Nógrádi Bányász, 1981 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1981-01-15 / 1. szám
Megkérdeztük az illetékeseket Dolgozóinktól érkezett kérdéseket ezúttal is továbbítottuk az illetékes gazdasági vezetőkhöz. Válaszaikat lapunk hasábjain folyamatosan közöljük. Ménkesről kérdezték a következőket 2. mi volt a vállalattól üzemekhez kijelölt inspekciósok feladata? Az alkalmazottak miért nem kapták meg a IV. negyedéves prémiumot? Tóth József műszaki vezérigazgató-helyettes válasza a következő: — Az kispekciózást a gazdasági-politikai vezetés gondos elemzés után rendelte el November közepén fokozódtak a termelési nehézségek. Ekkor több műszaki, gazdasági intézkedést hoztunk, hogy a mélypontról előbbre lépjünk. December elején sajnos vagonhiány is jelentkezett, aminek az lett a következménye, hogy a termelés újra vissszaesett. Emiatt döntöttünk úgy, hogy a műszaki, termelési, a bérnorma-, a munkásügyekosztály dolgozóinak inspekciózását elrendeljük. Feladatuk az volt, hogy segítsék a termelést, a hibák feltárását és elhárítását, valamint a vállalat vezetését folyamatosan tájékoztassák a termelés alakulásáról. A vezérigazgatói utasítás négy aknaüzem, a külfejtés és a az osztályozó területére rendelt el inspekciózást, háromharmados rendszerben. Ennek az oka ismeretes. Az osztályozón kapacitáshiány jelentkezett, így a legnagyobb figyelem erre a területre irányult összességében úgy látom, hogy a fokozott ellenőrzés elérte célját. Az üzemi és a vállalati műszakiak hasznos munkát végeztek a termelés szervezésében és koordinálásában. Operatív intézkedéseik gyorsították az üzemzavarok elhárítását. A ménkesdek IV. negyedévi prémiumáról a következőket tudom elmondani: — Vezetői állásfoglalás történt, hogy a két ünnep között csak olyan prémiumokat szabad kifizetni, aminek a teljesítése megtörtént. Az üzem a vágathajtás folyómétertervét teljesítette. A széntermelést nem tudtuk értékelni. Az évet lezárva a ménkesieknek van reményük, hogy prémiumot fizessenek, ugyanis készlettel a december havi előirányzott mennyiséget év végére túlteljesítették. 2. A tiríbesi dolgozók arra várnak választ, hogy mi indokolja hányáshoz való csatolásukat? A kérdés nem ilyen egyszerű, hogy csatolgatjuk az üzemeket egymáshoz — mondta a vezérigazgató-helyettes. _ Arról van szó, hogy a VI. ötéves terv kidolgozása során a medence távlati jövőjének kialakítása bonyolult és jól átgondolt műszaki intézkedéseket követelt meg tőlünk. A fejlődés érdekében az lenne a célszerű, ha Thribes védőpillérjeit — viszonylag kis erőfeszítéssel tudnánk leművelni és ha a két üzemet összekötnénk. A gazdasági számítások igazolják, hogy ésszerű szállítási útvonalat lehetne így kialakítani. A tiríbesi akna beszálló és meddőt szállító akna lenne, míg a szén Hányáson jönne felszínre. A gazdasági számítások azt is igazolják, hogy 450 ezer tonna/éves termelési kapacitás így is elérhető Hányáson. Nekünk Hányáson az optimális üzemnagyság kialakítása létfontosságú feladatunk.. — Az összevonást szociálpolitikai,emberi tényezők is indokolják. A vállalatnak szüksége van minden munkáskézre, s főleg a tiríbesi dolgozókra, ezt ki akarom hangsúlyozni. A szénbányászat jelenlegi munkaerőhelyzetét ismerve elmondhatom, hogy egyetlen egy dolgozó sem kerül elbocsátásra. Mindenkinek munkát tudunk adni, nagyobb feladatokat, mint eddig kaptak. Megnyugtatásként elmondhatom, hogy az összevonás még csak terv! Döntés később várható. Összevonás esetén az összevonás „menetrendjét” nyilván az üzemek demokratikus fórumain a dolgozókkal megvitatjuk. A tiríbesi dolgozóknak, műszakiaknak lesz munkájuk, a a vállalatvezetés bizalmát élvezik, eddigi eredményeik feljogosítanak arra, hogy munkájukra továbbra is számítsunk! 