New Yorki Magyar Élet, 1982 (35. évfolyam, 2-49. szám)

1982-07-03 / 27. szám

1982. július 3. A szeptemberben megtartandó III. Magyar Világkong­resszus agendáján sok fontos kérdés megvitatása szere­pel és ezen kérdések között nagy jelentősége van a ma­gyar- és a társ-emigrációknak a kanadai federális és tartományi kormányok közötti viszony fejlesztésének és esetleges módosításának. A Kanadában élő magyar és magyar származású személyek száma 140.000-re tehető, ami nem nagy szám, a lakosságnak mindössze 0,5%-a, azonban a társ emigrációkkal, különösen a csatlós államok csoportjaival összefogva, erőteljes ,,lobby”-t képezhet, amelynek kívánságait a kanadai kormányok megfontolás tárgyává tehetik. Kanada gazdasági problémáinak megoldása, az inflá­ció valamelyes csökkentése, a munkanélküliség leépítése, a vállalkozási kedv növelése, az általános bizalmatlanság leküzdése nekünk magyaroknak is életbevágó érdekünk, mert itt akarunk élni és mindennapi kenyerünket megke­resni. Nemcsak jogunk, de kötelességünk is rámutatni a fennálló anomáliákra, a különféle szintű kormányok el­kerülhető balfogásaira és törekednünk kell arra, hogy a nem kompetens, sikertelen és sok esetben nem “bona fide” politikusokat a választók kellő felvilágosításának se­gítségével a közéletből elimináljuk. Az alábbiakban — a teljesség igénye nélkül — tarta­lomjegy­zék-szerűen sorolunk fel néhány olyan kérdést, amelyben a kormányoknak — eddigi gyakorlatukban —, gyökeres változtatásokat kellene eszközölni. A VÉDŐVÁMOKRÓL A munkanélküliség csökkentése érdekében a legfon­tosabb intézkedésnek a védővámok bevezetését tartjuk.­­A kanadai ipar, amely bőséges hazai nyersanyag-források­kal rendelkezik, versenyképtelen úgy a belföldi, mint a külföldi piacokon a magas munkabérek és a munkaválla­lók magas életszínvonala miatt. Ezért importáljuk autó­­szükségletünk 25°/6-át Japánból, az elektronikus berende­zések nagy részét, iroda- és másológépeket, komputereket, számos ruházkodási luxuscikket és általában majdnem minden munkaigényes ipari terméket. Kereskedők büsz­kélkednek az , ,import” szóval, mintha a külföldi áru, csak azért, mert külföldi, jobb és szebb lenne mint a hazai. Magyarországon az első világháború után a Ferenczi Izsó államtitkár által megteremtett védővám-rendszer tette le­hetővé a hazai textilipar kifejlesztését, amely a nagyobb és régebbi cseh és osztrák iparral szemben versenykép­telen volt. Inkább fizessünk magasabb árat a kanadai gyártmányokért és foglalkoztassunk kanadai munkásokat, semminthogy pénzünk idegen országok gazdaságát erősít­se. Kanada fontos nyersanyagtermelő ország, akinek szük­sége van búzánkra, ásványainkra az kénytelen megvenni még akkor is, ha mi nem vesszük meg az ő, munkaigényes gyártmányaikat. „Olcsó” japán autók és TV-k behozatala katasztrofá­lis,­­ de a Lada kocsik importja nevetséges. Támogassuk a munkaigényes kanadai késztermékek fogyasztását, mert nemcsak több kanadai foglalkoztatását fogja maga után vonni, hanem a fizetőképes munkások lakást, házakat tudnak majd venni és építőiparunk is kimászik a kátyú­ból. A MUNKANÉLKÜLI SEGÉLYRŐL A kanadai szociálpolitika el­efántfázisban szenved. 