Szabad Nógrád, 1949. december (5. évfolyam, 48-52. szám)

1949-12-02 / 48. szám

SZABAD NOGRAD 1049 december 2. zésre; vissza kell térni az önálló kül- és belpolitika útjára, mely a népek nemzeti érdekeit szolgálja. Tömöríteni kell a tőkés országok legszélesebb néptömegeit a demokratikus jogok és szabadságok védelmére, fáradhatatlanul felvilágosítva őket, hogy a béke védelme elválaszthatatlan a munkásosztály és a dolgozó tömegek legközvetlenebb érdekeinek védelmétől, gazdasági és politikai jogaik védelmétől. Fontos feladatok állnak Franciaország, Olaszország, Anglia, Nyugat-Németország és más országok kommunista pártjai előtt, amely országok népeit az amerikai imperialisták ágyútöltelékként akarják felhasználni agresszív terveik megvalósítására. E pártok kötelessége, hogy még nagyobb erővel fejlesszék ki a harcot a békéért, az angolamerikai háborús gyújtogatók bűnös szándékainak meghiúsításáért. 7. A népi demokratikus országok és a Szovjetunió kommunista és munkáspártjai előtt az a feladat áll, hogy a háborús gyújtogatók és szekértolóik leleplezésével együtt még jobban megszilárdítsák a béke és a szocializmus táborát, a béke . Az új háború előkészítése az angol-amerikai imperialisták részéről, a burzsoá reakció hadjárata a munkásosztály és a dolgozó tömegek demokratikus jogai és gazdasági érdekei ellen megköveteli, hogy fokozzuk a munkásosztály harcát a béke megőrzéséért és megszilárdításáért és elszánt harcot szervezzünk a háborús gyújtogatók és az imperialista reakció támadása ellen. Ebben a harcban a siker záloga: a munkásosztály sorainak egysége. A háború utáni tapasztalat azt mutatja, hogy a munkásmozgalom szakításának politikája az imperialisták egyik legfontosabb eszköze és módszere az új háború kirobbantására, a demokrácia és a szocializmus erőinek elnyomására, a néptömegek életszínvonalának nagyfokú leszorítására. A nemzetközi munkásmozgalom egész történetében még sohasem volt olyan döntő jelentőségű a munkásosztály egysége az egyes országokban és világméretben, mint most. A munkásosztály sorainak egységére szükség van a béke megvédésére, a háborús gyújtogatók bűnös szándékainak keresztülhúzására, a demokrácia és a szocializmus ellen irányuló imperialista összeesküvés meghiúsítására, a fasiszta uralmi módszerek bevezetésének megakadályozására és azért, hogy erélyesen visszaverhessük a monopoltőke hadjáratát a munkásosztály létérdekei ellen és elérhessük a dolgozó tömegek gazdasági helyzetének megjavulását. E feladatokat mindenekelőtt a munkásosztály széles tömegeinek tömörítésével — függetlenül pártállástól, szakszervezeti hovatartozástól és vallási meggyőződéstől — lehet megvalósítani. Egység alulról — ez a legeredményesebb útja annak, hogy az összes munkásokat a béke és országuk nemzeti függetlensége védelmének jegyében, a dolgozók gazdasági érdekei és demokratikus szabadságjogai védelmének jegyében tömörítsük. A munkásosztály egysége teljes mértékben elérhető, tekintet nélkül ama vezető szakszervezeti vagy pártközpontok ellenállására, amelyeknek élén az egység bomlasztói és ellenségei állnak. A háború utáni időszakot a munkásosztály szakadásának felszámolása és az általános demokratikus erők tömörítése terén elért nagy sikerek jellemezték, ami a Szakszervezeti Világszövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megteremtésében, a Béke Hívei Világkongresszusának összehívásában jutott kifejezésre. Az egység sikerei Franciaországban az Általános Szakszervezeti Szövetség (GGT) megerősödésében nyilvánulnak meg, Olaszországban az Egységes Szakszervezeti Szövetség (CGIL) megteremtésében, a francia és olasz proletariátus harci fellépéseiben, __ védelmének és a népek biztonságának érdekében. 