3. Kányási dolgozók kérdezik, hogy a salgótarjáni Beszterce-lakótelepről háromharmados munkásbuszjáratot miért nem indít a vállalat vezetése? Medve István, a vállalati munkásügyek osztályvezetője válaszolt a kérdésre: Egyre több bányász kapott a Beszterce-lakótelepen lakást az elmúlt években. Ennek mi nagyon örülünk. Azonban munkáslétszám még nem éri a el azt a minimumot, hogy háromharmados munkásbuszt állítsunk be. Hányásra mindössze 12-en, Ménkesre 15-en, Szorospatakra 6-an, Tiribesre 3-an járnak — ez összesen 36 fő. Ismereteink alapján a ménkesiek közül 8 fő állandó nappalosi szakban dolgozik. Be kell látni, hogy a dolgozók lehetetlen dolgot kérnek, mert ennek a kevés létszámnak nem indokolt buszt beállítani. Ez évben a Beszterce-lakótelepen többen fognak bányászlakásba költözni. Ha a munkáslétszám eléri a megfelelő nagyságot, nyilván a munkásjáratról. Addig beállítására sor kehelyi járatokkal kell megközelíteni a salgótarjáni buszmegállót. A helyi járatok a lakótelep vonalán a reggeli órákban 10 percenként, a délutáni órákban 15 percenként közlekednek. Este 20 órától minden óra 30 perckor indulnak a járatok — este 22 óra 30 percig. Tudjuk, hogy a többszörös átszállás nem kellemes dolog, azonban ismétlem — az aknaüzemhez gazdasági okok miatt önálló buszt nem célszerű beállítani. —ki— Medve István ízt olvastuk A szén új korszaka címmel a Szovjetunió képes folyóirat január havi számában érdekes írás jelent meg. A magyar nyelvű folyóirat a szén megnövekedett új szerepéről ír. A Szovjetunióban a tudomány és technika lehetőségeit kiaknázva, a környezetvédelem szempontjait figyelembe véve hasznosítják a barnaszenet. Az olaj után fordult a kocka a szén javára. A szovjet hőenergia-ipar fejlesztésének legtöbbet ígérő megoldása, hogy a szénlelőhelyek körül fűtőanyag- és energetikai komplexumokat alakítanak ki, melyek óriási külszíni fejtésekből állnak. A szovjet szénkészletek hatalmasak, bányászatuk gazdaságos, a szénhozamuk évről évre emelkednek, de már nem lehet úgy fűteni, mint régen. Nem növelik a hamu- és a salakhegyek számát, nem szennyezik a talajt és a vizeket, nem mérgezik tovább a légkört több millió tonna kéndioxiddal, nitrogénoxiddal és szénmonoxiddal. A szenet úgy kell elégetni, hogy a fűtőanyag-felhasználás hatékony legyen és a környezetet ne szennyezze káros melléktermékekkel. Igen sok figyelemre méltó javaslatot tettek erre a szovjet tudósok. Ma már egyre több hőerőműben alkalmazzák a hamuelnyelő, kéndioxidot és nitrogénoxidokat semlegesítő berendezéseket, amelyek sokszorosan a káros anyagoknak csökkentik a környezetra gyakorolt hatását. Kidolgoztak és már alkalmaznak is egy olyan módszert, amelynek során kazánban égő szén fölé egy úgynevezett forrásban levő réteget helyeznek. Ezáltal a szenet megtisztítják a kéntől, és a légkörbe kerülő más káros anyagoktól. Az égés a lehető legtökéletesebb, ugyanakkor maximális mennyiségű hőenergia szabadul fel. A Szovjetunióban folynak a kutatások, tovább hogy minél gazdaságosabban lehessen elgázosítani a szenet. A szakembereket azonban leginkább az izgatja, hogyan lehetne feldúsítani a barnaszenet a világ egyik legolcsóbb fűtőanyagát A világ szénkészletének 40 százalékabarnaszén. Az alacsony kalóriaérték, a nagy nedvességtartalom miatt azonban a barnaszenet nem tudják nagyobb mértékben hasznosítani és mindezideig nem sikerült fűtőértékét növelni. A Krzsizsanovszkij Energetikai Kutató Intézet kidolgozta a szén gyors pirolizisének (hőbontásának) technológiáját. Ez a módszer új irányzatot teremtett az energetikában: a szén komplex energotechnikai feldolgozását. A fűtőanyagot a másodperc, néhány század-, sőt néhány ezredrésze alatt megfelelő hőfokra hevítik és a így az eddiginél több hasznos termék keletkezik. Krasznojarszkban hamarosan befejezik a