezetőinek vasideg­zettel kell majd rendelkezniük, mert az oroszok a legkisebb gyengeséget is kiaknáz­nák, hogy a „marxizmust tékozló fiúból” halálos „baráti öleléssel" kiszorítsák a lel­ket. uniuiiiuiitiiintiiinutiiiutiiiutinuiinntiiiüiimiuiiiinmniinniHiiiiimi 22 évi "fagyos légkör" után, NIXON KINHUN LÁTOGAT ! Az oroszok USA—kínai összeesküvést sejtenek • Csend a vietnami fronton Nixon 12 napos kaliforniai tartózkodása után,­­ ahol bejelentette, hogy Csu En-laj meghívását elfogadta — visszatért a Fehér Házba. — A jordániai hadsereg hadijelentése szerint a palesztinai gerilla-csapatok felszámolása megtörtént. A gerillák 600 főt vesztettek, 800 fogságba esett, egy részük Iz­raelbe menekült. — Hat arab állam megállapodott abban, hogy acéltermelő kapacitásukat egyesítik. — VI. Pál Őszentsége Nixon kínai útjáról így nyi­latkozott: „Új, nagy események vannak készülőben, melyek az emberiség ja­vát szolgálják”. — A vietnami háború statisztikái szerint 1965 óta, — amikor több mint félmillió USA katona volt a fronton — a legalacsonyabbak, a fegy­veres akciók megcsappantak. — Egyes távol-keleti szakértők a csatazaj szű­­nését Kína befolyásának tulajdonítják. — A jövő héten újabb Hold-hódító útra indul az APOLLO—16 űrhajó: a tervezett fellövés ideje július 26. — Kí­na bejelentette területi igényét a délkínai tengeri Spratly szigetekre. (A ja­pán megszállás előtt ez az olajban gazdag szigetcsoport Kína Kwantung tar­tományához tartozott, jelenleg a Fülöp-szigetek birtokolják.) I­II. Hasszán marokkói király kijelentette, hogy a jövőben szigorúbban fog kormányozni s a 76.000 főnyi hadseregbe „új, tiszta vért” ömleszt. — Izrael további F—4 PHANTOM repülőgépeket kért az USA-tól. Abba Eben szerint Egyiptom, Szíria és Irak 600 szovjet gyártmányú szuperszonikus jet repülőgéppel ren­delkezik, ami 1:6 arányt jelent — az arab államok javára. — A 78 éves Franco betegsége esetére a Bourbon herceg-trónörökös Juan Carlost bízta meg a spanyol államfői teendők végrehajtásával. — 52 törölt járat után az AIR CANADA sztrájkja véget ért. ■ KÉT ÉVTIZED LEGNAGYOBB MEGLEPETÉSE A kaliforniai San Cle­­mente-ben Nixon elmon­dotta szűkebb tanácsadói környezetének, hogy im­már 30 hónapja folytak a titkos tárgyalások Kínával a két ország viszonyának újra rendezését illetően s megüzente Pekingnek, hogy nem érzi magát ,,a történe­lem rabjának”. Ez év ápri­lisában — a nagy „ping­pong olvadás” idején — már nyilvánvaló volt, hogy az USA közeledést szívesen veszik a kínaiak. Ezt köve­tően Henry Kissinger, Ni­xon fő külpolitikai tanács­adója a hó elején Saigon­ban, Indiában és Pakisztán­ban járt, ahol „gyomorron­tásra” panaszkodott. Betegágyba fekvés he­lyett július 9-én álnév­re szóló útlevéllel be­repült Pekingbe, ahol a 4000 kilométeres „ki­térő” után, összesen 45 órát tartózkodott, ami­ből 20 órát Csu En-laj miniszterelnökkel való tárgyalásokon töltött. 