New Yorki Magyar Élet, 1977 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1977-04-23 / 17. szám
1977 április 23 TÖMÖRKÉNY ISTVÁN: A Szent Mihály a jégben A kormányos nem valami jó kedvvel indult ennek az útnak, mert úgy vélte, hogy igen hideg már az idő, és nemsokára ereszkedni kezdenek lefelé a marosi jegek. Ezek rendszerint az első híradók a folyó alvásáról. Legelsőbb jönnek le a Marosból, és a Tiszában úsznak lassan. Utánuk már a fagyok következnek, a jég egyre sűrűbb, valahol aztán megakad, valamely kanyarulatnál, vagy hidak között. De fölülről egyre csak több jön, odaér a társaihoz, összefagy velük, és apránként ily módon beáll a víz. A halak alatta maradnak, s igen nagyon futkároznak, hogy hol találhatnak a jégen egy kis ablakot, amely friss levegőt adna. A hajók pedig, amelyek ilyenkor útban vannak, befagynak a jég közé, és még jó szerencse, ha a zajlásban parthoz tudnak állni. Ettől félt leginkább Török Mihály uram, a kormányos, mikor fölküldték a nagy hajóval Vác alá, hogy ott kővel rakodjon, s azután térjen vissza. Mert az ország e tekintetben nem jól van berendezkedve. Arra fölfelé kevés a búza, sok a kő, erre lefelé búza csak van, van rozs is, de mit ér, ha kő nincsen. Ennélfogva azt hozzatni kell, és nagy hajók járnak érte föl a Dunába, és mire leérnek vele, oly drága, hogy voltaképpen olcsóbb lenne túróslepénnyel rakni ki az utcákat. És jó őszi idő volt már, mikor a nagy hajóval megindult a kövekért Török Mihály,s mondta is, hogy, ha ebből a dologból baj nem lesz, hát az megint Isten különös kegyelme a Szent Mihály iránt. De azért csak útra kelt legénységével egyetemben. A maga emberségéből lement Titelig. Ott vasbikát fogtak a hajó elé, amely fölhúzta egészen a kőbányához, hol aztán azonnal rakodni kezdték a hajót. Lassú munka az ilyesmi, mert a kő nagyon nehéz, és Török Mihály látván az időnek egyre hidegebbre való fordulását, igen aggodalmasan pipázott. Ám kell, hogy mindennek vége szakadjon egy időben, s a kővel is megtelt végre a hajó. — Holnap indulhatunk, Mihály ,bátyám — mondta az első legény, bizonyos Kanizsay Ferenc, más néven Rámás Ferenc, mert mindig rámás csizmákat viselt.. — Indulni indulhatunk — felelte Török Mihály —, azonban, hogy hazaérünk-e valamikor, azt én most áperte megmondani nem bírom. Ugyanis kezdtek már jönni a jegek. Előbb csak a Vág-beliek, az aprók, utóbb széles nagy darabok, amik a Csallóköz pihent ágaiban teremnek meg vastagra. Biz úgy, hogy keresztet vetettek valamennyien magukra, amidőn elkötötték a hajót a parttól, s a ‘Szent Mihály 'belehaladva a Duna közepére, ott orrával lassan délnek fordult. Nem valami pihenés ereszkedés volt ez, Török uram folyton a dementátumon állott, a kormányrúddal a kezében, a legények pedig csáklyázták a jeget, ami a hajó oldalát verte. Ezen egész napon megvolt lefelé való mentében a hajó, de estére kelvén, baj történt. Megtörtént Török Mihály urammal is, amit eddig nem tapasztalt, hogy tönkre vitte a hajót. Hogy esett, mint esett, ki tudná megmondani. Ismerte pedig a Duna fenekét is, akár a tenyerét, mivel vagy negyven éve jár-kel már a medrek fölött. Azonban egyszer esik az meg, ami még eddig nem v°lt s ez valóság, hogy a nehéz hajó rászaladt a porondra, s a dereka akkorát nyögött, hogy mindenek megrendültek. És e nagy ijedtségben, mikor a nyelvüket elfeledték használni az emberek, a hajó lassan forogni kezdett, s