Néző, 1974 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1974-12-01 / 12. szám

Budapesten a Busch—Roland Cirkusz 65 világhírű artista és 70 állat ___ A cirkuszművészet Magyarországon reneszánszát éli: négy esztendő alatt, amióta megnyitották az újjávarázsolt, korszerű Fővárosi Nagycirkuszt a Vá­rosligetben, 2 700 000 néző volt kíváncsi az 1800 előadásra. A siker, az érdeklő­dés növekedése nagy részben a cirkusz műsorpolitikájának köszönhető, amely az artistaművészet klasszikus hagyo­mányait sikerrel ötvözte a mai, mo­dern körülményekkel. Az egyes pro­dukciókban a leggondosabb válogatás­sal kerültek műsorra a hazai és a nem­zetközi cirkuszvilág kiválóságai, a nyitó gálaesttől egészen napjainkig. Hogyan folytatódik ez a sor? Mi lesz a cirkusz „nyári” szünete után a de­cember 13-i, pénteki premier? Erről kérünk tájékoztatást a legilletékesebb­től: EÖTVÖS GÁBORNÉ-tól, a világ­hírű artistacsalád tagjától, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójától. — A magyar artistaművészet repre­­zentálása mellett szeretnénk a világ nagy cirkuszait sorban bemutatni a magyar közönségnek. Ebbe a sorba tar­tozott a Moszkvai Nagycirkusz emléke­zetes budapesti vendégszereplése és a látványos Hagenbeck előadás. Most a világhírű nyugatnémet Busch—Roland Cirkusz társulatát hozzuk a városligeti porondra, hogy a mi közönségünknek is megmutassák, mit tudnak. — Megtudhatnánk néhány érdekessé­get műsorukról? — Szívesen. A Busch Cirkusz vér­beli klasszikus cirkusz, s műsorából néhány olyan számot is összeválogat­tunk, amelyhez hasonlót nálunk még nem láttak. De előbb néhány érdekes adat: a társulat 65 artistával és mint­egy hetven állattal érkezik Budapestre, köztük 40 ló, 4 elefánt, 10 kutya, 8 leopárd, több fekete párduccal.­­ Újdonságokról is beszélt. Melyek azok? — Elsőnek említem Chy Bao Guy kínai csoportját elefántokkal, s az ele­fántok hátán kínai lányokkal. Bizo­nyára sok tapsot arat majd Deh Sui, a copfján lógó kínai zsonglőr. Közönsé­günk légtornász-ikermunkát is láthat, két fogóval. Fellép a műsorban a vi­lághírű Nicolodis-család. Constance Bemmerl elefántidomítást mutat be, Szasa Haek kitűnően idomított lovai­val mutatkozik be. A Kaiser-lovascso­­port egy újszerű lovasszámot hoz: az amatőr­ lovaglást, ahol a közönség is lehetőséget kap a lovaglásra, a jelent­kezőket megtanítják lovon állni, lova­golni. Zahimi Renato csoportja zene­­bohóc-produkcióval szórakoztatja a né­zőket, mellettük ismét törpebohócok kerülnek porondunkra. A műsor má­sik újdonsága a fekete párducok és leopárdok idomítása. Bízom abban, hogy a Busch—Roland Cirkusz műsora éppúgy megnyeri közönségünk tetszé­sét, mint a Hagenbeck társulat nagy­sikerű vendégszereplése. A cirkusz vezetői nem babonásak, mert a premiert december 13. péntekre tűzték ki. Egy kis előrejelzés: március 14-től ismét nagy nemzetközi cirkusz­műsor kerül sorra, ez lesz a Fővárosi Nagycirkusz nyári produkciója, egészen augusztus elejéig. Augusztus 10-től szovjet cirkuszműsort láthatunk. gy­ Szilveszteri zsákbamacska címmel az év utolsó napján a fővárosban tíz helyen kerül sor vidám, zenés szilveszteri műsorra. A helyszínek: Erkel Színház, Operett, Nemzeti, Katona, Madách Színház, Vidám Színpad, Uránia, Corvin, Alfa és Vörös Csillag Filmszínház. Az elő­adások késő este kezdődnek, s valamennyi helyen fellép: Bárdy György, Kabos László, Harsányi Gábor, Kovás Kati. Az alábbi művészek pedig több színházban és moziban mutatják be műso­rukat: Alfonzó, Kazal László, Tolnai Klári, Gobbi Hilda, Psota Irén, Bilicsi Tivadar, Horváth István népdalénekes, Csata Zsuzsa, Koós János, Bodrogi Gyula, Voith Ági, Hlatky László, Kibédi Ervin, Za­­latnai Sarolta, Latabár Kálmán, Korda György. Néhány a fellépő zenekarok közül: Express együttes, Stúdió 11, Kék Csillag együttes, Turán László és kisegyüttese. Műsorvezetők: Rátonyi Róbert, Szuhay Balázs, Brachfeld Siegfried, Ősz Ferenc, Mikes György, Somogyi Pál, Peterdi Pál. Rendezők: Bánki Iván, Csenterics Ágnes, Föl­deák Róbert, Kalmár Tibor, Mikolay László. A SZILVESZTERI ZSÁKBAMACSKA furcsasága az lesz, hogy a nézők között 