Nógrád, 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

Washington befagyasztotta saját javaslatait Tizenhét nap alatt nem válaszolnak Egyiptom bizonyítékaira A négy nagyhatalom ENSZ-nagykövetei a közel-keleti vál­ság politikai rendezését cél­zó erőfeszítés­eik sorában is­mét tanácskozást tartottak. Tájékozott források szerint a nagykövetek kifejezésre jut­tatták aggodalmukat a Jar­­ring-misszió halogatása miatt. A Jarring- vezette tárgyalások újraXelméletének fő akadálya — mint ENSZ-körökben han­goztatták — továbbra is Izra­el elutasító magatartásában keresendő. Kairóban az Al-Ahram ked­di száma arról tett bejelentést, hogy az „Egyesült Arab Köz­társaság továbbra is kapcsolat­ban áll Gunnar Jarringgal”. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter hétfői nyi­latkozata egyértelműen arról tanúskodik, hogy a Nixon­­kormányzat részrehajló maga­tartása miatt kritikus pont­hoz érkezett a Jarring-misszió. Washington — azzal, hogy alaptalanul a tűzszüneti egyezmény megsértésével vá­dolja Egyiptomot, és az EAK kormányának tett ígéreteit megszegve újabb phantomokat szállít Izraelnek — „befa­gyasztotta” saját javaslatait, és újabb akadályt gördített a kö­zel-keleti béketárgyalások út­jába. Az EAK, amely elfogadta a Biztonsági Tanács határozatá­nak végrehajtására vonatkozó amerikai indítványt, továbbra is szívén viseli a békés ren­dezés ügyét. Ezért javasolta az egyiptomi külügyminiszter, hogy a történtek után a négy nagyhatalom vegye kézbe a kezdeményezést, új utasításo­kat adva az ENSZ-megbízot­­taknak. Minthogy az EAK kormánya őszintén törekszik a Biztonsági Tanács 1967 novem­beri határozatának végrehaj­tására, a negatív amerikai ma­gatartás ellenére is kapcsolat­ban marad Jarringgal. A Jarring-misszió megmen­tése csakugyan sürgős nemzet­közi intézkedéseket követel. De bármilyen előrelépés felté­telezi, hogy az USA felülvizs­gálja tarthatatlan álláspont­ját, és saját — befagyasztott — kezdeményezéséhez híven ne akadályozza, hanem tá­mogassa a közel-keleti konf­liktus megoldását. A tűzszünet kezdete óta folytatott ameri­kai—izraeli összjáték arra vall, hogy Washington nem számí­tott a Rogers-terv egyiptomi elfogadására, ezért utólag pró­bálja azt a látszatot kelteni, hogy az EAK magatartása hi­úsítja meg a terv kivitelezé­sét. A tárgyalások körüli hu­zavona azonban máris lelep­lezte ezeket a körmönfont mes­­ter­kedéseket. Ugyancsak az Al-Ahram közli, hogy az EAK birtoká­ban levő fényképfelvételek szerint Izrael helyreállította az egyiptomi tüzérség által le­rombolt Bér-Lev-vonalat és a Szuezi-csatorna nyugati partjáról szabad szemmel is látható erődítményeket épített fel a keleti part teljes hos­­­szában. Riad egyiptomi kül­ügyminiszter szeptember 4-én, a kairói amerikai képviselet vezetője, Donald Bergus elé tárta azokat a bizonyítékokat, amelyek szerint az izraeli— amerikai vádakkal ellentétben Izrael sértette meg a tűzszü­­neti megállapodást. Ugyanak­kor Riad felszólítottja az USA-t: bizonyítsa be, hogy megfelelnek a valóságnak a tűzszünet megsértéséről szóló Egyiptom ellen emelt vádak. Azóta 12 nap telt el — válasz nélkül. Riad egyébként arról is tájékoztatta Donald Bargust, hogy az EAK nem helyezett el új légvédelmi rakétákat a tűzszüneti zónában, s nem irányított oda új csapatokat. Az EAK tevékenysége megfe­lelt a tűzszüneti előírásoknak, azaz nem terjedt túl az után­pótláson, a kiképzésen és bi­zonyos csapat át­h­e­l­ye­zése­k­en a tűzszüneti zónán belül. Az iz­raeli légierő ismert veszteségei azt bizonyítják, hogy az egyip­tomi légvédelmi rakéták már