Nógrádi Bányász, 1956 (5. évfolyam, 1-43. szám)

1956-09-12 / 37. szám

4 Szerkesztőség postájából Nagyon rosszul esett Alkotmányunk ünnepére, vala­mint a bányásznap tiszteletére verseny indult November 7 táró­ban is. A versenyt azt hiszem attól az időtől kell értékelni, ahonnan kiindulunk, a bányász­napi verseny pedig július 21-től bányásznapig tartott. És az érté­kelés? Akkor, amikor ezt a nemes versenyt beindították, ismertették velünk a jelentőségét, azt is kö­zölték, hogy pontosan értékelik, népszerűsítik, melyik üzem, mi­lyen eredményt ér el, s közlik azt is, hogy ebből a versenyből ki kerül ki győztesen. S ez nem így történt. A hathetes verseny­szakasz ideje alatt nem hallot­tunk semmit. Csak Kisterenyén tudtuk meg az eredményeket és bizony szégyenkezve jöttünk ha­za, mert Mátranovákot úgy elfe­lejtették, mintha nem is volna. Pedig a bányásznapi versenyt November 7 dolgozói is elősegí­tették. Július 21-től bányásznapig 119 százalékos eredményt értünk el. Ehhez pedig feltétlenül kellet­tek dolgos, szorgalmas bányá­szaink. A másik dolog, amit szintén nem tartunk helyesnek, hogy úgy a megyei, mint a járási DISZ Bi­zottság is teljesen megfeledkezett Mátranovákról. Küldte a dísztávi­ratokat más üzemek DISZ-brigád­­jainak, de nem szóltak semmit. Kuborcik János nováki, valamint Gubán József DISZ-brigádjáról pedig 150, illetve 148 százalékos eredménnyel kerültek ki a ver­senyből. Ezeket még csak meg sem említették. Mi, November 7 táró dolgozót szeretnénk, ha máskor, amikor ilyen versenyt beindítanak, rend­szeresen tájékoztatnák a dolgo­zókat, ne ajtók mögött maradná­nak a százalékok. Amilyen jó kedvvel mentünk az ünnepélyre, olyan szomorúan tértünk vissza. Szeretnénk, ha választ kapnánk a Nógrádi Bányász újságban azoktól, akiket illet, miért tör­tént ez így? Mi javasoljuk, hogy vonják le a tanulságot, okuljanak a hibákból, hogy máskor ilyen értékelés ne forduljon elő. Takács Jánosné, November 7 záró dolgozója Filmismertető A Mexikói című szovjet film egyik nevezetessége, hogy a századforduló leghíresebb amerikai írója, Jack London egyik novellájából készült. Köztudott dolog, hogy Jack London életműve hiteles tükre az amerikai dolgozók életének és írásaiban visz­­szatérnek irányt-vetett életének ta­pasztalatai, izgalmas élményei. A film két színhelyen játszódik. Egyrészt Los Angelesben, ahová a kegyetlen és vérszomjas Diaz dikta­túrája elől menekültek a mexikói forradalmi junta vezetői és ebből az amerikai városból irányítják a for­radalmi szervezet munkáját, amely ébrentartja és szervezi egész Mexi­kóban az elnyomott nép mozgalmait. A másik színhely a mexikói fenn­sík, az elnyomott peónok, a tűző nap, az agávék és kaktuszok világa. A nehéz feladattal küszködő Los Angeles-i titkos forradalmi központ harcosai között ismeretlen ifjú jele­nik meg. Többen gyanúsnak is tartják és még növeli a bizalmatlanságot, hogy ez a rongyosruhájú szívós fiatalem­ber pénzt is tud előteremteni, ha szükséges. A film első része nehezen tud ki­bontakozni