Nimród, 1984 (104. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-10 / 3. szám
AHOL NEM SZÓL SIRATÓÉNEK Az évtized elejétől új jelszó került a hazai vadgazdálkodás képzeletbeli zászlajára: az élőhelyfejlesztés. Ezt a fogalmat - amely annyi mindent takar - egyelőre hiába keresnénk bármelyik értelmező szótárban. Olyannyira új, hogy sem módszerei, sem sokéves szakmai tapasztalatai nincsenek meg. Végül is mi az élőhelyfejlesztés? Egyszerűen fogalmazva: minden olyan emberi tevékenység, amely hozzájárul a vad életfeltételeinek javításához. Ma már talán mindenki által ismert, hogy a hetvenes évek elején a soha nem látott sikereket hozó első és második fácánprogramnak éppen az élőhelyi adottságok romlása szabott határt. Az évtized végének sorra jövő kudarcait reményvesztés és elkeseredés követte. Nem voltak könnyű évek ezek, hiszen mindenki másban kereste a hibát, és meglehetősen lassan telt az idő, amíg a „siratástól" a tettekig eljutottunk. Miután az élőhelyfejlesztésnek hagyományai nem voltak, először is jó ötletekre, majd ezek megvalósításához pénzre volt szükség. Nem véletlen, hogy a vadásztársaságok pénzügyi terveiben egyre nagyobb hányaddal szerepeltek olyan költségek, amelyek addig nem voltak ismertek. Ezekhez a „beruházásokhoz" adott anyagi segítséget a MAVOSZ. 1982-ben két és félmillió, 1983-ban már több mint négymillió forint támogatást kaptak a vadásztársaságok, amelyek vállalkoztak arra, hogy elébe mennek a sors kihívásának. Kik és mire használták föl az élőhely fejlesztésére kapott pénzt? Az ötletek és a tapasztalatok összegyűjtésén kívül cikkünkben erre igyekeztünk választ keresni BÁCS-KISKUN MEGYE Az utóbbi években olyan tavak, mocsarak tűntek el, amelyek emberemlékezet óta nem száradtak ki. A vadásztársaságok két év alatt 800 ezer forintot költöttek élőhelyfejlesztésre. Az első évben az itatóhelyek elkészítése volt a cél. Ezt fúrt kutakkal és ásott dagonyák elkészítésével oldották meg. A múlt évben ezzel a feladattal már csak néhány helyen foglalkoztak, és a kapott 400 ezer forintot a „második lépcsőben” már vadföldek és vadvédő sűrűk létesítésére fordították. Ehhez a munkához a megyei földhivatal minden segítséget megadott, és talán egyedül Bács-Kiskun megyéről mondható el, hogy a „hivatalos ügyek” intézése igazán zökkenőmentes volt. Társadalmi munkában, maguk a vadászok ültették a csemetéket a jánoshalmi Petőfi, a lajosmizsei Aranyhomok, a szabadszállási Lenin vadásztársaságnál. Földet béreltek, és gondoskodtak annak műveléséről a balotaszállási Rákóczi, a bácsalmási és a kiskunhalasi MEDOSZ, a kiskőrösi Petőfi vadásztársaságok. A kiskunfélegyházi Kunság Vadásztársaság pedig nem kisebb feladatra, mint egy tó megmentésére vállalkozott. Sajnos, a tavalyi aszályos év nem kedvezett nekik, a munka nem sikerült, de úgy hírlik, nem törődtek bele a kudarcba, és tovább folytatják a megkezdett munkát. BÉKÉS MEGYE 400 ezer forinttal gazdálkodtak... volna. Ám az elszámolás határidejéig mindössze 150 ezer forintot költöttek el csemetékre, amelyek elültetését terveik szerint, csak most tavasszal kezdenék. „Kétszer ad, aki gyorsan ad” - tartja a mondás, éppen ezért nehezen érthető, miért nem tudtak a december 15-i határidőre a pénzzel elszámolni, ha már az év első negyedében a kért összeget a MAVOSZ központ átutalta? Ez a kérdés annál is inkább fontos, mert szinte bizonyos, hogy más megye ebből az összegből céljait lényegesen gyorsabban megvalósíthatta volna. CSONGRÁD MEGYE Ahogy a helyzetet a csongrádiak találóan