Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)
1961-04-01 / 26-27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÓGRÁDI Népújság AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVF., 26—27. SZÁM. ÁRA: 1,20 FORINT 1961. ÁPRILIS 1. Felszabadulásunk ünnepén NAGY GYÖRY, a megyei pártbizottság tagja 1945. áprilisi népünk történetében sorsdöntő fordulatot jelent. Tizenhat év távlatából nyugodtan tehetünk ilyen megállapítást .kkor kezdtük valóra váltani mindazt, amiért történelmünk folyamán népünk legjobbjai harcoltak, s ki is tudná felsorolni azokat, akik életüket áldozták e küzdelemben. Sokat szenvedett népünk ezen a napon szabadult meg a Horthy-fasizmus és a második világháború borzalmaitól. A fegyveres harc utolsó szakasza már határainkon túl, a német fasizmus fellegvárához mind közelebb került. Nagy ünnep volt az első szabad április 4. Ünnepeltük, mindenekelőtt felszabadítóinkat, a Szovjetuniót és katonáit, a Vörös Hadsereget, amelynek győzelmi sorozata a kelet-európai országok népeit ekkorra már szabaddá tette. Ünnepeltünk, mert tudtuk, éreztük, hogy ezzel a győzelemmel valami számunkra rendkívüli fontos történelmi esemény következett be. Nagy volt az örömünk, de gondokkal terhelt. Rombadőlt, kirabolt ország: ezt hagyták reánk a menekülő fasiszták. Az amkor még országunkban uralkodó állapotok jogosan tették aggódóvá népünket. Mi lesz velünk? Hogyan tovább? Mikor épülnek föl a hidak, vasutak és miből? Mi lesz a bankkal, a gyárral, a földdel? A kérdések százaira, ezreire kellett világos választ adni a dolgozóknak. A választ a kommunisták adták meg világosan. Nem csüggedni, hanem dolgozni! Nem siránkozni, hanem termelni kell. A magyar dolgozó nép a munkásosztály vezetésével — mint már annyiszor, azelőtt és azóta is — bebizonyította, hogy csodálatra méltó munkára képes. Ma, amikor forró szeretettel gondolunk felszabadítónkra, egyben úgy is érezzük, hogy méltóak voltunk és vagyunk a bizalomra és a kapott segítségre. Tizenhat év alatt pártunk vezetésével többet tettünk hazánk felvirágoztatásáért, a dolgozók jólétének emeléséért, mint a volt uralkodó osztály fél évszázad alatt Kit ne töltene el a büszkeség jogos érzése, gyönyörű fővárosunk és szép városaink láttán. Közlekedési eszközeink, üzemeink, általában iparunk fejlődése, mind a munkáskezeket dicséri. Ma jobban élünk, mint azelőtt. Nemcsak abból tudjuk, hogy a statisztikai hivatal jelentése szerint a kiskereskedelmi áruforgalom évrőlévre emelkedik, hanem érezzük mindnyájan. Az, hogy jobban ruházkodunk, többet jártunk moziba, színházba, javult az egészségügyi ellátás, egyre jobban igénylik dolgozóink a kultúrát, mindmegannyi tény. Olyan, amit még ellenségeink sem mernek cáfolni. Az sem kétséges, hogy az elkövetkező években tovább fogjuk növelni népünk jólétét minden területen. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII Kongresszusa határozataiban olyan célokat tűzött ki, melyek megvalósítása biztosítja a további gyors előrehaladást. A mezőgazdaság szocialista átszervezését már megvalósítottuk. Ezzel megteremtettük az alapját annak, hogy az ipar mellett mezőgazdaságunk is megfelelő ütemben fejlődjön. Rendkívül nagy a felelősség, hogy már az idén több árut adjon a mezőgazdaság, mint az előző években. Ez mindnyájunk közös érdeke. A termelőszövetkezeti tagnak azért, hogy megtalálja a számítását a közösben már az első évben is. Az ipari munkásnak azért, hogy már az idén több hús, vaj, kenyér kerüljön az asztalára és minél c őtob megszűnjenek az e téren időnként jelentkező problémák. A közös érdek, a közös ügy serkentse társadalmunk minden rétegét arra, hogy erejét megfeszítve, mindenki tudása legjavát adva ténykedjen a közös gazdaságok megszilárdításán. Szocializmust építő nagy munkánkban nem vagyunk egyedül Élvezzük a szocializmus nagy táborához tartozó népek állandó támogatását. Felsorolni is sok lenne azt a nagy segítséget, melyet a hatalom megszerzéséhez és megtartásához, gazdasági építőmunkánk megindításához és folytatásához kaptunk és kapunk jelenleg is a szovjet néptől és a többi szocializmust építő népektől. Az egymás iránt érzett nagy felelősséget mutatja — a szocialista táboron belül — az 1956-os események alatt tanúsított szolidaritás is. Valamennyi szocialista ország népe egy emberként állt mellénk, hogy segítsen