kissé vontatott elbeszélő modorából. Annál örvendetesebb fordulat következik be, mikor az ifjú Rivera első kockázatos, komoly megbízatásának teljesítésére indult, hogy a szigorúan őrzött határon át­küzdve magát, üzenetet vigyen el­nyomott honfitársainak. Szép és bá­tor kalandok sorozatos, érdekes, vi­haros, színes cselekmények ragad­ják meg a néző érdeklődését. Gyö­nyörű jelenet az, amikor a forra­dalmárok ifjú küldöttének mexikói népszokás szerint táncból kell vizs­gázni az egybegyűlt forradalmárok körében. Ez a minden ízében ere­deti, nagy ügyességet igénylő tánc­verseny az első olyan jelenet, amely bizonyítja, hogy Sztrizsenov szov­jet színész és partnere Szamoljova milyen magasfokú művészettel tud vérbeli mexikóiak módjára mozog­ni, játszani, érezni. Ugyanilyen ma­gas művészi fokon amerikai, de már jellegzetesen észak-amerikai nagy jelenet az, amikor az ifjú Rivera — akiről közben kiderül, hogy a harc­ban elesett dicsőemlékű Fernandez forradalmár méltó fia —, úgy szerez pénzt fegyverre, hogy kiáll nyilvá­nos ökölvívómérkőzésre Amerika leghirhedtebb könnyűsúlyú boksz­bajnokával. Ennek a mérkőzésnek izgalmas fordulói, bármily furcsán hangzik is, a maguk eszmei telített­sége folytán érlelődnek hasonlíthatat­­lan élménnyé. A néző ugyanis tud­ja, hogy 5000 dolláról van szó és Fernandez Rivera minden sikeres ökölcsapása a következő történelmi pillanatokban fegyverré változik a szabadságra sóvár mexikóiak kezé­ben. A mexikói Tj­orzó augusztusi nyár volt, amikor Csehszlovákia „arany városában” jártam. Sok szépet, ked­veset, felejhetetlent láttam itt, de bevallom legszívesebben mégis az embereket néztem. Az embereket, akiknek olyan sokat jelent a gyö­nyörű Prága, akik féltve vigyázzák a város szépségét, akik szeretettel őrzik műemlékeiket, régiségeiket, parkjait, az utcákat és tereket. . . Talán nincs is Prágában olyan ember, aki ne sétálna el csupán szórakozásból a prágai régi vá­rosháza épülete előtt, a híres óra csodálására. Óránként benépese­dik a tér, mindenki várja, ho­gyan „sétálnak” ki a toronyból az apostolok. A nap minden idő­pontjában látni kíváncsiskodó várakozó prágaiakat az Orloj előtt. Sokan még villamosútjukat is megszakítják, hogy láthassák az órát. Prágában is nagy a forgalom. A korareggeli órákban itt is — akár­csak nálunk Budapesten — zsú­folásig megtelnek a villamosok, autóbuszok. A gyalogjárók is igye­keznek munkahelyükre, mégis a „csúcsforgalom” egyszerűbben, könnyebben bonyolódik le, mint ná­lunk. Nem rohannak a prágai em­berek, mégis eljutnak mindenhová. Valahogyan úgy láttam, hogy eb­ben mások a prágai emberek. Fel­tűnően udvariasak, fegyelmezettek Ezt egyébként magam is szemé­lyesen tapasztaltam, még a villa­moson is. A felszállásnál tolako­dásról, könyöklésről szó nem lehet, jóllehet a prágaiak nem is tudják mindez mi fán terem. Ha sok az utas, a kocsiban­ az ülőhelyeket öregek, nők és gyermekek foglalják el, s a prágaiak ezt természetesnek tart­ják. — Bevallom én is. TV­e ilyen udvariasak, előzéke­­­­nyek