alig telt bele vagy három minutum, a Szent Mihály már megint orrával állott fölfelé. Ilyen hatalmai vannak a vizeknek. És így szemközt állván a jégáradatnak az öreg fahajó, megkezdte a maga szomorú haldoklását. Jöttek a csodálatos nagy táblajegek, és vágták az oldalát. A fekete festéket hamar leszedték róla, és ki merné így látatlanban hinni, emberek, hogy kővel terhelt ekkora hajót féloldalra fordít valamely jégdarab, ha jól az oromzat alá tud furakodni. Pedig bárki, bármit beszéljen, úgy van ez. A budai telepről segítségre jöttek vasbikák, hogy majd elhúzzák a tetthelyről a Szent Mihályt, de szégyenszemre vonultak vissza, mert behorpadt az oldaluk. Vágta a jég, vágta, egyre vágta, alig volt már fa a hajó orrán, úgy leszedte, és dőlt, egyre jobban dőlt a hajó. Török Mihály kivette a szájából a pipát, és azt mondta a legénységbeli népnek: — Úgy nézem, belefordulunk ... Azt mondta erre Kalapis János legény: •— Biz én, nem fodulok, mert nem vagyok bolond. Itt hagyom a hajót, aztán forduljon, amerre tetszik. Török idegenül nézett rá. — Hát ugyan hogy mentök ki a partra? — kérdezte. Ez bizony kérdés. Akármelyik pontját nézték is a víznek, jó távolosan feküdt. Ebben az istenítéletben tökéletes bolond, aki csónakra száll, mert úgy bekapja a jég, mint a harcsa az apró keszeget. Bár hiszen rég elcsapta a csónakot a hajó faráról a zajlás. Hanem itt arról van szó, hogy ki kell dobni a körtét a partra. A parton ugyanis voltak emberek, mert az ilyen szerencsétlenség nem hagyja soha megindulás nélkül a parti embert. Most nincs más mód, mint a körtét kell kihajítani vékony zsinegen, s ezen által majd kihúzzák a vastag kötelet. Azon aztán aki végigkapaszkodik, bizonyosan kiér. Ebben a körtében bizakodtak most a legények, és azt mondta Kisfárás Gergely (a híres verekedő): — Majd kihajítom én! Gergely dobta ugyan a körtét, de hiába dobta. Fejere se közelítette a partot a kölönc, hanem lebukott a jegek közé. Szégyenszemre kellett azt kihúzgálni: — Majd én — próbálta a Kiskovács Mihály. Jaj, de hiszen minek is próbálja az ilyesmit a tökéletlen ember. Teljes hiábavalóság az. — Adjátok hát ide azt a körtét — mondta Török és levette magáról a felsőkabátot, le az alsót. Felgyűrte a karján az inget az öreges ember, és meglóbálta a körtét. De megint abbahagyta. Egy darab fát letett támasztéknak az első lábához. Annak jól neki lehetett feszülni. Most karikábankezdett suhogni a körte, szinte sivított utána a fagyos zsineg, azután kivágta hoszszán, egyenest, és minden morajló jegek fölött átrepülve, kiesett a partra, koppant is a fagyon. — No — mondta az ember — aki akar, az mehet. A parti népek elkapták azonnal, és vonták, át a zsinegen az alattságot. Kikötötték a cövekhez, és most már valóban mehetett, aki akart. Utolsónak pedig az első legény, ama bizonyos nevezetű Kanizsay Ferenc maradt. — Te még ne menj — szólt neki Török —, mert majd levelet viszel a partra, hogy postára add. Meg is írta a hajócsárdában fehér papíron az ő betűivel: Tisztelt gazda uram! Gyüretben a porondot értük, és az jég oldalba kapott és borzasztó haligatja a deszkákat a hajóról. Már itt járt a Sirály és az Vín Gőzösök, hogy kivontassanak, de ők se tehettek semmit a jégségben. Vasbádogokat hagytak itt, hogy az jég ne szaggassa annyira a Szent Mihályt, de hiába, mert az jég mindent elsodor. Úgy nézte a sorsot, gazda úr, hogy alighanem utoljára látta