a nemzetközi imperializmus és a belső ellenforradalmi erők visszaszorításában. Ez a nemes gesztus iskolapéldája volt annak, amit a Moszkvai Nyilatkozatban a kommunista és munkáspártok képviselői 1960 novemberében úgy fogalmazták meg, hogy ,,a kapitalizmusra jellemző politikai elszigeteltséget és nemzeti önzést felváltotta a népek testvéri barátsága és kölcsönös segélynyújtása, melyet a szocializmus hozott létre”. Az a tény, hogy a szocializmus építésében nem vagyunk egyedül — élvezzük a szocializmust építő népek támogatását és a világ népeinek szimpátiáját — arra kötelez bennünket, hogy erőnkhöz mérten mi is hozzájáruljunk ahhoz, hogy a kapitalizmust a békés gazdasági versenyben legyőzzük. A mi generációnknak megvan minden oka arra, hogy harcoljon a békéért, a békés egymás mellett élés megvalósításáért. Alig egy emberöltő alatt két világháború borzalmas pusztításait éltük át. Tudjuk azt is, hogy a harmadik, világháború — figyelembe véve a haditechnika jelenlegi állását — még borzalmasabb pusztítást hozna a világ népeire. Nem véletlen az, hogy a moszkvai tanácskozáson a kommunista és munkáspártok képviselői napjaink legégetőbb problémájaként a háború és béke kérdését jelölték meg. Tudjuk azt, hogy ez a harc nem könnyű, de erőt ad nap mint nap az a tudat, hogy a békéért, a háború elhárításáért vívott harcunkban nem vagyunk egyedül. Kelettől Nyugatig, Ázsián és Afrikán át a haladó emberiség milliói harcolnak a békéért. Harcolnak azok is, akiket üldöznek, bebörtönöznek ezért. Nekünk a felszabadulásunk lehetővé tette, hogy nyíltan, bátran álljunk ki a békéért, a haladásért. Éljünk ezzel a lehetőséggel Mi jobban akarunk élni holnap, mint ma, több traktort akarunk a mezőgazdaságnak és kevesebb vontatót a tüzérségi lövegeknek. Ehhez azonban arra van szükség, — hogy a világ népeivel együtt — határozottan kiálljunk a békéért vívott harcban. A békéért vívott harcnak pedig a több termelésben, népünk erkölcsi és politikai egységében kell megnyilvánulnia. A tizenhat év alatt elért gazdasági és politikai eredmények azt mutatják, hogy népünk tudott és tud élni a felszabadulás adta lehetőséggel. Az iparban és a mezőgazdaság átszervezésében ezideig elért eredményeink azt mutatják, hogy a dolgozók megértették a kongresszusi határozatból rájuk háruló feladatokat. 1961. április 4-ét is a termelésben elért kimagasló eredmények jegyében ünnepeljük. Ezzel fejezzük ki legjobban hálánkat és szeretetünket. felszabadítónk, a nagy szovjet nép és hadserege, a Vörös Hadsereg iránt. -------------------- ii. Gazdag programmal köszönti megyénk felszabadulásunk évfordulóját Salgótarjánban már április 1-én reggel megkezdődnek az ünnepség első mozzanatai. Munkakezdéskor az üzentek, hivatalok és intézmények röpgt üléseket tartanak, ahol a dolgozók megemlékeznek a felszabadulási évfordulóról. Az iskolákban ,iCT-nnr....l az ünepek előtti utolsó munkanapon az utolsó órán mórnak az cmvVir - u ....... ’vjbfc helyen ü <-■ov , in Április 2-án reggel a városi ifjúsági szavalóverseny döntőjére kerül sor A szavalóversenv-f- <cWP a 7 p,]V'Vlo^mvg kezdeményezték a város népműveléssel foglalkozó szakemberei és az úttörők. Ekkor értékelik a rajzpályázatot is. Negyedikén délelőtt 10 órakor. .*A párt, a tanács és a töme azervezetek képviselői, az üzemek, hivatalok, intézmények dolgozói a szovjet hői emlékmű elé vonulnak. "r.TO leróják kegyeletüket a város felszabadulásáért életüket áldozó szovjet hősök emlékművénél. A párt, a tanács, tömegszervezetek, üzemek, gyárak, hivatalok, intézmények képviselői koszorút helyeznek az emlékmű talapzatára. Pert vesznek a koszorúzás: ümpségen a városban tartózkodó szovjet és csehszlovák vendégek is. Este hat órakor a József Attiláról elnevezett művelődési házban tartják a hagyományos díszünnepséget. Az emlékbeszédet Jedlicska Gyula elvtárs, a városi pártbizottság első titkára tartja. Az ünnepség második részében budapesti vendégek fellépésével ünnepi műsort mutatnak be az ünnepségen résztvevő közönségnek. Hasonlóképpen emlékeznek meg a megye valamennyi községében, valamint a járási székhelyeken is a dolgozók április 4. hazánk felszabadulásán. Többhelyütt úttörők és kiszesek adnak emlékműsort. Éljen április 4, felszabadulásunk 16. évfordulója GYŐZEDELMES ÉLET s»<3fc3K8cscMKäfc3K®cacfS5FC#dHak3Sur^ Czinke Ferenc: Derkovits díjas Megoldja kettős feladatát a nagyüzemi mezőgazdaság A megye mezőgazdasági helyzetéről tanácskozott az országgyűlési képviselők nógrádi csoportja (Tudósítónktól.) Szerdán Pásztó termelőszövetkezeti községben tartotta ülését az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportja. Az ülésen Tóta Ferencnek, a megyei tanács elnökhelyettesének tájékoztatója alapján megyénk mezőgazdasági helyzetét, a termelőszövetkezetek tavaszi munkájának tapasztalatait vitatták meg. A képviselők az elnökhelyettes tájékoztatója alapján megelégedéssel vették tudomásul, hogy múlt évi gazdálkodásaik eredményeként átlagosan harminc forint körül osztottak egy-egy munkaegységre a termelőszövetkezetek. Több képviselő is foglalkozott azonban azzal, hogy a megye néhány termelőszövetkezete nem teljesítette az árutermelési tervét az elmúlt esztendőben. Példaként említették ugyanakkor a pásztói járás termelőszövetkezeteit, amelyek az árutermelési terveik túlteljesítéséért hétszázhatvanezer forint kedvezményt kaptak az államtól. Több javaslat is hangzott el a képviselők részéről, a mezőgazdasági szakirányító munka megjavítására. Czottner Sándor nehézipari miniszter a vetési terv és a munkafegyelem betartása, Mihályfi Ernő a Magyar Nemzet, főszerkesztője a tojás és más áruk aránytalan termelésére és értékesítésére. Krizsanyik Jánosné képviselő a termelőszövetkezetek gazdálkodásában mutatkozó lazaságok időbeni felszámolására hívták fel a megyei tanács mezőgazdasági szakvezetőinek figyelmét. Ezúton a kontoselőknek még számos kérdésére válaszoltak a megyei tanács vezetői. Hankó János, a megyei tanács elnöke az országgyűlési képviselők kérdéseire válaszolva bejelentette, hogy az idén a tanácsok és termelőszövetkezetek becsületbeli ügyévé teszik az árutermelési tervek teljesítését, illetve túlteljesítését. Az idén megoldja kettős feladatát a nagyüzemmé átalakított mezőgazdaság. A téli fejlesztés ellenére is több árut adnak a nógrádi termelőszövetkezetek az elmúlt évek átlagánál. Különösen nagy erőfeszítéseket tesznek a takarmányalap növelésére, főleg a kukorica termesztésére. A termelőszövetkezeti állatállomány takarmányozásának jobbátételére még az idén három takarmánykeverő telep létesül Nógrádban. A községi tanácsok tevékenységében már az idén odahatnak, hogy azok munkája eredményeit a termelőszövetkezetek árutermelése alapján is mérlegelni fogják. Ezután Jakab Sándor, az MSZMP Nógrád megyei pártbizottság első titkára, a képviselőcsoport elnöke javaslatára elhatározták, hogy javasolni fogják a Földművelésügyi Minisztériumnak az év végi zárószámadások és közgyűlések idejének megváltoztatását. Ugyanis az idén két-három hónapra szinte teljesen kivonatok a termelőszövetkezetek szakirányításából és az idei tervek készítéséből az arra illetékes mezőgazdasági szakvezetőket a zárószámadások elkészítése miatt. Szót emel a képviselőcsoport azzal kapcsolatban is, hogy a tsz-elnökök, vezetők továbbképző tanfolyamait ne a termelőszövetkezet életében legfontosabb munkák idején szervezze a minisztérium. Az ülés második részében első negyedévi munkáját, majd a második negyedéves munkatervet vitatta meg a képviselőcsoport. Az elmúlt három hónap munkájáról értékelő jelentést terjesztett elő a Hazafias Népfront Nógrád megyei titkársága. A jelentés és a képviselők felszólalásai alapján összegezték, hogy az elmúlt három hónapban kétszer tartottak csoportülést, több mint tíz termelőszövetkezet alakuló közgyűlésén vettek részt és a megye huszonhat helységében tartottak képviselői beszámolót, s ezeken mintegy tízezer választójukkal találkoztak a nógrádi képviselők. Második negyedéves tervüket néhány módosító javaslattal elfogadták a képviselők, akik a következő hetekben is számos termelőszövetkezeti községet, gyárat és üzemet látogatnak meg. Végül Mihályfi Ernő képviselő javaslatára elhatározták, hogy a Hazafias Népfront megyei titkársága és a balassagyarmati Palóc Múzeum irányítása mellett támogatják a nógrádi községeknek a kezdeményezését, amely szerint a falvakban végbemenő történelmi, társadalmi átalakulás miatt a községek múltját megőrző falumúzeumokat, járási székhelyeken az egész járás történetét bemutató központi múzeumokat hoznak létre, ugyanakkor a falusi értelmiség bevonásával összegyűjtik a falvak népi, történelmi hagyományait.