1972 ELEJÉN: A Fehér Ház félhivatalo­sai szerint Nixon történel­mi jelentőségű látogatásá­ra a jövő év elején kerül sor. „Tartós béke elképzel­hetetlen Kína és 750 millió lakosa nélkül” — mondot­ta az Elnök a kaliforniai Burbank TV állomásról su­gárzott rövid beszédében. „A Kína és az Egyesült Államok vezetői közötti ta­lálkozás célja a két ország viszonyának normalizálása továbbá eszmecsere né­hány, mindkét felet érdek­lő kérdésben. Azért válasz­tottam ezt az utat, mert mély meggyőződésem, hogy a feszültség csökkentése az egész világ számára hasz­nosnak bizonyul s jobb kapcsolatokat teremt a Kí­nai Népköztársaság (sic!) és az Egyesült Államok kö­zött. Ebben a szellemben úgy érzem, utam nem­csak a jelen kor, ha­nem a földkerekség jö­vő nemzedékei számá­ra is meghozza a bé­két . . NIXON ELVÁGJA A TALÁLGATÁSOKAT " Ez Elnök az újságírók* ilyenkor szokásos spekulá­cióinak elébe vágva, é­s bi­zonyára az oroszok gond­­terheltebb helyzetére cél­l­­ozva — kijelentette: • A Kínai Népköztársa-, sággal való új viszony ki­alakítása nem a régi bará-­ taink számlájára történik... • A lépés — egyetlen más ország ellen sem irá­nyul . . . • Célunk: minden állam­mal baráti kapcsolatok ki­építése . . . És végül a legtalálóbb, tömör fogalmazás: ,,Minden nemzet bará­tunk lehet, anélkül, hogy ezáltal más nem­zet ellenségévé vál­jon"­ . . . A SZOVJET REAKCIÓ A TASSZ 2 napig egysze­rűen nem közölte a nagy horderejű eseményt a szov­­­­jet kisz vél­ényén uzvil­á­gas állású pártkorifeusok csak a külföldi tudósítók faggatásaiból értesültek ar­ról, hogy Nixon Kínába lá­togat. A Pravda szerint az ame­rikai lépés a vietnami há­ború befejezését célozza s egyben az elnökválasztási stratégia egyik hangulat­­keltő lépése. A magyarországi sajtó­kommentárok szerint „a lépés nem időszerű és nem hasznos, mert késleltetni fogja mind az európai biztonság, mind a közel-keleti kér­dés, mind a SALT tár­gyalások kimenetelét”. * Az oroszok idegessége érthető, hisz Kína az évti­zed közepe táján oly nuk­leáris hatalommá nő, ami­kor tetszés szerinti távol­ságokra irányíthatja a bombáit. A másik veszte­ség: az óriási kínai piacról való kiszorulás (a szovjet— kínai „baráti" viszony csúcspontján évi 2 milliárd dollár volt az oroszok ex­port volumene, ma ennek mindössze egy huszada:­­100 millió).­­ A katonai következmé­nyek: USA—kínai összefo­gás az oroszok sakkban tar­tására — már évek óta oly visszatérő lidércnyomása a szovjet vezérkarnak, ami most — embrionális alak­ban — máris kísérti őket. CSU EN-LAJ ITT IS „SEGÍT” . . . Nixon 1972 májusáig be­záróan tervezett kínai útja mellett még kiemelkedik az a hongkongi híradás, mi­szerint Kína kész résztven­­ni egy indokínai kérdése­ket tárgyaló nemzetközi konferencián. A hírt Gough Whitlam, az ausztráliai el­lenzék vezére is megerősí­(Folytatás a 4-ik oldalon) A JUGOSZLÁVOK FELKÉSZÜLNEK A SZOVJET MEGROHANÁSRA Jelenleg a román határ körül folynak a V­arsói Paktum tagállamainak had­gyakorlatai, amelyeket természetesen nyugati fotoriporter nem fényképez­het le. A londoni ECONOMIST képe a jugoszláv katonai készülődéseket mu­tatja be. Ára: 20 cent J­ass Albert: MAGYAR SZEMMEL A szabadságharcos „Nemzetőr", júniusi számának harmadik oldalán, érdekes részleteket közöl a Budapesten megjelent „Tájékoztató”-nak a debreceni nyelvészkonferciára vonatkozó jegyzőkönyvi anyagából. (Ugyanazon az oldalon közli a konferencián résztvevő külországokbeli magyarok névsorát is, valamint — keserű humorral — ezzel szemközt, a második oldalon, a még mindig börtönben lévő fiatal 56-os magyarok ne­veit.) A leközölt részletekből még a távoli szemlélő is rádöbbenhet arra, hogy ezen nevezetes nyelvészkonferencián nem annyira a nyelvről, mint inkább politikáról volt szó, még­pedig, hogy pontosabban fejezzük ki ma­gunkat, a magyar nemzeti emigráció megbontásának és felszámolásának kitervezéséről. A jegyzőkönyv szerint