8. Az angol-amerikai imperialisták agresszív terveik megvalósításában jelentékeny szerepet szánnak, különösen Közép- és Délkelet-Európában, Tito nacionalista klikkjének, mely az imperialisták kémszervezeteinek szolgálatában áll. A béke védelmének és a háborús gyújtogatók elleni harcnak érdeke megköveteli, hogy ezt a klikket, mely a béke, a demokrácia és a szocializmus leggonoszabb ellenségeinek táborába, az imperializmus és a fasizmus táborába szökött át, még inkább leleplezték. Az emberiség történetében először jött létre szervezett békefront, melynek élén a világ békéjének oltalmazója és zászlóvivője , a Szovjetunió áll. Egyre jobban terjed a tőkés országok néptömegeiben a kommunista pártok bátor jelszava: a népek sohasem fognak harcolni a világ első szocialista országa, a Szovjetunió ellen. A fasizmus elleni háború napjaiA népi demokrácia országaiban a munkásosztály egységének ügye történelmi jelentőségű sikereket ért el — létrejöttek a munkásosztály egységes pártjai, az egységes szakszervezetek, egységes szövetkezetek, ifjúsági, női és más szervezetek. A munkásosztálynak ez az egysége döntő szerepet játszott azokban a sikerekben, amelyeket a népi demokrácia országai a gazdasági és kulturális felemelkedés terén, a munkásosztály államvezető szerepének biztosítása és a dolgozó tömegek anyagi helyzetének gyökeres megjavítása terén elértek. Mindez arról tanúskodik, hogy a munkásosztályban hatalmas a törekvés sorai összekovácsolására, hogy a munkásosztály egységfrontjának megteremtésére reális a lehetőség a reakció egyesült erőivel szemben, az amerikai imperialistáktól a jobboldali szocialistákig. Az amerikai és angol imperialisták s csatlósaik az európai országokban a proletár és általános népi erők széttagolására és bomlasztására törekszenek s e tekintetben különösen a jobboldali szocialistákra és a reakciós szakszervezeti vezetőkre építenek. Az amerikai és angol imperialisták egyenes utasítására a jobboldali szocialista vezérek és a reakciós szakszervezeti vezetők felülről szakítják a munkásmozgalmat, arra törekszenek, hogy a munkásosztálynak a háború után megteremtett egységes szervezeteit szétrombolják. Megpróbálták belülről felrobbantani a Szakszervezeti Világszövetséget, Franciaországban megszervezték a „Force Ouvriére’’ szakadár csoportot, Olaszországban az u. n. „Munkaszövetséget” és előkészítik egy szakadár nemzetközi szakszervezeti központ létesítését. Egyes országokban hasonló szakadár kísérletek történtek a katolikus szervezetek vezetői részéről, is. Teljes mértékben beigazolódott az az értékelés, melyet a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodája első tanácskozása a jobboldali szocialista vezéreknek, mint a munkásosztály egysége leggonoszabb ellenségeinek és az imperializmus szekértolóinak áruló tevékenységéről adott. A jobboldali szocialisták jelenleg nemcsak saját országuk burzsoáziájának ügynökeiként lépnek fel, hanem az amerikai imperializmus ügynökeiként is és az európai országok szociáldemokrata pártjait amerikai pártokká, az Egyesült Államok imperialista agressziójának közvetlen eszközeivé változtatják. Azokban az országokban, ahol a jobboldali szocialisták részt vesznek a kormányban (Angliában, Franciaországban, Ausztriában, a Skandináv államokban) , a „Marshall-terv”, a „Nyugati Szövetség”, az „Északatlanti Szerződés” és az amerikai terjeszkedés egyéb