világ első olyan ipari berendezésének amely egyszerre gál energiatermelésre és vegyi anyagok gyártására Neve: ETH—175. Ez az objektum barnaszén nyersanyaggal működik és évente 300 ezer tonna nagy fűtőértékű, félkokszot állít elő, amellyel hőerőművek és kohók fűthetők. Mintegy 120 millió köbméter gáz és 100 ezer tonna további feldolgozásra alkalmas kátrány keletkezik benne. Az utóbbiból mintegy 50 ezer tonna kazánfűtő anyag, 25 ezer tonna benzin, csaknem 20 ezer tonna bitumen és több ezer tonna más értékes vegyipari termék nyerhető. K. I. 2 NÓGRÁDI BÁNYÁSZ PÓLYOSI SIKER A múlt esztendőben a kazár-pólyási külszíni lejtés dolgozói — A Mátraaljai Szénbányák és a Volán 2. számú Vállalat munkásainak segítségével — a tervezettnél 65 ezer tonnával több szenet szállítottak el Nagybátonyba, nagyban hozzájárulva a vállalati célkitűzések megvalósulásához. A lendület ebben az évben is tart és várható, hogy az első negyedévet is jelentős túlteljesítéssel zárják. Szép hivatás, küzdelmes munka Egy bányatelepen láttuk meg a napvilágot. Gyermekéveink egy része is itt, hasonló körülmények között telt el. Igen. Jánosaknán születtem én is — mondja mosolyogva Juhász József, a fuvarozási iroda közelmúltban nyugdíjazott vezetője. — Igaz, ez egy kicsit korábban, 53 évvel ezelőtt volt. Az is úgy történt, ahogy mondtad: gyermekéveimnek ’ egy részét tölthettem csak itt. Miután apámat, Juhász Sándor bányászkovácsot másik üzemhez helyezték át, családunk akkor Rákóczi-telepre költözött. Korán kellett a munkát kezdenem: 1943. január 27-től dolgozom a bányánál. A polgári iskolát, még kijárhattam, de a bányaipari technikumot már felnőtten, munka mellett kellett elvégeznem. Úgy kezdtem én is, mint a többi bányászfiatal ebben az időben. Kisteleken, a külszínen, takarítófiúként. Azután Mizserfára, az anyagraktárba kerültem. Idős főnökömnek, Cserháti bácsinak kellett segítenem. ’ Adminisztrációs készségemet hamar felismerték. Bekapcsolódtam a hó végi bérelszámolásokba. Ebben is, a raktári ismeretekben is hamar jártas lettem. Jól is jött ez, a felszabadulást követően. Alig maradtunk néhányan. A pénztárt, a raktárt és a bérszámfejtést is vinni kellett. Általános üzemi írnok volt akkor a címem. Így nevezték abban az időszakban. Azután, 1950—53. között katonának vittek. Az új néphadseregben hároméves volt a szolgálati idő. Amikor visszajöttem, a mizserfai üzem beruházási feladatainak ügyintézését bízták rám. Ez egy kicsit új terület volt, de alkalmas arra, hogy a tervezési munkát is megismerjem. Elkezdődött az átszervezések különböző formája. A mizserfai üzemből kivált kazári bányaüzem. Ekkor neveztek ki bér- és munkaügyi vezetőnek. Ezen a területen hét évet töltöttem el. Még közelebb kerültem a dolgozókhoz. Itt már minden megvolt, ami hozzájuk kapcsolt. Bérezés, munkásszállítás, toborzás, munkásszállók létesítése, irányítása. Üzemünk vonzási köre igen nagy területre terjedt ki. Feldebrőtől, Istenmezejétől, egészen Szandáig tartott. Szinte minden dolgozónkat ismertem. Problémáik, ügyes-bajos dolgaik a munkaügyön rendeződtek. Úgy kellett ezeket megoldani, hogy az üzemi érdek se szenvedjen csorbát Sokat segítettek ebben az üzem, a párt, a szakszervezet vezetői: Sándor Béla, Kaposvári Feri bácsi, Józsa Pál, Sándor Gáspár, Gyürki Béla és Sándor Rohancs Laci bácsi. Velük könnyű és jó volt együtt dolgozni. Az is sokat segített, hogy 1955-től párttag, sőt az üzemi tagja is voltam. pártvezetőség Csakhamar a járási pártbizottság fegyelmi bizottságába is jelöltek, és ezt a megtisztelő feladatot azóta is ellátom. Következtek a nehezebb napok. Előbb az 1956-os események, majd pedig, néhány év múlva a visszafejlesztés. A teljesítmények növelése, a bérezési gondok megoldása nem volt könnyű ezekben az években. A