a Szent Mihált. Engem is. A levelet viszi a partra Kanizsai Ferentz. Török Mihál Most tépte le az első kormánt a jég. Kijött a kis házból Török a levéllel, és odaadta azt Kanizsay Ferencnek. — Ezt — mondta — mihelyest falut érsz, föladd. Kanizsay Ferenc ránézett Török Mihályra. — Hát kend — kérdezte —, Mihály bátyám? Kend nem gyón? A kormányos, aki a saroglyán fölment a dementátumra szótalan, onnan aztán kérdést adott föl Ferencnek: — Én? — szólt rekedten. — Én? Innen? Roppant megint a hajó dereka, mert valami nagy darab jég furakodott alá. Kanizsay sietve kapott a kötélhez, ment a többi után. Török lenézett a jeges vízre, ki a parti ködbe, s magára maradván a félredúlt hombárral, önmagának tette fel a kérdést: — Én? Innen? Akárki, akármit beszél, vannak csodák. Bizonyára úgy történhetett, hogy az égbeli Szent Mihály nem hagyta itt a fából való Szent Mihályt, dacára, hogy a Máriakép mécseséből kidőlt az olaj, mikor félrebillent a hajó. Még azon az éjszakán jött a hajónak egy iszonyatos tábla jég, azon nyilvánvaló szándékkal, hogy tökéletesen fölbillenti. De Mihály arkangyal óvta a hajót, mert nem borította föl a tábla, hanem csak meglökte olyformán, hogy leszakadt a porondról. Mihály aludt már egy subán a csárdában, mikor ez történt, de azonnal észbe kapott, fölugrott, kiszaladt, és látta, hogy a Szent Mihely a ködben lassan az orrával ismét délnek fordul. — Dicsőség, dicsőség! — mondta, azazhogy gondolta inkább, mert nem volt kinek, mondani szavat a kietlenségben, s a kormányhoz állván, megtömte azonnal a pipáját. Azontúl aztán haladt, egymaga úr a vizeken az elevenre vált hajóban. S történt, hogy haza is ért, mert az idő megenyhült, s a jég úgy elveszett a vízről észrevétlen, mint az apró kacsák tollából a sárga szín. Titeltől fölfelé megintcsak vasbika húzta, föl érvén, kikötött Mihály, orral a víz ellen, mint szokás Amint eközben foglalatoskodna, és rendelkeznék útközben fölkapott értetlen legényeivel, azt kérdi tőle a partról a sógora, Baráczius .Illés (kormányos az Isten velünk, ki ellenünk-ön): — No, meggyütt kend? — Meg. — Soká odavolt kend. — Az ám — mondja a hős —, sok volt a népekben az ijedtség ... MEGHÍVÓ a Magyar Cserkész Szövetség 1977. április 30-án, || d.e. 11 órai kezdettel HOW-ÉARD JOHNSON S MOTOR LODGE-ban, MONROEVILLE, P.-ban (Routes 48. és 22. Tel.: 412-372-5500) megrendezendő KÖZGYŰLÉSÉRE A közgyűlést követően, d. u. 6 órakor a Szövetség fogadást és kiállítást ren- || dez, amelyen vendégül lát- Éi ja a magyar cserkészet ba- P rátáit, külföldi cserkészszövetségek és magyar tár- H sadalmi egyesületek, sajtó képviselőit, stb. A fogadást a pittsburghi csapatok cserkészbálja kö- || veti, a „Burgundy room”- ban, melynek keretében VAÉ CSORA este 8-kor.A TELEKI EMLÉKÜNNEPÉLY társadalom számára rende- 1í tett ünnepélyen emlékel! MAGYAR ÉLET Földközelben megrendelésükkel támogatásukat, hogy a Képzelet Kertjeiben után az új verseskötet is megjelenhessék. A védnökök neve érkezési sorrendben, min. 12 $ hozzájárulással belekerül az exkluzív bőrkötésű számozott példányok (Mézsi Ferenc: A kiadásra váró új kötetemről) ba. Határidő: május 31. Alulírott, ezennel kijelentem: megtagadom minden Azok, akik nem kívánnak a könyv védnökei lenni, de mégis szeretnék a művet előre biztosítani, a könyvet megrendelhetik vászonkötésben 80-ért. A kb. 160 oldalas kötet a kiváló grafikusművész, Juhász István