20 heti munka után a munkanélküli további 20 hétig utolsó fi­zetésének 14­ részét kapja, ami nem ösztönzi őt, hogy minden erővel új munkahelyet keressen. Sok országban nincs munkanélküli segély és jobb volna az erre fordított összegeket új munkaalkalmak teremtésére használni. A családi­­segélyt és Welfare-t könnyű kijátszani. Fiatal munkaképes nőik egy vagy több törvénytelen gyermek révén teremtenek maguknak egzisztenciát. Házastársak külön költöznek, a ma­ feleség mint elhagyott nő, gyer­mekei számának megfelelően családi segélyt kap, míg a férj munkanélküli segélyt vesz fel. Ezt az adófizetőknek kell előteremteni. A­ kormány költekezése elképesztő. Nemcsak az egyén, de egy kormány sem költhet elvben többet, mint ameny­­nyi a jövedelme. Az a kormány, amely nem képes költ­ségvetését egyensúlyba hozni mondjon le. A bankóprés működése azonos a bankbetétek ellopásával. Lenin mon­dotta, hogy a középosztály az adóztatás és az infláció malomkövei között fog felmorzsolódni. JAVASLATOK Fokozni kell az egyén és­­az egész gazdasági élet ter­melékenységét. A bérezést összhangba kell hozni a telje­sítménnyel. Nem szabad a fizetéseket (lásd Hydro) na­gyobb mértékben emelni, mint az infláció. A fizetéseket a munkavállalók érdekében kell csökkenteni és a szak­­szervezetek bűnös machinációit megfékezni. Egy monda­tos törvénnyel el kell törölni a közalkalmazottak sztrájk­jogát. „Senkit­ sem kényszerítettek arra, hogy állami al­kalmazott legyen. Az állam pedig csak jövedelme arányá­ban fizethet. Az állami hivatalok íróasztal túltengésben szenvednek. A közalkalmazottak létszámát erőteljesen csökkenteni kell és gondoskodni kell számukra másfajta munkahelyekről. A munka elvégzésével az állami tisztviselők harmadrésze elegendő lenne, jó munkaszervezési módszerek és inten­zív munka esetén. A BEVÁNDORLÁSI POLITIKÁRÓL Nem hagyhatjuk szó nélkül a Trudeau kormány be­vándorlási politikáját. Kanadába nem könnyű bevándorol­ni. A „newcomert” közeli rokonnak kell sponzorolni, bi­zonyos pontszámot kell elérnie, az utóbbi években mégis túl sok selejtes elem jött be az országba. Hangsúlyoznunk kell, hogy a diszkrimináció minden formája távol áll tő­lünk és közömbös számunkra, hogy az ember bőrének szí­ne kék, zöld, vagy bordó. De nem közömbös számunkra, hogy az új bevándorlók nagy része nem rendelkezik szak­­képzettséggel, alapfokú műveltséggel, szorgalommal és mimikakedvel, hogy új hazájának hasznos polgára legyen. Rokoni alapon kerül be sok ázsiai, ahol a rokoni szárma­zást megállapítani lehetetlen. Sokan­­ munkanélküli se­gélyre és Westerre alapítják egzisztenciájukat. Minél több a törvényes, vagy törvénytelen gyerek, annál nagyobb az állami támogatás. Nem kívánjuk, hogy a bevándorló vagyont hozzon ma­gával, de megkövetelhető, hogy 1.) mindeféle munkát az ország bármely részében vállaljon, 2.)­­semmiféle segélyt az első öt­­évben (amikor sponzorja felelős érte) ne igé­nyeljen és ne legyen kölönc a kanadai adófizetők nyakán és 3.) szélsőséges pártnak, külföldről pénzelt és irányított fedőszerveknek tagja ne legyen és Welfare-esekkel a zse­bükben ne vonuljanak fel tüntetni a békéért és az atom­fegyverek elejtéséért. Ezekkel ugyanúgy kell bánni, mint ahogy a csatlós országok bánnának ilyen tüntetőkkel, ha ezek Moszkva, Prága és Bukarest főterén mernének ma­sírozni. Kanada lakossága mindig európaiakból rekrutálódott. Az alapító angolokon és franciákon kívül nagyszámú né­met, svéd, holland, dán, ukrán, lengyel és magyar cso­portok telepedtek itt le, akik jól integrálódtak az ország életébe. Tiszteljük az ázsiaiakat és afrikaiakat, akik föld­ girawnaimiiuniuiiiuiiiiiinniinmiiiiiiiiiiiniiHiiiiüiiiuuipiiDiuiiuuiuiinuniuiiiiiiiimiiiuiiiuiniininiKuiBunnminmuiniiiiniuuiuinunniminnuaramiiia rajzilag és kultúrában távol vannak tőlünk, de életmód­juk, szokásaik különbözők, beilleszkedésük nehezebb és nem javítják az itt élők összetételét. Trudeau nem az ország érdekét, csak saját hatalm­a meghosszabbítását tartja szem előtt és