Nógrád, 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

A „hatok” egységes álláspontja: A Közös Piac pénzügymi­niszterei Brüsszelben 11 órás tanácskozás után hétfőn a késő esti órákban megállapo­dásra jutottak a nemzetközi valutareformmal kapcsolat­ban követendő közös állás­pontról. Mint nyugati hírügy­nökségek rámutatnak, az el­fogadott álláspont élesen el­tér az Egyesült Államok által e kérdésben vallott nézetek­től. A Közös Piac pénzügymi­niszterei nyilatkozatukban szorgalmazzák a dollár leér­tékelését, a főbb nemzetközi valuták paritásváltozásainak részeként. A miniszterek hangsúlyozták azt is, hogy meg kell szüntetni a dollár­nak, mint tartalékvalutának a szerepét. Ugyancsak állást foglaltak a miniszterek az Egyesült Államokba irányuló import 10 százalékos többletvámjá­nak eltörlése mellett is. Han­goztatták, hogy ez és a dol­lár leértékelése teszi csak le­hetővé, hogy saját valutáikat felértékeljék­. Az új nemzetközi valuta­­rendszernek a rögzített pari­tásokon kell alapulnia, azon­ban a valuták váltóárfolya­mainak korlátozott határok közti mozgását lehetővé te­szik. A nemzetközi likviditá­sokat az arany mellett a kü­lönleges lehívási jogok foko­zott felhasználásával kell biztosítani, ugyanakkor az egyes országok­­ valutáinak tartalékvaluta szerepét csök­kenteni kell. A „hatok’’ ezt a közös ál­­láspontot fogják képviselni a ,.Tízek klubjának” vagyis a tőkés világ gazdaságilag és pénzügyileg legerősebb 10 államának szerdán kezdődő londoni értekezletén, valamint a Nemzetközi Valutaalap szeptember második felében összeülő évi ülésszakán. E tanácskozásokon kísérlik majd meg, hogy lefektessék egy új nemzetközi valutarendszer alapjait. A brüsszeli miniszteri érte­kezlet ülésének berekesztése után Mario Ferrari-Aggradi olasz kincstárügyi miniszter az értekezlet elnöke sajtóér­tekezletet tartott, amelyen hangsúlyozta, hogy az elért megállapodás csupán kezdetet jelent a nemzetközi tárgyalá­sok hosszú és nehézkes fo­lyamatában. Karl Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter szin­tén nyilatkozott és intett at­tól, hogy a „Tízek klubjában” az Egyesült Államokat elszi­geteljék: „Véleményem sze­rint teljesen helytelen volna, ha kilencen rá akarnák kény­szeríteni akaratukat a tize­dikre. Ez nem lenne megol­dás. .(MTI) le oá dollárt Együttes ülés Varsóban Kedden Varsóban együttes ülést tartott a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Politikai Bi­zottsága és a parasztpárt el­nöksége. Az ülés megállapította, hogy a két párt vezetőségének „A lengyel mezőgazdaság 1971— 1975. évi feladatairól” hozott ez év áprilisi határozata he­lyesen rögzítette az ország so­ron levő és távlati mezőgaz­daság-fejlesztési célkitűzéseit. A parasztság egyöntetű he­lyesléssel fogadta a kötelező termény­beszolgáltatás meg­szüntetéséről, valamint a falu­si lakosság általános betegbiz­tosításának bevezetéséről szó­ló párt- és kormányhatároza­tokat. A két párt vezetősége ki­emeli a lengyel parasztság tö­megszervezete, az úgynevezett mezőgazdasági körök szerepe és tevékenysége fokozásának jelentőségét. Az együttes ülés úgy hatá­rozott, hogy az ősz folyamán, egyéni beszélgetéseket kell folytatni minden parasztgaz­dával a szárazság okozta ta­karmányproblémákról, az ál­lattartásról, hogy az 1971—72- es mezőgazdasági évben to­vább lehessen növelni az ál­latállományt. (MTI) Mától elnökválasztás Szudánban „Szudán 1972-ben csatlako­zik Egyiptom, Líbia és Szíria államszövetségéhez” — közöl­te kedden Abu Bakr Audal­­lah szudáni miniszterelnök­helyettes. Mint rádióbeszédé­­ben mondotta, Gaafar Nimeri vezérőrnagynak elnökké vá­­­­­lasztása után, az lesz az első feladata, hogy megtegye a szükséges lépéseket Szudánnak az államszövetségbe való fel­vételére. A helyettes kormányfő által említett elnökválasztás szer­dán kezdődik meg Szudán­ban. Hat napig fog tartani, s ez alatt több mint 4 millió szudáni választópolgár járul majd az urnákhoz. 