Nyíregyházi Napló, 2003 (10. évfolyam, 1-45. szám)

2003-01-11 / 1. szám

2003. január 11 köszöntő - Az önkormányzat kitüntetettjei A sokéves hagyományoknak megfelelően ezúttal is a kará­csonyi koncertet követő fogadáson vehették át az elismerése­ket mindazok, akik a képviselő-testület döntése alapján arra érdemesnek találtattak. A meghívottakat és a díjazottakat Csa­bai Lászlóné polgármester köszöntötte. A Nyíregyháza Városért Emlékérmet kapta Móricz István, a Nyírségvíz Rt. vezérigazgatója, Géczi Ferenc, a művelődési központ nyugalmazott igazgatója, valamint a Szabolcs Gabo­na Rt. A közelmúltban alapított Bencs László Arany Emlék­érem első tulajdonosa a Cantemus és a Pro Musica leánykar, illetve a Jósa András Kórház Ortopédiai Osztálya. A Nyíregyháza Város Tudományos Életéért kitüntetést dr. Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola kari főigazgatója, a Nyíregyháza Város Művészeti Életéért kitüntetést N­. Németh Katalin grafikusművész, a Nyíregyháza Város Sportjáért járó elismerést pedig Víg István, a Nyírsuli szervezője vehette át. Az Együtt Egymásért kitüntetésben Balogh Zoltán, a Start Rehabilitációs Vállalat és Intézményei igazgatója és Godja Györgyné, a polgármesteri hivatal gyámhivatalának vezetője részesült. A Nyíregyháza Város Diáksportjáért elismerést kapta négy testnevelő tanár: Szekér Lászlóné, a Bem József Általános Iskola, Páka Imre, a Kertvárosi Általános Iskola, Vinnai Pé­ter, az Inczédy György Szakközépiskola és Kárpát Ferenc, a Wesselényi Miklós Szakközépiskola pedagógusa. Felvételünkön hahól jobbra: dr. Jánosi Zoltán, Móricz Ist­ván, Godja Györgyné, Géczi Ferenc, H. Németh Katalin, Víg István, Balogh Zoltán, Simon György (Szabolcs Gabona Rt.) Godja Györgyné ,,itt emberekről van szó...” - A gyermekvédelem és a szociális munka olyan, mint egy nyaklánc. Minden egyes részterülete úgy kapcsolódik egymáshoz, mint a felfűzött gyöngyök. Ha egy szem ki­esik, az összes szétgurul - töpreng Godja Györgyné, a Városi Gyámhivatal vezetője. - Ez egy szép és nehéz fel­adat, más, mint utat építeni, hiszen itt emberekről van szó. Nemcsak azokról, akik anya­gilag kerültek nehéz helyzet­be, hanem akik érzelmi, vagy például családi válsághelyze­tekkel küzdenek. Mindenki elesett valamilyen módon, aki hozzánk fordul. Még akkor is, ha tele pénzzel a zsebe. Godja Györgyné a szülői házból hozta emberszerete­tét. Pedagógusnak készült, ám édesanyja korai halála miatt állást kellett vállalnia. így lett 1968-ban az akkori városi ta­nács népességnyil­vántartó csoportjának ügyintézője. Férjhez ment, gyermeke György ma már közgazdász. Munka mellett végezte el az Államigazgatási Főiskolát, ezt követően helyezték a tanács­elnöki titkárságra. Tudta, hogy nem ez a neki való hely. Örömmel fogadta, mikor 1989- ben a gyámügyi csoport ügy­intézője lett. 1997-ben bízták meg a gyámhivatal vezetésé­vel. Kimagasló munkáját az Együtt Egymásért kitüntetés­sel jutalmazta az önkormány­zat. -Nagyon örülök az elisme­résnek, ugyanakkor elgondol­kodtat, milyen sok embernek tartozom érte köszönettel. A kitüntetés egy csapatmunka elismerése. Szól közvetlen munkatársaimnak, akik azo­nosulni tudnak