Szabad Nógrád, 1949. december (5. évfolyam, 48-52. szám)

1949-12-02 / 48. szám

SZABAD NOGRAD 1049 december 2. zésre; vissza kell­­ térni az önálló kül- és belpolitika útjára, mely a népek nemzeti érdekeit szolgálja. Tömöríteni kell a tőkés országok legszélesebb néptömegeit a demo­kratikus jogok és szabadságok vé­delmére, fáradhatatlanul felvilágo­sítva őket, hogy a béke védelme el­választhatatlan a munkásosztály és a dolgozó tömegek legközvetlenebb érdekeinek védelmétől, gazdasági és politikai jogaik védelmétől. Fontos feladatok állnak Francia­­ország, Olaszország, Anglia, Nyu­­gat-Németország és más országok kommunista pártjai előtt, amely országok népeit az amerikai impe­rialisták ágyútöltelékként akarják felhasználni agresszív terveik meg­valósítására. E pártok kötelessége, hogy még nagyobb erővel fejles­­­szék ki a harcot a békéért, az angol­amerikai háborús gyújtogatók bű­nös szándékainak meghiúsításáért. 7. A népi demokratikus országok és a Szovjetunió kommunista és munkáspártjai előtt az a feladat áll, hogy a háborús gyújtogatók és szekértolóik leleplezésével együtt még jobban megszilárdítsák a béke és a szocializmus táborát, a béke . Az új háború előkészítése az an­gol-amerikai imperialisták részéről, a burzsoá reakció hadjárata a mun­kásosztály és a dolgozó tömegek demokratikus jogai és gazdasági érdekei ellen megköveteli, hogy fo­­koz­zuk a munkásosztály harcát a béke megőrzéséért és megszilárdí­tásáért és elszánt harcot szervez­zünk a háborús gyújtogatók és az imperialista reakció támadása ellen. Ebben a harcban a siker záloga: a munkásosztály sorainak egysége. A háború utáni tapasztalat azt mutatja, hogy a munkásmozgalom szakításának politikája az imperia­listák egyik legfontosabb eszköze és módszere az új háború kirobban­tására, a demokrácia és a szocializ­mus erőinek­ elnyomására, a nép­tömegek életszínvonalának nagy­fokú leszorítására. A nemzetközi munkásmozgalom egész történetében még sohasem volt olyan döntő jelentőségű a munkásosztály egysége az egyes országokban és világméretben, mint most. A munkásosztály sorainak egységére szükség van a béke meg­védésére, a háborús gyújtogatók bűnös szándékainak keresztülhúzá­­sára, a demokrácia és a szocializ­mus ellen irányuló imperialista összeesküvés meghiúsítására, a fa­siszta uralmi módszerek bevezeté­sének megakadályozására és azért, hogy erélyesen visszaverhessük a monopoltőke hadjáratát a munkás­­osztály létérdekei ellen és elérhes­sük a dolgozó tömegek gazdasági helyzetének megjavulását. E feladatokat mindenekelőtt a munkásosztály széles tömegeinek tömörítésével — függetlenül párt­állástól, szakszervezeti hovatarto­­zástól és vallási meggyőződéstől — lehet megvalósítani. Egység alulról — ez a legeredményesebb útja annak, hogy az összes munká­sokat a béke és országuk nemzeti függetlensége védelmének jegyében, a dolgozók gazdasági érdekei és demokratikus szabadságjogai vé­delmének jegyében tömörítsük. A munkásosztály egysége teljes mér­tékben elérhető, tekintet nélkül ama vezető szakszervezeti vagy pártköz­pontok ellenállására, amelyeknek élén az egység bomlasztói és ellen­ségei állnak. A háború utáni időszakot a mun­kásosztály szakadásának felszámo­lása és az általános demokratikus erők tömörítése terén elért nagy si­kerek jellemezték, ami a Szakszer­vezeti Világszövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség megteremtésében, a Béke Hívei Világkongresszusának össze­hívásában jutott kifejezésre. Az egység sikerei Franciaországban az Általános Szakszervezeti Szövetség (GGT) megerősödésében nyilvá­nulnak meg, Olaszországban az Egységes Szakszervezeti Szövetség (C­GIL) megteremtésében, a fran­cia és olasz proletariátus harci fel­lépéseiben, __ védelmének és a népek biztonságá­nak érdekében. 