Nimród, 1984 (104. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-10 / 3. szám

AHOL NEM SZÓL SIRATÓÉNEK Az évtized elejétől új jelszó került a hazai vadgazdálkodás képzeletbeli zászlajára: az élő­helyfejlesztés. Ezt a fogalmat - amely annyi mindent takar - egyelőre hiába keresnénk bármelyik értelmező szótárban. Olyannyira új, hogy sem módszerei, sem sokéves szakmai tapasztalatai nincsenek meg. Végül is mi az élő­helyfejlesztés? Egyszerűen fogalmazva: minden olyan emberi tevékenység, amely hozzájárul a vad életfeltételeinek javításához. Ma már talán mindenki által ismert, hogy a hetvenes évek elején a soha nem látott sikere­ket hozó első és második fácánprogramnak éppen az élőhelyi adottságok romlása szabott határt. Az évtized végének sorra jövő kudarcait reményvesztés és elkeseredés követte. Nem voltak könnyű évek ezek, hiszen mindenki más­ban kereste a hibát, és meglehetősen lassan telt az idő, amíg a „siratástól" a tettekig eljutot­tunk. Miután az élőhelyfejlesztésnek hagyo­mányai nem voltak, először is jó ötletekre, majd­­ ezek megvalósításához­­ pénzre volt szükség. Nem véletlen, hogy a vadásztársaságok pénz­ügyi terveiben egyre nagyobb hányaddal sze­repeltek olyan költségek, amelyek addig nem voltak ismertek. Ezekhez a „beruházásokhoz" adott anyagi segítséget a M­AVOSZ. 1982-ben két és félmillió, 1983-ban már több mint négymillió forint támogatást kaptak a vadásztársaságok, amelyek vállalkoztak arra, hogy elébe mennek a sors kihívásának. Kik és mire használták föl az élőhely fejlesztésére kapott pénzt? Az ötletek és a tapasztalatok összegyűjtésén kívül cikkünkben erre igyekeztünk választ keresni BÁCS-KISKUN MEGYE Az utóbbi években olyan tavak, mocsarak tűntek el, amelyek ember­­emlékezet óta nem száradtak ki. A vadásztársaságok két év alatt 800 ezer forintot költöttek élőhely­fejlesztésre. Az első évben az itató­helyek elkészítése volt a cél. Ezt fúrt kutakkal és ásott dagonyák elkészítésével oldották meg. A múlt évben ezzel a feladattal már csak néhány helyen foglalkoztak, és a kapott 400 ezer forintot a „második lépcsőben” már vadföldek és vad­védő sűrűk létesítésére fordították. Ehhez a munkához a megyei föld­hivatal minden segítséget megadott, és talán egyedül Bács-Kiskun me­gyéről mondható el, hogy a „hiva­talos ügyek” intézése igazán zökke­nőmentes volt. Társadalmi munkában, maguk a vadászok ültették a csemetéket a jánoshalmi Petőfi, a lajosmizsei Aranyhomok, a szabadszállási Lenin vadásztársaságnál. Földet béreltek, és gondoskodtak annak műveléséről a balotaszállási Rákóczi, a bácsalmási és a kiskun­halasi MEDOSZ, a kiskőrösi Petőfi vadásztársaságok. A kiskunfélegy­házi Kunság Vadásztársaság pedig nem kisebb feladatra, mint egy tó megmentésére vállalkozott. Sajnos, a tavalyi aszályos év nem kedvezett nekik, a munka nem sikerült, de úgy hírlik, nem törődtek bele a kudarcba, és tovább folytatják a megkezdett munkát. BÉKÉS MEGYE 400 ezer forinttal gazdálkodtak... volna. Ám az elszámolás határ­idejéig mindössze 150 ezer forintot költöttek el csemetékre, amelyek elültetését terveik szerint, csak most tavasszal kezdenék. „Kétszer ad, aki gyorsan ad” - tartja a mondás, éppen ezért ne­hezen érthető, miért nem tudtak a december 15-i határidőre a pénz­zel elszámolni, ha már az év első negyedében a kért összeget a MAVOSZ központ átutalta? Ez a kérdés annál is inkább fontos, mert szinte bizonyos, hogy más megye ebből az összegből céljait lényegesen gyorsabban megvalósíthatta volna. CSONGRÁD MEGYE Ahogy a helyzetet a csongrádiak találóan jellemezték: az