az emberek az utcán, szórakozóhelyeken, még az üzletek­ben is. Prágában sok az ízlésesen berendezett világos, tágas tiszta üzlet. A kiszolgálók udvariasak, figyelmesek. Nem kapkodnak ösz­­sze-vissza, jókedvűen, nyugodtan teljesítik a vevők kívánságát. A bőségesen megrakott polcokon van miben válogatni a prágaiaknak, de a sok külföldinek is, akikből mos­tanság nagyon sok van a cseh­szlovák fővárosban. Talán legtöbb közöttük a magyar. Sok üzletet be­jártam, de mindenütt találkoztam jó néhány kíváncsiskodó vásárló honfi­társammal. Különösen a fehérnemű és bőráru iránt van nagy érdeklődés, hiszen az effajta cikkek roppant ol­­csóak Csehszlovákiában. Aránylag olcsó az esőkabát, fényképezőgép, csokoládé, kakaó, de nagyon drá­ga az élelmiszer. Nálunk lényege­sen kevesebbe kerül egy család éle­lemmel való ellátása, de többe ke­rül a ruházkodás, mert az árak ná­lunk magasabbak. Az idegen nem állhatja meg szó nélkül azt sem­, hogy Prágát nem lepik úgy el az Italboltok, mint például Budapestet, vagy Magyar­­ország más városait. A csehszlovák fővárosban kevés a kocsma. Szó­rakozó­helyei kedvesek, elegánsak, ahol jól érzik magukat az emberek, de nincsennek úgy megtömve mint például Budapesten. A Mátraszele és Vidéke Földmű­vesszövetkezet sátra előtt az alábbi párbeszédnek voltam fültanúja. — Mari néni, Terus néni mindkettő „megértő” feleség egymásnak ma­gyarázkodva mondogatták: Ez a mi sorsunk, hiába, „apák napja” van. De kérem, ez a bányászok napja, — igyekeztem helyesbíteni. T­­urcsa, de igaz, hogy a prágai­­ak szabadidejüket szíveseb­ben töltik családjuk körében, vagy sétálva a Moldva partján. Kevés­ az italbolt, de annál több a cukrász­da, meg az olyan Népbüffészerű étkező, ahol tejet, kakaót a nap­ bármely órájában lehet kapni. Szá­momra szokatlan volt látni, hogy a felnőtt emberek, férfiak úgy itták­ a kakaót ezekben a Népbüfékben, mint ahogyan nálunk isszák a fröccsöt, bort, vagy sört. Nagyon­ érdekes volt, hogy 3 nap alatt nem láttam­ egyetlen részeg embert sem, pedig bevallom kerestem. Nálunk­ persze keresés nélkül is bőségesen lehet találni. Kedvesek, emlékezetesek ma­radnak számomra ezek a napok. A prágai emberek egyszerű, sze­rény mindennapi életébe sikerült bepillantanom. Ha majd — re­mélem, nemsokára •*— még egy­szerűbb s olcsóbb lesz az " uta­zás, gyakrabban felkereshetjük e" kedves várost, ahová sok-sok fe­lejthetetlen élmény fűz. Érdemes­­ elmenni Prágába. Úgy érzem, mi is tanulhatnánk egyet-mást a prá­gai emberektől. Megérné. j — Igaz, de egyben apák napja is, így vagyunk mi már ezzel, ha pénz­jön a házba. I — Még maguk együtt ünnepel­nek? — szólítottam meg egy egyenruhás vájárt, aki feleségébe karolva sétált a Népkert hűvös fái alatt.­­ — Az én Jóskám nem marad el­­tőlem, nem érzi jól magát nél­külem. — így vélekedett az asz­­sszony. — Ez igazán szép dolog. Jegyez­nem meg félhangosan. S alig telt­­ el egy óra, ismét találkoztam az »asszonykával a díszemelvény­­előtt Már nem láttam olyan jó­kedvűnek, mint az első alkalom­éinál — Miért haragszik? — kér­deztem.