jellemezték: az összeg kicsi (130 ezer forint), a feladat nagy. A megyében ugyanis az egészséges ivóvíz hiánya okoz gondot, ezt kell először megoldaniuk. A szó szoros értelmében a föld alól is vizet kellett teremteniük. Műanyag csőből készült, Norton-szivattyúval ellátott kutakat fúrattak, amelyeket beton itatókkal láttak el. A székkutasi Petőfi, az ópusztaszeri Vízügy, a kiskundorozsmai József Attila, a Tisza-Marosszögi Egyetértés Vadásztársaság kapott a pénzből, és több helyen a csőkutakra szivattyúzó szélkerekeket is szereltek. Terveik szerint tovább folytatják a megkezdett munkát, mert több év is eltelik addig, amíg a megye egész területén egészséges ivóvízzel tudják ellátni a vadállományt. KOMÁROM MEGYE Az ország legkisebb megyéjében, a kapott 200 ezer forinton két társaság - az ácsi Egyetértés és a komáromi Kék Duna - osztozott. Mindkét helyen kutakat fúrattak, amelyekből a vizet Honda agregátor hajtású hordozható szivattyúval juttatják az itatókba. SZOLNOK MEGYE Apróvadban még ma is a leggazdagabb megyénk annak ellenére, hogy elsőként érték őket utol azok a kedvezőtlen hatások, amelyek az intenzív mezőgazdaság szükséges velejárói. A soha nem látott méretű meliorációs munkák nyomán alapvetően megváltozott a táj arculata és a táblarendezések eltüntették a fasorokat, az apróvad költő- és telelőhelyeit. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a Szolnok megyei vadászok ébredtek elsőként, és azon kevesek közé tartoznak, akiknek az élőhely javításában már csaknem félévtizedes tapasztalataik vannak. A munkákat jórészt önerőből kezdték, de 82-ben 600 ezer, a múlt évben 1 millió forint központi segítséget kaptak. A tornyosuló viharfelhők ellenére csak így sikerült eredményeiket évről évre megtartani, és nem csökkent számottevően sem a mezei nyúl-, sem a fácánállomány. Egy év alatt 100 hektárral nőtt a vadföldek területe. A siker titka, hogy igyekeztek függetleníteni magukat a mezőgazdasági üzemek szerződésekben rögzített „szívességeitől”. Több mint harminc főfoglalkozású mezőgazdasági dolgozó áll a vadásztársaságok alkalmazásában. Kizárólagos feladatuk a vadföldek művelése és az etetés. A szolnoki Diana, a jászjákóhalmai Béke vadvédősűrűket telepített, az alattyáni Úttörő vadásztársaság a Mezővíztársulással kutakat fúratott, és itatóhelyeket készíttetett. Az öcsödi Szabadság és a tiszagyendai Kunság Népe Vadásztársaság talajművelő- és erőgépeket, az abádszalóki Lenin Vadásztársaság lánctalpas traktort vásárolt. A kialakult gyakorlat szerint a vadásztársaságok erő- és munkagépeiket egymásnak kölcsön adják, így a segítség olyan helyekre is eljut, ahová a fejlesztésre szánt összegből nem jutott. TOLNA MEGYE A szarvasállományáról híres déldunántúli megyében a kisszékelyi és a pálfai vadásztársaság kútfúrással és hordozható szivattyúk beszerzésével a vadászterület ivóvízellátását oldotta meg. A tengelici Petőfi vadásztársaság vadföldműveléshez egy MTZ-55-ös traktort vásárolt. Vadföldjeik a területen vagy húsz helyen, szétszórva voltak, mindig gond volt egy-egy célfeladatra gépet, vetőmagot, műtrágyát szerezni és kijuttatni. Az erőgép kezelését egyik sportvadászukra bízták. A vadásztársaság a fácánkerti Vadvédelem-technológiai Állomással közösen dolgozta ki élőhelyfejlesztési programját. Az eredmények és tapasztalatok nagy segítséget adnak a vadvédelmi kutatások gyakorlati alkalmazásához. Százezer forintot kapott a faddi Új Élet Vadásztársaság is. Az összeget megtoldva, a Paksi Állami Gazdaságtól megvettek egy major- 108