1956, Szu­dán függetlenségének kikiál­tása óta ez lesz az első elnök­­választás az országban. Gaafar Nimeri vezérőrnagy, a forradalmi parancsnoki ta­nács elnöke bízik abban, hogy a választáson győzelmet fog aratni. Magabiztosságára jel­lemző, hogy korábban beje­lentette: ha nem kapja meg a szavazatok 85 százalékát, ak­kor önként lemond. A hatnapos szudáni elnök­­választás eredményeit október 1-én hozzák nyilvánosságra. (MTI) Losonczi Pál távirata (Folytatás az 1. oldalról.) Lovszkban, az út utolsó szov­jet állomásán landolt. Az El­nöki Tanács elnökét a repülő­téren a távol-keleti határterü­leti székhely vezetői fogadták. Losonczi Pál és kísérete Ha­barovszkban töltötte az éj­szakát, majd szerdán, magyar idő szerint hajnali három óra­kor, tovább indult a KNDK fővárosába , Phenjanba. A Szovjetunió területe fe­lett utazva a magyar államfő­ az alábbi táviratot küldte N. Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­ge elnökének: „A testvéri Szovjetunió te­rülete felett átutazva — út­ban a KNDK felé — érezve a szovjet emberek gondoskodá­sát és meleg vendégszeretetét, forró elvtársi üdvözletemet és legszívélyesebb jókívánságai­mat küldöm önnek és a nagy Szovjetunió népeinek. Őszin­te szívből kívánok önnek to­vábbi eredményeket felelős­ségteljes állami tevékenységé­ben, a testvéri szovjet népnek további, hatalmas sikereket a kommunizmus építésében, a világbéke biztosításáért foly­tatott áldozatos küzdelmében. Losonczi Pál" Afganisztán királya Moszkvában Mohammed Zahir sah, Af­ganisztán királya feleségével együtt, kedden hivatalos bará­ti látogatásra Moszkvába ér­kezett. A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány hívta meg őket. A repülőtéren Nyikolaj Pod­­gornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és más szovjet vezetők fogadták a vendégeket. (MTI) Harmadik forduló A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya megállapodott abban, hogy folytatja a tárgyalásokat a két ország kölcsönös kapcsolatai­ról. A megbeszélések harma­dik fordulójára Prágában ke­rül sor, szeptember 27—28-án. A csehszlovák küldöttséget Ji­­ri Götz külügyminiszter-he­lyettes, az NSZK delegációját pedig dr. Paul Frank külügyi államtitkár vezeti. (MTI) 2 NÓGRÁD «• 1971. szeptember 15., szerda Eredménytelen közvetítés A Fülöp-szigetek déli részé­nek két tartományában, La­­naóban és Cotabatóban to­vább folynak a harcok a mu­zulmánok és keresztények fegyveres terrorcsoportjai kö­zött. A Barracudas, illetve Ile­­gas elnevezésű csoportok a Fülöp-szigeti rendőrség közlé­se szerint egy polgármestert és 27 más személyt öltek meg az elmúlt hét végén. A kor­mány közvetítő kísérletei mindeddig zátonyra futottak. (Reuter) Wilson­­ találkozója Patolicsevvel Harold Wilson, az Angol Munkáspárt vezetője kedden találkozott Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszterrel. Megvitatták a szov­jet—angol kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kérdé­seit. A két ország közötti keres­kedelem az utóbbi öt év alatt több mint másfélszeresére nö­vekedett és 1970-ben megha­ladta a 640 millió rubelt. Anglia az európai kapitalista országokkal folytatott szovjet külkereskedelemben az első helyre került. (TASZSZ) Párizs támogatja a közel-keleti rendezést Szombaton alakul meg az új Mahmud Favzi, kijelölt egyiptomi miniszterelnök in­tenzív kormányalakítási tár­gyalásokat folytat, egyelőre azonban nem közölték azok­nak a személyiségeknek a ne­vét, akikkel ez ügyben talál­kozott. Az Al-Ahram úgy értesült, hogy Szadat elnök csütörtök este beszédet intéz a nemzet­hez, s kifejti elgondolásait az egyiptomi állami élet átszer­vezéséről, korszerűsítéséről. Az Al-Ahram értesülése sze­rint az új kormány megalakí­tását — a korábbi hírekkel szemben — valószínűleg csak szombaton jelentik be. Az Al- Gumhurija