­­ — Elvitte Jóskát az ördög. Már­­ötször mondattam be a mikro­fonba, hogy itt várok rá. S tes­­­sék elképzelni, nem jött.­­ Két óra múlva megint arra sé­táltam. Az uszonyka még min­idig várt. Meddig akar még itt vá­rakozni? •­­ Míg élek.­­ Amint értesültem, Jóska bará­tom csak hétfőn reggel 6 óra után ,10 perccel került vissza a felesé­géhez, de nem a lakásukra, ha­­­nem a díszemelvény elé. Még akkor is ott várakozott az aszony. Úgy gondoltam, ő is megérdemli­­a hűségjutalmat. " A bányászfeleségek panaszát hallgatva, úgy véljük — sokan­­jártak így. Sok férjet elkapott az ördög, a jó pálinka, az olcsó bor... a hideg sör. PRAHA A bányásznapon láttuk — hallottuk Már megint elvitte az ördög. Olyan ez, mint a szemfény­vesztő. — Gyakran hallottuk ezeket a töprengő, féltő sza­vakat a bányászok ünnepén. S mit gon­dol kedves olvasó, kiket illettek ezek a díszítő jelzők? Nem nehéz kitalálni, a „hűséges” férje­ket. Pedig igazán mondhatom, ami az asszony védelmét illeti, kifogástalan volt. Irdd és mondd, a kis­terenyei Népkertben összesen 20 férj volt szalmaözvegy, akik nyomban megkapták az újabb jutalmat hűségükért. Úgy éreztem, mint­ha Vénus kertjében járnék. A párok — beleértve a deres­hajú házasokat is —, kéz a kézben sétál­tak a lombos fák alatt. Néhány lépés­sel előttem B. I. há­zaspár ballagott, sut­togva meséltek egy­másnak valamit. De amikor az egyik italbolthoz értek, már emelkedett a hangjuk. — Isván, ne igyál már, elég volt — zsörtölődött az asz­­szony. — Csak egy pohár sört. S megsimo­gatta a kis feleség frissen hauerolt ha­ját. Az asszonyka meg­nyugodott, s ki tudja hány pohár követke­zett még azután. Hányszor kellett még B. Istvánnénak meg­nyugodnia. NÓGRÁDI BÁNYÁSZ MOZIK MŰSORA Salgótarján November 7 film­színház: szeptember 13-19 Egy szép lány férjet keres. — Kisterenye: szeptember 12-14 Különös házasság: 15-17 Véletlen találkozás. — Zagy­­vapálfalva Kultúr: szeptember 15- 16 Bel Ami. — Karancskeszi: szeptember 15-16 Üldözés. — Ka­zár: szeptember 15-16 Bátorság is­kolája. — Salgóbártya: szeptember 15-16 Kapu bezárul. — Mátrano­­vák: szeptember 15-16 Légből ka­pott zenekar. — Baglyasalja: szep­tember 16-17 Zavarosan folynak a vi­zek. — Zagyvapálfalva bánya: szep­tember 16-17 Félelem bére. — Bárna: szeptember 15-16 Öten a Barska utcából. — Cered: szep­tember 15-16 9-es kórterem. — Do­­rogháza: szeptember 15-16 Az élet hídja. — Etes: szeptember 14-17 Idegen tollak. — Forgács bányate­lep: szeptember 15-16 Holnap már késő. — Karancsberény: szeptem­ber 15-16 Befejezetlen elbeszélés. — Karancsság: szeptember 15-16 Tengerparti találkozás.­­— Karancs­­alja: szeptember 15-16 Pármai ko­lostor II. rész. — Mátramindszent: szeptember 15-16 Első szerelem.­­— Mátraverebély: szeptember 15-16 Gyanú. — Mátraszele: szeptem­ber 15-16 Mi utcánk csapata. — Nemti: szeptember 15-16 Csavargó. — Nagybátony: szeptember 14-17 Szökevények. —■ Nádújfalu: szep­tember 15-16 Gábor diák. — So­moskőújfalu: szeptember 15-17 Pa­pa, mama, a feleségem, meg én. — Sóshartyán: szeptember 14-17 Rum­­jancev-ügy. — Vizslás: szept. 