augusztus 8. előtt is ott vol­tak, ahol jelenleg találhatók. Befejeződtek a tervegyeztetési tárgyalások Kedden Moszkvában befeje­ződtek az 1971—1975-ös idő­szakra vonatkozó tervegyez­­tetési tárgyalások. A két fél a Szovjetunió Ál­lami Tervbizottsága épületé­nek tanácstermében plenáris ülésen értékelte az eddig foly­tatott tárgyalások eredményeit, jelölte ki a távlati fejlesztés­sel kapcsolatos munkafelada­­tokat A megbeszéléseken a magyar delegáció Párdi Imrének, az Országos Tervhivatal elnöké­nek, a szovjet küldöttség Nyi­­kolaj Baj­bako­v miniszterel­nök-helyettesnek, az Állami Tervbizottság elnökének ve­zetésével vett részt. A tervegyeztetési jegyző­könyveket a két tervhivatali elnök kedd este látta el kéz­jegyével. (MTI) Nagy-Britannia Kommunista Pártjának felh­ívá­sa Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártjának Végrehajtó Bi­zottsága a Morning Star ked­di számában felhívással for­dult Anglia haladó erőihez, hogy határozottan tagadják meg a támogatást a konzerva­tív kormány reakciós politi­kai és gazdasági irányvonalá­tól. A felhívás hangsúlyozza, hogy a monopóliumok érdeke­it képviselő kormány­­ politi­kájával „a dolgozók életszín­vonala ellen támadt, igyekszik késleltetni a szükséges szociá­lis reformok megvalósítását, olyan törvényeket készít elő, amelyek korlátozzák a szak­­szervezetek lehetőségeit tagja­ik megvédésére”. A kormány külpolitikája is reakciós vonásokat mutat. Er­ről tanúskodik az a határozat, hogy felújítják a fegyverszál­lításokat­­ a dél-afrikai fajül­dözőknek, nem támogatják az európai biztonsági értekezlet összehívásának gondolatát, megpróbálják Angliát bevinni a Közös Piacba, támogatják az Egyesült Államok délkelet­ázsiai agresszióját és imperia­lista közel-keleti politikáját. Külpolitikai téren a kom­munista párt harcra hív az európai biztonsági értekezlet mielőbbi összehívásáért, a vietnami agresszió, Anglia közös piaci tagsága és a dél­­afrikai fegyverszállítások fel­újítása ellen. (MTI) Különböző feltételek a túszok A Palesztinai Népi Felsza­badítani Front által fogva tar­tott túszok Ügyében a leg­­ellentmondóbb jelentések ér­keztek. A Nemzetközi Vörös­kereszt Ammanban maradt képviselői olyan megbízatást kaptak, hogy tegyenek meg mindent a fogva tartottak tes­ti épségének védelmére. Nyilatkozott a front képvi­selője. Cáfolta azt az állítást, hogy „becsapták volna az aj­tót a tárgyalások előtt.” A front egyébként különböző feltételeket szabott az ügyben érintett kormányoknak. Ezek szerint: Svájc és Nyugat-Né­­metország bocsássa szabadom azokat a gerillákat, akiket fogva tart, szállítsa őket biz­tonságos helyre, s cserében megkapja a túszként őrzött svájci, illetve nyugat-német állampolgárokat. Nagy-Britannia bocsássa szabadon a repülőgéprabló Leila Khaledet, adja vissza a megölt géprabló holttestét, s cserébe megkapja a nyolc brit állampolgárságú túszt. Az amerikai és izraeli tú­szok fejében Izraelnek egyet kell érteni négy pontban. Szabadon bocsátja a Haifá­ban őrizetbe vett svájci ille­tőségű gerillát, a Tel Aviv­­ban júliusban őrizetbe vett két algériai kormánytisztvise­lőt, a januárban Dél-Libanon­­ból elrabolt tíz libanoni ka­tonát, szabadon bocsát izraeli börtönökben őrzött gerillákat, ügyében / NÓGRÁD - 1970. szeptember 16., szerda Szükségálapot Sierra Leone-ban Sierra Leone-ban kihirdet­ték a rendkívüli állapotot a politikai feszültség növekedé­se miatt. Siaka Stevens mi­niszterelnök a rendeletet hétfő este adta ki azt követően, hogy a kormány két volt mi­nisztere tömeggyűlésen fej­tette ki a kormányból való