Néző, 1974 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
Budapesten a Busch—Roland Cirkusz 65 világhírű artista és 70 állat ___ A cirkuszművészet Magyarországon reneszánszát éli: négy esztendő alatt, amióta megnyitották az újjávarázsolt, korszerű Fővárosi Nagycirkuszt a Városligetben, 2 700 000 néző volt kíváncsi az 1800 előadásra. A siker, az érdeklődés növekedése nagy részben a cirkusz műsorpolitikájának köszönhető, amely az artistaművészet klasszikus hagyományait sikerrel ötvözte a mai, modern körülményekkel. Az egyes produkciókban a leggondosabb válogatással kerültek műsorra a hazai és a nemzetközi cirkuszvilág kiválóságai, a nyitó gálaesttől egészen napjainkig. Hogyan folytatódik ez a sor? Mi lesz a cirkusz „nyári” szünete után a december 13-i, pénteki premier? Erről kérünk tájékoztatást a legilletékesebbtől: EÖTVÖS GÁBORNÉ-tól, a világhírű artistacsalád tagjától, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójától. — A magyar artistaművészet reprezentálása mellett szeretnénk a világ nagy cirkuszait sorban bemutatni a magyar közönségnek. Ebbe a sorba tartozott a Moszkvai Nagycirkusz emlékezetes budapesti vendégszereplése és a látványos Hagenbeck előadás. Most a világhírű nyugatnémet Busch—Roland Cirkusz társulatát hozzuk a városligeti porondra, hogy a mi közönségünknek is megmutassák, mit tudnak. — Megtudhatnánk néhány érdekességet műsorukról? — Szívesen. A Busch Cirkusz vérbeli klasszikus cirkusz, s műsorából néhány olyan számot is összeválogattunk, amelyhez hasonlót nálunk még nem láttak. De előbb néhány érdekes adat: a társulat 65 artistával és mintegy hetven állattal érkezik Budapestre, köztük 40 ló, 4 elefánt, 10 kutya, 8 leopárd, több fekete párduccal. Újdonságokról is beszélt. Melyek azok? — Elsőnek említem Chy Bao Guy kínai csoportját elefántokkal, s az elefántok hátán kínai lányokkal. Bizonyára sok tapsot arat majd Deh Sui, a copfján lógó kínai zsonglőr. Közönségünk légtornász-ikermunkát is láthat, két fogóval. Fellép a műsorban a világhírű Nicolodis-család. Constance Bemmerl elefántidomítást mutat be, Szasa Haek kitűnően idomított lovaival mutatkozik be. A Kaiser-lovascsoport egy újszerű lovasszámot hoz: az amatőr lovaglást, ahol a közönség is lehetőséget kap a lovaglásra, a jelentkezőket megtanítják lovon állni, lovagolni. Zahimi Renato csoportja zenebohóc-produkcióval szórakoztatja a nézőket, mellettük ismét törpebohócok kerülnek porondunkra. A műsor másik újdonsága a fekete párducok és leopárdok idomítása. Bízom abban, hogy a Busch—Roland Cirkusz műsora éppúgy megnyeri közönségünk tetszését, mint a Hagenbeck társulat nagysikerű vendégszereplése. A cirkusz vezetői nem babonásak, mert a premiert december 13. péntekre tűzték ki. Egy kis előrejelzés: március 14-től ismét nagy nemzetközi cirkuszműsor kerül sorra, ez lesz a Fővárosi Nagycirkusz nyári produkciója, egészen augusztus elejéig. Augusztus 10-től szovjet cirkuszműsort láthatunk. gy Szilveszteri zsákbamacska címmel az év utolsó napján a fővárosban tíz helyen kerül sor vidám, zenés szilveszteri műsorra. A helyszínek: Erkel Színház, Operett, Nemzeti, Katona, Madách Színház, Vidám Színpad, Uránia, Corvin, Alfa és Vörös Csillag Filmszínház. Az előadások késő este kezdődnek, s valamennyi helyen fellép: Bárdy György, Kabos László, Harsányi Gábor, Kovás Kati. Az alábbi művészek pedig több színházban és moziban mutatják be műsorukat: Alfonzó, Kazal László, Tolnai Klári, Gobbi Hilda, Psota Irén, Bilicsi Tivadar, Horváth István népdalénekes, Csata Zsuzsa, Koós János, Bodrogi Gyula, Voith Ági, Hlatky László, Kibédi Ervin, Zalatnai Sarolta, Latabár Kálmán, Korda György. Néhány a fellépő zenekarok közül: Express együttes, Stúdió 11, Kék Csillag együttes, Turán László és kisegyüttese. Műsorvezetők: Rátonyi Róbert, Szuhay Balázs, Brachfeld Siegfried, Ősz Ferenc, Mikes György, Somogyi Pál, Peterdi Pál. Rendezők: Bánki Iván, Csenterics Ágnes, Földeák Róbert, Kalmár Tibor, Mikolay László. A SZILVESZTERI ZSÁKBAMACSKA furcsasága az lesz, hogy a nézők