Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-06 / 4. szám
4 HÍRLAP Suli Miki értékel Decemberben a mi iskolánkba is megérkezett a Mikulás. Már az osztályfőnöki órákon is megajándékoztuk egymást, mindenféle érdekes dolgokkal és édességekkel. Délután fél háromkor gyülekeztünk a tornateremben, ahol az elsőstől a nyolcadikos gyerekig mindenki várta a Mikulást. Az énekszóra meg is érkezett, két krampusszal együtt. Az osztályok eddig elért eredményei alapján volt aki dicséretben, volt aki büntetésben részesült. A tanulók többsége édességet, néhányan pedig virgácsot kaptak. Nagy ajándék volt számunkra a szintetizátorkoncert, melyen iskolánk néhány tanulója is részt vett. A kitűnő hangulatban együtt énekeltünk, táncoltunk vigadtunk. Nagyon jó volt a Mikulás-tombola, melyen a fődíj egy télapós orosz krémtorta volt. Ez a szép délután nagy tapssal ért véget, sokáig emlékezni fogunk rá. Fodor Renáta és Veszelka Anita Magyarnándor. Ált. Isk. Az 1992-es év utolsó napjai gimnáziumunkban A karácsony mindenütt a szeretet ünnepe. A mi osztályunk is szeretetben, békességben ünnepelt. Már jó előre kihúztuk a neveket, hogy ki kit fog megajándékozni. Fenyőfánkat is szépen feldíszítettük. Az ünnepség elején csak a karácsonyi égők fényénél énekeltünk gitárkísérettel. Ezt követte a fa alá került ajándékok felbontása. Az est további része vetélkedővel telt el. * * * A szünet előtti utolsó napon rendezték meg iskolánkban a „Tudományos Arany Napok”-at. A diákok kedvükre válogathattak a színesebbnél színesebb programok közül. Az előadások között szerepelt filozófia, pszichológia, a „Jazzzene története”, de földrajztanárnőnk jóvoltából különböző népek szokásaival is megismerkedhettünk. A programok ezzel még nem értek véget, mert sok osztály egy-egy nyelvi műsorral készült, amelyek igen szórakoztatóak voltak, így teltek el az utolsó napok iskolánkban. Kurucz Éva Bp. Arany J. Gimn. Iskolánk eseményeiből Második alkalommal nyílt meg iskolánkban a galéria. Ezúttal Stadler Árpád, az Ecsegi Általános Iskola igazgatójának remek képei láthatók. A képek a természet élővilágát mutatják be: a madarakat, a növényeket. A megnyitón az énekkar dalokkal, az 5. osztályos tanulók verssel, két diák hangszerszólóval kedveskedett a vendégeknek. Mikuska Istvánná igazgatónő szavai után a diákok megtekintették a szebbnél szebb fotókat. Az érdeklődők 1993.január 18-ig tekinthetik meg fotókiállítást iskolánkban. * * * A csécsei templomban karácsonyi koncertet rendeztek december 17-én. Elsőként az általános iskola énekkara lépett fel, akik Kodály Zoltán Karácsonyi pásztortánc című művét adták elő. A kétszólamú dal után a pásztói zeneiskola tanárai adtak hangversenyt, ismert művekből. * * * December 19-én megkezdődött a téli szünet. Iskolánk az utolsó tanítási nap végén - 18-án fél 6-kor - rendezte meg a művelődési házban a diákoknak a fenyőünnepélyt. A karácsonyfa mellett műsorral kedveskedtek a felsős gyerekek a nézőknek.A vers elhangzása után a nagyobbak eljátszották Jézus születését, közben az énekkar dalokkal kísérte a szereplőket, akik a műsor végén az égő gyertyákkal és csillagszórókkal vonultak be a színpadra. Varga Krisztina 8. osztály Csécse LÁTÓHATÁR Hagyományteremtő futóversenyt