illusztrációival jelenik meg, előreláthatólag a nyár folyamán, nem versben tett ígéretem. A Földet mintázom, agyagból formálok sima rücsköket. Lefésülöm az erdők haját, elboronálom a mezők sorsát. Bevetem ezzel azzal a talajt, hogy egykor kikeljen megilletődöttségem ... Elfelejtett Nyelvek Dallama táncol tollamon, örökös perben az énel betű-bizonyítom földhöztartozó ember-vallásom. A mondanivaló szerkesztésében eljutottam helyzetünk ábrándos meghatározásáig. Már nincs visszakozz! Szúr a szótlanság. Fojtogat a felelősség. Az Élet Mozijában sziszifuszi játék műélvezetes kintornái. Nadir és Zenit. A Vágy Lágerében hasonlatok hadifoglya lettem. Hol hibáztuk el? Megástam már versvermem, magam estem bele, így kerültem földközelbe. Nem tudok túljutni a Valóságon. Nélkületek. Vészmorze a Világ. Segítsetek ! ! !................................ A pszichikai poézis minden eszközét felhasználva gyógyítani szeretnék. Golgotába gubózott fájdalmunk kifeszittetett a Kor keresztjére. Az imazsámolyt kifújta Szél alólunk. Létrétszörnyedve, zsoltárba kapaszkodva égő csipkebokrok árnyékában imádkozom. Ki fizeti meg le nem írt verseimet? A rontás szelét érzem. A líra levitáiként kell felemelnünk szavunk. Bekötött szemmel időtlen időket élek. Versvisszafojtva, színszerelmesen bolyongok az Irodalom Tengerén. Vitorlázva kérdőre vonom a közönyt. Már megértem miért lettek képmutatók az írástudók Képlékeny képzelettel, állandó líra-lesben állva gyomlálom a Felelőtlenség Virágait. A Fantázia Fellegéből dúdolva a Lét Labirintusában landolok. Nagy útra vállalkoztam: expedíciót vezetni Elégiába. Szekundumokba szorítva figyelem életünk. Megpróbálok tollammal ablakotvágni a Földre és kitalálni valamit a tájból. Valamivel többet annál, ami a konvencionális geográfiai pacsmagot jellemzi. Morális morfológiát szeretnék. Színpatikus szó-szinesztézissel... A Földközelben már nyomdában van, de a megemelkedett kiadási költségek miatt a munkálatok elakadtak. Ezúton kérem az irodalombarátok segítségét és elő Mózsi Ferenc 88-30, 51 st Ave. Apt. 4-G. ELMHURST, N.Y. 11373, USA. A HARMADIK VILÁG ,NAGY BARÁTJA” •7 Brit statisztikák szenyugati államok A Szovjetunió előszeretettel tünteti fel magát a „harmadik világ", a „fejlődésben lévő országok” nagy barátjának, szemben a „kizsákmányoló, imperialista Nyugattal". De mi a valóság érint a 1974—76 között 12 milliárd dolláros támogatásban részesítették csak az afrikai államokat. Ezzel szemben a szovjet tömb 1954 óta mindössze 3 milliárd dolláros segélyt nyújtott az afrikai országoknak. Viszont nem takarékoskodott fegyverek küldésével. Csak az utolsó 5 esztendőben 2 milliárd dollár értékben szállított hadfelszerelést afrikai pártfogoltjainak (ebben nincs benne Angola!)* 9. oldal Illyés Elemér előadói körútja Illyés Elemér, az „Erdély változása” című nagysikerű mű szerzője további útján meglátogatja a kanadai és kaliforniai városokat, ahol a magyarság nagyobb számban él. Április 17.-én Montreálban tart előadást, Komjáthy Aladár rendezésében, április 22.-én Winnipegben, április 23.-án Calgaryban, május 1-én Vancouverben, május 8.-án San Franciscóban és május 14.-én, ,15.én és 16.