8. Az angol-amerikai imperialis­ták agresszív terveik megvalósítá­sában jelentékeny szerepet szánnak, különösen Közép- és Délkelet-Euró­­pában, Tito nacionalista klikkjének, mely az imperialisták kémszerveze­teinek szolgálatában áll. A béke védelmének és a háborús gyújtoga­tók elleni harcnak érdeke megköve­teli, hogy ezt a klikket, mely a béke, a demokrácia és a szocializmus leggonoszabb ellenségeinek táborá­ba, az imperializmus és a fasizmus táborába szökött át, még inkább leleplezték. Az emberiség történetében elő­ször jött létre szervezett békefront, melynek élén a világ békéjének oltalmazója és zászlóvivője , a Szovjetunió áll. Egyre jobban terjed a tőkés or­szágok néptömegeiben a kommu­nista pártok bátor jelszava: a né­pek sohasem fognak harcolni a vi­lág első szocialista országa, a Szovjetunió ellen. A fasizmus elleni háború napjai­A népi demokrácia országaiban a munkásosztály egységének ügye történelmi jelentőségű sikereket ért el — létrejöttek a munkásosztály egységes pártjai, az egységes szak­­szervezetek, egységes szövetkezetek, ifjúsági, női és más szervezetek. A munkásosztálynak ez az egysége döntő szerepet játszott azokban a sikerekben, amelyeket a népi demo­krácia országai a gazdasági és kulturális felemelkedés terén, a munkásosztály államvezető szere­pének biztosítása és a dolgozó tö­megek anyagi helyzetének gyökeres megjavítása terén elértek. Mindez arról tanúskodik, hogy a munkásosztályban hatalmas a tö­rekvés sorai összekovácsolására, hogy a munkásosztály egységfront­jának megteremtésére reális a lehető­ség a reakció egyesült erőivel szem­ben, az amerikai imperialistáktól a jobboldali szocialistákig. Az amerikai és angol imperialis­ták s csatlósaik az európai orszá­gokban a proletár és általános népi erők széttagolására és bomlasztá­­sára törekszenek s e tekintetben különösen a jobboldali szocialis­tákra és a reakciós szakszervezeti vezetőkre építenek. Az amerikai és angol imperialisták egyenes utasítá­sára a jobboldali szocialista vezé­rek és a reakciós szakszervezeti vezetők felülről szakítják a munkás­­mozgalmat, arra törekszenek, hogy a munkásosztálynak a háború után megteremtett egységes szervezeteit szétrombolják. Megpróbálták belül­ről felrobbantani­­ a Szakszervezeti Világszövetséget, Franciaországban megszervezték a „Force Ouvriére’’ szakadár csoportot, Olaszországban az u. n. „Munkaszövetséget” és elő­készítik egy szakadár nemzetközi szakszervezeti központ létesítését. Egyes országokban hasonló szaka­dár kísérletek történtek a katolikus szervezetek vezetői részéről, is. Teljes mértékben beigazolódott az az értékelés, melyet a Kommu­nista Pártok Tájékoztató Irodája első tanácskozása a jobboldali szo­cialista vezéreknek, mint a mun­kásosztály egysége leggonoszabb ellenségeinek és az imperializmus szekértolóinak áruló tevékenységé­ről adott.­­ A jobboldali szocialisták jelenleg nemcsak saját országuk bur­zsoáziájának ügynökeiként lépnek fel, hanem az amerikai imperializ­mus ügynökeiként is és az európai országok szociáldemokrata pártjait amerikai pártokká, az Egyesült Ál­lamok imperialista agressziójának közvetlen eszközeivé változtatják. Azokban az országokban, ahol a jobboldali szocialisták részt vesz­­nek a kormányban (Angliában, Franciaországban, Ausztriában, a Skandináv államokban) , a „Mar­­shall-terv”, a „Nyugati Szövet­ség”, az „Északatlanti Szerződés” és az amerikai terjeszkedés egyéb formáinak heves