formáinak heves védelmezőiként lépnek fel. Ezek az ál-szocialisták a legaljasabb szerepet töltik be a munkások és a dolgozók érdekeit ban a kommunista pártok a hódítókkal szemben az általános népi ellenállás élcsapata voltak; a háború utáni időszakban a kommunista és munkáspártok a népeik létérdekeiért, az új háború ellen folytatott küzdelem élén járnak. A munkásosztály vezetése alatt, az új háború minden ellenfele — a munka, a tudomány, a kultúra emberei — hatalmas békefrontban tömörülnek, amely képes arra, hogy meghiúsítsa az imperialisták bűnös szándékait. Nagy mértékben a kommunista pártok erélyén és kezdeményezésén múlik a békéért kibontakozó gigászi harc kimenetele; elsősorban a kommunistákon, mint élenjáró harcosokon múlik, hogy a háborús gyújtogatók terveinek meghiúsítása lehetőségből valósággá váljék. A demokrácia erői, a béke híveinek erői sokkal nagyobbak, mint a reakció erői. Most az a feladat, hogy még jobban fokozzuk a népek éberségét a háborús gyújtogatókkal szemben, szervezzük és tömörítsük a széles néptömegeket a béke ügyének cselekvő védelmére, a népek alapvető érdekeiért, életükért, szabadságukért, védelmező demokratikus szervezetek üldözésében. Egyre mélyebbre süllyedve a munkásosztály érdekeinek, a demokrácia és a szocializmus elárulásában, teljesen megtagadva a marxizmus tanait, a jobboldali szocialisták most az amerikai imperializmus rablóideológiájának védelmezőiként és hirdetőiként lépnek fel. Elméleteik a „demokratikus szocializmusról”, a „harmadik erőről”, kozmopolita fecsegésük arról, hogy le kell mondani a nemzeti szuverenitásról — mindez nem egyéb, mint az amerikai és angol imperializmus agressziójának ideológiai leplezése. Az elevenen elrothadt II. Internacionálé korcs szülötte, az u. n. Nemzetközi Szocialista Konferenciák Bizottsága (COMISCO), a munkásmozgalom leghitványabb szakadásinak és bomlasztóinak gyűjtőhelyévé vált. Ez a szervezet az angol és amerikai imperialista felderítő szervek szolgálatában álló kémközponttá lett. A munkásosztály egysége csakis a munkásmozgalom jobboldali szocialista szakadási és bomlásital ellen vívott elszánt harcban valósítható meg. II. A Tájékoztató Iroda a kommunista pártok elsőrendű feladatának tekinti a lankadatlan harcot a munkásosztály összes erőinek egyesítéséért és szervezéséért, hogy az angol-amerikai imperializmus hódító törekvéseit erőteljesen vissza lehessen utasítani, új világháborúra irányuló számításait keresztül lehessen húzni, a béke és a nemzetközi biztonság ügyét meg lehessen védeni és meg lehessen szilárdítani, a monopoltőkének a dolgozó tömegek életszínvonala ellen folyó támadását kudarcba lehessen fullasztani. A mai nemzetközi helyzetben a kommunista pártok egyenes kötelessége megmagyarázni azt, hogy ha a munkásosztály nem biztosítja sorainak egységét, akkor megfosztja önmagát a legfontosabb fegyvertől az új világháború növekvő veszélye és a dolgozók életszínvonalát támadó imperialista reakció ellen vívott harcban. A kommunisták kötelessége, hogy engesztelhetetlen és következetes harcot folytassanak a jobboldali szocialisták és a reakciós szakszervezeti vezetők elmélete és gyakorlata ellen, könyörtelenül leleplezzék és elszigeteljék őket a tömegektől — ugyanakkor türelmesen és állhatatosan megmagyarázzák az egyszerű szociáldemokrata munkásoknak a munkásosztály egységének egész jelentőségét, bevonják őket a békéért, a kenyérért és a demokratikus szabadságjogokért folyó harcba, a közös cselekvés politikáját folytassák e célok eléréséért. A munkásosztály egysége