Nógrádi Bányász, 1989 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
2 NÓGRÁDI BÁNYÁSZ Nyugdíjba mentek A Nógrádi Szénbányák állományából 1988. IV. negyedévben az alábbi dolgozók vonultak nyugállományba: Kányás bányaüzem: Tőzsér Gáspár munkavédelmi vezető, Nováki Lajos külszíni villanyszerelő, Juhász István rokkant vájár, ruhakiadó, Szakos László aknagépész, Lőrik Miklós vájár, Berki Ferenc fa. szalagkezelő, Nagy Barnabás rokkant vájár, fa. .szalagkezelő, Nagy m. Pál fa. csillés, Fodor Sándor vájár, Gajdár József fa. lakatos, Petrik József fa. csillés, Susán cs. Gábor rokkant vájár, külszíni felíró, Figura Jenő vájár, Batki László vájár, Berta István rokkant vájár, fa. szalagkezelő, Koós Barnabás fa. szivattyúkezelő, Kiss Bertalan kovács, Hegyi János rokkant vájár, fa. szalagkezelő, Szabó I. Gyula vájár Magulya József rokkant vájár, külszíni szállító, Szonda Bálintné varrónő, Láng József külszíni aknacsatlós, Oravecz Barna b. rokkant vájár, külszíni th-javító, Tóth m. József rokkant vájár, fa. szalagkezelő, Vass Kálmán külszíni szállító, Nagy József kapcs. rokkant vájár, fa. szállító, Nagyfalusi Jenő fa. szivattyúkezelő, Nagy István kat. vájár, Baár Ferenc vájár, Ujj András bércsoportvezető, Porkoláb József mestervájár, Baranyi Gyula műszaki rajzoló, Halmi Zoltán fa. lakatos, Csincsik Artúr munkaügyi előadó. Szabó Emilné állóeszköz-nyilvántartó, Ivanics Kálmánná társadalombiztosítási ügyintéző. Földi Gyula fa. villanyszerelő. Ménkes-bányaüzem: Kovács József v. vájár, Helisz János vájár, Tóth Ernő rokkant vájár, fa. szállító, Balogh Imre rokkant vájár, fa. szállító, Bagi András fa. szállító, Bakos István gy. rokkant vájár, Torda József rokkant vájár, Csordás József rokkant vájár, Kispál József külszíni lakatos, Dósa Vince vájár, Forgó József p. vájár, Gyurcsák György fa. lakatos, Csikós Árpád vájár, Járinka Ferenc szállítási felvigyázó, Maruzs Zoltán vájár, Urbán Sándor rokkant vájár, őr, Gyurkó József vájár, László Zoltán rokkant vájár, fa. szállító, Bőmb Gyula fa. lakatos, Földi Tibor főművezető, pb-titkár, Jónás József rokkant vájár, Hajdú Miklós rokkant vájár, Bakos Károly nov. rokkant vájár, Dósa Gyula rokkant vájár, Králik József rokkant vájár, Bakos Imre fa. villanyszerelő, Hajdú István vájár, Vékony Gyula rokkant vájár, V. Nagy Zsigmond vájár, Székely Benedek fa. villanyszerelő, Fehér László dh., rokkant vájár, fa. gumiszalagőr, Fekete Gáborné bérelszámoló, Fodor István b. aknász, Gubán Zoltán vájár, Ménkes, Szorospatak aknaüzem, Balogh Sándor aknakarbantartó, Berták Géza vájár, Dénes Győző rokkant vájár, portás, Kiss Sándor ifj. vájár, Ozoróczki István rokkant vájár, meddőfeladó, Pilling Antal rokkant vájár, fa szállító, Sőregi Lajos külszíni meddőválogató, Szeles Ferenc rokkant vájár, kazánfűtő, Szilágyi András vájár, Tari Mihály külszíni szállító, Csikortás Gábor vájár, Sidi Gyula fa. lakatos, Varga Mihály fa. szállító, Nagy Béla fa. szállító, Koczka Sándor ifj. vájár, Varga Ferenc fa. lakatos, Tóth György ifj. vájár, Tóth József b ács, Cserháti Gyula vájár, Horváth István külszíni gépkezelő, Szelei András faszállító, Kláben Gyula vájár. Nagybátonyi gépüzem: Sándor József kovács, Bakos Róbert szénszalagkezelő, Kispál Lajos lakatos, Kökény Elemér, vagonvontató, Nagy Gábor raktári munkás, Takarcs József géplakatos, Kotroczó István minőségi ellenőr, Varga Sándorné fürdőtakarító, Földi József minőségi ellenőr, Nagy Tibor fürdőőr, Lőrincz Konrád géplakatos, Czicze Jánosné postakézbesítő, Nyerges Istvánná palaválogató, Volek Miklós gépkezelő, Mender Barnabás villanyszerelő, Oláh Sándor karbantartó-asztalos, Czene Józsefné könyvelő, Bogányi Géza láncpályakezelő, Lukács István lakatos, Leszták Ferenc művezető, Koruhely Lajos művezető, Nagyfalusi József esztergályos, Mátyás Mihályné palaválogató, Nagy Gábor művezető, Endrész Kálmán lakatos. Kisterenyei vállalkozási üzem: Hetei Imre rokkant vájár.