elvárásaim­mal, segítőkészek, szakmailag felkészültek és igényesek, lel­kesek. Szól feletteseimnek, akik megteremtették jó mun­kafeltételeinket, s akiktől biz­tatást, elismerést kapunk. Szól szakmai felettesünknek, a me­gyei gyámhivatalnak, ahol maximális teljesítményt vár­nak el, de ehhez minden se­gítséget megadnak. Ugyanak­kor szól ügyfeleinknek, em­bertársainknak, akik együtt­működnek velünk. A Városi Gyámhivatal éves szinten átlagosan 10- 11 ezer ügyirattal foglalko­zik.­­ Elgondolkodtam azon, hogy ügyfeleink között mennyi különleges ember van. Mint az a hatvanéves nagyma, aki egyedül nevel­te fel árván maradt unokáit, diplomát adott a kezükbe. Emberfeletti küzdelmét mi csak egy pici segítséggel tudtuk megkönnyíteni. Mi­után átvettem az elismerést eszembe jutott, hogy vajon őt és a hozzá hasonló embe­reket kik és hogyan fogják elismerni..? hzs Dr. Jánosi Zoltán: „Érdemem nagyrészt a főiskoláé is” - Miskolcon születtem 1954-ben, szüleim rövidesen Nyíregyházára költöztek. Ál­talános iskolámat ezért itt vé­geztem, majd 1979-ben a Bes­senyei György Tanárképző Főiskola magyar-orosz sza­kán szereztem tanári okleve­let, ezt követően a Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar szakos diplomát. Általános iskolában kezdte a tanítást, majd a főiskola Ta­nítóképző Intézetében és a Magyar Nyelvészeti Tanszé­kén oktatott. Kandidátusi fo­kozatának megszerzése után áthelyezését kérte az Irodalom Tanszékre. Hat éve főiskolai tanárként hallgatók százainak adja át tudását. Nyíregyháza irodalmi arcu­latának alakításában alkotó­ként, irodalomtörténészként és népszerűsítőként részt vesz. Ezt bizonyítja Életve­szély című novellái-, s A zu­hanás káprázata című verses­kötete is. Összesen három bu­dapesti (köztük a Körképben) és tíz nyíregyházi antológia tartalmazza írásait. A helyi iro­dalmi élet alakítói közül első­sorban Palkó­­/ózve/’kö­ltésze­tével és Katona Béla munkás­ságával foglalkozott. Tanul­mányokat, cikkeket írt Galam­bos Lajos, Váci Mihály, Czine Mihály, Nagy László, Karin­thy Frigyes s még több jelen­tős alkotó nyírségi kapcsola­tairól. A Nemzeti Kulturális Alap adta ki a Nagy László mitologikus költői világa című nagymonográfiáját, amellyel a Magyar Írószövetség Év­könyve díját érdemelte ki. Idő és ítélet címmel 2001-ben lá­tott napvilágot új tanulmány­­kötete. Évekig a megyei kiadá­sú Partium és a miskolci Új Holnap folyóiratok szerkesz­tője volt. Az utóbbi négy évben az Oktatási Minisztéri­um Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesítette. Két éve az integrált Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudomá­nyi és Művészeti Főiskolai Karának főigazgatója. - A város­ megtisztelő díja nem személyes kitüntetésem, hanem az egész főiskola, kü­lönösen a Bölcsészettudo­mányi és Művészeti Főisko­lai Kar tudományos bázisá­nak, a mintegy 170 kari okta­tó érdeme is. A nevükben is köszönöm. tj Önkormányzat H. Németh Katalin: ,,a művészet életünk fontos része” - Ne haragudjon meg rám Kisvárda, ahol születtem, is­kolába jártam, de én már több mint három évtizede itt élek, nyíregyházinak tartom ma­gam. Nekem ez a város olyan, mint egy család, nem tudok úgy lejönni az