visszafejlesztés ettől nagyobb terhet jelentett, ötiszennyolc nyarán 300 fő elengedése, januárban pedig az újbóli visszavétel. A neheze pedig még hátravolt: 1967— 69. között 1500 főt helyeztünk el üzemünktől. Hatszázat nyugdíjba küldtünk; 4—500 főt üzemen belül, a többieket más vállalathoz helyeztük át. Emberek, sorsok alakulása, családok problémái. Sok álmatlan éjszakát okozott megoldásuk úgy nekem, mint az üzem és a vállalat akkori vezetőinek. Alig rendeződtek soraink, már új feladatot kaptam. Meg kellett szervezni és rentábilissá tenni a fuvarozási irodát. Az üzemi jelleg kialakítása, működési területe, szabályozása és főleg a hatékonyság növelése lett — mint irodavezetőnek — a feladatom. Évi 6 millió forint árbevétellel kezdtünk, 17 millióra fejlődtünk. Úgy kellett dolgoznunk, hogy a gépkocsivezetők is és a vállalat is jól járjon, megtalálja számítását. Két évvel ezelőtt (1978-ban) megnyitottuk a pólyási küldetést. Nagy munka hárult ránk. A letakarított meddő, és ezt követően a kitermelt szén elszállítása... Ezt is megoldottuk, s utódaim folytatják most is... Sajnos, már nélkülem... 1979. szeptember 19-én, a kórház előtt rosszul lettem. A gyors orvosi segítség mentette meg az életemet... Csaknem fél évig voltam a kórház lakója. .. Azután dönteni kellett: Mit választok? Feleségemmel együtt — bár nehéz szívvel — a nyugdíjazás mellett döntöttünk... Nehéz, nagyon nehéz volt ebbe beletörődni. Hiszen most is hallom a házam előtt dübörgő autókat. Szállítják a szenet Nagybátonyba... Sokáig irányítottam őket: a gépkocsivezetőket, munkájukat, a fuvarozást. Gondolatban végigkísérem most is, egészen az osztályozóig, s vissza a külfejtésig. .. A munka helyett most már egészségem megőrzését kellett választanom... A hosszú, küzdelmes, változatos és lelkiismeretes tevékenység elismeréseként, az elmúlt év végén, Juhász József átvehette a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést.1 Ehhez őszinte szívvel, mindannyian gratulálunk J. Gy. „Hallom a házam előtt dübörgő autókat... * Még egyszer decembertől SIKERES VAGATHAJTAS, JÓ SZÉNTERMELÉS ÉS ÁRBEVÉTEL Az 1980-as esztendő , egyben az V. ötéves terv utolsó hónapja, december jelentős munkasikereket hozott. Az aknaüzemek brigádjai jelentősen túlteljesítették vágathajtási és széntermelési tervüket, s különösen örvendetes, hogy az árbevétel is jelentős összeggel gyarapította a vállalat eredményességét. Decemberben a tervezett 1024 méter vágat helyett csaknem 1676 méternyit hajtottak ki a brigádok, s így a vállalati terv 163,7 százalékra sikeredett. Megjegyzendő, hogy ez a tevékenység már az év utolsó negyedében is jó eredményeket hozott: három hónap alatt a tervezettnél 1515 méterrel hosszabb vágat segíti a széntermelés további eredményeinek elérését. A múlt év utolsó hónapja — bár Hányás és Szorospatak tervét nem teljesítette — jelentős széntöbblet felszínre hozásával párosult. Így, tendő zártára a vállalat esz927 ezer 113 tonna szenet adhatott át a népgazdaságnak. A decemberi termelésen éreztette határát a kedvezőszénárbevételben is: az 50,8 millió forintos tervet így sikerült 5,7 millióval „megtoldani”. Ez kedvezően hatott a vállalat eredményessA«ére, amelynek értékelését ma végzik a szakemberek. Vízműprogram Három községi vízmű megépítésére vállalkozott a legutóbbi tervidőszak elején Nógrádi Szénbányák kisterenyei építési üzeme. Karancsalján és Karancsberényben már korábban elkészült a vízmű. Karancslapujtőn az alvállalkozók segítségével a munka zömét 1980-ban végezték el, és december 18-áni megkezdődött a műszaki átadás. Határidőre, jó minőségben és költségeken belül készült el. Várhatólag január végén már üzembe is helyezhetik a községi vízművet, melynek létesítési körülményeire következő lapszámunkban visszatérünk.