bevándorlási politi­kája is csak szavazatok gyűjtésére irányul. „Fejlődő” vagyis nem fejlett gazdaságú országok tá­mogatásának luxusát nem engedhetjük meg magunknak, amikor mi is depresszióban szenvedünk. Értelme sincs annak, hogy többnyire ellenséges, a harmadik világhoz tartozó és az NN-ben ellenünk szavazó kis „népeket” tá­mogassunk. Az összes „grant”-okat (OFY LIP stb.) meg kell szüntetni. A halálbüntetést ismét be kell vezetni. Álszemérmes politikusaink humanista színben tetszelegve törölték el ezt az igen logikus és jogos büntetést. Valamikor Magyar­­országon is volt parlamenti vita a halálbüntetés eltörlésé­ről, amikor a halálbüntetés fenntartásának hívei azt mon­dották: „Kezdjék a gyilkos urak”. Veszélyes elemektől a társadalmat meg kell védeni, nem pedig élethossziglan (10—15 évig) kitűnő szállást és ellátást nyújtani nekik. Le kell leplezni a tízezernyi fedőszervet (front organi­sations), amelynek külföldi csoportok, pártok vagy álla­mok pénzén aknázza alá országunkat. Tegyék illegálissá és kényszerítsék a föld alá a kül­földi járszalagon járó extremista pártokat és csoportokat. Sok mulasztás terheli a kormányt honvédelmünk el­­ser­élyesítése, eljelentéktelenítése terén. Fedőszerveknek a hadseregbe való beépülése árulás, ami halálbüntetéssel sújtandó. A fegyvernemek (tengerészet, légierő, szárazföldi had­sereg) egyesítése valóságban az ország leszerelése, hogy támadó külföldi hatalom könnyű zsámánya legyen. A kül­földi segélyre OFY, LIP és egyéb „grántokra”, kormány­­repülőgépre és felesleges Welfare-célokra elfecsérelt ösz­­szegeket fordítsák honvédelemre. A bérházakat (income property) nem­­kell államosí­tani, a tulajdonosi jogokat a „rent control”és a „work orderek” segítségével a kormány gyakorolja. A háztulaj­donos az ellenőrzött házbér és hatóság által előért tata­rozási költségek malomkövei között morzsolódik szét. Ka­pitalista társadalomban az árakat és béreket a kereslet és kínálat viszonya szabályozza és ha a házbéreket az in­fláció és a költségek növelése arányában nem lehet emel­ni, viszont a tulajdonost kényszeritik javításra és további invesztálásra, amire nincs pénze, akkor az ingatlanok adás-vétele megszűnik és az építkezési tevékenység még nagyobb mértékben fog csökkenni, aminek egyik következ­ménye csak a munkanélküliség további növekedése. A külföldi, nem konvertibilis valutával rendelkező és devizakorlátozásokat alkalmazó országokkal szemben Ka­nada ragaszkodjon a reciprocitás elvének maradéktalan alkalmazásához. Hasonló megszorításokat kell alkalmaz­nunk ezen államokkal szemben, mint aminőket mi velünk szemben alkalmaznak. Töröljék el a „capital gain taxot”. Az a ház, amelyet valaki 15 év előtt $30.000.00-ért vett és ma $180.000.00-ért A kanadai kormányok és a magyar emigráció NEGYED! SZABÓ MARGIT: TÁVOL NAPNYUGATRÓL, halkhangú harangszó száll a szelek szárnyán . . . Harangszó-e, vagy csak képzeletem játszik szelek orgonáján? ... Távol napnyugatról úgy integet felém — mintha álom volna — Zöld akácfalombok közül kifen­érlő bádogos kápolna. S NÉHÁNY ÖREGASSZONY, néhány ifjú leány felvégtől alvégig Csatlós rozmaringos imádságos könyvvel megy a falun végig. Kivarrott ingujjba, csipkés keszkenővel, ünneplő ruhába. Zöld akácfalombok közül kifekszlő kicsi kápolnába. CSENG-BONG A HARANGSZÓ, bús, kivert lelkéinél lelövi­sszhangozza, oda visszahúzza. S fájón boldog vagyok, h­a arra gondolok, hogy messze, valahol, Napnyugat­ tájon, egy kápolna-harang slling-galangja szól. S néhány öregasszony és lány megy végig egy faluba ünneplő ruhába. Zöld akácfalombok közül kifen­érlő