dr. Bognár József, a Magyarok Világszövetségé­nek budapesti elnöke elpanaszolta, hogy .........még most is van 1944-es hangnemben író lap odakint. Most ez a probléma: ilyen viszonyok között hogyan tudunk érintkezni úgy, hogy ilyen lapokkal ne kelljen kapcsolatba lépni! Mert ehhez nincs kedvünk, bár magyarok, akik írják! De ők na­gyobb ellenségei a mi rendszerünknek, mint egy közömbös idegen!” Majd az egyetemekre tér rá: „Ahol az egyetemnek rendszeres kapcsolatai van­nak Magyarországgal, ott nincsenek problémák. Van azonban több lekto­rátus, amelynek nem volt ilyen kapcsolata, többnyire politikai okokból. Bonyolult dolog ez! Nyugat-Európában ez a kérdés odáig fajult hogy kénytelenek voltunk a kultúregyezmények révén odahatni, hogy mi küld­­hessünk lektorokat, mert egyes lektorok ellenséges magatartást tanúsí­tottak velünk szemben. Amit a nyelvápolással szolgáltak, azt politikailag tönkre tették . . . Nyugat-Európával ezek a kérdések rendeződtek. Vagy innen megy valaki, vagy az ottlévőkkel megállapodunk a minimális loja­litás kérdésében. Amerikával ez nincs még meg. De részünkről nem lesz nehézkesség, elzárkózás, támogatni akarjuk az intézményeket káderek küldésével is . . . Ott, ahol lehet államközi megállapodásokkal, máshol ala­pítvánnyal kell megoldani ezt a kérdést . . .” Erre a megoldásra Értavy Baráth Józsefnek (USA) már vannak is gyakorlati javaslatai. Először is bejelenti, hogy „Új Nyugat’ címmel fo­lyóiratot indít Amerikában, mely „fórum lehetne a dialógusra”. Majd elpa­naszolja, hogy „Amerikában a sajtó jobbra tolódik, a magyar kultúráért munkálkodók és a tömeg közé állnak és hangos módon igyekeznek betöl­teni a teret. Jószándékú emberek körében is előfordul, hogy jobboldaliak!” Végül előáll a javaslatokkal: „A kultuszkormányzat minden nehézség nélkül meg tudna alakítani Amerikában egy középiskolát. Az IKEA utalványokra rátesz egy felárat és az amerikai magyarsággal fizetteti meg azt a pénzt, amibe ez kerülne. En­nek a kulturális szerepe igen nagy lenne. Ha pedig nem fejlődne jó irány­ba, egyszerűen megvonnák a szubvenciót." (Micsoda perverz gondolat: a szocialista paradicsomban nélkülöző hozzátartozóikon segíteni kívánó amerikai magyarokat adóztatni meg a propaganda-költségek fedezésére!) De dr. Értavy más ötletekkel is szolgál. Elpanaszolja előbb, hogy szervezési szempontból még nincsenek Amerikában komoly lehetőségek, mert előbb „azokat a sárkányokat kell leküzdeni, akik odakint várnak ránk”, mert „ők a mi szerepünket megnehezítik”. Majd felajánl ötezer dollárt a „közös célokra”, valamint bejelenti, hogy ,,Az emigráció tanulmányozására 1971 őszétől lehetőséget biztosítunk egy nyelvésznek, egy irodalmárnak és egy történésznek.” Egy másik amerikai magyar egyetemi tanár, dr. Sinor Dénes, így egy­szerűsíti le a maga álláspontját a „Tájékoztató” szerint: „Magyarország szocialista állam lett. Ez egyeseknek tetszik, mások­nak nem. Ez olyan, mint a régi pesti mondás: eszi, nem eszi, nem kap mást. Magyarország szocialista állam. Ezen itt senki nem akar változtat­ni .. . Nem szükséges külföldön, ahol élünk, szocialistának lenni ahhoz, hogy a magyar államrendszert objektíve, szimpatikusan tudjuk tolmá­csolni . . .” Ennek a cikknek az íróját éppen úgy nem hívták meg a debreceni konferenciára, mint ahogy nem hívták meg a New York-i könyvnapra sem. Tehát szemmel láthatólag nem tartozik sem