őr. Vincze Gyula lakatos, Nagy Ferencné szigetelő, Béres József szállító-rakodó munkás. Kucsera József villanyszerelő, Kakuk József minőségi ellenőr, Fekécs Ernőné könyvelő, Micska Sándor szállító-rakodó munkás. Fuvarozási üzemegység: Czened. József gépkocsivezető, Oláh Sándor fűtő, Nagy György gépkocsivezető, Jecsmenik József fő, Barna Bertalan gépkocsivezőgépkocsivezető, Palicza Tibor gépkocsivezető, Sinka István gépkocsivezető, Mecseki Aladár csoportvezető, Fenyvesi János portás, Simon Imre rokkant vájár, portás, Ladosinszki Imréné szervizmunkás. Villányi László gépkocsivezető, Ködmön Zoltán segédmunkás. Fúrási üzemegység: Andó Károly fúrómunkás. Szabó Olivér gépkocsivezető, Hegedűs Miklós gépkocsivezető, Tóth Mátyás fúrómester, Jecsmenik János fúrómester. Földmérő iroda: Lovas Géza rokkant vájár, portás, Miklós Frigyes rokkant vájár, portás. Tervezőiroda: Mathesz Pálné gépírónő, Tóth Aladár tervező, Pintér Lajosné műszaki rajzoló. Vállalati igazgatóság: Molnár Tibor műszaki főelőadó, Bencsik Imre pénzügyi és számviteli osztályvezető, Bognár Istvánná anyagszámtechnikai lebonyolító, Pál Sándor ellenőrzési és üzemrendészeti osztályvezető, Németh Tibor társadalompolitikai vezető, Kadlót Iván főelőadó, Drabon Imre bányászati beruházási csoportvezető, Kovács Barnabás szociálpolitikai csoportvezető, Rappi József munkásellátási csoportvezető, Szojka Ferencné munkaerő-gazdálkodási főelőadó, Cserháti József termelés-, bér- és munkaerőgazdálkodási osztályvezető, Baranyi László vállalati versenytitkár, Sándor Imre statisztikai csoportvezető, Gál Ferencné pénzügyi előadó, Zsuffa Miklós vezérigazgató, dr. Gergely István vezérigazgató-helyettes, Almási Istvánné takarítónő, Kucsera Józsefné takarítónő. Bükkszéki Bányász Gyógyüdülő: Nagy Lajosné felszolgáló, Végh Józsefné portás. Nyugállományba ment dolgozóinknak jó egészséget, hosszú boldog életet kívánunk! (S. Gy.) Három évtized a nógrádi bányászokért Rappi József egyike a sokaknak, akik az utóbbi időben vállalatunktól nyugállományba vonultak. Ám azon kevesek közé tartozik, akik munkáséveikben kizárólag a nógrádi szénbányászakot szolgálták. Édesapja 42 évet dolgozott a föld alatt, a forgácsi bányában. Az ő nyomdokait követve tizennégy évesen jegyezte el magát a bányászétettel: vájártanulónak iratkozott be a nagybátonyi 211. Számú Iparitanuló Intézetbe. A sors azonban közbeszólt, s olyan balesetet szenvedett, amely számára nem tette lehetővé a bányászszakma megszerzését. Pályát kellett módosítania, és 1958- ban a zagyvai bányaüzemnél bányagépkezelő beosztásban kezdte a munkáséletét. Négy évvel később közgazdasági technikusi oklevelet szerzett, s a vállalat igazgatóságára került. Az anyag-, majd a számviteli osztályon megbízhatóan végezte a rábízott feladatokat. Tizennyolc évvel ezelőtt irányították át a munkásellátás területére, s tartósan betöltött csoportvezetői beosztásában korrekt módon sokat tett a dolgozók lakásproblémáinak megoldásáért. Élete, szakmai tevékenysége összefonódott a politikai munkával. Forgács-bányatelepen egészen fiatalon bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. Később a vállalati szik- és pb-tagjává választották. Hét évig, 1980- tól 1987-ig volt az igazgatóság III. számú pártalapszervezetének titkára. Most, hogy életének aktív korszaka véget ért, kézenfekvő a kérdés: hogyan telnek első nyugdíjasnapjai. — Tulajdonképpen még nem is tudtam foglalkozni az átállás gondollatával, mert a munkás hétköznapok fáradalmait egyelőre nem sikerült kipihennem. Különben