között 120 ezer forint értékű ajándékot sorsolnak ki, a főnyeremény egy BUBIV garnitúra, s többek között 1200 zsákbamacska talál gazdára! Tessék választani! MÁRTON ANDRÁS Ha nemcsak színészként ismerném nyolc éve, készséggel elhinném, hogy egy nyakigláb kamasszal beszélgetek. Bozontos fekete haja, rikító sárga garbója, s a zsinóron nyakában függő kulcscsomó önmagában csak külsőség. De az első benyomásom három órai beszélgetés után sem változik meg. — Feledékeny? — célzok tapintatosan a különös medálra. — Jól rám ijesztett Ma már kétszer megnéztem, hogy nem játszom-e véletlenül este. Hol is a műsorom? — Szeret játszani? — Mindent szeretek. Igazán boldog akkor vagyok, ha sok darabban játszom, de ha kimaradok egy-két bemutatóból, gyorsan megkeresem abban is a jót. — Irigylésre méltó tulajdonság. — Csak azt lehet tönkretenni, akit más nem érdekel. — Bizonyára van hobbyja, aminek ilyenkor kedvére hódolhat. — Fel sem tudnám sorolni, hány van. De nem is érdekes. Lehet, hogy ami tegnap nagyszerű szórakozás volt, az ma már cseppet sem érdekel. Kirándulok, síelek, lovagolok, hajózok a Balatonon, barkácsolok, mászkálok, élek. — Barkácsol? — Inkább játszom. Egy csodálatos „luxus” padlásszobát kaptam, azt rendezgetem fél éve. Múltkoriban lejártam a lábam egy gombos rézágyért. Most meg egy félig romos biedermeyer íróasztalt restauráltam. Se szerszámom, se ügyeségem nincs hozzá, csak a kedvem. És képzelje, sikerült. — A színpadon mi a fontosabb, a szakma ismerete, vagy a kedv? — A kettő nem választható külön. A játék öröméhez elengedhetetlen a játékszabályok ismerete. — Hogyan lett színész? — Kideríthetetlen. Rettenetesen félénk, gátlásos kis kölyök voltam. Magamban sokszor felidézek egy általános iskolai epizódot, amikor mozdulni sem mertem attól való félelmemben, hogy kinevetnek. Talán éppen akkor vált szükségszerűvé, hogy a „hivatásszerű gátlástalanságot” válasszam jövőmnek. — És ha nem sikerült volna? — Mit tudom én, talán hajóács lennék. Gyönyörű vitorlásokat építenék. — De már tudja miért szereti a szakmáját. — Pontosan tudom. A színjátszás csodálatos lehetőség arra, hogy amit az ember évek során begyűjtött, kiadhassa magából anélkül, hogy kézügyessége lenne, írni tudna. A szakma ismerete olyan eszköz a kezemben, mint az írónak, hogy fogalmazni tud. Molnár, Krúdy, Szomory, Shakespeare és a többiek szépséges gondolataikat, mondataikat papírra vetvén tudták, hogy valakire még szükség van, aki a figuráikat életre kelti, így válik a színész egyszerű tolmácsból alkotó társsá. — Nem általános, hogy egy pesti színész vidéken érje el a legnagyobb szakmai- és közönségsikert. A kaposvári Csiky Gergely Színház „Ahogy tetszik” előadásának Orlando szerepe ezt a ritka kivételt bizonyítja. Pedig milyen nagyszerű találmány, hogy eljátszhatunk egy-egy szerepet vidéken is, ha időnkből, energiánkból futja. A csak hírből ismert kollégák, az új színpad, új közönség varázsa serkentően hat a teljesítményre. És remek dolog személyesen megbizonyosodni arról, hogy nem csak Pesten van igazi színház. — Mit tart a legfontosabbnak az életben? — Tudni kell feladni. Az ember ne legyen saját kisebb-nagyobb vágyainak a rabja. Az életben is imádom a játékot. Szeretek meglepetést szerezni és kapni. Gyakran eljátszom a gondolataimmal, titkos üzeneteket, jeleket várok. A fantázia állandó életben tartása sok nehézségen átsegíti az embert. — Nem is tud küzdeni valamiért? — De, azt hiszem tudok. Csak nem hagyom, hogy a céljaim ára a szabadságom legyen. — Milyen embereket nm szeret? — A hibátlant, a gáncsnélkülit. A tökéletesség már önmagában is taszít, annak ellenére, hogy magam is arra törekszem. Nem tudom, érthető-e ez? Szóval azokat nem szeretem, akiket nem érhet meglepetés, mindenre fel vannak készülve. Talán egyedül csak a zenében fogadom el a tökéletességet. Mozart, Bach művei hibátlanok, mégis lenyűgöznek. A befejezettség, megmásíthatatlanság elszomorít. — Magának mi a hibája? — Már így is túl sokat kifecsegtem, azért teljesen nem adhatom ki magam. Hajnal Éva