Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Zsirai Miklós 3

1* ZSIRAI MIKLÓS Csak nemrég, előző kötetünkben adtunk hírt arról, hogy ZSIRAI MIKLÓS egészségi állapotára való tekintettel megvált folyóiratunk szerkesztésétől, s máris sokkal, de sokkal fájdalmasabb feladat hárul ránk: búcsúznunk kell ZSIRAI MIKLÓstól mint embertől és tudóstól is . . . ZSIRAI MIKLÓS 1955. szep­tember 9-én hosszú szenvedés után örökre eltávozott körünkből. ZSIRAI MIKLÓS 1892 október 10-én született a Sopron megyei Mihályi községben. Középiskolai tanulmányait a soproni evangélikus gimnáziumban u­gyanabban az intézetben végezte, amelynek kb. 15 évvel korábban nagy k­­ortársa, GOMBOCZ ZOLTÁN is növendéke volt. Érettségi után a budapesti egyetem bölcsészeti karára iratkozott be magyar-latin-görög szakos hall­gatónak, s egyidejűleg tagja volt az Eötvös-Kollégiumnak. Érdeklődése — főleg GOMBOCZ ZOLTÁN hatása alatt — mindjárt az egyetemi évek kez­detén a magyar és a finnugor nyelvészeti tanulmányok felé terelődött, s ezért a finn nyelv gyakorlati elsajátítása végett már a tanári alapvizsga után, 1914 júniusában Finnországba utazott. Az első világháború kitörése Finnországban érte. Hazatérve katonai szolgálatra jelentkezett, majd az uzsoki harcokban 1915 tavaszán orosz hadi­fogságba esett. A fogságban — amint önéletrajzában maga írja — bő alkalma: nyílott olvasás, nyelvtanulás, társadalomtudományi, történeti, néprajzi/ nyelvészeti meg filozófiai munkák tanulmányozása útján ismeretei körének bővítésére. Jól megtanult oroszul, a helyzet adta szűk lehetőségek között tanulmányozta a komi nyelvet, sőt akaratereje, tudásszomja oly erős volt, hogy a Vöröskereszt útján finn könyveket is szerzett és finn nyelvtudását is tökéletesítette. A hadifogságból csak 1920 végén szabadult — töretlen munkakedvvel és továbbra is lelkes tudományszeretettel, úgyhogy már 1922-ben be tudta fejezni tanulmányait. 1924-ben az Eötvös-Kollégium tanárává nevezték ki. A kollégiumi tanárság kedvező lehetőséget teremtett számára egyrészt arra, hogy minden idejét tudományos önképzésre, nyelvészeti tanulmányokra for­díthassa, másrészt pedig arra, hogy az újabb, fiatal nyelvésznemzedék neve­lésében részt vegyen. SZINNYEI JÓZSEF nyugalomba vonulása után előbb, 1929-től, mint helyettes, majd pedig 1932-től mint a finnugor összehasonlító nyelvtudomány rendes tanára a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán működött egészen haláláig. 1941-től 1949-ig vezette a középiskolai tanárképző intézetet és az állami középiskolai tanárvizsgáló bizottságot is­,é­s ebben a minőségében is sok időt áldozott és sokat fáradozott annak érdeke­?

Next