kicsi kápolnába. ARKUS JÓZSEF: Só Eddig nem akartam szóvá tenni, mert még rám fog­ták volna, hogy tippet adok a kormánynak, illetőleg az Ár­­hivatalnak, most már azonban nincs értelme a hallgatás­nak. Végre a só árát is fölemelték. Régóta várok erre a pillanatra, amikor ha utólag is de kimondhatom, hogy a só kirívóan olcsó volt. Mit ki­rívóan: arcpirítóan olcsó, kilója három forint és nyolcvan fillér. Vagyis tíz deka, ami még mindig nem kis mennyi­ség, mindössze harmincnyolc fillér, dekánként pedig tör­vényes fizetési eszközzel már képtelenség is volna meg­venni, mivel ehhez egy egész kéttized fillért vissza kelle­ne kapni az ötfilléresből, ami már nincs is forgalomban. Ez volt a helyzet a sóval, egészen eddig a hétig. Most már azt is elmondhatom, hogy mindig elszorul a szívem. Valahányszor kedvenc élelmiszerboltomban ahhoz a polc­hoz értem, amelyiken az asztali sók sorakoztak. A környe­zetükben egymás után emelkedett a cukor vagy a liszt ára, nem is beszélve az italokéról, amelyen hel a bor, hol a sör, hol pedig a pálinka lett drágább, a sóról azonban mintha végképp megfeledkezett volna a hivatal. Termé­szetesen nem a sóhivatal, hisz ilyen hivatalosan rég nin­csen. Valószínűleg ez is oka volt, hogy a sót oly sokáig­­mostohagyermekként kezelték, holott az emberi táplálko­zásban nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Másrészt azért is megsajnáltam a mellőzött sót, mert ismerem dicső múltját. Valamikor a sót még pénzként is használták, ami nem azt jelentette, hogy a pénz lett volna értéktelen, hanem a só számított róka értékesnek, nélküle ízetlen volt az éted, és megromlott a hús meg a hal. Az ember azonban hálátlan. Ahogyan egyre több és több lett a só, már nem is becsülte annyira, természetesnek vette, hogy mindig tele a sótartó. Mellesleg emlékezetem szerint évek­kel ezelőtt még előfordult, hogy háborús rémhírek hatá­sára fölvásárolták a sót, de újabban már ezt se tapasz­talni, holott időnként egyenesen vérfagyasztó hírek jön­nek a nagyvilágból. De a só trónfosztása a­k­kor vált teljessé, amikor már úgyszólván minden másnak fölment az ára, egyedül neki nem. Gondolják csak meg, milyen érzés lehetett ez a só­nak, amelyhez akárki hozzájuthatott, ha volt három forint nyolcvan fillérje. Hogy ez voltaképpen miért is baj? Csu­pán azért, mert nálunk hovatovább gyanús lesz az, ami még olcsó. A sóra is már kezdtek úgy nézni, hogy ezzel valami biztos nincs rendben, ha nem emelik. Talán nem elég sós. Talán annyira ízetlen, hogy ha vesz belőle az ember egy kilót, akkor kell vennie hozzá még egyet, ami­vel megsózza. Ezeknek a mendemondáknak vetett véget a só árá­nak immár elodázhatatlan rendezése. A közlemény is úgy szól, hogy a világpiaci árak több éve tartó drágulása miatt átlagosan 50 százalékkal emelkedik az étkezési só fogyasztói ára. Alig vártam a munkaidő végét a só szá­mára igazságot hozó napon, hogy kedvenc élelmiszerbol­tomban saját szememmel láthassam a megbecsülést tük­röző új árat, ám a helyszínre érkezve sóbálvánnyá vál­tam. A só zacskóján változatlanul az állt, hogy három nyolcvan. Szóltam a főnökasszonynak, hogy elfelejtették átírni a só árét. Az felelte, hogy ő is hallotta a közleményt a rádióban, de nem kapott róla semmi írásos értesítést, csupán hallomásra pedig nem adhatja drágábban a sót. Ilyesmi is csak a sóval fordulhat elő. Kiszámoltuk különben, hogy családunk egy év alatt cirka négy kiló sót fogyaszt, ez a kilónkénti 1,90-es áremelést néggyel szorozva 7 forint hatvan fillér többletkiadást jelent esz­tendőnként. Ha kissé összébb húzzuk magunkat, ezt