ide, sem oda. Ez viszont azt jelenti, hogy bizonyos távlatból szemlélheti az eseményeket és minden érdek nélkül vonhatja le a tanulságokat és következményeket. A dr. Sinor által elfogadásra felajánlott „szocializmus”-nak az a leg­nagyobb baja, hogy túlságosan széles területet takar. Magában foglalja­­ a kínzókamráktól és gyűj­tőtáborok­tól kezdve egészen az öregségi segélyig mindazt, amit ez a kifejezés takart az elmúlt fél évszázad alatt. Ahhoz, hogy egy magyarországi szocialista rendszer elfogadható legyen józanul­­ gondolkodó amerikai magyarok számára, feltétlenül szükség van a határ­vonalak pontos kirajzolására. Vannak bizonyos alapvető emberi és politi­kai jogok, melyek nélkül semmiféle rendszert sem ismerhetünk el jogos­nak és törvényesnek. Ezek közé tartozik az önkormányzat és szabad vá­lasztások joga, melynek gyakorlását minden önkényes egy­párt­rendszer lehetetlenné tesz. Tisztában vagyunk azzal, hogy­ a mai magyar kormány zsinegeit a valóságban Moszkvából rángatják és olykor bizonyos rokon­­szenvvel gondolunk azokra a magyarokra, akik esetleg jobb érzésük és belátásuk ellenére kell engedelmeskedjenek az erőszak parancsának. Amíg azonban erőszak uralkodik Magyarországon, még ha lepel alatt is és nem a nép szabad akarata, addig mi, szabad földön élő magyarok, a népet­­ áruljuk el, ha szabad akaratunkból leparolázunk az erőszak képviselőivel, bármilyen kelletlenül is képviseljék azt. Ha a mai magyarországi szocialista rendszer urai valóban és őszintén „dialógust” kívánnak és „közeledést” keresnek a rendszer által kiüldözött­­ vagy a rendszer elől kimenekült magyarok felé, akkor el kell fogadjanak minket úgy, ahogy vagyunk. Vagyis tudomásul kell vegyék és meg kell tűr­jék az „ellenzéket”, mint a valódi demokrácia legfontosabb tényezőjét. El­­­­választani az Értavy Baráth által „sárkányoknak” nevezett nemzeti érzé­sű, öntudatos magyar gondolkodókat a „tömegtől” mindössze kétes ér­tékű sintér-munkát eredményezhet, melynek során óvatosan kikerülik a komondorokat és összefogdossák az ingadozó, gerinctelen, elveket nem­­ ismerő megalkuvókat. Mi, sárkányok, is magyarok vagyaink s bebizonyítottuk a múltban, hogy népünk szabadságáért életünket is hajlandók vagyunk feláldozni. Okosabb lenne tehát, amennyiben jószándék vezeti őket, ha az Értavy- Baráth-féle Szent György lovagok sárkányölés helyett (ami veszedelmes­­ foglalkozás) inkább arra törekednének, hogy’ egyesítve minden magyar erőt, tehát a mienket is, minél nagyobb nyomást gyakorolhassunk az ott-­­ honi kommunista kisebbség kényuraira, a magyar nép többségének javára­­ és a magyar jövendő érdekében. Ezt a célt viszont nem lehet sem talpnyalással, sem olyan alattomos­­ eszközökkel szolgálni, mint az IKEA csomagok megadóztatása. Mi bármikor készek vagyunk értelmes eszmecserére, a szabad demok­rácia jegyében. Ez pedig azt jelenti, hogy a mi szavunk, a mi gondolataink, a mi írásaink éppen úgy­ el kell jussanak Magyarország népéhez, mint ahogy­­ a „rendszer” által Amerikába eljuttatott és annak itteni hívei által szaba-­­­don terjesztett „kultúrjavak" utat leltek az amerikai magyarság felé. Ezt úgy hívják ebben az országban, hogy „fair play”, aiiilllliiiiiiiiiiilliiiilllliiiiiiiiiiimiiiiiiimuiimiimiiiiiii ...Illllllllllllllllll....Illllllllllllílllllllllllllllllllllllll....Ilii....IMI........ .................................................

Next