Nógrádi Bányász, 1956 (5. évfolyam, 1-43. szám)
1956-09-12 / 37. szám
4 Szerkesztőség postájából Nagyon rosszul esett Alkotmányunk ünnepére, valamint a bányásznap tiszteletére verseny indult November 7 táróban is. A versenyt azt hiszem attól az időtől kell értékelni, ahonnan kiindulunk, a bányásznapi verseny pedig július 21-től bányásznapig tartott. És az értékelés? Akkor, amikor ezt a nemes versenyt beindították, ismertették velünk a jelentőségét, azt is közölték, hogy pontosan értékelik, népszerűsítik, melyik üzem, milyen eredményt ér el, s közlik azt is, hogy ebből a versenyből ki kerül ki győztesen. S ez nem így történt. A hathetes versenyszakasz ideje alatt nem hallottunk semmit. Csak Kisterenyén tudtuk meg az eredményeket és bizony szégyenkezve jöttünk haza, mert Mátranovákot úgy elfelejtették, mintha nem is volna. Pedig a bányásznapi versenyt November 7 dolgozói is elősegítették. Július 21-től bányásznapig 119 százalékos eredményt értünk el. Ehhez pedig feltétlenül kellettek dolgos, szorgalmas bányászaink. A másik dolog, amit szintén nem tartunk helyesnek, hogy úgy a megyei, mint a járási DISZ Bizottság is teljesen megfeledkezett Mátranovákról. Küldte a dísztáviratokat más üzemek DISZ-brigádjainak, de nem szóltak semmit. Kuborcik János nováki, valamint Gubán József DISZ-brigádjáról pedig 150, illetve 148 százalékos eredménnyel kerültek ki a versenyből. Ezeket még csak meg sem említették. Mi, November 7 táró dolgozót szeretnénk, ha máskor, amikor ilyen versenyt beindítanak, rendszeresen tájékoztatnák a dolgozókat, ne ajtók mögött maradnának a százalékok. Amilyen jó kedvvel mentünk az ünnepélyre, olyan szomorúan tértünk vissza. Szeretnénk, ha választ kapnánk a Nógrádi Bányász újságban azoktól, akiket illet, miért történt ez így? Mi javasoljuk, hogy vonják le a tanulságot, okuljanak a hibákból, hogy máskor ilyen értékelés ne forduljon elő. Takács Jánosné, November 7 záró dolgozója Filmismertető A Mexikói című szovjet film egyik nevezetessége, hogy a századforduló leghíresebb amerikai írója, Jack London egyik novellájából készült. Köztudott dolog, hogy Jack London életműve hiteles tükre az amerikai dolgozók életének és írásaiban viszszatérnek irányt-vetett életének tapasztalatai, izgalmas élményei. A film két színhelyen játszódik. Egyrészt Los Angelesben, ahová a kegyetlen és vérszomjas Diaz diktatúrája elől menekültek a mexikói forradalmi junta vezetői és ebből az amerikai városból irányítják a forradalmi szervezet munkáját, amely ébrentartja és szervezi egész Mexikóban az elnyomott nép mozgalmait. A másik színhely a mexikói fennsík, az elnyomott peónok, a tűző nap, az agávék és kaktuszok világa. A nehéz feladattal küszködő Los Angeles-i titkos forradalmi központ harcosai között ismeretlen ifjú jelenik meg. Többen gyanúsnak is tartják és még növeli a bizalmatlanságot, hogy ez a rongyosruhájú szívós fiatalember pénzt is tud előteremteni, ha szükséges. A film első része nehezen tud kibontakozni kissé vontatott elbeszélő modorából. Annál örvendetesebb fordulat következik be, mikor az ifjú Rivera első kockázatos, komoly megbízatásának teljesítésére indult, hogy a szigorúan őrzött határon átküzdve magát, üzenetet vigyen elnyomott honfitársainak. Szép és bátor kalandok sorozatos, érdekes, viharos, színes cselekmények ragadják meg a néző érdeklődését. Gyönyörű jelenet az, amikor a forradalmárok ifjú küldöttének mexikói népszokás szerint táncból kell vizsgázni az egybegyűlt forradalmárok körében. Ez a minden ízében eredeti, nagy ügyességet igénylő táncverseny az első olyan jelenet, amely bizonyítja, hogy Sztrizsenov szovjet színész és partnere Szamoljova milyen magasfokú művészettel tud vérbeli