utcára, hogy ne szólítanának meg, s én szíve­sen segítek mindenkinek, hogy legalább egy napja bol­dog legyen. Hálás vagyok Nyíregyházának, mert nélkü­le nem lennék az, aki vagyok - kezdte beszélgetésünket e vallomással a kitüntetett mű­vésznő. Szegeden végzett magyar (nappali) és rajz (levelező) sza­kon, majd négy évig Ajakon tanított. Máig is rejtély számá­ra, kinek jutott eszébe, hogy 1970-ben a megyeszékhelyre, a főiskola 2-es gyakorlójába hívja. Harminc évet töltött az Erdő­sori iskolában, ahol szak­vezetőként dolgozott, számta­lan tanítványa emlékezik rá jó szívvel. Ma már - megszaba­dulva a nagy terhet jelentő, sok türelmet igénylő magas óraszámtól - nyugdíj­asként él, alkot, s élvezi a családi har­móniát, összetartozást. Na­gyon büszke két felnőtt fiára, akik Pesten élnek, de napon­ta hívják, s akik - szüleik nyo­mán - értői, élvezői a művé­szeteknek. H. Németh Katalin - mint mondja - tele van tetterővel, energiával (korábban atleti­­zált, kosarazott). Befejezés előtt áll egy könyve, amely csaknem hatvan megyénkben élő képzőművészt szólaltat meg. A riportszerűen megírt, tárgyilagos portrék azért hite­lesek, mert a személyes be­szélgetéseknek mindenki örült, valamennyien őszintén megnyíltak előtte. A kötet nem csupán azért értékes, mert ki­elégíti az olvasók természetes kíváncsiságát, mert tájékozta­tást nyújt, hanem mert forrás­­értékű, ezért országos érdek­lődésre tart számot. A tervei között szerepel egy másik könyv, amely olyan emberek­ről szól, akik mindig készek másokon segíteni, akik vala­mi miatt érdekesek, értékesek. Emellett jut ideje az alkotó munkára is (legutóbbi kiállítá­sa legtöbb darabját a nyáron készítette, az anyag mégis egységes). Nagyon kedves számára a néhány héttel ez­előtt avatott kovácsoltvas cégér (a Bercsényi utcán), hálás a sorsnak, kollégájának és az önkormányzatnak, hogy megkapta ezt az esélyt is.­­ Hat évvel ezelőtt Mo­nokon vettünk egy öreg pa­rasztházat, maradék időnkben és ahogy a pénzünk engedi, azt alakítgatjuk—derül ki, mi mindenre futja még energiá­jából. A Nyíregyháza Város Mű­vészeti Életéért kitüntetés kapcsán elmondta: örül an­nak, hogy valakiknek eszébe jutott, hiszen a művészet a pénz utáni rohanás közepette is fontos része életünknek.­ ­« Móricz István: „felzárkóztunk az EU fejlett vízműveihez” - Mi a szép a mi munkánk­ba? - kérdez vissza Móricz István, a Nyírségvíz Rt. vezér­­igazgatója, aki saját bevallása szerint olyan régóta dolgozik a szakmában, hogy inkább nem is mondja (nem titok, az rt. megalakulása óta, 1992-től igazgatja a céget). Úgy fogal­maz, az a jó, ha észrevétlenek tudnak maradani, ha a szol­gáltatás minőségével minden­ki elégedett, ha tevékenysé­gük a mindennapi élet részé­vé válik. Az az érték, ha zök­kenőmentesen, olajozottan működnek, ha a munkájuk nem vált ki izgalmakat. Az elé­gedettséget mérő vizsgálatok azt mutatják, a fogyasztók ki­egyensúlyozottnak, jónak tart­ják a szolgáltatás színvonalát.­­ Számunkra ez a legfonto­sabb elismerés, ezen keresz­tül tudjuk leginkább mérni, mennyire végezzük jól a fel­adatunkat —jelenti ki a igaz­gató, aki kreativitásáról, mun­kafegyelméről és munkabírá­sáról híres, aki mindig hosszútávú terveket, célokat fogalmaz meg. Büszke arra, hogy az rt. valamennyi mun­katársa részéről megvan az az aktivitás, alkotókészség és önfeláldozás, amely mára a Nyírségvíz Rt.