Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-09-19 / 38. szám
IV. évfolyam Kiadó hivatal Illincz Gyula könyvkereskedésében NYÍREgyházán. Szerkesztői iroda: id. Csáthy Károly könyvkereskedésében DEBRECZENBEN. Vegyes tartalmú hetilap. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. 38. szám. Hót . It September 19. 1870. Nyílt év alatt minden három Imsákos gnnnondsai* 25 kr. és 30 kr. bélyegdy.l Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve (5.— Félévre..........................................3.— Évnegyedre .... 1.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr Előfizethetni Myhegyházáíl Illincz Gyula (előbb ifj. Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiacz.i$e sreCHenifer‘BB ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében, Pestess Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Az ideiglenes tanitóképezdékről: Contra „Sz. K.“ (Folyt, és vége.) A n.-káliéi tanfolyamon ilyen obscurus tanitók nem voltak, hanem voltak több jeles és képzett tanitók, kik különösen az illemtanból és a humanitásból, sok magas paripán lovagoló, nagy hangú embereknek képesek volnának leczkét adni; és ezeket nem is kelle az ábécére tanítani, hanem például arra, hogy olvasni és írni miképen kell a növendéket legkönnyebben megtanítani; némely tantárgyakban magasabb elméleti oktatást nyertek, de fősúly a gyakorlatra vala fektetve. Itt a tanárok nem gyermekeket, de tanítókat tanítottak, kiket nem kell e leczkéztetni, hogy pedig értelmes embereket naponként 7 — 8 órán nyolcz hét alatt igen sokra lehet vinni, saját tapasztalásunkból tudhatjuk, egy szorgalmas és józan eszű tanuló 3—4 hét alatt képes lévén jó vezetés mellett egy évi tanfolyamot elvégezni. II.Kállóban az ideiglenes tanítóképezdei tanfolyam csak hat hétig tartott, s mégis kimondhatlan lökést adott megyénkben a nevelés ügyének, s ha azon közel kétszáz tanító közzül, a kik koronként részt vettek a tanításban, csak 20 volt is, aki a kellő képességet megnyerte : már magában az is elvitázhatlan nyeremény, s a rongyos ruhán oly erős folt, melyen a fényes pityke sem fogja magát megszégyenleni! A néptanítók nem akadémia tanárok, nincs szükségük eget verdeső bölcsességre; nálunk fő kellék a közlő tehetség, s ezt kell bennük tökéletesíteni; mert tagadhatatlan, hogy vannak jeles készültségű néptanítók, de közlő tehetségük nem lévén, minden nagy tudományuk mellett sem tesznek az ügynek annyi szolgálatott, mint azok, kiknek ugyan kevesebb tudományosságuk van, de bírnak azon tehetséggel, hogy amit maguk tudnak, képesek a gyermekbe át is önteni. Ezen közlő tehetséget pedig nyolcz hét alatt meglehetősen ki lehet fejteni! Azonban Sz. K. úr mindezt más képen hiszi; ő az ideiglenes tanító képezdei tanfolyamon megjelent tanítókat, felkészültségű embereknek nevezvén, álláspontján ezeket a társadalomra veszélyesnek tartja, és e bajon Sz. K. úr segíteni is szeretne azonnal, s miképen? Azt mondja, hogy „adjanak a tanítóknak fáradságukhoz illő jutalmat, akkor vállalkoznak a pályára képes egyének. Sőt egyenesen neki esik az oktatásügyi ministernek, s kemény szavakban ugyancsak dorgálja „Tudtatok adni a Bach és Smerling csordáinak!" sat. mondja a honlui mély elkeseredésében Ez igazán álmos botos capacitatio, még csak az hiányzik utánna, erre meg amarra az apátok................. És azt hiszem, hogy az ilyenés kifakadások a czéllal ellenkező eredményre vezetnének, ha ugyan illető helyeken adnának valamit az Sz. K. uz eget verdeső kiáltozásaira! Ha sebet látunk, ne dorongot, ne a kicsinlés és sértegetés fegyverét vegyük kezünkbe, hanem mutassunk a gyógyszerre, és ajánljuk annak alkalmazását. Senki nincs oly magasan, hogy a beigazolt jót el ne ismerné, jöjjön a hang banni oldalról. E sorok írója nagyon jól ismeri a tanítói állások nagy részének szegény és nyomorúságos voltát, és mit sem óhajt inkább mint a nemzet eme napszámosainak méltó díjazását; de nem oly drákói módon, mint azt Sz. K. úr óhajtaná mert ő egyenesen szélnek akarná ereszteni azon néhány ezer tanítót, a kik a nevelés terén eddig fáradoztak, s mivel ezeket nagy részben tanítás képteleneknek tartja, természetesen a zsíros jövedelmekkel ellátott tanítói állomásokat, új és szakképzett emberekkel töltené be. De honnan ? A n.