120 ezer forint értékű ajándékot sorsolnak ki, a főnyeremény egy BUBIV garnitúra, s többek között 1200 zsákba­macska talál gazdára! Tessék választani! MÁRTON ANDRÁS Ha nemcsak színészként ismerném nyolc éve, kész­séggel elhinném, hogy egy nyakigláb kamasszal be­szélgetek. Bozontos fekete haja, rikító sárga garbója, s a zsinóron nyakában füg­gő kulcscsomó önmagában csak külsőség. De az első benyomásom három órai beszélgetés után sem válto­zik meg. — Feledékeny? — célzok tapintatosan a különös me­dálra. — Jól rám ijesztett Ma már kétszer megnéztem, hogy nem játszom-e vélet­lenül este. Hol is a műso­rom? — Szeret játszani? — Mindent szeretek. Iga­zán boldog akkor vagyok, ha sok darabban játszom, de ha kimaradok egy-két bemutatóból, gyorsan meg­keresem abban is a jót. — Irigylésre méltó tulaj­donság. — Csak azt lehet tönkre­tenni, akit más nem érde­kel. — Bizonyára van hobby­ja, aminek ilyenkor kedvé­re hódolhat. — Fel sem tudnám so­rolni, hány van. De nem is érdekes. Lehet, hogy ami tegnap nagyszerű szórako­zás volt, az ma már csep­pet sem érdekel. Kirándu­lok, síelek, lovagolok, ha­józok a Balatonon, barká­csolok, mászkálok, élek. — Barkácsol? — Inkább játszom. Egy csodálatos „luxus” padlás­szobát kaptam, azt rendez­getem fél éve. Múltkoriban lejártam a lábam egy gom­bos rézágyért. Most meg egy félig romos bieder­­meyer íróasztalt restaurál­tam. Se szerszámom, se ügyeségem nincs hozzá, csak a kedvem. És képzelje, sikerült. — A színpadon mi a fon­tosabb, a szakma ismerete, vagy a kedv? — A kettő nem választ­ható külön. A játék örö­méhez elengedhetetlen a játékszabályok ismerete. — Hogyan lett színész? — Kideríthetetlen. Ret­tenetesen félénk, gátlásos kis kölyök voltam. Magam­­ban sokszor felidézek egy általános iskolai epizódot, amikor mozdulni sem mer­tem attól való félelmem­ben, hogy kinevetnek. Ta­lán éppen akkor vált szük­ségszerűvé, hogy a „hiva­tásszerű gátlástalanságot” válasszam jövőmnek. — És ha nem sikerült volna? — Mit tudom én, talán hajóács lennék. Gyönyörű vitorlásokat építenék. — De már tudja miért szereti a szakmáját. — Pontosan tudom. A színjátszás csodálatos lehe­tőség arra, hogy amit az ember évek során begyűj­tött, kiadhassa magából anélkül, hogy kézügyessége lenne, írni tudna. A szakma ismerete olyan eszköz a kezemben, mint az írónak, hogy fogalmazni tud. Mol­nár, Krúdy, Szomory, Shakespeare és a többiek szépséges gondolataikat, mondataikat papírra vetvén tudták, hogy valakire még szükség van, aki a figurái­kat életre kelti, így válik a színész egyszerű tolmács­ból alkotó társsá. — Nem általános, hogy egy pesti színész vidéken érje el a legnagyobb szak­mai- és közönségsikert. A kaposvári Csiky Gergely Színház „Ahogy tetszik” előadásának Orlando szere­pe ezt a ritka kivételt bi­zonyítja.­­ Pedig milyen nagysze­rű találmány, hogy eljátsz­hatunk egy-egy szerepet vi­déken is, ha időnkből, ener­giánkból futja. A csak hír­ből ismert kollégák, az új színpad, új közönség vará­zsa serkentően hat a telje­sítményre. És remek dolog személyesen megbizonyo­sodni arról, hogy nem csak Pesten van igazi színház. — Mit tart a legfonto­sabbnak az életben? — Tudni kell feladni. Az ember ne legyen saját ki­sebb-nagyobb vágyainak a rabja. Az életben is imá­dom a játékot. Szeretek meglepetést szerezni és kapni. Gyakran eljátszom a gondolataimmal, titkos üze­neteket, jeleket várok. A fantázia állandó életben tar­­tása sok nehézségen átsegíti az embert. — Nem is tud küzdeni valamiért? — De, azt hiszem tudok. Csak nem hagyom, hogy a céljaim ára a szabadságom legyen. — Milyen embereket nm szeret? — A hibátlant, a gáncs­nélkülit. A tökéletesség már önmagában is taszít, annak ellenére, hogy magam is ar­ra törekszem. Nem tudom, érthető-e ez? Szóval azokat nem szeretem, akiket nem érhet meglepetés, mindenre fel vannak készülve. Talán egyedül csak a ze­nében fogadom el a tökéle­tességet. Mozart, Bach mű­vei hibátlanok, mégis le­nyűgöznek. A befejezettség, megmásíthatatlanság el­szomorít. — Magának mi a hibája? — Már így is túl sokat kifecsegtem, azért teljesen nem adhatom ki magam. Hajnal Éva

Next