-t 17 milliárdos eszközállományával az ország egyik legjobb víziközmű szol­gáltatójává tette, hogy a fo­lyamatos fejlődés és fejlesz­tés révén Európai Uniós cé­geket utasít maga mögé mi­nőségben. Az elmúlt tíz év tartós fejlesztésének csúcsát a tavaly megvalósult szennyvízkorszerűsítési prog­ram jelentette, de mára már új célokat fogalmaztak meg, mert az intenzív fejlődési pályát mindenképp tartani szeretnék. - Együtt éltük meg a sike­reket, közösen tudtuk legyőz­ni a kishitűséget és megvaló­sítani a legnagyobb kihíváso­kat is. A Nyíregyháza Váro­sért Emlékérem csak úgy fog­ható fel, hogy a cég össztelje­sítményét értékelte és ismerte el a város vezetése. Semmit sem ér egy j­ó karmester remek zenekar nélkül, és egy zene­karnak is mindig szüksége van egy karmesterre. A jó ve­zető feladata, hogy a célokat jól láttassa, motivája az együt­test és olyan környezetet te­remtsen, amelyben mindenki egyformán akarja a sikert. A Nyírségvíz Rt. kollektívájának valamennyi tagja azért dolgo­zik, hogy a magas színvona­lat a nap minden pillanatában tartani tudják. bm 3 Víg István: „foci végkimerülésig” Egész életem labdarúgás­párti - szögezi le mindjárt az elején a Nyíregyháza Város Sportjáért kitüntetés legújabb birtokosa. A karácsonykor 60. életévébe lépett fociminde­nes Budapesten született ugyan, de gyerekkora óta Nyíregyházán él. Miközben kitanulta az au­tószerelés mesterségét, a Kiss Ernő utcán lakó fiú állandóan rúgta a labdát a Petőfi-kert­­ben. Az Építők­ifiben rend­szeresen látogattam az edzé­seket, de a főnököm nem en­gedte, hogy igazolt játékos legyek - emlékszik az akadá­lyokra, ám végül 17 évesen Orosra, a járási csapatba ke­rült. Katonaként a Verpelét csapatát erősítette, de egy lábtörés véget vetett játékos pályafutásának. Miután megnősült, pedagó­gus felesége révén Nagyszál­lásra került, s felkérték a nyírjesi csapat megalakításá­ra, itt volt 1968 és 1970 között játékos edző. Elvégezte a me­gyei labdarúgó szövetség já­tékvezetői tanfolyamát, s et­től kezdve csaknem másfél évtizeden át vezetett NB III- as meccseket, lengetett az NB II-ben. Közben munkahelyén kispályás csapatot szervezett, társaival a városi bajnokság­ban kergették a labdát. A nyíregyházi kispályás labdarúgás szervezését 1985- ben vette át, s azóta is ezt te­szi (jelenleg 96 csapat csatá­zik a stadionban, de télen sincs szünet, hiszen teremben négy csoportban negyven együttes vív ádáz küzdelmet). Tíz éven át volt jobbkeze Szász István, akit azóta sem sikerült pótolnia, pedig egye­dül már nem győzi a lótás-fu­­tást. Segítői azért vannak: a Nyírsuli és a humán iroda munkatársai, s mindenek előtt felesége, aki angyali türelem­mel viseli férje mániáját („ vé­gig ült a kocsiban, amíg én meccseltem ”). Bár hétvégeken kapirgál­­nak a kertben, az igazi kikap­csolódás számára, amikor dön­getik a palánkot, kapuba ke­rül a bőrgolyó. ,,Amíg ezt ér­zem, nem fáradok el, ezt én végkimerülésig képes va­gyok csinálni - fogalmazza meg azt, ami élteti. fa

Next