mexikóiak módjára mozogni, játszani, érezni. Ugyanilyen magas művészi fokon amerikai, de már jellegzetesen észak-amerikai nagy jelenet az, amikor az ifjú Rivera — akiről közben kiderül, hogy a harcban elesett dicsőemlékű Fernandez forradalmár méltó fia —, úgy szerez pénzt fegyverre, hogy kiáll nyilvános ökölvívómérkőzésre Amerika leghirhedtebb könnyűsúlyú bokszbajnokával. Ennek a mérkőzésnek izgalmas fordulói, bármily furcsán hangzik is, a maguk eszmei telítettsége folytán érlelődnek hasonlíthatatlan élménnyé. A néző ugyanis tudja, hogy 5000 dolláról van szó és Fernandez Rivera minden sikeres ökölcsapása a következő történelmi pillanatokban fegyverré változik a szabadságra sóvár mexikóiak kezében. A mexikói Tjorzó augusztusi nyár volt, amikor Csehszlovákia „arany városában” jártam. Sok szépet, kedveset, felejhetetlent láttam itt, de bevallom legszívesebben mégis az embereket néztem. Az embereket, akiknek olyan sokat jelent a gyönyörű Prága, akik féltve vigyázzák a város szépségét, akik szeretettel őrzik műemlékeiket, régiségeiket, parkjait, az utcákat és tereket. . . Talán nincs is Prágában olyan ember, aki ne sétálna el csupán szórakozásból a prágai régi városháza épülete előtt, a híres óra csodálására. Óránként benépesedik a tér, mindenki várja, hogyan „sétálnak” ki a toronyból az apostolok. A nap minden időpontjában látni kíváncsiskodó várakozó prágaiakat az Orloj előtt. Sokan még villamosútjukat is megszakítják, hogy láthassák az órát. Prágában is nagy a forgalom. A korareggeli órákban itt is — akárcsak nálunk Budapesten — zsúfolásig megtelnek a villamosok, autóbuszok. A gyalogjárók is igyekeznek munkahelyükre, mégis a „csúcsforgalom” egyszerűbben, könnyebben bonyolódik le, mint nálunk. Nem rohannak a prágai emberek, mégis eljutnak mindenhová. Valahogyan úgy láttam, hogy ebben mások a prágai emberek. Feltűnően udvariasak, fegyelmezettek Ezt egyébként magam is személyesen tapasztaltam, még a villamoson is. A felszállásnál tolakodásról, könyöklésről szó nem lehet, jóllehet a prágaiak nem is tudják mindez mi fán terem. Ha sok az utas, a kocsiban az ülőhelyeket öregek, nők és gyermekek foglalják el, s a prágaiak ezt természetesnek tartják. — Bevallom én is. TVe ilyen udvariasak, előzékenyek az emberek az utcán, szórakozóhelyeken, még az üzletekben is. Prágában sok az ízlésesen berendezett világos, tágas tiszta üzlet. A kiszolgálók udvariasak, figyelmesek. Nem kapkodnak öszsze-vissza, jókedvűen, nyugodtan teljesítik a vevők kívánságát. A bőségesen megrakott polcokon van miben válogatni a prágaiaknak, de a sok külföldinek is, akikből mostanság nagyon sok van a csehszlovák fővárosban. Talán legtöbb közöttük a magyar. Sok üzletet bejártam, de mindenütt találkoztam jó néhány kíváncsiskodó vásárló honfitársammal. Különösen a fehérnemű és bőráru iránt van nagy érdeklődés, hiszen az effajta cikkek roppant olcsóak Csehszlovákiában. Aránylag olcsó az esőkabát, fényképezőgép, csokoládé, kakaó, de nagyon drága az élelmiszer. Nálunk lényegesen kevesebbe kerül egy család élelemmel való ellátása, de többe kerül a ruházkodás, mert az árak nálunk magasabbak. Az idegen nem állhatja meg szó nélkül azt sem, hogy Prágát nem lepik úgy el az Italboltok, mint például Budapestet, vagy Magyarország más városait. A csehszlovák fővárosban kevés a kocsma. Szórakozóhelyei kedvesek, elegánsak, ahol jól érzik magukat az emberek, de nincsennek úgy megtömve mint például Budapesten. A Mátraszele és Vidéke Földművesszövetkezet sátra előtt az alábbi párbeszédnek voltam fültanúja. — Mari néni, Terus néni mindkettő „megértő” feleség egymásnak magyarázkodva mondogatták: Ez a mi sorsunk, hiába, „apák napja” van. De kérem, ez a bányászok