megvalósításának kipróbált módja különböző osztagainak akcióegysége. Egybehangolt közös akciók egyes üzemekben és egész iparágakban, városi és megyei, országos és nemzetközi méretben a legszélesebb tömegeket mozgósítják a legközvetlenebb és legérthetőbb szükségleteikért és a proletársorok tartós egységének megteremtését szolgálják. A munkásosztály akcióegységének megvalósítása alulról kifejeződhet az üzemekben és hivatalokban létesülő békevédelmi bizottságokban, tömegtüntetések szervezésében a háborús gyújtogatók ellen, a munkások közös fellépéseiben demokratikus jogaik védelméért és gazdasági helyzetük megjavításáért. A munkásosztály egységéért folyó harcban különös figyelmet kell fordítani a katolikus munkásokra és dolgozókra, valamint szervezeteikre, szem előtt tartva, hogy a vallási meggyőződés nem akadálya a dolgozók egységének, különösen, amikor a béke megmentéséről van szó. Konkrét közös akciók a gazdasági követelések terén, az osztályszakszervezetek és a katolikus szakszervezetek harcának egybehangolása, stb. —* hatékony eszközök lehetnek a katolikus munkások bevonására a békéért folyó harc általános frontjába. A kommunista pártok legfontosabb feladata minden tőkés országban — megtenni minden tőlük telhetőt a szakszervezeti mozgalom egységének biztosítására. Ma óriás jelentősége van a szervezetlen munkások bevonásának a szakszervezetekbe és az aktív harcba. A tőkés országokban a szervezetlen munkások a proletariátus jelentékeny része. Ha a kommunista pártok alaposan dolgoznak a szervezetlen munkások között, akkor komoly sikereket fognak elérni a munkásosztály egysége megteremtésében. A Tájékoztató Iroda nézete szerint, a munkásosztály egységére építve meg kell teremteni valamennyi demokratikus erő nemzeti egységét, hogy a széles néptömegeket mozgósítsuk az angol-amerikai imperializmus és a belső reakció ellen. Rendkívüli jelentőségű a mindennapi munka a dolgozók különböző tömegszervezeteiben: a női, ifjúsági, paraszti, szövetkezeti és más szervezetekben. A munkásmozgalom egységére és minden demokratikus erő tömörítésére nem csupán a munkásosztály és a dolgozó tömegek mindennapi folyó feladatainak a megoldása érdekében van szükség, hanem azoknak az alapvető feladatoknak a megoldása érdekében is, amelyek a proletariátus előtt, az előtt az osztály előtt állanak, amely a monopoltőke hatalmának megszüntetéséért, a társadalom szocialista átalakításáért folyó harcot vezeti. A munkásmozgalom egysége és az összes demokratikus erők egyesítése terén elért sikerek alapján válik lehetővé, hogy a tőkés országokban kibontakozzék a harc olyan kormányok megteremtéséért, amelyek tömörítenék az összes hazafias erőket, mindazokat, akik szembehelyezkednek országuk leigázásával az amerikai imperialisták által s amely kormányok a népek közötti tartós béke programját vallva megszüntetnék a fegyverkezési versenyt és emelnék a dolgozó tömegek életszínvonalát. A népi demokrácia országaiban a kommunista és munkáspártok előtt az a feladat áll, hogy még jobban megszilárdítsák a munkásosztály megvalósult egységét, az egységes szakszervezeteket, szövetkezeteket, női, ifjúsági és más szervezeteket . A Tájékoztató Iroda szerint a munkásosztály egységéért és a demokratikus erők tömörítéséért folyó harc további sikere mindenekelőtt a kommunista és munkáspártok egész szervezési és ideológiai munkájának megjavításától függ. A kommunista és munkáspártok számára rendkívül fontos, hogy ideológiailag leleplezzék az opportunizmus minden válfaját és kérlelhetetlen harcot folytassanak az