Nógrád, 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)
1976-04-28 / 100. szám
ff etet fs Cserhát „Ez a kislány akkor sír...” ll'IHIM n I III lillHIIII lilll Ilii IMI Megvirradt. A házigazda a kiszemelt, megbízható „korcsmárosnak” átadta az italkészletet, s a fogadott gazdasszony gondjaira bízta a fészerben berendezett konyhát, üstökben főtt már az étel, •mikor megérkezett a rezesbanda. A zenészeket a kapuban fogadta az örömapa — idézte Sándor bácsi, azaz Kelemen Sándor mesélőnk. —Övé volt az első nóta. Eljátszottak neki, ezzel jelképesen befogadta őket a házába. A zsongás nagy volt a menyasszony házánál is. A leendő új asszony díszes zsebkendőket osztogatott a „vönyeknek”, várták a násznépet. Eközben odahaza szülőktől, testvérektől, szomszédoktól és barátoktól — a legényélettől — elbúcsúztatta a násznagy a vőlegényt. A menet elindult a menyasszonyért, zeneszóval. Az ő nevében is a násznagy vett búcsút régi környezetétől. minden rigmus után tust játszottak a zenészek. ..Ez a kislány akkor sír , m’kor koszorú van a fején. ./ Rágondol a lányok sorára, / megy az isten házába.” —ezt játszotta a banda, amikor a vendégsereg elindult a templomba. A vőlegény és a menyasszony még külön-külön, előbbi a cimboráival, utóbbi a lány pajtásaival haladt. Esketés után karoltak egymásba. A lányos háznál a menyasszony szülei mézzel, kenyérrel fogadták az új párt. A vőlegényt a házba, az első helyre vezették — ezzel befogadták a csaádba. Ezután ismét két helyen mulattak, az új asszony rokonaival, csak este ment át a vőlegényes házhoz — folytatódott a lakodalom leírása — kezdődött a vacsora. A „menü” így feslett: csíklé (tésztáléves), káposzta birkavagy kecskehússal, tésztafélék Felszolgáltak lepényt, pampuskát, patkót, terentőt. Az utóbbi receptje így fest: — Ez egy cifra csiga volt. A megsodort tésztát bevagdosták, zsemlyenagyságú csigába sodorták. Megmártották forró vizben, mint a gubát, aztán megöntötték makkal, cukorral. Az étkezés szertartásához elengedhetetlen volt az első vőfély szerepe, aki minden fogáshoz beköszöntő rigmust mondott. A káposztát például — Címer István emékezete szerint — a többi között e szavakkal ajánlotta: val (épített tűzhelyből, csikósparheltből kiégett sütő) zörögtek. — Ezt nevezzük HÉRÉSZ- nek — mondja Címer Istvánné. — Estére a menyasszonyos háznál maradt vendégek társasága volt, süteménnyel, kaláccsal állítottak be. Együtt volt már mindenki. A násznagy szót kért, letett egy üres edényt az asztalra, és rákezdte. ..Asztal tetején áll egy üres tányér, / én kezdem a táncot, a többi meg ráér. / Addig menjenek haza sok pengőért! / Te meg cigány húzd rá, ez a menyasszonyé!” — Pénzt dobott a tányérba. Kézről kézre járt a menyasszony, hullott a táncára az edénybe. A nagyhangúak harsányan kiabálták ki, hogy éppen kié a menyasszony. Ennek a mulatságnak a vőlegény vetett véget. Ha látta, hogy párja már nem olyan kelendő, ritkul a pénzhullás, te kapta a menyasszonyt és kiszaladt vele. — „Szaporodjatok, mint a csicsóka!” — szállt utánuk a zenészek hangja. A vendégsereg ropta tovább a táncot. Reggelig. Hajnallában ugyan még felkontyolták a menyasszonyt, menyecskeruhába öltöztették, s elhangzott a menyecskeköszöntő is. A kitartóbb mulatozók ct körül távoztak. Ekkor ismét megjelent az új pár, akik a menyecskeköszöntő után csendesen visszavonultak. Kezdődhetett a rendcsinálás. Nászút és minden különösebb pihenés nélkül — a hétköznapok hosszú sora. Kelemen Gábor vagyon erre, ...... még a királynak is gondja áldott föld, ahol terem a gyökere. Én nem dicsérem, dicsérje meg magát, belevágtam négy oldal szalonnát. Tizenkét disznónak elejét, hátul jut, keresse meg benne lei fülét, ki farkál.’ Asztalt bontottak, s a ház Éjfélkor újabb vendégek ésvagy a sátor rengett a tánc kertek. Jöttüket sikongva ,letollezték, rossz fazekakkal, rutá Az olvasó munkásért • Pályázat könyvtárosoknak Május 1-e tiszteletére, már ovszben hirdeti meg Az olvasó munkásért pa yazulál a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT és a Kulturális Minisztérium. Az olvasó népeit mozgalom keretében ez évben is arra ösztönzi a közművelődési, a szakmunkásképző intézeti és szakkönyvtárak dolgozóit, hogy a következő két évben mind több munkást vonjanak be az olvasók táborába, fejlesszék a munkások olvasási kultúráját, művelődési készségét. Részt vehetnek a pályázaton az egyedül dolgozó, főfoglalkozású könyvtárosok, a tiszteletdíjas vagy társadalmi munkás könyvtárosok is. A pályázók — amint a felhívásból kitűnik —, főleg a szocialista brigádok, az ifjú-, és a bejáró munkások, a munkásszállók lakóinak művelődését segítik elő. Alkalmazzák az eddigi akciók során bevált irodalmi, szakirodalmi fotókat, vetélkedőket, élménybeszámolókat, ugyanakkor keresik az olvasásra nevelés más, hatékony formáit. A könyvtárak szorosan együttműködnek az oktatási, közművelődési, továbbképzési, ismeretterjesztő intézményekkel és szervezetekkel. Munkájukban hasznosítják a szocialista brigádok művelődési rendszerének kialakítására folyó kísérletek tapasztalatait. Elsősorban a mai magyar, a szovjet és a szocialista országok irodalmát ajánlják a munkásolvasók figyelmébe. A tévé kiemelkedő műsoraihoz röplap-bibliográfiát készítenek a kulturális alap támogatásával. A tevékeny, sikeresen szereplő munkásolvasókat megjutalmazzák a pályázat hirdetői. Az eredményhirdetésre 1978. április 4-e előtt kerül sor. A kiváló könyvtárosokat, illetve kollektívákat összesen 670 ezer forint pályadíjjal, oklevelekkel és plakettekkel jutalmazzák. A személyi díjakon kívül erkölcsi és anyagi elismerésben részesítik azokat a könyvtárakat, amelyekben ,a pályázat időszakában kedvező olvasási feltételeket teremtettek, meghosszabbították a könyvtári órákat. Diáksiker* A Madách Imre Építőipari Szakközépiskola a legfiatalabb a hasonló intézmények között, mégis jó eredményt ért el az idei országos építőipari tanulmányi versenyen. Négyfős csapata nagyobb hagyományokkal rendelkező intézményeket megelőzve, az élőkéő j második helyen végzett. Három versenyző, Balogh Ágnes, Gyüre Judit és Tóth István az egyéni venson.v oen 1» ip’.eskedtek és bekerültek az első tíz közé. Ezzel gyakorlatilag minden további felvételi vizsga nélkül feltételt nyertek a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karára. Az iskola nemcsak építőipari téren tehet büsze diákjaira A Madách Irr“. Ginázium és Szakközéle a tanulója, Vanya Nóra a napokban Kazinczyemlékérmet nyert. \ Virágos, napfényes szobákban Sajátos külön világ- Az öregkor bizonytalanabb lépéseivel, nagy-nagy szeretet■igényével. Csöndesebb örömökkel, jóleső beszélgetésekkel. A változatosságot a fiatalok, az unokáik- a családtagok látogatása, egy-egy levél jelenti. Itt különösen fontosak az ünnepek- Esemény a mindennapi televíziónézés és a kézimunkázás. •Szebbnél szebb térítők, falvédők, subaszőnyegek kerülnek ki az öreg ujjak alól... A balassagyarmati szociális otthonban kétszázhúszmunkában megfáradt idős ember