15- 16 Különös ismertetőjel. — Zagy­varóna: szeptember 14-16 Talpalat­nyi föld. — Bocsárlapujtő: szep­tember 15-16 Hűség próbája. — Mi­­zserfa: szeptember 15-16 Viharban nőttek fel. — Zagyvaróna-Rónabá­nya: szeptember 15-16 Matróz. — Nagybátony:­­szeptember 15-16 Gyötrelmes éjszaka. — Kisterenye­­bánya: szeptember 15-16 Zavarosan folynak a vizek. — Szorospatak: szeptember 15-16 9-es kórterem. — Jámnosakna: szeptember 15-16 Fur­fangos Nyeszterka. nógrádi bányász Az MDP. Salgótarjáni Járási Pártbizottságának lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Bartók Béla út, Járási Pártbizottság. Felelős kiadó: Nádasdi András. Bányai telefon: 41. Városi: 15—16 Felelős szerkesztő: Vágvölgyi Anna. Megjelenik hetenként egyszer. Nógrád megyei Nyomdaipari V. Salgótarján, Rákóczi út 205. Fv.: Topa György. Tsz.: 5645. Pfsz.: 1054. Hajdú József elvtárs a Megyei Párbizottság első titkára ország­­gyűlési képviselő minden hétfőn fogadónapot tart a Megyei Párt­­bizottság épületében.­ ­ Augusztusban nagyszerű ered­ményt ért el a bányási bánya­üzem fatakarékosságban. Bánya­fából 10,3 köbmétert, TH-gyűrű ácsolathoz való deszkából 4826 folyómétert takarított meg az üzem. E kiváló eredményt úgy tudták elérni, hogy az üzem vezetősége az elhagyott vágatból a bányafá­kat kiraboltatta, s ebből a jót újból felhasználták ácsolatnak. A törötteket körfűrészen felvá­gatták TH-pallónak és ezt hasz­nálták fel a TH-bordázáshoz. * A HAZAFIAS NÉPFRONT megyei irodájában szeptember 4-én megbeszélésre jöttek össze megyénk képviselői. Elhatároz­ták, hogy a képviselők és a vá­lasztók kapcsolatának további erősítése érdekében rendszeresen tartanak képviselői beszámolót és fogadónapot a megye különböző községeiben. * SZEPTEMBER 2-ÁN, a VI. bá­nyásznap kisterenyei ünnepségén ad­ták át Macsó Annának 25 éves szor­galmas­ munkája elismeréséül az egy havi keresetének megfelelő jubileumi­ jutalmat. * A MÁTRAKOVÁKI üzemben 1956 első felében 84 újítási javas­latot nyújtottak be. Ebből 34-et már alkalmaznak, 19 javaslattal most kísérleteznek. * A TATABÁNYAI Szénbányá­szati Tröszt geológiai csoportja az oroszlányi medence délkeleti részén újabb fejtésre alkalmas szénterületet talált, ahol 10—15­ évre elegendő 3500—4000 kalóriás szén van. Szénre bukkantak Oroszlány és Majkpuszta között, s a tatabányai XII/a. akna déli részén is. Két évi börtönre ítélte a bíró­ság Kovács Antal volt komlói vá­járt, aki táppénzes utalványát kijavította, emellett pedig vendég­látó gazdáit meglopta. Feleségét, aki a lopásnál segédkezett, három havi börtönbüntetésre ítélték. Szeptember végétől az üzletek­ben már kapható a téli női, férfi és gyermekcipők. Újdonságként nők részére mar­­haboxból készült bundacipőket hoznak forgalomba bőr- és mik­­ropórusos gumitalppal. A férfi és gyermekcipők is sokkal gazda­gabb választékban lesznek kap­hatók, mint az elmúlt évben. 1956. szeptember 12.

Next