-án Los Angelesben. Azután Floridában és Délamerikában tart Illyés Elemér további előadásokat. Illyés Elemér útját eddig mindenütt a legnagyobb siker kísérte, nagyszámú közönség hallgatta meg előadásait és az azokat követő viták során kialakultak az irányelvek, amelyek ma halaszthatatlanul szükségessé váltak a Romániában élő magyarság túlélését és emberi jogait elősegítő akciónkkal kapcsolatban. Az előadások nagy részében részt vettek a New-York-i Committee for Human Rights fiatal tagjai is, nevezetesen Hámos László és Veress Bulcsu. Az előadásokat figyelemmel kísérő közönség örömmel értesült, hogy az „Erdély változása” még ebben az évben megjelenik angol fordításban, s a megjelen- tetést előreláthatólag egyik világhírű amerikai kiadó vállalja. Felmérhetetlen jelentősége van az angol nyelvű kiadás megjelentetésének, hiszen hiteles, a tűzpróbát nemzetközi fórumokon is kiálló dokumentációs munkáról van szó, mely először foglalkozik a Romániában élő magyarság 1954 utáni történetével. Yves de Daruvár: „A feldarabolt Magyarország” Beszámoltunk már arról, hogy megjelent Yves de Daruvár könyve magyar nyelven. Ritka dolog, hogy Hazánkról szóló könyv először franciául jelenjen meg, majd angolul és németül. A könyv olyan remekmű, amit minden magyar ifjúnak, gyermeknek el kell olvasnia.A francia címe talán jobban kifejezi a könyv tartalmát: ,,Le destin dramatique de la Hongrie." Hazánk tragikus sorsa! Milyen igaza van. Ez a könyv drámai módon igazolja a magyar igazságot, rámutat a trianoni cselszövések bonyodalmaira. Megmutatja, amit ma már mindenki tud, csak nem mernek róla beszélni. Mert mi nem akarjuk „megsérteni" a velünk egyenlő sorsban sínylődő utódállamok képviselőit. No meg nem akarjuk „megsérteni" azokat az újhazánkbeli állampolgárokat sem, akik azt hiszik, hogy a világháború után következő béke igazságos volt. Az igazság az, amit minden másod, — harmad — generációs magyarnak a legeslegutolsó generációig hangsúlyoznia kell. Az igazság nem lehet sértő senkire sem. Igazat kell m mondani és azt kell hangsúlyozni. Az igazság teszi véglegessé a dolgokat, a békét. A hazugságon alapuló szerződések elpusztulnak, megsemmisülnek az élet tüzében, az igazság fényében. A könyvet az alábbi címen lehet megrendelni. Ára 16.60 dollár. Mr. Attila Simontsits, 4118 Ridge Road, Apt. 6. Brooklyn, Ohio, 44144, USA. Hogyan tudhat meg egyet s mást gyermekei iskolájáról? Ontario Április 17. és 23. között tanulmányi hetet rendez. Most itt a legfőbb ideje, hogy személyesen megismerkedjék helyi iskolájával. A „Nevelésügyi Hét” folyamán nézzen be egy látogatásra és fedezze fel, mit tanulnak a gyermekek. Teleki Pálról a magyarsmerkedejék meg az igazgatóval és a tanárral. Érdeklődjön részletesen az iskolai tevékenységről. zunk meg május 1-én. a I Mialatt ott tartózkodik, érdeklődjék az új „közösségi HAZELWOOD, Pa.-i Szt. ti iskola fogalma iránt, amely a szülők részvételének Anna templom díszterné- i bevonásával a helyi iskolát bizonyos közösségi központjában (Chatsworth Avenue) alakíthatja a környék tevékenységét és programjait de. 11 órakor,g illetően. A „közösségi iskola” fogalmát az On Ontario nevelésügy minisztériuma fejlesztette ki, mely az iskola és a közösség társasviszonya — amikor a lakosság a közös célok érdekében együttműködik. Ha a közösségi iskolákról szóló könyvünk: „Open Doors: A Community School Handbook" angol vagy francia nyelvű ingyen példányát igényelné, Írjon a sköv. címre: Curriculum Branch Ministry of Education Mowat Block Queen’s Park Toronto, Ontario M7A1L2 Thomas Wells, Minister of Education William Davis, Premier «ML VÖT. Mim