Nógrád, 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-28 / 23. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK] AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVIII. ÉVF., 23. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1972. JANUÁR 28., PÉNTEK Hazaérkezett Prágából a magyar párt- és kormányküldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével csütörtökön hazaérkezett Prágából a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülésén részt vett magyar párt- és kormányküldöttség. A küldöttség tagjai voltak: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Péter János, külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Benkei András belügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András és Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetői fogadták. Jelen volt a fogadtatásnál Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. (MTI) Ötven eire város Salgótarján Együttes ünnepi ülés a megyei művelődési központban Salgótarján ünnepel. Pontosan tíz órakor hangzott fel tegnap délelőtt a város szignálja a József Attila Megyei Művelődési Központ alkalomra feldíszített nagytermében. Az ünnepélyes akkordokkal kezdődött meg Salgótarján várossá nyilvánítása ötvenedik évfordulója tiszteletére a városi pártbizottság, a KISZ városi bizottsága, a város tanácsa, és a Hazafias Népfront városi bizottsága együttes ünnepi ülése. A tegnapi napon sokan látogattak Nógrád megye székhelyére, Salgótarjánba, hogy velünk együtt ünnepeljenek. Az együttes ülés elnökségében foglalt helyet Brutyó János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, városunk országgyűlési képviselője, Jakab Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője, Jedlicska Gyula, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Pothornik József, a Központi Bizottság tagja, a Nógrádi Szénbányák Vállalat igazgatója, Tarcsay Tibor vezérőrnagy, Solymosi József vezérőrnagy, Szilágyi Lajos, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium miniszterhelyettese, Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese. Ott ültek az elnökségben a megyei és a városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács, a tömegszervezetek vezetői, Salgótarján nagyüzemeinek, intézményeinek, szocialista brigádjainak kiváló munkásai, társadalmi életünk képviselői. Részt vettek az együttes ülésen és együtt ünnepeltek a nógrádiakkal kedves szovjet és csehszlovák vendégeink is. Az elnökségben foglalt helyet Jevgenyij Alekszejevics Zaleszov, Kemerovo város tanácselnöke, a szovjet delegáció vezetője, Vlagyimir Makszimovics Koloszov, a Szocialista Munka Hőse, lakatos brigádvezető. Koloman Viglassky, a Szlovák Kommunista Párt Besztercebányai járási Bizottságának titkára, a közép-szlovákiai delegáció vezetője és Jozef Mikus, Besztercebánya város tanácselnöke. A jelenlevő kedves vendégeket Devcsics Miklós, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte, majd felkérte Jedlicska Gyula elvtársat ünnepi beszéde megtartására. Jedlicska Gyula beszéde r — Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! Vendégeink! Barátaink! — kezdte beszédét Jedlicska elvtárs. — ötven éve annak, hogy 1922. január 27-én délelőtt kilenc órakor az acélgyári Olvasó Egylet nagytermében alakuló ülést tartott Salgótarján rendezett tanácsú város képviselőtestülete. — Városok általában nem létesülnek, a városok születnek. Székesfehérvár ebben az évben ünnepli fennállásának ezeréves történetét, Pest-Buda az egyesülésének századik évfordulóját. A mi városunk nem született, szinte a semmiből jött létre. Nem fejlődött, hanem szinte ugrásszerűen alakult ki, múlt, tradíciók, kultúra, értelmiség, városi életmód nélkül. — Kialakulásakor a kapitalizmus városa, a kizsákmányolt munkás városa. A burzsoázia nem otthont teremtett magának, nem várost, családi tűzhelyet épített, hanem vagyont szerezni jött ide. Kik ültek ötven évvel ezelőtt a képviselőtestület székeiben? A Rimamurányi Részvénytársaság, a