való­színűleg sikerül majd kigazdálkodnunk. Most már csak azt kellene kitalálni, hogy miképpen tudnánk sóval fűteni is. (Népszabadság) MAGYAR ÉLET 9. oldal ad el, nem a ház értékemelkedését, hanem a pénz érté­kének az inkompetens kormány gyatra pénzügyi politiká­ja következtében bekövetkezett csökkenését jelenti. Kanada gazdag ország, bővelkedik természeti kincsek­ben. Még a dilettáns kanadai kormányok sem tudják tel­jesen tönkretenni. Jó gazdaságpolitikával azonban a mi életszínvonalunk lehet a legmagasabb és meg kellene ta­lálnunk­­azokat a politikusokat, akik érzik mesterségüket. SZLANTSEK LÁSZLÓ UTAZZON A LEGJOBB IRODÁVAL! Toronto - Budapest - Toronto 2—3—4—5—6—8 hetes csoportok SIMM) Gyermekjegy: $750.00 Budapest - Toronto - Budapest 1 héttől — 1 évig Június 30-ig $776.00 Július 1-től $919.00 . .Speciális olcsó lehetőségek New York—Budapest New York—Paris Boston —Budapest New York—Bukarest New York—Amsterdam New York—Becs ÜJ OLCSÓ BELFÖLDI UTAZÁSOK! Útlevél — Vízum — hotel — autóbérlés — gyógyüdülés. Vonatjegyek — Eurailpass. Meghívólevelek. IKEA — TUZEX — Gyógyszerküldemények. Részletes tájékoztatással készséggel áll rendelkezésére irodánk magyar részlegének vezetője: SZEGVÁRI MAGDA RUDOLPH Travel Service Ltd. 77 Bloor St. W. Toronto, Ont., M5S 1M2 Telefon: 964 3553 úJume/ FUNERAL DIRECTORS LIMITED Established 1874 YORKÉ CHAPEL, 2357 BLOOR STREET WEST 767-3153 RONCESVALLES CHAPEL PEEL CHAPEL 436 Roncesvalles Ave. 2180 Hurontario Street 533-7954 ' Mississauga 279-7663 ,, Minden kápolnánál parkolóhely van. ÍRJON A JOGAIÉRT ONTARIO ÚJ, EMBERI JOGOK KÓDEXE jú­niuss 15-én törvényerőre emelkedett Új törvénykönyvünket egy igen egyszerű, azonban erőteljes eszmére alapoztuk: a tartomá­nyunkban élő, minden személy egyaránt fontosnak számít. És minden személy értékét és emberi méltóságát el kell ismerni, abból a célból, hogy a kölcsönös megbecsülés és megértés szellemét megteremtsük. Íme, az új törvénykönyv néhány főbb pontja: FAJI, NEMZETISÉGI ÉS VALLÁSI MEGKÜLÖN­BÖZTETÉS. Mindenkinek jogában áll az egyenlő elbírálás az alkalmaztatás, a szerződések, a lakásügyi elhelyezés, az árukiszolgálás, a szolgáltatások és a berendezések használata területén, a fajra, a bőrszínre, a származásra, a nemzetiségre, a földrajzi eredetre, vagy a hitre való tekintet nélkül. ROKKANTSÁG. Minden testi, vagy elmebeti hátrányt szenvedett személynek a törvénykönyv szerint jogában áll egyenlő elbánásban részesülni. ALKALMAZÁS: A törvénykönyv hatályát kiterjesztették abból . Ontario Human Rights Commission Hon. Russell H. Ramsay Minister of Labour a célból, hogy megakadályozza a meg­különböztetést rokkant személyek, a 18 és 65 életkorok közötti személyek és a családi állapot alapján megkülönböztetett személyek között. ZAKLATÁS: Minden személynek joga van a zaklatás-mentességre, ha a zaklatás a lakásügyi elhelyezés és az alkalmaztatás tilalmas területein történnék. A tekintélyes vezető­ állású személyek viszonzatlan szekszuális közeledése tilos. A törvénykönyv a fenti és egyéb előírásokat részletesen kidolgozta és bizonyos esetekben kivé­teleket engedélyez. Szívesen postázunk­ önnek egy példányt a törvénykönyv vezérfonalával egyetem­ben, a­ célból, hogy minden részletre feleletet talál­jon. Kérjük, írjon a köv. címre: Ontario Human Rights Commission, Queen’s Park, Toronto, Ont., • M7A 1A2, vagy telefonáljon: (416) 965-6841 vagy 1-800-268-9004. És győződjék meg arról, hogy az új törvénykönyv egy másik igen egyszerű, azonban erőteljes eszmét támogat: „Az együttes erő jelenti Outariot”. Canon Borden Rutcell Chairman

Next