-kállói prep tanfolyamon közel 200, S -patakon 360 tanító jelent meg; két megyében már Sz. K. ur szerint 560 felkészültségü tanító van, kiktől a társadalmat meg kell szabadítani! Ugyan mondja meg Sz. K. honnan tudna előállítani 560 új, és képes tanítót bár a legtisztességesebb jövedelemre is? Azt hiszem az ország valamennyi képezdéjében nincs annyi, a képezdei tanfolyamot teljesen bevégzett, okleveles állás nélküli tanitó, hogy ezen állomásokat velük betölteni lehetne!Hát a többi megyének ugyan mi maradna akkor? És az Sz. K. úr által szétütött szegény családos tanitók hol találnának menhelyet, élet fentartási módot? Hadd vesznének el nyomorban ugye i s lennének áldozatai s vértanúi a mulasztás azon bűnének, melynek tényezői nem ők valának, hanem a kor mely őket alkalmazó!? De feltéve hogy az Sz. K. úr szerinti felkészültségi tanítókról másképen gondoskodva, a tanítóságok zsíros jövedelmekkel ellátva, az iskolák ügyes képzett tanítókkal berakva lennének: azt hiszi Sz. K. úr hogy ez magában már gyökeres újítás lenne, s a nevelés ügye azonnal a legnagyobb virágzásra emelkednék ? Én a nevelés terén szerzett tapasztalataimból kiindulva, egész határozottsággal ki merem mondani hogy nem! Azon óriási rideg szám, mely a népszámlálási táblázatokon az iskolázatlan gyermekeket ismerteti meg, legkevésbbé sem a tanítók hűtlen eljárásának eredménye, és nem is a felekezetek hanyagságának következménye, hanem egyedül és pusztán a kormányok bűne! A közös iskolai rendszer barátai, egész önelégültséggel mutatnak ama megdöbbentő számokra: Ballagi gúnyosan mutat a „Révész Imre országára“ Biharra, s az iskolázatlanok számát akarja érvvel felhozni a felekezeti tanítás tarthatatlansága mellett! Óriási csalódás! Kényszeriskolázás nélkül a népnevelés mindig csak chimára marad! Alkottathatnak a legtökéletesebb közoktatási törvények, képeztethetnek a legbölcsebb és legügyesebb néptanítók, díjaztathatnak a leggazdagabb jövedelmekkel, amaz ijesztő rideg számok, mindaddig előttünk fognak állani kísértetek gyanánt, míg a kényszeriskolázás és ennek feltétele az ingyeniskolázás életbe nem lép, de nem csak papiroson, hanem a legkérlelhetlenebb végrehajtással. Ezt tenni pedig az állam kötelessége! A felekezetek csak erkölcsi hatalommal bírnak, ahol ez elégtelen, ott erőszaknak kell alkalmaztatni a legszigorúbb következetességgel. Ehhez csak az államnak van joga s mig az állam csak papírra teszi a kényszeriskolázás elvét, de azt közegei által érvényesíteni elmulasztja: a nevelésügy elmaradottsága, az iskoláztatás nélkül felnőttek óriási száma, mindig az ő megbocsáthatlan bűne lesz! Kényszeriskolázás mellett a felekezetid: is bizonyára könnyebben megteendik kötelességüket, s e rendszer sok most elkárhoztatott tanítót fog jelesekké varázsolni, kivált ha jutalmuk arányba hozatik kötelességeikkel ; jobb keddvvel, nagyobb igyekezettel fogják végezni nagy munkájukat. És ekkor, ha a felekezeti iskola mégsem fogna megfelelni nemes feladatának, igenis, követelem a kormánytól, hogy közös iskolát létesítsen, mert én inkább akarom, hogy gyermekeim közös iskolába neveltessenek emberekké minthogy a felekezeteiben szamarak maradjanak. A kényszeriskolázás fogja megoldani a közös iskolák kérdését! A kényszeriskolázás segíthet tehát nézetem szerint leggyökeresebben a népnevelés ügyén, s nem egyedül a tanítók fizetésének felemelése! Valóban szeretném Sz. K. urat egy falusi iskolába ahol az egész évi tanfolyam, alig áll 2 — 3 hónapból, beállítani (ilyen pedig igen sok van) ahol, nyárban nem járnak a gyermekek azért, mert dolog van ; télen nem járnak azért, mert hideg van; egyiknek csizmája másiknak gubája nincs; egyik nap egyik másik nap másik jön fel; és 100 iskolakötelezett közzül alig van az iskolában egyszerre több húsznál, e mellett ha az elmaradókat senki nem kényszerítené