napja, — igyekeztem helyesbíteni. Turcsa, de igaz, hogy a prágaiak szabadidejüket szívesebben töltik családjuk körében, vagy sétálva a Moldva partján. Kevés az italbolt, de annál több a cukrászda, meg az olyan Népbüffészerű étkező, ahol tejet, kakaót a nap bármely órájában lehet kapni. Számomra szokatlan volt látni, hogy a felnőtt emberek, férfiak úgy itták a kakaót ezekben a Népbüfékben, mint ahogyan nálunk isszák a fröccsöt, bort, vagy sört. Nagyon érdekes volt, hogy 3 nap alatt nem láttam egyetlen részeg embert sem, pedig bevallom kerestem. Nálunk persze keresés nélkül is bőségesen lehet találni. Kedvesek, emlékezetesek maradnak számomra ezek a napok. A prágai emberek egyszerű, szerény mindennapi életébe sikerült bepillantanom. Ha majd — remélem, nemsokára •*— még egyszerűbb s olcsóbb lesz az " utazás, gyakrabban felkereshetjük e" kedves várost, ahová sok-sok felejthetetlen élmény fűz. Érdemes elmenni Prágába. Úgy érzem, mi is tanulhatnánk egyet-mást a prágai emberektől. Megérné. j — Igaz, de egyben apák napja is, így vagyunk mi már ezzel, ha pénzjön a házba. I — Még maguk együtt ünnepelnek? — szólítottam meg egy egyenruhás vájárt, aki feleségébe karolva sétált a Népkert hűvös fái alatt. — Az én Jóskám nem marad eltőlem, nem érzi jól magát nélkülem. — így vélekedett az aszsszony. — Ez igazán szép dolog. Jegyeznem meg félhangosan. S alig telt el egy óra, ismét találkoztam az »asszonykával a díszemelvényelőtt Már nem láttam olyan jókedvűnek, mint az első alkaloméinál — Miért haragszik? — kérdeztem. — Elvitte Jóskát az ördög. Márötször mondattam be a mikrofonba, hogy itt várok rá. S tessék elképzelni, nem jött. Két óra múlva megint arra sétáltam. Az uszonyka még minidig várt. Meddig akar még itt várakozni? • Míg élek. Amint értesültem, Jóska barátom csak hétfőn reggel 6 óra után ,10 perccel került vissza a feleségéhez, de nem a lakásukra, hanem a díszemelvény elé. Még akkor is ott várakozott az aszony. Úgy gondoltam, ő is megérdemlia hűségjutalmat. " A bányászfeleségek panaszát hallgatva, úgy véljük — sokanjártak így. Sok férjet elkapott az ördög, a jó pálinka, az olcsó bor... a hideg sör. PRAHA A bányásznapon láttuk — hallottuk Már megint elvitte az ördög. Olyan ez, mint a szemfényvesztő. — Gyakran hallottuk ezeket a töprengő, féltő szavakat a bányászok ünnepén. S mit gondol kedves olvasó, kiket illettek ezek a díszítő jelzők? Nem nehéz kitalálni, a „hűséges” férjeket. Pedig igazán mondhatom, ami az asszony védelmét illeti, kifogástalan volt. Irdd és mondd, a kisterenyei Népkertben összesen 20 férj volt szalmaözvegy, akik nyomban megkapták az újabb jutalmat hűségükért. Úgy éreztem, mintha Vénus kertjében járnék. A párok — beleértve a dereshajú házasokat is —, kéz a kézben sétáltak a lombos fák alatt. Néhány lépéssel előttem B. I. házaspár ballagott, suttogva meséltek egymásnak valamit. De amikor az egyik italbolthoz értek, már emelkedett a hangjuk. — Isván, ne igyál már, elég volt — zsörtölődött az aszszony. — Csak egy pohár sört. S megsimogatta a kis feleség frissen hauerolt haját. Az asszonyka megnyugodott, s ki tudja hány pohár következett még azután. Hányszor kellett még B. Istvánnénak megnyugodnia. NÓGRÁDI BÁNYÁSZ MOZIK MŰSORA Salgótarján November 7 filmszínház: szeptember 13-19 Egy szép lány férjet keres. — Kisterenye: szeptember 12-14 Különös házasság: 15-17 Véletlen találkozás. — Zagyvapálfalva Kultúr: szeptember 15- 16 Bel Ami. — Karancskeszi: szeptember 15-16 Üldözés. — Kazár: szeptember 15-16 Bátorság iskolája. — Salgóbártya: szeptember 15-16 Kapu bezárul. — Mátranovák: szeptember 15-16 Légből kapott zenekar. — Baglyasalja: szeptember 16-17 Zavarosan folynak a vizek. — Zagyvapálfalva bánya: szeptember 16-17 Félelem bére. — Bárna: szeptember 15-16 Öten a Barska utcából. — Cered: szeptember 15-16 9-es kórterem. — Dorogháza: szeptember 15-16 Az élet hídja. — Etes: szeptember 14-17 Idegen tollak. — Forgács bányatelep: szeptember 15-16 Holnap már késő. — Karancsberény: szeptember 15-16 Befejezetlen elbeszélés. — Karancsság: szeptember 15-16 Tengerparti találkozás.