ki­válásának okait. A nagygyűlés véres vereke­déssel végződött A miniszterelnök rádióbe­szédében kijelentette, egy ki­sebb csoport kísérletet tett a „hatalom megszerzésére" és „mindent elkövettek a belső béke és a szilárdság aláásásá­­ra." (MTI) ni az általános és teljes lesze-2, Jelentés három hadszíntérről Sikerrel h a felszabadító egységek Csúfos kudarccal végződött a Phnom Penh-i kormánycsa­patok eddigi „legnagyobb ará­nyú” offenzívája. A Lon-Nol­­hadsereg vezetősége elismerte, hogy a Phnom Penh-től 83 ki­lométerrel északra levő Tang Kauk város birtoklásáért ví­vott harcokban a kormány­csapatok két nap alatt­­ száz­ negyven embert veszítettek. Egyúttal közölte azt is, hogy a súlyos veszteségekre való te­kintettel kénytelenek kivonni a város keleti részeibe hatolt kormánykatonákat. Harcokról érkeztek jelenté­sek Dél-Vietnam északi tarto­mányaiból is. Az O’Reilly tá­maszpontot védő saigoni kato­nák keddre virradóra is a szabadságharcosok megújuló rohamai ellen védekeztek. Ugyancsak keddre virradóra B—52-esek bombázták­ a de­­militarizált övezettől délre fekvő területeket. A DNFF rádióadója kedden beszámolt a hazafias erők ál­tal az indokínai térségben leg­utóbb elért sikerekről. Kambodzsa: a szeptember 1-től szeptember 5-ig terjedő időszakban a kambodzsai fel­szabadító hadsereg egységei Krek térségében támadást in­téztek a dél-vietnami inter­venciós csapatok ellen. Négy­száznyolcvan ellenséges kato­nát megöltek, 73 katonai jár­művet, köztük 67 páncélozott autót megsemmisítettek. Szep­tember 11-én Svay Riengben a felszabadító hadsereg oszta­gai rajtaütésszerű támadást intéztek a dél-vietnami zsol­doskatonák ellen. Negyven el­lenséget megöltek, köztük egy század parancsnokát is. Laosz: a Patet Lao hangja szerint a laoszi népi hadsereg az esős évszak első három hó­nnapja során 4400 ellenséges katonát tett harcképtelenné 2000 különböző fegyvert és 10 lőszerraktárat megsemmi­sített. A tüzérségi egységek 49 ellenséges repülőgépet lőttek le. Dél-Vietnam: szeptember 7-től szeptember 8-ig a felsza­badító erők Tra Bong térségé­ben általános támadást indí­tottak és az egész körzetet el­foglalták. A körzet katonai parancsnokát és helyettesét a harcban megölték. Egy ellen­séges zászlóaljat, öt szakaszt,­­számos rendőrt, parancsnokot és katonai tanácsadót harc­­képtelenné tettek. Tra Bong székhelyén a fel­szabadító erők négy ellensé­ges századot semmisítettek meg, parancsnokuk életét vesztette. A DNFF egységei megtámadták Tra Bong repü­lőterét is, megsemmisítve két amerikai repülősszakaszt. A felszabadító egységek 600 el­lenséges katonát foglyul ej­tettek, 18 katonai járművet, valamint egy ágyút tönkretet­tek (MTI) Sztrájkba lépett a General Motors 344 ezer dolgozója Kedden 0 órától kezdődően sztrájkba lépett a General Motors 344 000 dolgozója, mi­után szakszervezetük, az UAW, az Egyesült Autóipari Dolgozók vezetőinek hétfőn éj­félig sem sikerült megegyezés­re jutni a munkáltatókkal az 54 napja folytatott bértárgya­lásokon. Ezzel egyidejűleg négy ame­rikai vasutas-szakszervezet is sztrájkfelhívást adott ki, azon­ban a vasutakn­aik az utolsó pillanatban megszerzett szö­vetségi bírósági végzéssel si­került a félmillió dolgozót érintő sztrájkot szeptember 23-ig elhalásztatok A szakszervezet az infláció­val lépést tartó magasabb bé­reket és az 1967-ben megálla­pított­ „bérplafon” megszünte­tését követeli, továbbá kedve­zőbb nyugdíjfeltételeket a 30 éve dolgozó idősebb munká­soknak. Az autóipar — a Ge­neral Motors, a Chrysler és a Ford — azonban hallani sem akar a bérplafon eltörléséről, és