New Yorki Magyar Élet, 1972 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1972-06-24 / 26. szám
NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 25. No. XXV. évfolyam 26. szám, 1972. június 24. szombat Ára: 20 cent Kissinger Pekingben — Podgornij Hanoiban: Tűzszünet a láthatáron A SALT egyezmény ratifikálása? • Wallace sikeres operációja Nixon elnök a kongresszusi bizottságához intézett felhívásában a SALT megegyezés szeptemberi ratifikálását sürgette — Két vonat egymásba rohant az alagútban a franciaországi Soissons mellett, eddig 40 halottat és 76 sebesültet tartanak számon a legnagyobbnak tartott francia tömegkatasztrófában. — Egy BEA Trident jet a londoni Heathrow repülőtéren felszállás után lezuhant, 118 személy szörnyet halt. — A bostoni VENDOME patinás szálloda kigyulladt, 9 tűzoltó meghalt, 7 megsebesült — Kevés kivétellel az egész világra kiterjedő pilótasztrájkot hirdettek a légikalózkodás ellen foganatosítandó hatékonyabb intézkedések kiküzdése végett. — Dallasban Billy Graham százezer evangélista híve „EXPLO 72” címen nagyszabású tömeggyűlést tartott — Sirhan Sirhan, Robert Kennedy gyilkosának halálos ítéletét életfogytiglanra változtatta a kaliforniai Legfelsőbb Bíróság — Ulsterben a legújabb jelszó: ,Lövöldözés helyett megbeszélések!” — Hanoi szerint az USA légierő jelentős károkat okozott a Red River és Clear River gátrendszerében. — Észak Korea 19 év után hajlamosnak mutatkozik — a pekingi „Big Brother” példáján okulva — a déliekkel való détente-ra. — Hétfőn az AIR CANADA ÉS CPAIR 24 órára törölte összes járatait. — Irak garantálta, hogy Franciaországnak további 10 évre jogában áll az államosított Kirkuk olajmezőket kiaknázni — Pakisztánban az első államosítások után az eredmények oly lesújtóak voltak, hogy a szocializmus felé hajló Bhutto-kormány beszüntette a további kisajátításokat- ELFOGYTAK A SZOVJET RAKÉTÁK? Az északvietnámi hadvezetőség jelenleg kénytelenségből légvédelmi záróléggömb rendszert alkalmaz, mert — különös okok folytán — fogytán vannak a szovjet gyártmányú SAM- ok. (A SAM szárazföldi telepítésű rakéta, légi célpontokra). A záróléggömb rendszert Hanoi főváros felett vezették be. A héliummal töltött léggömbök 10— 24.000 láb magaságban robbanóanyagot tartalmaznak, amelyet szárazföldi rádiótávirányítással robbantanak riadó esetén. A SAM Szovjet rakéta azért kerülhetett a hiánycikk-listára, mert az oroszok „rakéta-elvonókúrával” gyakorolnak nyomást Hanoira a párizsi fegyverszüneti tárgyalások meggyorsítása végett. PODGORNIJ 3 HANOJI NAPJA A szovjet államelnök — nyilvánvalóan az USA— USSR moszkvai megbeszélések szellemében — 3 napot töltött az északvietnami fővárosban s utána rendkívül derűlátóan nyilatkozott. „A párizsi béketárgyalások fonalát nemsokára újra felveszik” — mondotta Podgornij, aki hozzátette, hogy maga a város, ottléte alatt teljesen mentes volt a légitámadásoktól. (Az USA légierő Podgornij útjára való tekintettel a legutóbbi napok során felfüggesztette a városkörnyéki hadicélpontok bombázását — Szerk.) VEZÉRCSEL UTÁN LÉP A „FUTÁR” (Ha mindehhez hozzáveszszük, hogy Kissinger 5 napos kínai misszióját a héten megkezdte s bár a hivatalos közlemény szerint az USA külpolitikai főtanácsadó útjának célja a két ország közötti kapcsolatok további normalizálása, s nem vitás, hogy Vietnam ügye az elsőrendű napirendi pontok között szerepel majd. A párizsi béketárgyalások újrafelvételének amerikai feltételei között szerepel Xuan Thuy északvietnami fődelegátus visszatérése-KIVONULNAK AZ UTOLSÓ KOMBATTANS GYALOGOSOK Az utolsó gyalogos-dandárt, a 3- brigádot is kivonták az amerikaiak a hadszíntérről, újabb 2500 fővel csökkentve a hadsereg létszámát. Jelenleg már csak utánpótlási, műszaki és tanácsadói minőségben tartózkodnak USA