rendezetek a megyeszékhelyen Interjú Valiskó Ferenccel kezdeményezéséről (Elhangzott a Salgótarjáni Petőfi-ikola sulirádiójában.) Garami Kati vagyok, a sulirádió riportere. A főtéren vagyunk, az utcai futóversenyen. Köszöntöm Valiskó Ferencet, a Nógrádvin ügyvezető igazgatóját a mai utcai futóverseny főszponzorát. - Az utóbbi időben sokat hallottunk 1956-ról, mégis arra kérem, mondja el nekünk, acélgyári diákoknak, mi indította arra, hogy a mai napi ünnepi eseményeken ilyen jelentős feladatokat önként vállaljon? - 1956-ban érettségi előtt álló diák voltam Sátoraljaújhelyen. Október 25-én óriási tüntetést szerveztek a városban, amelyhez kitörő lelkesedéssel csatlakoztunk. Állandóan a Szabad Európa és a Szabad Kossuth Rádió adásait figyeltük. E forradalom fő zászlóvivői a diákság, a fiatal munkások, értelmiségiek voltak. A szabadságharc hőseinek, a Kádár-féle példátlan megtorlás mártírjainak, a 301-es parcellában nyugvó hősöknek és az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz halottainak, sebesültjeinek emlékére, tiszteletére rendezzük ezt a remélem hagyományt teremtő futóversenyt. -Láttam, hogy ön is teljesítette a távot és nem is akárkivel, hanem Mecser Lajossal együtt érkezett a célba. - Véletlenül kerültünk egymás mellé, s így együtt futottunk és beszélgettünk a régi időkről, amikor még versenyszerűen sportoltunk. Az is véletlen volt, hogy egyszerre érkeztünk a célba, hiszen ő kiváló, mindig is sokkal jobb atléta volt. Azt kívánom, neveljen még sok fiatal atlétát, akik majd az ő nyomdokain haladnak. - Politikai jelentőségén túl nagy örömet jelentett nekünk, diákoknak az újabb versenyzési lehetőség. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy 1993. október 23-án ismét találkozunk-e a főtéren? - A verseny alapgondolata is az volt, hogy hagyományt teremtsünk ebből. Minden évben szeretnénk megrendezni e tömegeket mozgató futást. Vándorserleget is alapítottunk azzal a céllal, hogy amelyik iskola egymás után 3-szor, vagy megszakítással többször nyer, az végleg a magáénak tudhatja. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak a munkatársaknak, akik felkarolták kezdeményezésemet, a rendezőknek, a részt vevő iskolák nevelőinek és valamennyi versenyzőnek, hogy ilyen nagyszerű összefogással sokáig emlékezetes versenyt sikerült rendezni. A Szendehelyi Általános Iskolában százhetven gyermek kezdte a tanévet szeptemberben. Az elsősök oktatása művészeti tevékenység keretein belül folyik, mely formában közel húsz nebuló ismerkedik játékos formában a tananyaggal. Felvételünkön Bach Mátyásné tanítónő irányításával Záhorszki Briggita és Ménich Nikolett gyurmafigurákat készít. Gyurkó Péter felvétele A lelkek már örökre hazaértek A gyertya lángja fürgén hajladozik. Mutatja a fel-fel támadó légáramlat útját. Más évszakban nevezhetnénk szellőnek is, de most, az új év első hetének reggeli óráiban, s jó néhány fokkal a fagypont alatt, valahogy nem tűnik megfelelőnek ez a szó. Légmozgás csupán, amely apró fagy tűszúrásokat osztogat szaporán, majd tovalibben a deres, zúzmarás dombhajlat fölött. Hosszú évek óta ilyenkor, a pezsgős-trombitás szilveszteri éjszakát követően néhány percem mindig a múlté. Eddig íróasztalom sarkán, vagy