— Karancsalja: szeptember 15-16 Pármai kolostor II. rész. — Mátramindszent: szeptember 15-16 Első szerelem.— Mátraverebély: szeptember 15-16 Gyanú. — Mátraszele: szeptember 15-16 Mi utcánk csapata. — Nemti: szeptember 15-16 Csavargó. — Nagybátony: szeptember 14-17 Szökevények. —■ Nádújfalu: szeptember 15-16 Gábor diák. — Somoskőújfalu: szeptember 15-17 Papa, mama, a feleségem, meg én. — Sóshartyán: szeptember 14-17 Rumjancev-ügy. — Vizslás: szept. 15- 16 Különös ismertetőjel. — Zagyvaróna: szeptember 14-16 Talpalatnyi föld. — Bocsárlapujtő: szeptember 15-16 Hűség próbája. — Mizserfa: szeptember 15-16 Viharban nőttek fel. — Zagyvaróna-Rónabánya: szeptember 15-16 Matróz. — Nagybátony:szeptember 15-16 Gyötrelmes éjszaka. — Kisterenyebánya: szeptember 15-16 Zavarosan folynak a vizek. — Szorospatak: szeptember 15-16 9-es kórterem. — Jámnosakna: szeptember 15-16 Furfangos Nyeszterka. nógrádi bányász Az MDP. Salgótarjáni Járási Pártbizottságának lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Bartók Béla út, Járási Pártbizottság. Felelős kiadó: Nádasdi András. Bányai telefon: 41. Városi: 15—16 Felelős szerkesztő: Vágvölgyi Anna. Megjelenik hetenként egyszer. Nógrád megyei Nyomdaipari V. Salgótarján, Rákóczi út 205. Fv.: Topa György. Tsz.: 5645. Pfsz.: 1054. Hajdú József elvtárs a Megyei Párbizottság első titkára országgyűlési képviselő minden hétfőn fogadónapot tart a Megyei Pártbizottság épületében. Augusztusban nagyszerű eredményt ért el a bányási bányaüzem fatakarékosságban. Bányafából 10,3 köbmétert, TH-gyűrű ácsolathoz való deszkából 4826 folyómétert takarított meg az üzem. E kiváló eredményt úgy tudták elérni, hogy az üzem vezetősége az elhagyott vágatból a bányafákat kiraboltatta, s ebből a jót újból felhasználták ácsolatnak. A törötteket körfűrészen felvágatták TH-pallónak és ezt használták fel a TH-bordázáshoz. * A HAZAFIAS NÉPFRONT megyei irodájában szeptember 4-én megbeszélésre jöttek össze megyénk képviselői. Elhatározták, hogy a képviselők és a választók kapcsolatának további erősítése érdekében rendszeresen tartanak képviselői beszámolót és fogadónapot a megye különböző községeiben. * SZEPTEMBER 2-ÁN, a VI. bányásznap kisterenyei ünnepségén adták át Macsó Annának 25 éves szorgalmas munkája elismeréséül az egy havi keresetének megfelelő jubileumi jutalmat. * A MÁTRAKOVÁKI üzemben 1956 első felében 84 újítási javaslatot nyújtottak be. Ebből 34-et már alkalmaznak, 19 javaslattal most kísérleteznek. * A TATABÁNYAI Szénbányászati Tröszt geológiai csoportja az oroszlányi medence délkeleti részén újabb fejtésre alkalmas szénterületet talált, ahol 10—15 évre elegendő 3500—4000 kalóriás szén van. Szénre bukkantak Oroszlány és Majkpuszta között, s a tatabányai XII/a. akna déli részén is. Két évi börtönre ítélte a bíróság Kovács Antal volt komlói vájárt, aki táppénzes utalványát kijavította, emellett pedig vendéglátó gazdáit meglopta. Feleségét, aki a lopásnál segédkezett, három havi börtönbüntetésre ítélték. Szeptember végétől az üzletekben már kapható a téli női, férfi és gyermekcipők. Újdonságként nők részére marhaboxból készült bundacipőket hoznak forgalomba bőr- és mikropórusos gumitalppal. A férfi és gyermekcipők is sokkal gazdagabb választékban lesznek kaphatók, mint az elmúlt évben. 1956. szeptember 12.