katonák a fronton s a 100,000 főnyi légierő és hadiflotta egységek visszatartása után nem marad további szárazföldi kombattáns egység Vietnamban A hadijelentés 6 híd, 11 hadiraktár, egy szárazföldi rakétakilövő támaszpont, továbbá utánpótlási vonalak sikeres bombázásáról adott hírt. WASHINGTON CÁFOL Egyelőre a Fehér Ház cáfolja a Henry Kissinger és Csu En-laj és közvetlenül ezt megelőzően a Csu és Le Duc Tho, hanoji Politbüro vezető között lezajlott találkozások állítólagos összefüggését, miszerint mindkét megbeszélés a fegyverszünet gyorsítása érdekében történt- Washington a szovjet elnök Podgornij optimista nyilatkozatához sem fűzött kommentárt A Fehér Ház szószólója csupán annyit mondott, hogy háború ügyében nem Pekingben, hanem a párizsi tárgyalásokon fog megtörténni a megegyezés” LEMONDOTT A JAPÁN MINISZTERELNÖK Eisaku Sato, a hét végén könnyes szemekkel jelentette be a televízió milliós nézőserege előtt, hogy júliusban lelép. (A 71 éves államférfi 8 éven át mint a liberális-demokrata párt feje, egyben betöltötte a miniszterelnöki posztot is — Szerk.) Utóda Fukuda külügy-, Tanaka kereskedelemügyi miniszter, és két volt külügyminiszter: Ohira és Takeo Miki közül kerül majd ki (ez utóbbi volt Sato legélesebb bírálója) AZ OROSZOK VODKAHÁBORÚJA „Az iszákosok országának” titulálta egy vezércikk a nagy Szovjetuniót s a Pravda első oldalon közölte a miniszterelnöki tanács rendeletét, mely betiltja a vodka árusítását vasútállomásokon, repülőtereken, nyaralóhelyek szállodáiban s a bortermelés fokozásával igyekszik enyhébb nedűt adni a vodkakedvelő megrögzött alkoholisták kezébe („Házi bár”, ez a nyugati fogalom ismeretlen a SZU-ban, mert a vendég rendszerint addig marad, amíg az utolsó palack fenekére nem néztek — kommentálta egy orosz italszakértő) WALLACE AZ OPERÁCIÓ UTÁN A George Wallace alabamai kormányzó hátába fúródott golyót sikerrel eltávolította a Dr. Stacy Rollins vezetése alatt működő orvoscsoport. Dr. Rollins véleménye szerint a kormányzónak 90% az esélye arra, hogy mechanikai készülékek segítségével újra járni tudjon. (A kormányzó lábmozgása megbénult, miután május 15-én egy merénylő golyója Laurel-ben megsértette a hátgerincét) Ezek szerint Wallace képes részt venni a július 10-én tartandó Miami- demokrata konvención. Az operáció után Wallace-nak még tíz napig a kórházban kell tartózkodnia. A NI. Dakota, Connecticut és Puerto Ricó-i konvenciók eredményeinek hozzáadása után McGovern 1.091-re emelte szavazatai számát a keddi newyorki előválasztás 248 delegátusa közül legalább kétharmadnak bírja a bizalmát, de (Folytatás a 4-ik oldalon) Frey András: Mit várhatunk az amerikai-orosz atomegyezménytől! A moszkvai egyezmények közül a legfontosabb a nukleáris arzenálra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban főleg három tény vonja magára a figyelmet. Az első, hogy amiben Amerika a gyengébb (a rakétalövegek mennyiségét illetően, amennyiben a szárazföldön és tengeralattjárókon a Szovjetuniónak 2358, Amerikának pedig csak 1710 rakétája van), ott az egyezmény korlátokat szab a fegyverkezésnek, úgy hogy Amerikának nem szabad szaporítani kilövő eszközeit. De ahol Oroszország a gyengébb (úgymint a rakétalövedékek száma s főleg pontossága, az egyszerre számos hidrogén-bombát szétszóró, de pontosan irányzott úgynevezett MIRV fejlettsége dolgában), ott az egyezmény szabad kezet ad a szerződő feleknek, úgy hogy az oroszok belefeküdhetnek minőségi hátrányuk kiegyenlítésébe. Ha az oroszok betartják ... Amerikának ma 5700, a szovjetnek pedig csak 2500 atomlövedéke van. Az Economist szerint azonban arra kell számítani, hogy 1980-ban mind a kettőnek 10.000 lövedéke lesz . Amerika csak addig lesz biztonságban orosz atomtámadással szemben, amíg az oroszok betartják a