védelmezőiként lépnek fel. Ezek az ál-szocialisták a legaljasabb szerepet töltik be a munkások és a dolgozók érdekeit ban a kommunista pártok a hódí­tókkal szemben az általános népi ellenállás élcsapata voltak; a há­ború utáni időszakban a kommu­nista és munkáspártok a népeik létérdekeiért, az új háború ellen folytatott küzdelem élén járnak. A munkásosztály vezetése alatt, az új háború minden ellenfele — a munka, a tudomány, a kultúra em­berei — hatalmas békefrontban tö­mörülnek, amely képes arra, hogy meghiúsítsa az imperialisták bűnös szándékait. Nagy mértékben a kommunista pártok erélyén és kezdeményezésén múlik a békéért kibontakozó gigá­szi harc kimenetele; elsősorban a kommunistákon, mint élenjáró har­cosokon múlik, hogy a háborús gyújtogatók terveinek meghiúsítása lehetőségből valósággá váljék. A demokrácia erői, a béke híveinek erői sokkal nagyobbak, mint a reakció erői. Most az a feladat, hogy még jobban fokozzuk a népek éberségét a háborús gyújtogatókkal szemben, szervezzük és tömörítsük a széles néptömegeket a béke ügyé­nek cselekvő védelmére, a népek alapvető érdekeiért, életükért, sza­badságukért, védelmező demokratikus szerveze­tek üldözésében. Egyre mélyebbre süllyedve a munkásosztály érdekeinek, a demo­krácia és a szocializmus elárulásá­ban, teljesen megtagadva a marx­izmus tanait, a jobboldali szocialis­ták most az amerikai imperializ­mus rablóideológiájának védelme­zőiként és hirdetőiként lépnek fel. Elméleteik a „demokratikus szo­cializmusról”, a „harmadik erőről”, kozmopolita fecsegésük arról, hogy le kell mondani a nemzeti szuvere­nitásról — mindez nem egyéb, mint az amerikai és angol impe­rializmus agressziójának ideológiai leplezése. Az elevenen elrothadt II. Inter­­nacionálé korcs szülötte, az u. n. Nemzetközi Szocialista Konferen­ciák Bizottsága (COMISCO), a munkásmozgalom leghitványabb szakadásinak és bomlasztóinak gyűjtőhelyévé vált. Ez a szervezet az angol és amerikai imperialista felderítő szervek szolgálatában álló kémközponttá lett. A munkásosztály egysége csakis a munkásmozgalom jobboldali szo­cialista szakadási és bomlásital ellen vívott elszánt harcban való­sítható meg. II. A Tájékoztató Iroda a kommu­nista pártok elsőrendű­ feladatának tekinti a lankadatlan harcot a mun­kásosztály összes erőinek egyesíté­séért és szervezéséért, hogy az an­gol-amerikai imperializmus hódító törekvéseit erőteljesen vissza lehes­sen utasítani, új világháborúra irá­nyuló számításait keresztül lehes­sen húzni, a béke és a nemzetközi biztonság ügyét meg lehessen vé­deni és meg lehessen szilárdítani, a monopoltőkének a dolgozó töme­gek életszínvonala ellen folyó tá­madását kudarcba lehessen fullasz­­tani. A mai nemzetközi helyzetben a kommunista pártok egyenes köteles­sége megmagyarázni azt, hogy ha a munkásosztály nem biztosítja sorai­nak egységét, akkor megfosztja ön­magát a legfontosabb fegyvertől az új világháború növekvő veszélye és a dolgozók életszínvonalát támadó imperialista reakció ellen vívott harcban. A kommunisták kötelessége, hogy engesztelhetetlen és következetes harcot folytassanak a jobboldali szocialisták és a reakciós szak­­szervezeti vezetők elmélete és gya­korlata ellen, könyörtelenül lelep­lezzék és elszigeteljék őket a töm­e­gektől — ugyanakkor türelmesen és állhatatosan megmagyarázzák az egyszerű szociáldemokrata munká­soknak a munkásosztály egységé­nek egész jelentőségét, bevonják őket a békéért, a kenyérért és a de­mokratikus szabadságjogokért folyó harcba, a közös cselekvés politiká­ját folytassák e célok eléréséért. A munkásosztály egysége meg­valósításának