összeg kicsi (130 ezer forint), a feladat nagy. A megyében ugyanis az egész­séges ivóvíz hiánya okoz gondot, ezt kell először megoldaniuk. A szó szoros értelmében a föld alól is vizet kellett teremteniük. Műanyag csőből készült, Norton-szivattyúval ellátott kutakat fúrattak, amelyeket beton itatókkal láttak el. A szék­­kutasi Petőfi, az ópusztaszeri Víz­ügy, a kiskundorozsmai József Attila, a Tisza-Marosszögi Egyet­értés Vadásztársaság kapott a pénz­ből, és több helyen a csőkutakra szivattyúzó szélkerekeket is szerel­tek. Terveik szerint tovább folytat­ják a megkezdett munkát, mert több év is eltelik addig, amíg a me­gye egész területén egészséges ivó­vízzel tudják ellátni a vadállo­mányt. KOMÁROM MEGYE Az ország legkisebb megyéjében, a kapott 200 ezer forinton két társa­ság - az ácsi Egyetértés és a komá­romi Kék Duna - osztozott. Mind­két helyen kutakat fúrattak, ame­lyekből a vizet Honda agregátor hajtású hordozható szivattyúval juttatják az itatókba. SZOLNOK MEGYE Apróvadban még ma is a leg­gazdagabb megyénk annak ellené­re, hogy elsőként érték őket utol azok a kedvezőtlen hatások, ame­lyek az intenzív mezőgazdaság szükséges velejárói. A soha nem látott méretű meliorációs munkák nyomán alapvetően megváltozott a táj arculata és a táblarendezések eltüntették a fasorokat, az apróvad költő- és telelőhelyeit. Az igazság­hoz azonban hozzátartozik az is, hogy a Szolnok megyei vadászok ébredtek elsőként, és azon kevesek közé tartoznak, akiknek az élőhely javításában már csaknem félév­tizedes tapasztalataik vannak. A munkákat jórészt önerőből kezd­ték, de 82-ben 600 ezer, a múlt évben 1 millió forint központi segítséget kaptak. A tornyosuló viharfelhők ellenére csak így sike­rült eredményeiket évről évre meg­tartani, és nem csökkent számot­tevően sem a mezei nyúl-, sem a fácánállomány. Egy év alatt 100 hektárral nőtt a vadföldek területe. A siker titka, hogy igyekeztek függetleníteni magukat a mező­­gazdasági üzemek szerződésekben rögzített „szívességeitől”. Több mint harminc főfoglalkozású mező­­gazdasági dolgozó áll a vadász­­társaságok alkalmazásában. Ki­zárólagos feladatuk a vadföldek művelése és az etetés. A szolnoki Diana, a jászjákóhalmai Béke vad­védősűrűket telepített, az alattyáni Úttörő vadásztársaság a Mezővíz­­társulással kutakat fúratott, és itatóhelyeket készíttetett. Az öcsödi Szabadság és a tiszagyendai Kunság Népe Vadásztársaság talajművelő- és erőgépeket, az abádszalóki Lenin Vadásztársaság lánctalpas traktort vásárolt. A kialakult gyakorlat szerint a vadásztársaságok erő- és munka­gépeiket egymásnak kölcsön adják, így a segítség olyan helyekre is eljut, ahová a fejlesztésre szánt összegből nem jutott. TOLNA MEGYE A szarvasállományáról híres dél­dunántúli megyében a kisszékelyi és a pálfai vadásztársaság kút­fúrással és hordozható szivattyúk beszerzésével a vadászterület ivó­­vízellátását oldotta meg. A tengelici Petőfi vadásztársaság vadföldmű­veléshez egy MTZ-55-ös traktort vásárolt. Vadföldjeik a területen vagy húsz helyen, szétszórva voltak, mindig gond volt egy-egy cél­feladatra gépet, vetőmagot, mű­trágyát szerezni és kijuttatni. Az erőgép kezelését egyik sport­vadászukra bízták. A vadásztársa­ság a fácánkerti Vadvédelem-tech­nológiai Állomással közösen dol­gozta ki élőhelyfejlesztési program­ját. Az eredmények és tapasztalatok nagy segítséget adnak a vadvédelmi kutatások gyakorlati alkalmazásá­hoz. Százezer forintot kapott a faddi Új Élet Vadásztársaság is. Az össze­get megtoldva, a Paksi Állami Gazdaságtól megvettek egy major- 108

Next