rakétaellenes rakétának, az úgynevezett ABM- nek a korlátozását és amíg a rakéta-kilövő amerikai tengeralattjárók is nagyjából titokban tudnak a vizek mélyén mozogni. Tárgyilagosnak látszó szakértők azt mondják, a szovjet arzenáljának minőségi hátrányát azért lesz nehéz behozni, mert az orosz kompjuteripar nagyon elmaradt az amerikai mögött. Aszovjet kormány tehát valószínűleg elsősorban azért akarja az amerikai-orosz gazdasági kapcsolatokat kiépíteni, hogy szabadon (s lehetőleg hitelre) kaphasson amerikai vagy legalább nyugateurópai kompjutereket. Egy másik figyelemreméltó tünet, hogy az illetékesek mivel szépítik a moszkvai megegyezést. Eszerint amerikai katonai szakértők szerint a megállapodás módot ad Amerika atomerejének fejlesztésére. Szívesen hinne is nekik az ember, ha az amerikai katonák az utóbbi években jobb ítélőképességet és ha a politikusokkal szemben erősebb jellemet mutattak volna. Mai találkozó előtt tervek sem voltak. Miközben Amerika ezen a számára életbevágóan fontos területen passzív maradt, a két éve folyó amerikai-orosz alkudozás alatt a Szovjetunió tovább fokozta katonai erejét. E két év alatt — állapítja meg a londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete 1971-ről szóló jelentésében — Moszkva 30-ról 44-re növelte a kínai határon az orosz hadosztályok számát, de a Szovjetunió teljes haderejének 80 százaléka mégis Nyugat-Európára néz. Jackson szenátor vádja A harmadik dolog, amit számba kell venni, egy cáfolat és válasz nélkül maradt vád. Eszerint Moszkvában titkos megállapodást is kötöttek. Ezzel a váddal Jackson szenátor állt elő, aki a szenátus nemzeti biztonsági albizottságának elnöke. Ő azt állítja, hogy a moszkvai atomegyezménynek nyilvánosságra hozott része megengedi ugyan az atomlövedékek szaporítását és a lövegek fejlesztését, azonban a titkos megegyezésben az amerikai kormány lemondott arról, hogy teljes mértékben éljen ezzel a lehetőséggel. Ezt bizonyítja Jackson szemében az, hogy a honvédelmi minisztérium megbízásából egy amerikai intézmény azon dolgozott, hogyan lehet a koncentrált fénysugarat (a laser t) felhasználni hidrogén-bombákat hordozó rakéta lövedékek kivédésére, de a moszkvai aláírás után Laird honvédelmi miniszter elrendelte ennek a kutatómunkának az abbahagyását. Jackson szenátornak erről a nyilatkozatáról a New York Times is beszámolt, Laird azonban, illetőleg a honvédelmi minisztérium a hírt nem cáfolta meg. Jackson így összegezte véleményét: „Egyszerűen kifejezve az egyezmény minden vonatkozásban többet ad a Szovjetuniónak (mint az Egyesült Államoknak). Amilyen területre az egyezmény kiterjed, ott sehol sem engedi meg, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunióval egyenlő pozíciót tarthassanak fenn.” Ha az amerikai katonai szakértők az oroszokkal folyó alkudozásban ilyen eredményre jutottak, akkor mit várhatunk vajon ezeknek az amerikai-orosz tárgyalásoknak a folytatásától. lllllllllllllllllllllllllillilllllllli iiiiiMiiiiiiiMiiiiiimiiniimiMiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiia ! MINDEN SZABAD? ! Ha minden emberi találmánynak két oldala van, azaz haszna és kára is, különösen áll ez a televízióra- Nem volt még találmány, mely oly rövid idő alatt annyira elterjedt volna s olyan mérték ■ ben tudta volna lekötni az emberi érdeklődést, mint a televízió. A magyarázat rá könnyű, mert egyszerre foglalkoztatja a szemet és a fület, azaz a hallást és látást és sorozatosan tud közvetítni hangversenyt, színházat, hírszolgálatot, mozit, aktuális világ- eseményeket, tudományos előadásokat, politikai vitákat, sőt isten- tiszteleteket és egyházi szónoklatokat. Óriási és gyönyörű lehe- tőség, amit javára kell írnunk a televíziónak. Az emberi kultúr- megnyilatkozásoknak olyan tömegét öleli