az ablakpárkányra téve gyújtottam meg egy szál gyertyát - és emlékeztem. Gondolatom azokhoz szállt, akiket élőként soha nem ismertem. Némelyiküknek a fényképét láttam, másoknak a nevét hallottam, de soknak még azt sem. Annyit tudok csupán, hogy itt éltek a falumban egykor. Aztán egy napon elmentek. Volt aki nótaszóval, de a legtöbbje hangtalan nyelte könnyeit szerettei körében a búcsúzáskor. Kedvesük, feleségük, gyermekeik, szüleik integettek a távolodó vonat után, s ők még utoljára odakiáltották, hogy visszajönnek hamarosan. De nem jöttek se gyorsan, se később. Csontjaik idegen földben nyugszanak, ha volt, aki eltemesse őket egyáltalában. Némelyiküknek csak bombatölcsér, egy beomlott bunker vagy futóárok jutott. Távol a hazai földtől. Idegen határban. Idegen érdekekért, itthon pedig árván maradt az asztalfa, apai simogatás nélkül nőtt fel a gyerek, gyászfeketét öltött a feleség. És más vetette el a búzát, verte élesre a kaszát, kóstolta meg az újbort. Ők pedig messze-messze a végtelen csendességben . . . Csak az emlékük élt tovább. A nevüket sóhajtották szívszorító fájdalommal a hideg özvegyi ágyban, emeltek értük poharat a gyerek lakodalmán, vagy a kisunoka keresztelőjén. Lelkük megérintette az itthoniak lelkét, pár pillanatra elakadt a szó, elhomályosult a szem. Azután pedig már ismét zajlott az élet nélkülük. Géczy, Verbói, Kovács, Szűcs, Besze, Rácz, Botos, Grünfeld, Pauncz, Doberdó, Isonzó, Lemberg, Voronyezs, Jekatyerinovka, Székesfehérvár, Auswitz, Bergen-Belsen. Mentek behívóparancsra puskával, vagy vitték munkaszolgálatosként őket, hurcolták hazájuk által megtagadott páriaként - ma már nem érdekes. Nevük katonás sorban egymás alatt az emlékmű két tábláján. Két világégés csendes tanúságtevői. Emberek voltak. Hősök és áldozatok egyszerre. Haláluk értelmetlen áldozat idegen oltárokon. Emlékük mostanáig nyitott seb az itthoniak lelkén. A fagyos földön utolsót lobban a gyertya. A lelkek hazaértek. Most már örökre velünk maradnak. G. Szűcs László Felsült a zalai szatír Még mindig folynak a kiegészítő vizsgálatok F. K. ügyében, aki Zala megyei Bak községben kísérelt meg fajtalankodást egy nyolcéves kislánnyal. A kriminálpszichológusok nagymérvű személyiségzavart állapítottak meg az őrizetesnél, akinek útonállás, rablás és gyújtogatás is terheli a számláját. Lelki egyensúlyát azonban leginkább legutóbbi lebukásának körülményei billentették ki, íme a nem mindennapi eset. Ez úgy történt, hogy miután kiszemelt áldozatát már sikerült kicsalnia a kukoricásba a száját betömve, kezeit megkötözve maga is hozzákezdett (volna) a bűnös fajtalankodáshoz, hirtelen elhagyta férfiassága. Hiába küszködött, szerencsére képtelen volt megerőszakolni a szinte halálra rémült kislányt. Dühében aztán összeverte és sorsára hagyta. A falu határában többen is felfigyeltek az önmagát hangosan korholó ismeretlenre, aki egy kocsmában keresett gyógyírt felsülésére. Miután a vérző kisgyermeket is meglelték, szembesítették támadójával, aki hamarosan a bíróság előtt felel azért, amit tett, és amit tenni akart, de a természet ellenállt. L. B. 1993. január 6., szerda Kodály-napot rendeztünk Minden évben megünnepeljük iskolánk névadójának, Kodály Zoltánnak a születésnapját. Az