hasonló értesülést szerzett míg más lapok ko­rábbi időpontokról írnak. Feltehetően a kormányát­alakítás elhúzódásával függ össze az is, hogy Mahmud Riad miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter nem e hét végén,­­ hanem a jövő hét keddjén utazik New Yorkba, az ENSZ-közgyűlés aznap kez­dődő ülésszakára. Az Al-Ah­ram úgy tudja, hogy Riad szeptember végén, vagy októ­ber elején terjeszti az ENSZ- közgyűlés elé közel-keleti be­számolóját, majd ezt követő­en visszatér Kairóba, s csak november első felében utazik ismét New Yorkba, a közel­­keleti kérdés vitájára. New Yorkba utazik az afri­­kai államfők négyes bizottsá­ga, amely mint ismeretes, a Biztonsági Tanács határoza­tán alapuló rendezés lehetősé­geit tanulmányozza. Az Egye­sült Államok is jelezte, hogy erre az időpontra befejezi az úgynevezett „nyugodt diplo­mácia” keretében folytatott tárgyalásait Izraellel és más államokkal, egy ideiglenes rendezés lehetőségéről. Az ok­tóberben és novemberben ki­fejtett erőfeszítések eredmé­nyeként tehát világossá válik a kép Egyiptom számára, s ennek megfelelően választhat­­ja meg a közgyűlés követendő politikáját. Mahmud Riad egyébként Douglas­ Home brit külügymi­niszterrel tárgyalva ismétel­­ten leszögezte, hogy Egyiptom kormány támogatja a békés megoldást, de csak úgy, hogy az összes megszállt arab területekből visszavonják az izraeli csapa­tokat, s helyreállítják a Pa­lesztinai nép jogait. Egyiptom elveti az olyan részleges meg­oldást, amely nincs összeköt­ve a megszállt területek tel­jes kiürítésével — hangoztat­ta a tárgyalások során kiad. Hafez Iszmail, egyiptomi külügyi államminiszter, aki a közelmúltban Franciaország­ban és a skandináv országok­ban járt, kedden kijelentette: Párizs erőteljesen támogatja a közel-keleti válságnak a Biztonsági Tanács határozaton alapuló békés, igazságos ren­­­dezését.­­ Ami Dániát, Finnországot, Svédországot és Norvégiát il­leti, ezek — Iszmail szavaival élve — „aggodalmuknak ad­tak hangot a közel-keleti vál­ság fejleményeivel kapcsolat­ban, s hangoztatták, hogy a Biztonsági Tanács határozatát végre kell hajtani”. (MTI; Az amerikai rendőrség a hadsereg segítségével leverte az atticai börtönlázadást és ször­nyű vérengzést rendezett a foglyok között, akik viszont a börtönőrök közöl szedett tú­szok közül többet megöltek. Képünk a rendőrség és a nemzeti gárda támadása után ké­szült a csatatérre emlékeztető börtönudvarról Hároméves kisfiút gázolt halálra szeptember 9-én az észak-írországi Londonderry - ben egy brit katonai autó. A tragédia — érthető módon — újra kiélezte a feszültséget Észak-Írország második leg­nagyobb városában. De már­­már nehéz a feszültség to­vábbi éleződését emlegetni, hiszen Ulsterben — ez a hat grófságot magában foglaló Észak-Írország másik neve — naponta robbannak bombák, mindennapossá váltak az ös­­­szecsapások az itt tartózkodó mintegy tízezer brit katona és a lakosság, illetve a betiltott ír Köztársasági Hadsereg har­cosai között. Az elmérgese­dett légkör, a szélsőséges irányzatok térnyerése késztet­te Heath brit és Lynch ír kormányfőt arra, hogy az ere­detileg októberre kitűzött tár­gyalásokat szeptember elején tartsák meg. Noha Észak-Íror­­szágnak külön kormánya van, a londoni és a dublini kabi­net voltaképpen közvetlenül is befolyásolhatja az ulsteri fej­leményeket. Az ír sziget déli felében el­terülő, hárommillió lakosú ír Köztársaság Nagy-Britanniától alkotmányjogilag teljesen füg­getlen. A túlnyomórészt kato­likus ír nép évszázados har­cot vívott a brit gyarmato­sítók ellen. Az egykori brit el­nyomás kitörölhetetlen nyo­mot hagyott az ír népben. En­nek tulajdonítható, hogy az angolellenesség, a bigott val­lásosság a britek protestantiz­musával szemben­­ nagyon is mély gyökereket eresztett az Ír Köztársaságban. A ma is meglevő indulatok gyakran szélsőséges akciókban jutnak kifejezésre, s ezeket