Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)
Tanulmányok - Berta Árpád: Török eredetű törzsneveink [Ungarische Stammesnamen türkischer Herkunft] 3
Török eredetű törzsneveink immár 250 éve annak, hogy a magyar történetírás tudomást szerzett Bíborbanszületett Konstantin 10. századi bizánci császárnak hányatott sorsú, A birodalom kormányzása című munkájáról. A 952 k. összeállított — nehezen meghatározható műfajú — mű méltán váltotta ki itthon és külföldön a történész- és nyelvészgenerációk meg-megújuló érdeklődését. A munka magyar vonatkozású részei mindmáig őstörténetírásunk legalapvetőbb bázisául szolgálnak. A császár művéről, az eredeti szöveg hagyományozódásának kérdéseiről, a különféle kéziratok filiációjáról, a magyar vonatkozású részek főbb forrásairól, a császárnál 948-ban Bizáncban járt magyar követekről, Tormás (Termacsu) és Bulcsú vezér személyéről és szerepéről, a felmerülő szépszámú, rendkívül szerteágazó mikrofilológiai kérdésekről mára már egy kisebb könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre.3 Konstantin császár — munkájának 40. fejezetében — a magyar őstörténet írásos forrásai közül egyedülálló módon felsorolja a magyar (nála: türk) törzsszövetséget alkotó törzs neveit.4 A bizánci forrásban rögzített törzsnevek megfejtésére már a 18. században is tettek kísérletet, majd számos próbálkozás, kalandos magyarázatok A munka magyar nyelvű kiadása: Moravcsik (1950), kritikai angol nyelvű kiadása: Moravcsik-Jenkins (1967), így van ez még akkor is, ha a császár munkájának megbízhatóságát, információinak hitelét különféle okból és eltérő mértékben többen kétségbe vonták a magyar tudományosságban. Jó áttekintést nyújt a kérdésről Kristó (1980. 23-25), aki ismertetve Deér (1945-46), Györffy (1959), Váczy (1975), Dümmerth (1977) kritikus megjegyzéseit a bizánci forrás történeti hiteléről, maga egyértelműen a forrás megbízhatósága mellett szavaz. Saját mondandóját Konstantin császár 38. fejezetének szövegére fűzi fel. A főbb irodalomról 1. Moravcsik (1983.1. 356-90), uő. (1988. 30-34), vö. még itt a 2.jegyzetet. L. Moravcsik (1988. 46b, 47b): „Első a kabaroknak a kazároktól elszakadt előbb említett törzse, második a Nyékié, harmadik a Megyerié, negyedik a Kürtügyermatyé, ötödik a Tarjáné, hatodik Jenehé, hetedik Kéri, nyolcadik Keszi." Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.