fel, amilyenre még nem volt példa az emberiség történelmében. De nincsen rózsa tövis nélkül! A televízió sem az a tökéletes paradicsom, ahol megronthatatlanul élhetne Ádám és Éva s ahová ne tudna beférkőzni a Gonosz.Hogy a gyermekeket elvonja a tanulástól, hogy kiküszöböli a meghitt családi együttlétet, hogy 1 megrövidíti az éjszakai nyugodalmat, hogy az embereket elvonja 1 az olvasástól, hogy kitúrja helyéből az újságot — az még talán 1 a kisebb baj, mert részleges érdekességeket érint. Nagyobb és végzetesebb baj azonban, hogy a közvélemény kialakításában s játszhat kárhozatos szerepet. Mióta megszűntek az abszolutizmusok s helyüket gyorsabb I vagy lassúbb fejlődéssel a demokráciák foglalták el s még inkább mióta a sajtó hírközlő szerepét messze túllépve politikai, világ- nézeti és társadalmi vezetésre vállalkozott, azóta a közvélemény- nek a hatása nőttön-nő s természetesen azoké, akik a közvéle- ményt irányítani tudják- Kezdetben azt hitték, hogy a sajtó lesz a nagy világhódító s ezért a hatalomra törő érdekeltségek iparo skodtak a sajtót a kezükbe venni és szolgálatukba állítani. De a sajtó erkölcstelen köpönyegfordításai, léha cinizmusa, anyagi előnyök miatt bárki vagy bármi kiszolgálása, az újságírói etika hiánya hitelét nagyon megrendítette s a magasabb intelligencia körében talán el is vesztette- S ha a tömegek befolyásolására még mindig van ereje, kizárólagos szerepe nincs többé a közvéllemény kialakításában.Ezek után az történt, hogy a sajtó helyét átvette a televízió és elterjedése, népszerűsége folytán döntő befolyást biztosított magának a közvélemény kialakításában. Ugyanazok a nyílt vagy burkolt érdekeltségek, amelyek a sajtót tévútra vezették s ezzel hitelét lerontották, most a televízióra vetették rá magukat s mert UIWNMIM egyeduralmi helyzetet élveznek, még könnyebben mint a sajtó, a közvélemény urai lettek. Egyeduralmi helyzetük onnan van, hogy az európai országokban egy szerencsétlenül megalkotott törvény egyenesenkizárta a versenytársakat, államilag védett | monopóliumot kaptak, a többi kontinensen pedig, ahol esetleg | nincsenek így védve, a televíziós állomások felállításának és fenntartásának horribilis költségei miatt ma már szinte lehetet- len konkurrenciát beállítani-A televízió tehát harc nélkül beült a demokrácia minden vív-mányába s azonnal élhetett a másoktól, főként a sajtótól kivivott jogokkal. Élvezi a sajtószabadságot, azaz hírközléseinek nincsenek korlátai. Élvezi a szabad véleménynyilvánítás jogát, a művészeti szabadságot, a kritika függetlenségét s elődjét, a sajtót korlátozó rendelkezések egyike sem köti meg a kezét- Az államok törvénytárában ugyanis hosszú és bő paragrafusok szól- | nak a sajtó útján elkövetett vétségekről, ellenben sohasem hal- | lünk arról, hogy a televíziót állítanák bíróság elé rágalmazásért, | hitelrontásért, pornográfiáért, erkölcstelenségért, nemzetgyalázá- | sért, vallássértésért- Látszólag minden szabad a televíziónak s ezért olyan nyomasztó s esetleg végzetes a hatása a közvélemény kialakításában. Bizonyos körülmények, amik a televízióval együttjárnak, a kezére játszanak a közvélemény könnyű hangszereléséhez. Az újságot ugyanis eldobhatom, ha állásfoglalása felingerel vagy ha végleg megutálom, lemondhatom és előfizethetek egy másikra. A televíziót azonban nem dobhatom el, már csak azért se, mert a legtöbb országban nincs másik s az illetéket utána fizetnem kell, akár használom, akár nem. Dacára annak, hogy a televízió Európában a monopólium mellett állami érdekeltség is, tehát az állam irányíthatná, mégis a fejére nőtt s ujjat húz magával az államhatalommal is. Példát idézhetnénk éppen eleget. A sokáig mintaintézménynek tartott londoni televízió már nem egy erkölcs- | telenséget vett fel programjába s