fel, ugyan milyen közvizsgát lenne képes adni Sz. K. úr, minden jeles tanítói tehetsége, fáradhatlan szorgalma, és még e mellett ezer forint fizetés mellett is? És ha száz iskolaköteles gyermek közzül 80 az iskolázatlanok rovatába íratnék, ugyan ki lenne annak az oka?Alig hiszem hogy Sz K. úr hajlandó lenne a mulasztás vádját magán szenvedni! Most pedig midőn röviden kifejtettem volna az ideiglenes tanítóképezdei tanfolyamokról! Sz. K. úréval ellentétben álló nézeteimet bezárom soraimat azon nyilatkozattal, hogy bár én hőkölni ne igen szeretek, de az érdemet politikai, vagy bárminemű ellenfelemben is elismerem, s a jót tőlle szívesen fogadom. Ugyanazért elvtársaim nevében köszönetet szavazok mind a kormánynak, mind a Szabolcs megye buzgó tanfelügyelőjének, a praepar,indiai tanfolyam létesítéséért; köszönet az abban fáradozott jeles tanároknak, mint az egybe sereglett tanítóknak,"azon nemes bungalómért, mellyel a népnevelés szent ügyét elébb vinni fáradoztak! Aki a nevelés ügyében fáradozik, az a szabadság oltárán üldözik. A szabadság oltárán áldozók előtt pedig le a kalappal! Sz. K. úr pedig fogadja el azon jóindulatú figyelmeztetésemet, hogy felveendő tárgyainál vagy maradjon teljes általánosságban, vagy pedig ha Felkáról vezérczikket ir, melyek Szabolcsot, vagy ennek bármelyik városát érdekli, szíveskedjék magának bővebb ismeretet szerezni, s ne compromitáljon oly testületet, vagy egyeseket, a kik arra okot nem szolgáltattak. Kelt, N.-Kállóban szept. 8. 1870. Gyöngyüssy Sámuel, ref. lelkész. — II.OS.90fh Mjijs>st az ó-kanizsa választókerületben Narakasevics Simon tiszteletbeli szolgabiró ellenében f. hó 12-kén mint a „Magyar Állam“ irja, nagy többséggel megválasztották országgyűlési képviselőnek. Amerika követe Jsiles Favrehoz. Jules Favre az Egyesült Államok követétől a következő levelet kapta: Uram ! Én a múlt éjjel 1 I órakor kaptam azt az értesítést, melyet f. hó 5-én hozzám intézett, és mely által ön értésemre adja, hogy a nemzeti védelmi kormány tagjai által elfogadott határozat folytán a külügyek vezetése önre bízatott. Én is magam részéről nagy megelégedéssel jelenthetem ki, hogy kormányomtól egy táviratot kaptam, melyben megbíz engem, hogy a nemzeti védelmi kormányt Francziaország kormányának ismerjem el. Ennek következtében kész vagyok összeköttetésbe lépni e kormánnyal, és tárgyalni vele mindazon ügyeket, melyek azon hivatalkörbe esnek, mellyel megbízva vagyok Midőn ezt közölöm excellentiáddal, kérem fogadja magára és a honvédelmi kormány tagjaira nézve az Egyesült Államok népe és kormánya szerencsekivonatát; ők lelkesedéssel fognak értesülni a köztársaság kikiáltásáról, mely úgy alakult meg Francziaországban, hogy egy csepp vér sem folyt, és szívből és rokonszenvből fognak csatlakozni e nagy mozgalomhoz, melyről remélik és hiszik, hogy szerencsés eredményekben lesz termékeny a franczia népre s az egész emberiségre nézve. Csaknem egy század óta élvezvén az Egyesült Államok népe a köztársasági kormány jótéteményeit, csak a legnagyobb érdekkel kísérheti a franczia nép erőfeszítéseit a melyhez is hagyományos baráti kötelékek kötik, és a mely igyekszik oly intézményeket alapítani, melyek által a mostani nemzedéknek, mint az utókornak biztosítják azon jogot, hogy mindenki boldogságán munkálva éljen. Levelemet végezve fontosnak tartom megmondani excellentiádnak, hogy szerencsésnek érzem magamat, hogy köztem és a honvédelmi kormány közt egy oly kitűnő ember a közvetítő, kinek emelkedett jellemét nagyrabecsülik hazámban, és a ki eszének minden erejét az emberi szabadság és a szabad kormányok ügyének szentelé. „Fogadja, stb.: Washburne“ — közlekedésügyi minisztériumban —mint halljuk — most vizsgálják át a hatvan-szolnoki és füzesabony egri vonalak terveit és költségvetéseit, s így rövid idő alatt meg fognak induttatni e vonalak építésének kiadására az ajánlati tárgyalások. — Gr. Alulrássy Gyulánk sep.9. csütörtökön este érkezem Helzendorfból Budára, s pénteken reggel Kerkápolyi Károly pénzügyminister kiséretében a kolozs-