Az Érem, 1925 (3. évfolyam)

1925 / 1. szám - Szentgáli Károly: Korai évszámos pénzeink

VI. Tisza—Maros szöge. Torontál-, Temes- és Brassómegyékben philippeus-utánzatok az uralkodó típusok. Nagyobb leletek: Rajfna, Krassómegye (N. K. VI. 85.) — Kricsova, Krassómegye (N. K. XIII. Ik­t. 1., Dess. XXI. tábla 514—5215.) — Portok: Philippeus-utánzatok. Orsova: Dess. 416—430. sz. bélyegváltozatai. — Strissa-típusú pénzek (Szembenéző női fej és lovag. V. ö. Dess. 871—875. sz. és Dess 1235. sz.) változatai is előfordulnak. VII. Erdély, Hunyadmegye különösen gazdag ügy szórványos, mint tömeges leletekben. Kudsir, Sebeshely csészealakú (sciphatus) pénzek, Szászváros Dess. 414. sz. ezüstpénzek nagy szá­mát szolgáltatták. Nevezetesek a sebeshelyi leletben volt hibrid sciphatusok, (20.­ábra) melyeknek előlapja a macedón első kerület tetradrakmonjait utánozza, míg hátlapjukon lovag látható. (N. K. Vili. 134. 1.) — Philippeusok és Nagy Sándor pénzeinek barbár után­zatai (15. ábra) Petrozsényről ismeretesek. Lysimachus aranyainak barbár utánzatai Vajda­­hunyadról (N. K. XIV. 84.) és Szászvárosról ismeretesek (V. ö. Dess. 813. sz.) Alsófehérmegye: Kagylótípusu aranypénzek (Felgyógyi lelet, 40 drb.) Ezek azonban nyugatról behurcolt, nem erdélyi pénzfaj. Durva, nem egységes, sem ped­g helyi stílű philippeus-utánzatok (Tövis, Ózd, Hosszútél­ke). — Dess. 414. sz. ezüstpénzek (Búcsúm és Gyulafehérvár). Szebenmegye: Philippeusok és thasosi-pénzek barbár utánzatai. (Thasosi típusú barbár­pénzeket más leletekről­­. Dess. 301., 538., 831., 992. skk. sz. alatt.) Nagy- és Kisküküllőmegyék: Philippeusok utánzatai. Dess. 1252. Brassómegye: A Dess. 431., 432, 435., 440. sz. déli dáciai rokonfajok. Dess. 830. sz. fajta durva Alexandros-utánzatok, Dess. 1256—57. sz. (úgynevezett „állatlan“) faj. Larissa­­típusú pénz (Dess. 871. sz.) Különösen Brassó vidéke gazdag a változatos leletekben. Háromszékmegye: Dess. 414. és 1252. fajta ezüstpénzek, római köztársasági dénárok barbár utánzatai és Dess. 431—432. fajta déli dáciai barbár pénzfajok. Mar­ostor­damegye: Nagy sciphatusok és római köztársasági dénárok utánzatai. Beszterce-Naszódmegye: Dess. 417—428. sz. déli dáciai faj változatai nagy számban (Borgó prundi lelet), továbbá Dess. 433—434. fajta pénzek, philippeusok és thasosi pénzek utánzatai. Alexandros-dzakma utánzatai. A tacsi leletben Dess. 268—274. sz. pénzek nagy tömege (N. K. VII. 71 ), végül különböző tiszántúli (Coistoboci) és dunántúli barbárpénzek behurcolt példányai és közelebbről meg nem állapítható barbár aranypénzek. Torda-Aranyos megye: Silányanyagú sciphatusok (tordai lelet) V. ö. Dess. 407—409. sz. Kolozs megye: Jobbfajta ezüst sciphatusok (Dess. 1258—59.). Szolnok-Doboka megye: Dess. 414. sz. fajta ezüstpénzek, Dess. 443—446. sz. (Coisto­­bocus) ezüstpénzek. —­ Közelebbről meg nem állapítható philippeus-utánzatok (Széplaki lelet, 112 drb). Sziágymegye: Szórványos leletekben philippeus-utánzatok, madárral a lovag fölött (Dess. 809. sz.), Coistobocus-pénzek (Dess. 291. sz., 803. sz.), továbbá Lysimachus és Nagy Sándor aranypénze fordultak elő. Végül az Erdélyben és a szomszédos Arad megyében otthonos csészealakú (sciphatus) pénzek lelőhelyeit illetően, utalva a N. K. XV. 104. I. mondottakra, ismétlem, hogy azok nagyjából a Marosnak egész — szélesebb értelemben vett — völgyében, különösen Hunyad- és Arad megyékben otthonosak, azonban Petrozsényben, a régi Romániában (a Regátban) pl. Craiova vidékén, másrészt Biharban Sarkad vidékén, sőt Szegeden is előfordultak leletekben. Gobi Ödön: Korai évszámos pénzeink A néma, íratlan érmek korának meghatározása öncélnak látszik, mellyel a kutató numizmatikus feladata befejezést is nyer. Nem így van. Mert a kormeghatározással csupán beleilleszti a történelmi dokumentumok láncolatába, csupán a sorrend problémáját oldja meg, de éppen mint bizonyítékot nem hasznosította. Ha ezt nem várnánk a numizmatikától, mi értelme volna gyűjtéssel megbecsülni az írott, évszámmal ellátott érmeket, holott ezeknél, kétségtelenül a legszebb feladattól, eo ipso

Next