él. Nógrád megye első intézménye a gyarmati, amely szociális otthon céljára épült. Tavaly nyáron, augusztusban költöztek ide. A város szélére a régi megyeházából. Olyan, mint egy első osztályú üdülő. A hatalmas előtérben, amelyet térelválasztók taglalnak három részre, sok-sok szép virág. Élénk szőnyegek- modern kagylófotelek. Hatalmas ablakokon árad a fény- Előttük ülő kék. A társalgó közepén színes televízió. A Balassagyarmati városi Tanács ajándéka. A folyosón egymás mellett nyílnak a szobák. Mindegyikben ketten élnek. A berendezés otthonos- Két heverő, fotelek, kisasztal- beépített szekrény, polc, olvasólámpa. Az ablak alatt radiátor. A falakon sok-sok kézimunkavirág. Egy-egy otthonról hozott kép, emléktárgy, óra. Gizi néni az egyik ,kis” társalgóban ül- kezében az elmaradhatatlan kézimunka. A leánykollégium gondnoka volt hosszú évekig. Nagyon népszerű az otthonban. Ontja a szebbnél szebb térítőket. Ilonka nénivel laknak egy szobában Ilonka néni külön nevezetessége, hogy az édesanyja Madách-lány volt. Szép fehér haja mindig gondozott. A kis szobát önálló ízlésüknek megfelelően alakították. Ilonka néni elsősorban azért van az otthonban, hogy legyen körülötte mindig valaki. A családja gyakran meglátogatja- A fiatalok dolgoznak- otthon nagyonnagyon egyedül lenne. X Hídvégi Andrásné, az otthon igazgatója, névről ismeri valamennyiüket. Amikor fehér köpenyében végigmegy a folyosón, benyit a szobákba, a kis öregek szeretettel néznek utána. Megsimogatják a kezét vagy a köpenyét. Amikor két hétig üdülni volt, olyan nagy örömmel fogadták, mintha legalábbis hetedhét országból érkezett volna... A főnővér, Ocskó Istvánné tizenhárom éve dolgozói az otthonban. Itt végezte el az apoh'°^’'V->7ö tanfolyam majd főnővér lett. Az idős nénik, bácsik hozzáfnrd’i' - nak minden gondbjukkal. ha segít . Egyre több azoknak a száma nálunk az otthonbanakiknek van uwah családjuk, de itt jobban érzik magukat. Mindig van kivel beszélgetni. Aki azelőtt is közösségben él,*, annak nem nehéz a beilleszkedés. Rendszeresen kapcsolatot tartanak a fiukkal, lányukkal. Az öregkor nem jelenti azthogy valaki csak tétlenül üljön. A kisebb-ngyobb tennivalók, elfogottságok, feladatok színesebbé, mozgalmasabbá teszik a napokat- Erről a nővérek gondoskodnak. Kézimunka szakkör- házi varroda működik. Van szénen kialakított presszó, ahol Eta néni a „szakavatott” presszós. Gardos Laci bácsi pedig a könyvtárosi teendőket látja el. Kis kézikocsijával megjelenik a városi könyvtárban, onnan hozza kívánságra az olvasnivalót. Még kartotékokat, is csinált, akárcsak egy valódi’’ könyvtárban. Járnak kirándulni, moziba. Eveznek vendégek otthonról, üzemekből, iskolákból- hivatalokból. Két orvos vigyázza az egészségüket, a kórház mindössze öt perc. Az ebédlőben borszékek, kényelmes asztalok és egy embernél magasabb, hatalmas óra- már senki nem tudja hogyan is került az otthonba.. . 0 Szép, tartalmas öregkor- A nagy közösség mindegyiküknek egyformán biztosítja a nyugalmat, kényelmet, biztonságot. Csatai Erzsébet Gi j néni az elmaradhatatlan kézimunkával. Itt a tavasz, festik az otthon kerítését-Kulcsár József felvételei Valerij Bikovszkij: A Vosztok Föld körüli pályára tért. Jurij vidáman jelentette, hogy jól érzi magát, és egyetlen percig sem kételkedtem, hogy közérzete valóban megfelelő, hogy a súlytalanság állapotát normálisan viseli, ám szívemben ezt éreztem: „Csak ne történjék semmi... Csak ne történjék semmi...” Mellettem Pavel Popovics