kipróbált módja kü­lönböző osztagainak akcióegysége. Egybehangolt közös akciók egyes üzemekben és egész iparágakban, városi és megyei, országos és nem­zetközi méretben a legszélesebb tö­megeket mozgósítják a legközvetle­nebb és legérthetőbb szükségle­teikért és a proletársorok tartós egységének megteremtését szolgál­ják. A munkásosztály akcióegységé­nek megvalósítása alulról kifejeződ­het az üzemekben és hivatalokban létesülő békevédelmi bizottságok­ban, tömegtüntetések szervezésében a háborús gyújtogatók ellen, a mun­kások közös fellépéseiben demokra­tikus jogaik védelméért és gazda­sági helyzetük megjavításáért. A munkásosztály egységéért fo­lyó harcb­an különös figyelmet kell fordítani a katolikus munkásokra és dolgozókra, valamint szervezete­ikre, szem előtt tartva, hogy a val­lási meggyőződés nem akadálya a dolgozók egységének, különösen, amikor a béke megmentéséről van szó. Konkrét közös akciók a gazda­sági követelések terén, az osztály­szakszervezetek és a katolikus szak­szervezetek harcának egybehangolá­sa, stb. —* hatékony eszközök lehet­nek a katolikus munkások bevoná­sára a békéért folyó harc általános frontjába. A kommunista pártok legfonto­sabb feladata minden tőkés ország­ban — megtenni minden tőlük tel­hetőt a szakszervezeti mozgalom­ egységének biztosítására. Ma óriás jelentősége van a szervezetlen munkások bevonásának a szakszer­vezetekbe és az aktív harcba. A tőkés országokban a szervezetlen munkások a proletariátus jelenté­keny része. Ha a kommunista pár­tok alaposan dolgoznak a szerve­zetlen munkások között, akkor ko­moly sikereket fognak elérni a munkásosztály­ egysége megterem­tésében. A Tájékoztató Iroda nézete sze­rint, a munkásosztály egységére építve meg kell teremteni vala­mennyi demokratikus erő nemzeti egységét, hogy a széles néptömege­ket mozgósítsuk az angol-amerikai imperializmus és a belső reakció ellen. Rendkívüli jelentőségű a mindennapi munka a dolgozók kü­lönböző tömegszervezeteiben: a­ női, ifjúsági, paraszti, szövetkezeti és más szervezetekben. A munkásmozgalom egységére és minden demokratikus erő tömö­rítésére nem csupán a munkás­­osztály és a dolgozó tömegek min­dennapi folyó feladatainak a meg­oldása érdekében van szükség, ha­nem azoknak az alapvető felada­toknak a megoldása érdekében is, amelyek a proletariátus előtt, az előtt az osztály előtt állanak, amely a monopoltőke hatalmának meg­szüntetéséért, a társadalom szocia­lista átalakításáért folyó harcot ve­zeti. A munkásmozgalom egysége és az összes demokratikus erők egyesítése terén elért sikerek alap­ján válik lehetővé, hogy a tőkés országokban kibontakozzék a harc olyan kormányok megteremtéséért, amelyek tömörítenék az összes ha­zafias erőket, mindazokat, akik szembehelyezkednek országuk le­igázásával az amerikai imperialis­ták által s amely kormányok a né­pek közötti tartós béke program­ját vallva megszüntetnék a fegy­verkezési versenyt és emelnék a dolgozó tömegek életszínvonalát. A népi demokrácia országaiban a kommunista és munkáspártok előtt az a feladat áll, hogy még jobban megszilárdítsák a munkásosztály megvalósult egységét, az egységes szakszervezeteket, szövetkezeteket, női, ifjúsági és más szervezeteket . A Tájékoztató Iroda szerint a munkásosztály egységéért és a de­­­mokratikus erők tömörítéséért folyó harc további sikere mindenekelőtt a kommunista és munkáspártok­ egész szervezési és ideológiai munkájának megjavításától függ. A kommunista és munkáspártok számára rendkívül fontos, hogy ideológiailag leleplezzék az oppor­tunizmus minden válfaját és kérlel­hetetlen harcot folytassanak az