az akció­­ka­t az elvileg betiltott Ír Köz­társasági Hadsereg hajtja végre. A több frakcióból álló szervezet tömöríti a katolikus szárnynak azokat a képviselő­it, akik nem hajlandók bele­nyugodni az ír sziget ketté­­osztottságába, abba, hogy az északi térség hat grófsága Nagy-Bri­tanni­­ához tartozik. Az Ulsterben kormányzó párt viszont protestáns. Az egykori brit hódítók nyomá­sára évszázadokkal ezelőtt anglikánná lett írek, s főleg azok gazdasági és politikai ve­zetői ma unionisták — vagyis az „unió” hívei, az országrész és Nagy-Brita­nnia összetarto­zását hirdetik. Él azonban Ulsterben fél­milliós katolikus kisebbség, amelyet a legutóbbi időkig sú­lyos megkülönböztetések súj­tottak. Az ír alapképlet lé­nyege valahol itt található:az északír kisebbség politikai, gazdasági és társadalmi elnyo­másának megszüntetése, alap­vető reformok megvalósítása nélkül nem képzelhető el, hogy a jelenlegi válságból akár egy kicsinyke lépéssel is kijjebb jussanak az érdekel­tek. Nagy tévedés lenne azon­ban, ha az ír válságban csu­pán modern vallásháborút lát­nánk. Az persze tagadhatat­lan, hogy az évszázados elő­ítéletek, a vallási gyűlölködés a már-már polgárháborús ál­lapotok és jellemezhető helyzet egyik fő összetevője. De Uls­terben társadalmi harc is fo­lyik, hiszen a rendkívüli el­maradottság egyaránt sújtja a katolikus és a protestáns dol­gozókat. Jellemző, hogy a munkanélküliség szintje igen magas — minden tizedik la­kos munkanélküli —, ami nem utolsó sorban az évek óta tartó gazdasági egy helyben top­pogás következménye. Az északír kormány belső ügyeiben független Londontól. Az autonómia bizonyos mér­tékig szabad kezet ad az unionista kormánynak a re­formok kérdésében. London meglehetős óvatossággal több­ször ösztönözte a belfasti kor­mányt a XX. században már anakronisztikusnak ható meg­különböztetések felszámolásá­ra. Ily módon körvonalazód­nak a London—Belfast—Dub­lin háromszög fő erőviszonyai. London szívesen látna vala­milyen megoldást, hiszen a válság a brit kormány gond­jait is szaporítja. Dublinból a katolikusok helyzetének radi­kális javítását követelik, s itt tömörül a szélsőséges szárny, amely Észak-Írország elszakadását a brit hadsereg kivonulását sürgeti. Belfastban a kormány ugyancsak az „ultrák” nyo­mása alatt áll. Faulkner mi­niszterelnök mélységese­n kon­zervatív politikus, de tett már néhány halvány kísérle­tet a katolikus kisebbség po­litikai jogainak kibővítésére. A protestáns ultrák éppen a re­formtörekvések miatt buktat­ták meg elődeit, s a jelenle­gi robbanásig feszült helyzet azzal fenyeget, hogy a szélső­séges szárny újra elgáncsolja a még oly bizonytalan próbál­­kozásokat. Felháborodással fo­gadták az unionista „héják” azt a tervet, hogy Faulkner találkozni fog Lynch ír kor­mányfővel, Heath brit minisz­terelnök társaságában. A hár­mas csúcstalálkozó már a kö­zeli hetekben létrejöhet, hi­szen a politikai megoldás egy­re nehezebben látszik megva­lósíthatónak a fokozódó ter­ror légkörében. Politikai tervezetet dolgo­zott ki és adott át a brit kor­mánynak Wilson, az ellenzék­ben levő Brit Munkáspárt ve­zére. Nem kevesebbet java­solt, mint, hogy vizsgáljanak felül minden olyan törvényt, amely a katolikus kisebbség jogaival kapcsolatos és jövőre a törvényhozásban számará­nyuknak megfelelően foglal­hassanak helyet a katolikusok, addig is alakítsák meg az an­gol és az ír parlament vegyes­ bizottságát. Valószínű azon­ban, hogy ezek a tervek jó­val tűrnnének Faulkner en­gedékenységén és Heath el­képzelésein, viszont nem mindenben elégítik ki az ír­országi katolikusokat. Kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e olyan megoldást találni, ame­lyet a háromszögben minden­ki elfogad. A hármas csúcsta­lálkozó feladata ez lenne, mi­vel a polgárháború réme egy­re sötétebbre festi az észak­ír horizontokat . London—Belfast—Dublin háromszög

Next