sincs üresjárat a napi programjaimban. Annyit elmondhatok: normális családi háttér biztosítja a nyugalmamat. Vágyam csupán annyi, hogy lányom szerezze meg a diplomát a pénzügyi és számviteli főiskolán. — Pályafutásodnak biztosan voltak árny- és fényoldalai egyaránt — jegyeztem meg. — Úgy érzem, pályámon többségben voltak a derűs pillanatok. Szívesen emlékszem vissza azokra az évekre, amikor munkám sikeresen elvégeztem és sok sikerélményben volt részem. Különösen szívügyemnek tekintettem a bányászlakásépítési akció feihadiartalmaik ellátását. Ennek fontosságát és lényegét azzal is szeretném érzékeltetni, hogy 1971- től több mint kétezer dolgozónak 198 millió forint kedvezményt nyújtottunk. Hasonlóképpen szép feladatnak tartottam az 1971—1981- ig terjedő időszak szociális terveinek megvalósítását, hiszen ez a bányászatnak egy fellendülési szakasza volt. Az árnyoldal számlájára talán csak annyit írnék, hogy még eredményesebb és gyorsabb munkát lehetne végezni, ha az ügyintézőknek egy korszerűbb szervezetben nagyobb jogköre és önállósága volna. Gyakorlatilag sok lépcsős áttétellel lehet a lakásügyeket és más témákat is elintézni. Ez kissé az én aktív tevékenységiemet is megnehezítette. Ismerve szilárd batoldaliságát if megkérdeztem, minit régi, kipróbált pantummívás, hogyan értékeli a magyar társadalomban végbemenő gazdasági - politikai reformot ? — Elkerülhetetlen, hogy ne vizsgáljuk felül eddigi gyakorlati politikai ténykedésünket, ez évek során megcsomatosodottt ideológiai felfogásunkat. Gondjaink ismertek. Átalakulásunk kulcskérdésének tartom demokrácia fejlesztését, az a irányítás korszerűsítését, az emberben rejlő adottságok teljesebb hasznosítását. Az ideológiai harcok során sokkal hatékonyabbá kell tennünk a pártos propagandánkat, mert lassan már hatalmi harcot kell folytatnunk a gomba módjára szaporodó szervezetekkel. A társadalmunkban végbemenő változásokban érvényesülni kell a párt kezdeményezésének, mert csak így tudja megőrizni irányító vezető szerepét. Bízom abban, hogy gondjaink a tapasztalható szorítások ellenére is megoldódnak. — Terveid? — tettem fel az utolsó kérdést. — Továbbra is nyugodt családi életet szeretnék. Amennyiben szükség van rá, szívesen besegítek a régi munkahelyemen. Pártmunkát a 4. számú körzetben kívánok végezni, ahová átigazoltam. Búcsúzásunkkor lelkemre kötötte: tolmácsoljam köszönetét a vállalat vezetésének a számára nyújtott segítségért, továbbítsam jó kívánságait a szanáilási programban foglaltaik sikeres teljesítéséhez. Nos, megtettem. Rappi József munkás évtizedeiket tartalmat mondhat magának. Szakértelme, lelkiismeretessége mindig a dolgozók érdekeit szolgálta. A munkában és közéletiben helytálló kommiunistának boldog nyugdíjaséveket kívánunk ! Sándor Gyula 1989. JANUÁR TAHGEDM II KAIUYASI AKIHUBAIU Az első reagálás a döbbenet volt: három ember az omlás alatt! Mi lett sorsuk: élnek-e még, vagy a már meghaltak? Ám szinte ugyanebben a pilllanatban megszólalt a bányászok ősi törvénye: mielőbb ki kell őket szabadítani a homok fogságából! És megindult a gépezet. A kányási és a vállalati központi bányamentők egy-egy raját, valamint a legjobb helybeli vágathajtók egy válogatott csapatát irányították a helyszínre. Kisegítőkkel együtt több mint hetvenen dolgoztak szített erővel a három megrebányász lehető leggyorsabb kimentéséért. A munkálatokat Szabados Gábor üzemi főmérnök irányította. A kányási Béke-akna udvarán vészjósló kép fogadta a krónikást január 4-én délután : mentők strázsáltak betonon. A járművekben ültek a mentősök: várakozón és reménykedőn. Hátha eljön az ő idejük, hátha segíthetnek. Mert mindennél fontosabb lehet a gyors beavatkozás, hiszen három ember életéről van