a követelt béremelésnek mindössze a felét ajánlja. A csupán egy céget, a leg­nagyobb autóipari vállalko­zást, a General Motorst érintő sztrájk célja, amint Leonard Woodcock, az UAW elnöke mondotta, hogy megtörjék a „három nagy” egységfrontját. --------------------------------------------------------/ Ezrek gyilkosai A leningrádi katonai bíróság kedden megkezdte öt vádlott ügyé­nek tárgyalását, akik a második világháború éveiben a legsúlyo­sabb bűncselekményeket követ­ték el. A vádlottak, miután német fog­ságba kerültek, önként beléptek egy büntetőosstagba és személye­sen raszt vettek szovjet állam­polgárok meggyilkolásában és Xinxásában. Mind az ötek a tit­kos tábori rendőrség (CWP) egyik osztagában szolgáltak, amely az ideiglenesen megszállt leningrádi és novgorodi területen tevékeny­kedett. A büntetőosztag tagjai csupán a Leningrád közelében levő Druzsnoszelje település és Szi­­venszkaja állomás körzetében mintegy «MM> szovjet állampolgárt végeztek ki. Az áldozatok több­ségükben parasztok éss családtag­jaik voltak. A nyilvános bírósági tárgyalás több hétig tart majd. (TA82S21 Tárgyilagos értékelés A Rudé Právo londoni tu­dósítójának jelentése szerint az angol baloldali sajtóban hosszú idő után először je­lennek meg olyan írások, amelyek tárgyilagosan igye­keznek bemutatni a csehszlo­vákiai valóságot. A „The Jour­nal” című szakszervezeti lap szeptemberi számában E. P. Young számol be legutóbbi csehszlovákiai élményeiről. Írásában hangsúlyozza, hogy Csehszlovákiában, különös­képpen a gazdaság területén érezhető a javulás, s a mun­katermelékenység növekedése az emberek bizalmának foko­zódásáról és a közhangulat változásáról tanúskodik. „Tudomásul kell venni azonban — írja Young —, hogy a Nagy-Britanniában élő cseh­szlovák emigránsok és Csehszlovákia úgynevezett an­gol barátai ugyanolyan eszkö­zöket használnak, mint annak idején a magyar revizionisták, s mindenfajta hazugságot és álhíreket terjesztenek Nyuga­ton. Ezek­ közé tartozik pél­dául az az állítás, hogy Cseh­szlovákiában politikai pere­ket készítenek elő. Ezt aztán a BBC átveszi, sugározza, ter­mészetesen a csehszlovák hall­gatók befolyására, akik közül sokan úgy vélik, hogy titkos értesülések birtokába jutot­tak.” (MTI) AZ ÜNNEPÉLYES megnyi­tótól számítva megkezdte mun­­káját az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi köz­gyűlése. A megnyitást meg­előzően, hétfőn este U Thant ENSZ-főtitkár üzenetet inté­zett a közgyűléshez és ebben kifejtette: ily sok kiemelkedő államférfi találkozója egye­dülálló alkalmat kínál legma­gasabb szintű gyümölcsöző kapcsolatokra és fontos ta­nácskozásokra. A főtitkár fo­galmazását nem a diplomáciá­ban fokozottan kötelező udva­riasság diktálta, hanem a va­lós helyzet. A Reuter szerint ugyanitt „legalább hatvan és legfeljebb kilencven állam­­illetve kormányfő vesz részt a közgyűlés ülésezésén”. Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere ez év márciusátban levelet intézett U Thant ENSZ-filtltkftrhoz. Ebben megjelölte azokat a cé­lokat, amelyek időszerűségük­nél és szükségességüknél fog­va alkalmasak arra, hogy szé­lesebb körű támogatást és összehangolt erőfeszítést hív­janak életre. A szovjet kül­ügyminiszter levelében hang­súlyozottan rámutatott: nem szabad megengedni, hogy az ENSZ-alapokmány megsérté­sével, hódítás útján idegen te­rületeket szerezzenek. A meg­szállt területekről ki kell von­ni a csapatokat, egyes ál­lamoknak végre kell hajtani­uk a Biztonsági Tanácsnak a megszállt területekről való csapatkivonásról hozott meg­felelő határozatait. El kell