opportunizmus, a szekta-szellem, a burzsoá-nacionalizmus minden megnyilvánulása, az ellenség ügynökségének a pártba való behatolása ellen. A Tito-Rankovics-féle kém-klikk leleplezéséből eredő tanulságok nyomatékosan követelik a kommunista és munkáspártoktól, hogy a lehető legnagyobb mértékben fokozzák a forradalmi éberséget. A Titokükk ügynökei ma a legaljasabb szakadárok a munkás- és demokratikus mozgalomban, akik az amerikai imperialisták akaratát hajtják végre. Ezért elszánt harcot kell folytatni az imperialisták etitoista ügynökségének cselszövései ellen mindenütt, ahol megkísérlik, hogy a munkás- és a demokratikus szervezetekbe furakodva dolgozzanak. A kommunista és munkáspártok szervezeti és eszmei-politikai megerősödése a marxizmus-leninizmus alapján — elsőrendű fontosságú feltétele annak, hogy a munkásosztály minden országban sikeresen folytassa harcát sorainak egységéért, a béke ügyéért, országának nemzeti függetlenségéért, a demokráciáért és a szocializmusért. A munkásosztály egysége és a kommunista- és munkáspártok feladatai fi jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában A Tájékoztató Iroda , a Bolgár Kommunista Párt, a Román Munkáspárt, a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt és az Olasz Kommunista Párt képviselőinek részvételével — megvitatta „A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában” kérdését és egyhangúlag az alábbi következtetésekre jutott: Míg a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának 1948 júniusában megtartott értekezlete megállapította, hogy a Tito—Rankovics-klikk a demokrácia és a szocializmus útjáról a burzsoá nacionalizmus útjára tért — a Tájékoztató Iroda ezen értekezlete óta eltelt időszak alatt e klikk a burzsoá nacionalizmustól végleg eljutott a fasizmushoz, Jugoszlávia nemzeti érdekeinek egyenes elárulásához. Az utóbbi idők eseményei megmutatták, hogy a jugoszláv kormány teljesen függő viszonyban van a külföldi imperialista köröktől és azok támadó politikájának eszközévé vált, ami a Jugoszláv Köztársaság önállóságának és függetlenségének felszámolásához vezetett. A Kommunista Párt Központi Bizottsága és Jugoszlávia kormánya teljesen az imperialista körök oldalára állt az egész szocialista és demokratikus tábor ellen, a világ valamennyi kommunista pártja ellen, a népi demokrácia őrsi ágai és a Szovjetunió ellen. A belgrádi felbérelt kémek és gyilkosok klikkje nyilt megegyezésre lépett az imperialista reakcióval és szolgálatába állt, amit teljes világossággal feltárt a budapesti Ratko Brankovner is. Ez a per megmutatta, hogy azok, akik ma Jugoszláviában a hatalmat bitorolják, amokrácia és a szocializmus táborából átszöktek a kapitalizmus és a reakció táborába, az új háború gyújtogatónak közvetlen segítőtársai lettek s áruló cselekedeteikkel igyekeznek elnyerni az imperialisták dícséretét és kiérdemelni kegyeiket. Titóék átállása a fasizmushoz nem véletlen, gazdáik — az angolamerikai imperialisták — utasítására történt, akiknek — mint ahogyan most kiderült — már régen felbérelt ügynökei voltak. Az imperialisták akaratát teljesítve, a jugoszláv árulók azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy a népi demokráciákban reakciós, nacionalista, klerikális és fasiszta elemekből politikai bandákat alakítsanak, hogy rájuk támaszkodva ellenforradalmi fordulatot hajtsanak végre ezekben az országokban, elszakítsák őket a Szovjetuniótól és az egész szocialista tábortól s alárendeljék őket az imperializmus erőinek. A Titó-klikk Belgrádot amerikai kém- és kommunista-