opportunizmus, a szekta-szellem, a burzsoá-nacionalizmus minden meg­nyilvánulása, az ellenség ügynök­ségének a pártba való behatolása ellen. A Tito-Rankovics-féle kém-klikk leleplezéséből eredő tanulságok nyomatékosan követelik a kommu­nista és munkáspártoktól, hogy a lehető legnagyobb mértékben fokoz­zák a forradalmi éberséget. A Tito­­kükk ügynökei ma a legaljasabb szakadárok a munkás- és demokra­tikus mozgalomban, akik az ameri­kai imperialisták akaratát hajtják végre. Ezért elszánt harcot kell folytatni az imperialisták e­titoista ügynökségének cselszövései ellen mindenütt, ahol megkísérlik, hogy a munkás- és a demokratikus szer­vezetekbe furakodva dolgozzanak. A kommunista és munkáspártok szervezeti és eszmei-politikai meg­erősödése a marxizmus-leninizmus alapján — elsőrendű fontosságú fel­tétele annak, hogy a munkásosztály minden országban sikeresen foly­tassa harcát sorainak egységéért, a béke ügyéért, országának nemzeti függetlenségéért, a demokráciáért és a szocializmusért. A munkásosztály egysége és a kommunista- és munkáspártok feladatai fi jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hat­almában A Tájékoztató Iroda , a Bolgár Kommunista Párt, a Román Mun­káspárt, a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt és az Olasz Kommunista Párt kép­viselőinek részvételével — meg­vitatta „A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmá­ban” kérdését és egyhangúlag az alábbi következtetésekre jutott: Míg a Kommunista Pártok Tájé­koztató Irodájának 1948 júniusában megtartott értekezlete megállapí­totta, hogy a Tito—Rankovics-klikk a demokrácia és a szocializmus út­járól a burzsoá nacionalizmus út­jára tért — a Tájékoztató Iroda ezen értekezlete óta eltelt időszak alatt e klikk a burzsoá nacionaliz­mustól végleg eljutott a fasizmus­hoz, Jugoszlávia nemzeti érdekei­nek egyenes elárulásához. A­z utóbbi idők eseményei meg­mutatták, hogy a jugoszláv kor­mány teljesen függő viszonyban van a külföldi imperialista körök­től és azok támadó politikájának eszközévé vált, ami a Jugoszláv Köztársaság önállóságának és füg­getlenségének felszámolásához ve­zetett. A Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága és Jugoszlávia kormánya teljesen az imperialista körök oldalára állt az egész szocia­lista és demokratikus tábor ellen, a világ valamennyi kommunista pártja ellen, a népi demokrácia őr­si ágai és a Szovjetunió ellen. A belgrádi felbérelt kémek és gyilkosok klikkje nyilt megegye­zésre lépett az imperialista reakció­val és szolgálatába állt, amit teljes világossággal feltárt a budapesti Ratko Brankov­ner is. Ez a per megmutatta, hogy azok, akik ma Jugoszláviában a hatalmat bitorolják, a­­­m­okrácia és a szocializmus táborából átszök­tek a kapitalizmus és a reakció táborába, az új háború gyújtogató­­­nak közvetlen segítőtársai lettek s áruló cselekedeteikkel igyekeznek elnyerni az imperialisták dícséretét és kiérdemelni kegyeiket. Titóék átállása a fasizmushoz nem véletlen, gazdáik — az angol­amerikai imperialisták — utasítá­sára történt, akiknek — mint aho­gyan most kiderült — már régen felbérelt ügynökei voltak. Az imperialisták akaratát telje­sítve, a jugoszláv árulók azt a fel­adatot tűzték maguk elé, hogy a népi demokráciákban reakciós, na­cionalista, klerikális és fasiszta ele­mekből politikai bandákat alakítsa­nak, hogy rájuk támaszkodva ellen­­forradalmi fordulatot hajtsanak végre ezekben az országokban, el­szakítsák őket a Szovjetuniótól és az egész szocialista tábortól s alá­rendeljék őket az imperializmus erőinek. A Titó-klikk Belgrádot amerikai kém- és kommunista-

Next