bő teret biztosított a politikai kilengéseknek (a vörös diákvezérek), de most a koronát a német televízió tette fel rá, amikor Nixont Hitlerrel hasonlította össze. Hiába áll őrt az amerikai hadsereg német földön a szabad Németország védelmére, a német televízió szemében Nixont Hitler- re kell összehasonlítani- Ennél nagyobb elvetemültséget alig lehet elképzelni, de durván mutatja be, mire képes a közvéleményt alakító televízió! Csodagyerekek és katonai szakértők Ezt azonban a legnagyobb jóakarattal sem lehet róluk elmondani. Jó arcot vágtak hozzá és a nép szemében erkölcsileg fedezték McNamara politikáját, amelyről pedig egy káplár is láthatta, hogy szabotálta a vietnami hadviselést. Azt is lenyelték — szó nélkül a nyilvánosság előtt, — hogy McNamara olyan „csodagyerekeket” ültessen a nyakukba, mint amilyen a hírhedt Ellsberg, aki a Pentagon bizalmas iratait eltulajdonította és a vietnami háború kompromittálása céljából a New York Times kezére játszotta. Hogy a hadviselésben az amerikai tábornokok hogyan váltak be, nem tudjuk megítélni. Azt azonban laikus is láthatta, hogy az erőviszonyok és főleg a lehetőségek dolgában veszélyes volt a szavukban bízni. Vietnam láttán, ahol szakmailag illetéktelen beavatkozásnak engedve sokszor csődöt mondtak, szabad föltenni a kérdést, hogy az atomfegyverekre vonatkozó alkudozásban jó tanácsokat adtak-e Nixonnak. Nyilván rájuk támaszkodott Nixon akkor is, amikor a kongresszus előtt azt mondta a televízión Amerika népének, hogy nincs és a jövőben sem lesz erősebb hatalom az Egyesült Államoknál. Amit jó volt hallani. Csak azt nem tudja az ember, hogyan egyeztesse ezt össze Nixonnak azzal a néhány másodperccel előbb tett másik kijelentésével, hogy az amerikai-orosz fegyverkezési verseny Amerikának „hátrányára lett volna, mert, nem rendelkezünk a most megfagyasztott fegyverek gyártására irányuló programmal és nem is tudtunk volna ilyen új fegyverekre irányuló programot produkálni ennek a fagyasztásnak az ideje alatt.” Nixon ezzel rakéta-kilövő tengeralattjárókra célzott a New York Times szerint. Az Economist pedig rámutatott, hogy Amerika biztonsága épp ezektől a búvárhajóktól függ. S maga Nixon mondja, hogy ezeknek az építésére Amerikában a maszk Milyen árat kérne Brezsnyev Vietnamért ? Az is érdekes, amiben nem tudtak megegyezni. Két ilyen kérdés is van, az egyik Vietnam, a másik a gazdasági kapcsolatok Amerika és a Szovjetunió között. Minthogy Vietnamban Amerika vár szolgálatot Oroszországtól, gazdaságilag pedig az oroszok vannak amerikai segítségre ráutalva, nyilvánvalónak látszik, hogy Nixon is, Brezsnyev is ezzel próbálta puhítani a másikat — egyelőre sikertelenül. A legközelebbi kérdés tehát az, hajlandó lesz-e a szovjet kormány kiengedni az Egysült Államokat és személy szerint Nixont a vietnami csávából? S ha igen, milyen áron? Valószínű, hogy Moszkva elsősorban ilyen engedményeket akar majd Washingtontól: a Pekinghez való viszony lazítását , az orosz fogyasztási iparágaknak amerikai tőke befektetésével való kiépítését és kereskedelmi hitelekkel való táplálását — a fegyverkezésnek további „szabályozását” — és a haderők csökkentését Középeurópában, ahol (Middleton múlt heti adatai szerint) a szovjet tömb másfélszer annyi katonát tart, mint a NATO és kétszer annyi taktikai repülőgépet. Jó lenne több meggyőződéssel remélni, hogy a baloldalról aláaknázott Amerika és a nem nagyon egységes NATO az erre irányuló tárgyaláson megállja majd a helyét a szovjet céltudatosságával szemben. Nixon külpolitikai érzelmei A vészt jósló tünetek mellett vannak pozitív tényezők is. Az egyik Nixon külpolitikai beállítottsága. A másik, hogy az amerikai népnek szerencséje szokott lenni. A harmadik pedik az, hogy az oroszoknak (Folytatás a harmadik oldalon)