elmúlt hetekben a 110. évfordulójára emlékeztünk. Az ünnepség keretén belül megkoszorúztuk a Kodály-falat. Ezt követően került sor a különböző vetélkedőkre. A sportszeretők a sportcsarnokban rendezett versenyeken bizonyíthattak. Mindenki megtalálhatta azt az elfoglaltságot, ami a legjobban szórakoztatta őt. Vertich Lilla St. Kodály Ált. Isk. Rejtvény! Rejtvény! Ha a kérdésekre helyesen válaszolsz, a háló sötétebb köreiben egy Dél-Amerikában honos ragadozó halnak a nevét kapod megfejtésül. Ez küldendő be a rejtvény készítőjének címére: Takács Zoltán Salgótarján, Füleki út 120. Beküldési határidő: január 14. Kérdések: 1. A divat fővárosának a kezdőbetűje, 2. Igen fele! 3. Ollós állat, 4. A-vitaminban dús gyümölcs, 5. Észak-afrikai ország, 6. Régi magyar lovaskatonák, 7. Tavaszi hónap Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: karácsonyfa. Könyvjutalmat nyertek: Bacskó István Cserhátsurány, Lukács Judit Salgótarján, Polcsó Róbert Lucfalva-Nagykeresztúr. A könyveket postán juttatjuk el részetekre. Elhunytak valahol Oroszországban Az Új Magyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogva tartás jellegét: hadifogoly, kényszermunkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatáron születtek. Amennyiben bárki hozzátartozóját véli egy név mögött felfedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azonosítani. Hosszúra nyúló eljárásra kell számítani. Bajnógel István 1900. Nógrád, fhdgy., 1945.07.06. hdf. Bjukes György 1908. (Nógrád m.?), honvéd, 1945. 04. 19. hdf. Cserna Márton 1926. Bér, honvéd, 1945.08. 16. hdf. Laczkó Béla 1923. (Vilke? Nógrád m.), honvéd, 1948. 01. 31. hdf. Laufer László 1919. Palotás, honvéd, 1943. 02. 27. hdf. Laukó Pál 1926. Sz.(?)felfalu Gyula u. ., 1945. 03. 11. hdf. László János 1919. Egyházasgerge, őrvez., 1943. 03. 06. hdf. Levelet kapott Legszegényebb Hivataltól, pecséteset. Menjen el a Hivatalba, vallja be, hogy mi vagyona. Hívták, hát ment, ez a dolga. - Mi a neved? - Legszegényebb. - A vagyonod? - Nincs az nekem. -Na ne viccelj. Legszegényebb! Ismerjük az ilyeneket, nagyon sok van belőletek, csakhogy nem igaz ám fele sem annak a nagy szegénységnek. - Enyém sajnos, nagyon igaz. - De azért, az óladban akad ugye egy-két malac? - Nem malacom, ólom sincs. Legszegényebb kutya a házadban, vagy macska a lakásban? - Se nem kutyám, se nem macskám, lakás sincsen, nem még, hogy ház. - Jól van. Legszegényebb, de azt bizony már ne tagadd, hogy van délceg legényfiad! - Nincsen, kérem. - Hát akkor, kis satnya lánykád, ki után is adózhatnál. - Volt uraim, lánykám az volt, elvitte szegényt a tüdőkór. -így, szóval így. Legszegényebb?! Se kutyája, se macskája, se nem fia, sem lánykája. Te még azt is letagadnád, hogy van apád s van anyád! - Nem, kérem - szólt Legszegényebb -, ezt ugyan miért tagadnám, hála isten, van még szülém, apró apám, kicsiny anyám. A szükség úgy gyötri őket, napról napra zsugorodnak, mindig-mindig összébb mennek, mindig-mindig kisebbednek. Tegnap még a tenyeremben óvtam őket, melengettem. Ma már csak a szememben élnek, két szemem hely két szülőmnek. Velem élnek, amíg élek, vak világra velem néznek, s kihúnynak majd, mint csillagok, ha majd holnapra meghalok. Kun-Kő Tibor