izgult, énekelt valamit, egy kicsit odébb pedig ujjait összekulcsolva, figyelmét összpontosítva hallgatott Andriján Nyikolájev. Alekszandr Romanov újságíró: Újra és újra hallgatagon néztem a két fehér papírlapra, és nem voltam képes egy szót se szólni. — Menjen már — hallottam végül a TASZSZ vezérigazgatójénak kicsit ironikus hangját. — Továbbítsák mindenkinek! A lépcsőket hármasával ugorva, az első emeleten termettem, a tengeremben. — Ember az űrben! Egyet- 1-n másodperc telt el, és a ggépírónők kezei végigfutottak, nem, szinte repültek a telexek billentyűzetén .IV. 12. 1. szám. 32. A TASZSZ közleménye az ember első repüléséről az űrben. 1961. április 12-én a Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a világ első űrhajóját, a Vosztokot, emberrel a fedélzetén. Az űrhajó parancsnoka Jurij Alekszejevics Gagarin repülő őrnagy, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének állampolgára.” 1 Valentyina Gagarina: Április 12 úgy kezdődött, mint bármely másik nap. Lénát reggel elvittem a bölcsődébe. Gálocskával foglalkoztam. Azután Szvetlána Veronova jött. Hirtelen kopogtattak az ajtón. Kinyitottam. A szomszéd nő volt. Arca piros, alig tudja kimondani a szavakat. — Vallása, kapcsold be a rádiót! Jóra az űrben van! Megszédültem. Ránézek a szomszédasszonyra. Sehogy sem jutott eszembe a neve. Odarohantam a rádiókészülékhez. Azt sem tudtam hirtelen, hogy kell bekapcsolni. Ezután lakásunkban valami elképzelhetetlen és leírhatatlan kezdődött. Beugrott hozzánk Vlagyimir Komarov, jöttek a barátok, katonatársak, szomszédok. Kérdeztek, tanácsot adtak, köszöntöttek. Aztán megjelentek az újságírók. Először emlékszem, Vaszilij Peszkov jött. Vaszilij Peszkov újságíró: Az egész világ Gagarint hallgatja. Az egész világ sajátjának érzi őt , a Föld fia! A Föld hallgatja és várja fiát. Ebben a szobában pedig felesége, két kislánya, Léna és Gátta várja őt. Gagarin feleségét Valjának hívják Köszörűjüket. Zavarból van, örül és izgul. Férje az űrben van. Azt mondja, hogy minden rendben van... Válja vár. Nem tud beszélgetni. A rádió gombját csavargatja, tenyerével törli a könnyeit, és mosolyog. A repülés sikeresen folyik. .. Jurij Gagarin: 10 óra 15 perckor az afrikai földrész fölött az automata vezérlőberendezéstől utasítást kaptam, hogy készítsem elő a fedélzeti műszereket a fékezőberendezés bekapcsolására. . Megkezdődött a repülés befejező szakasza, mely még talán felelősségteljesebb, mint a Föld körüli pályára jutás, és a Föld körüli pályán történő repülés. — A Földre való visszatérés. Készülődni kezdtem. — Tíz óra 25 perckor automatikusan bekapcsolódott a fékezőberendezés. . . A Vosztok fokozatosan csökkentette sebességét, kezdett bejutni az atmoszféra sűrű rétegeibe. Felszíne gyorsan felmelegedett, és a kémlelőablak hővédő függönyén keresztül láttam az űrhajót körülölelő lángok baljóslatú, rőt nyelveit. A súlytalanság állapota megszűnt, a növekvő terhelések a székhez szorítottak. A terhelés nagyobb volt, mint a felszálláskor. A leszállás normálisan folyt. Világos volt, hogy valamennyi rendszer nagyszerűen működik, és az űrhajó pontosan a megadott leszállási körlet felé halad. A röppálya magassága csökkent. Alekszandr Romanov újságíró: Várjuk a pillanatot, amikor Jurij Gagarin földet ér. De vajon csupán mi várjuk? Az egész világ visszafojtotta lélegzetet. Hogyan ér földet? Rendben lesz-e minden? Csi j lassúsággal másznak a percek. (Folytatjuk) Út a csillagok felé NÖGRAD - 1976. április 23., szerda