szó. Odafent, Mákos Nándor üzemigazgató irodájában visszafojtott hangú, mindazonáltal feszültségektől vibráló megbeszélést folytattak az egymás után érkező illetékesek. Elsőként lépett a helyiségbe, dr. Zsákay János miniszteri biztos, majd Skoda Ferenc, főkapitánya a megye rendőrkövette. Aztán Neuberger Antal, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnöke, utána Horváth Ferenc, az Ipari Minisztérium államtitkára, még később Czipper Gyula, az IM miniszterhelyettese is betoppant. Mindannyian a mentésről érdeklődtek, tájékozódtak. Az idő kínkeservesen telt... Odalent, többszáz méter mélyen, a 111-as siklói bányamező 26-os számú frontja előkészítő vágatában mentők egymást váltva vívaták küzdelmüket a homokkal. Este 8 óra tájban felcsillant a remény, mert életjeleket hallottak az omlás alól. Mint kiderült, Oláh Lászlótól származtak az erőtlen kiáltások. Nyomban kisszelvényű bányafolyosót nyitottak a bányamentők a beomlott vágat bal oldalának irányába haladva, s centinként előrearaszolva, kezdték megközelíteni az életben levő 19 éves fiatalembert. Egy órával később azonban iszonyattal kellett beletörődniük a megváltoztathatatlanba, tudniillik, hogy elvesztették egyik bányásztársukat. A vékony arcélű, bajuszos Bódi Gábort, a 41 éves szécsényfelfalui vájárt ugyanis holtan emelték ki az omlás alól. Kezében szívlapátjának eltört nyelét szorította... Rendkívül precízen, fegyelmezetten végezve munkájukat, egyre közelebb jutottak a bányamentők az ifjú csilléshez. Kérésére sűrített levegőt fúvattak be, majd vizet is eljuttattak hozzá. Közben beszéltek neki, hogy ébren tartsák, s élesszék benne a megmenekülés reményét. Végre január 5-én háromnegyed 11 után pár perccel megérkezett a reményteljes hír: sikerült kiemelni az omlás alól a szintén szécsényfelfalui bányászt. Huszonnégy órát töltött a homok „karmaiban”, s a jövesztő-rakodó gép gémje mentette meg az életét, fogta fel az iszonyatos nyomást. A bánya felolvasóhelyiségében várakoztunk, akartunk lenni az ifjú tanúi ember megmenekülésének, felszínre hozásának. A gondos kezek az ajtó közelébe készítették a melegítőfóliával letakart hordágyat, ott sorakoztak a műanyag flakonos infúzió mellett az injekcióstűk, a fecskendők. Ám ekkor, akárcsak villanásszerű bombarobbanás, mindannyiunkat letaglózott a döbbenetes értesülés: meghalt a már egyszer megmentett Oláh László! A diadalmas kimentésre számító embereken egyszeriben letargikus hangulat lett úrrá. Aztán megérkezett a szomorú menet... Harmadnap, pénteken reggel az utolsó reménysugár is szertefoszlott Kányáson, mivel 5 óra tájban holtan találták rá a bányamentők László Sándor csapatvezető vájárra, s nem egészen 10 órakor szabadították ki a homok alól. Az omladékot immár teljes szelvényben eltávolító bányásztársak vágat jobb oldalában leltek a rá a 48 évet élt, egyházasgergei férfira, akinek ideje sem lehetett odébb lépni rázúduló kőzet elől. Munka közben érte a rettenetes halál... A bányásztársadalom bajban sem hagyta magára a az áldozatok családjait, akik 50 ezer forint gyorssegélyt kaptak a BDSZ-től és 25 ezret a munkáltatótól. A vállalat saját halottjaként temettette el volt dolgozóit. A szécsényfelfalui temetőben január 7-én, egymás mellé ásott sírokban helyezték örök nyugalomba a nős, két gyermeket maga után hagyó Bódi Gábort és a nőtlen Oláh Lászlót. Egyházasgergén 9-én kísérték utolsó útjára a szintén kétgyermekes László Sándort. Felejthetetlen temetést kaptak: szénfekete díszegyenruhát viselő volt munkatársaik álltak sorfalat koporsójuk mellett és a bányászzenekar játszotta el emlékükre a bányászhimnuszt. Aztán sírjukat elhalmozták a kegyelet koszorúi. .. Kolaj László Oláh László utolsó bányabeli útja. Bábel László felvételei