ér­velést, részleges leszerelési in­tézkedéseket kell végrehajta­ni. Létre kell hozni a kollek­tív biztonság regionális rend­szereit. Tartózkodni kell min­den intézkedéstől, amely a gyarmati uralom alatt álló népek felszabadító mozgal­mainak elnyomására irányul, erősíteni kell a nemzetközi biztonságot, amely elősegíti a világ valamennyi népének tár­sadalmi és gazdasági fejlődé­sét. A világ tele van olyan kér­désekkel, amelyekre a földgo­lyó talán minden sarkában választ várnak. Az, hogy most jubileumi közgyűlését tartja a huszonöt éves világszervezet és azon sok állam- és kor­mányfő is részt vesz, önma­gában még nem old meg semmit. Lehet azonban a világ egy újabb irányú fejlődésé­nek a kezdete, az a küszöb, amelyet átlépve jobban meg­érthetik egymást, a ma még háborgók, s emberi sorba ke­rülhetnek azok a páriák, akik Dél-Afrika­­ egyes pontjain még a gyarmati uralom igája alatt szenvednek. Nagy alkalom ez a közgyű­lés, hogy még közelebb kerül­jenek egymáshoz a világ or­szágai, népei. Óriási lehetőség arra, hogy a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdí­tására, az enyhülés fokozására tegyenek sikeres kezdeti lépé­seket. A nagy kérdésen belül azonban van három igen fon­tos, világunk nyugalma szem­pontjából egyáltalán nem lé­nyegtelen probléma. Ezek: az emberirtó indokínai háború befejezése, Indokína népei ön­rendelkezési jogának elisme­rése és szavatolása; a sok fe­szültségtől terhes közel-keleti válság megoldása a Biztonsá­gi Tanács 1967 novemberi ha­tározata alapján; a gyarmato­sítás felszámolása és marad­ványainak megszüntetése, az új­ gyarmatosító törekvések teljes megállítása. Azt is mondhatnánk, hogy ezek azok a külpolitikai gondok amelyek leginkább foglalkoztatják a kisembereket is. Számuk ko­rántsem jelentéktelen, sokan vannak és még többen lesz­nek. Arról is szót kell itt ejteni, amiről, főként nyugati politi­kai körökben beszélnek szíve­sen: elavult­-e az Egyesült Nemzetek Szervezete, s másra sem alkalmas, minthogy látvá­nyos, de haszontalan közgyű­léseket rendezzen. A világ­­szervezet lejáratására irányuló taktika mögött látni kell a nyilvánvaló szándékot, ponto­san azért, mert az emberi ha­ladással ellentétes cselekedet­hez akarnak szabad kezet sze­rezni, próbálnak megszabadul­ni az ENSZ fékező jellegétől, attól az eshetőségtől, hogy al­kalomadtán az agresszornak az Egyesült Nemzetek Szer­vezete vág vissza tagországai részvételével. Ha pedig a vi­lágszervezet válságáról beszél­hetünk azért csak ,az impe­rialista­­ politikát tehetjük fe­lelőssé. Hadd emlékeztessünk itt közvetlenül a Közel-Kelet­re. 1967-ben a Biztonsági Ta­nács hozott egy határozatot, amely Izraelt kötelezte az el­foglalt arab területek vissza­adására. Máig sem hajtották végre a határozatot, de nem azért, mert Egyiptom vagy szövetségesei elzárkóztak vol­na ez elől, hanem, mert Iz­rael az Egyesült Államok tel­jes gazdasági és katonai­ tá­mogatását élvezve továbbra is fenn akarja tartani az arab te­rületek megszállását. Pilla­natnyilag fegyvernyugvás van a Szuezi-csatorna mentén. Ab­ból a magatartásból azonban amit Izrael és az Egyesült Ál­lamok tanúsít nem sok jó kö­vetkeztetést lehet levonni. AZ SENKI előtt sem titok, hogy ez a közgyűlés nem ké­pes megoldani egyszerre még azokat a kérdéseket sem, amelyeket mi röviden felso­­­roltunk. Kezdődhet azonban New Yorkban és később tár­gyalások egész sorozata, ame­lyek nemcsak a huszonöt éves ENSZ tekintélyét erősítenék, hanem tevőlegesen hozzájá­rulnának a világ békéjéhez és biztonságához is. Sá. 1. Valami elkezdődhet New Yorkban

Next