Kőszénbánya Rt., a salgótarjáni takarék képviselői, földbirtokosok, és így tovább. Igaz, három meghívót küldtek a munkásság képviselőinek is, Hraskó Károlynak, Oczel Jánosnak, Priska Dezsőnek. De ezek az elvtársak tanácsköztársasági múltjuk miatt internálva voltak, s már csak emiatt sem jelenhettek meg az ünnepségen. • Mi teremtett itt várost a kopár dombok övezte, vízmosás most a szűk medrében a völgynek? Laktak itt emberek már kétezer-ötszáz évvel ezelőtt. Megfordultak erre a szkíták, kelták, dákok, hunok és germánok, avarok és szlávok. Jártak ezeken a földeken a tatárok, törökök, habsburgok katonái. Mégsem teremtődött számottevő település Salgótarján Nógrádnak még a múlt század közepén is csak egy kis községe volt a sok közül. — Ami várost teremtett a faluból, az az erő, a szén. A szén, az ipar kenyere, a fekete gyémánt, az energiát adó, éltető erő. Energia, gőz az iparnak, meleg és világosság a családi otthonoknak. — A nógrádi tájakon a szén szülte a vasutat, a vasat, majd az üveget. És mindez megteremtette a munkásosztályt. A csilléseket, vájárokat, öntőket, üvegfúvókat. — Ezen a napon emlékezünk a kemény és kegyetlen harcokra. Egyrészt az ember és a természet között, másrészt a proletariátus és a burzsoázia, a munka és a tőke között, amelyből keserves küzdelem után a proletariátus került ki győztesen. — Tisztelt ünneplő közönség! Vendégeink! Barátaink! — Évszámokat bőven tudunk felsorakoztatni- Az emlékezés dátumait, amelyek egyet jelentettek a kenyérért, a nyolcórás munkáért, a több bérért, jobb lakásért, a proletárhatalomért folytatott harcban. 1867 az első bányászsztrájk, amelyet követett a többi katonaság. Csendőrség szállt szembe a kenyeret követelő munkásokkal. Eldördült az első sortűz és életét vesztette Targos Árpád, a megye első munkásmozgalmi hősi halottja. A harcok eredményeként világossá válnak az osztálycélok, megteremtődik a harc fő eszköze és irányítója, a párt. 1917. szeptemberében az első győzelmes sztrájk, amelynek jelentősége túlnő Salgótarján határain. 1918. decemberében Salgótarjánban járt Kun Béla, és megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyi szervezete. — 1919. március 21. a Tanácsköztársaság győzelme. Az ezt követő százharminchárom nap városunknak is legcsillogóbb napjai közé számít- Fegyverbe áll a munkásság, védeni a proletárdiktatúrát. Vörös munkásezred alakul. Elhangzik a jelszó: ,,A salgótarjáni szén nélkül a proletárdiktatúra tarthatatlanná válik- Rajtunk a Tanácskozz társaság vigyázó szeme!” Salgótarján pedig megvédte önmagát. Hősök születtek, sokan ma is névtelenek. S a megízlelt szabadság után a bukás még fájdalmasabb. 1919. után üldözés, illegalitás, fehérterror, a munkanélküliség és a fasizmus gyalázatos háborújának nehéz esztendei következtek. De a párt él és harcol. Nem alkusznak a munkások sem. Tüntetések, sztrájkok követik egymást. Végül a fegyveres harc a fasizmus ellen, 1944-ben Nógrádi Sándor partizáncsoportja harcol ezen a vidéken, a karancslejtősi ellenállók, a velük együtt küzdő százak és ezrek történetét nem felejtjük. Beszéde további részében Jedlicska Gyula így folytatta: — Salgótarján a kolóniák városa lett. Kenyeretlen, sáros, füstös Tarján- Víz nélküli és csatornázás nélküli város. A Horthy-korszak negyedszázada szenvedést, nyomort és nagyon-nagyon sok tennivalót hagyott ránk. Volt is városunk, meg nem is Mert Salgótarján nem volt valóban város. 1944. karácsony estéjén a Forgács utcán végigvágtató kozák annyit jelentett, hogy a régi rend urai eltakarodtak, a Vörös Hadsereg katonái számunkra is elhozták a szabadságot. Salgótarján pedig élni tudott a szabadsággal. — Mindenekelőtt az életet kellett újrateremteni. Mert a város kifoszva, a vasút felszabdalva, az üzemek romokban hevertek, a bányák víz alatt. Dolgozni, újjáépíteni kellett, de most már nem másnak, hanem magunknak. — Salgótarján a legelsők között ad ismét szenet, villamos áramot az országnak. Előkerülnek az elrejtett gépek, megkezdődik a vasútépítés, és földet osztanak. Közben a város szavaz a Magyar Kommunista Pártra. 1947-ben tizenötezer munkás ünnepli nagygyűlésen a kommunista párt választási győzelmét És a választási nagygyűlés táviratot küldött Kádár János elé(Folytatás a 3. oldalon.) Híj»éréssel fogadták a laftáás intézkedéseket A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Fock Jenő, a kormány elnöke tájékoztatta a Minisztertanácsot a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének prágai üléséről és a magyar küldöttség tevékenységéről. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese tájékoztatást adott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának Moszkvában, január 18. és 20. között megtartott ülésszaka munkájáról. A tanácskozás részvevői megvitatták a szocialista gazdasági integráció komplex programjának teljesítésével kapcsolatos kérdéseket. A Minisztertanács megelégedéssel vette tudomásul, hogy a barátság és az egyetértés légkörében lezajlott ülésszakon elfogadott határozatok hozzájárulnak a KGST-tagországok sokoldalú gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséhez. A kormány megtárgyalta az építésügyi és városfejlesztési miniszter jelentését a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló határozatok végrehajtásáról. A jelentés megállapítja: az állami rendelkezéseket és a végrehajtási intézkedéseket, a lakosság megértéssel fogadta. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette és határozatában utasította az építésügyi és városfejlesztési minisztert, valamint a pénzügyminisztert, hogy továbbra is kísérjék figyelemmel az új lakásügyi jogszabályok végrehajtását. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Delegáció utazott Helsinkibe a BET elnökségi ülésére Csütörtökön Helsinkibe utazott a magyar békemozgalom küldöttsége, amely részt vesz a Béke-világtanács elnökségének péntekre összehívott ülésén. A magyar delegációt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, valamint az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke vezeti. A küldöttség tagjai: Darvasi István, az Országos Béketanács alelnöke, a Magyar Hírlap főszerkesztője és Sebestyén Nándorné, az OBT főtitkára. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Pethő Tibor, az Országos Béketanács alelnöke és Esztergályos Ferenc, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Több napos tanácskozás lesz a film fővárosban a BVT elnökségének kibővített ülése: megtárgyalják a békevilágmozgalom 1972. évi munkatervét és akcióprogramját. (MTI) Biszku Béla a munkásőrség jubileumi ünnepségén la, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Horváth István, a KISZ központi bizottságának első titkára. Jelen volt B. P. Ivanov vezérezredes is, a szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. A Himnusz hangjai, majd Major Tamás Kossuth-díjas színművész szavalata után Ruzsbatzky László, a munkásőrség budapesti parancsnoka üdvözölte az ünnepségre egybegyűlteket. Ezt követően Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka mondott ünnepi beszédet. Testületünk születésének 15. évfordulóját ünnepeljük, ha visszatekintünk a megtett útra, nem felejthetjük el, hogy fejlődésünk a párt politikájától elválaszthatatlan. A mi eredményeinknek is pártunk helyes politikája a forrása. A munkásőrség ereje léte, perspektívája egyaránt abban van, hogy a párt helyes politikájának alapján áll, amely a bizalomra épül. Felszólalt az ünnepségen Biszku Béla is, aki az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte a jubiláló munkásőrséget, és egyben tolmácsolta Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottságága első titkárának elvtársi üdvözletét, legjobb kívánságait. A munkásőrség megalakulásának 15. évfordulója alkalmából a testület országos parancsnoksága, pártbizottsága és budapesti parancsnoksága csütörtökön délután műsoros ünnepséget rendezett a vasas szakszervezet székházának dísztermében. Részt vett az ünnepi eseményen Biszku Bé