Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-09-19 / 38. szám

IV. évfolyam Kiadó hivatal Illincz Gyula könyvkereskedésében NYÍRE­gyházán. Szerkesztői iroda: id. Csáthy Károly könyvkereskedésében DEBRECZENBEN. Vegyes tartalmú hetilap. Bérmentetlen levelek el nem fo­gadtatnak. 38. szám. Hót . It September 19. 1870. Nyílt­­ év alat­t minden három Imsákos gnnnondsai* 25 kr. és 30 kr. bélyegdy.l Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve (5.— Félévre..........................................3.— Évnegyedre .... 1.50 Hirdetések dija : minden 5 ha­sábos petit sor egyszeri igta­­tásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr Előfizethetni Myh­egyh­ázáíl Illincz Gyula (előbb ifj. Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiacz.­i$e­ sreCHenifer‘BB ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében, Pestess Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Az ideiglenes tanitóképezdékről: Contra „Sz. K.“ (Folyt, és vége.) A n.-káliéi tanfolyamon ilyen obscurus tanitók nem voltak, hanem voltak több jeles és képzett ta­nitók, kik különösen az illemtanból és a humanitásból, sok magas paripán lovagoló, nagy hangú embereknek képesek volnának leczkét adni; és ezeket nem is kelle az ábécére tanítani, hanem például arra, hogy olvasni és írni miképen kell a növendéket legkönnyebben megtanítani; némely tantárgyakban magasabb elmé­leti oktatást nyertek, de fősúly a gyakorlatra vala fektetve. Itt a tanárok nem gyermekeket, de tanító­kat tanítottak, kiket nem kell e leczkéztetni, hogy pe­dig értelmes embereket naponként 7 — 8 órán nyolcz hét alatt igen sokra lehet vinni, saját tapasztalásunk­ból tudhatjuk, egy szorgalmas és józan eszű tanuló 3—4 hét alatt képes lévén jó vezetés mellett egy évi tanfolyamot elvégezni. II.­Kállóban az ideiglenes tanító­képezdei tanfo­lyam csak hat hétig tartott, s mégis kimondhatlan lö­kést adott megyénkben a nevelés ügyének, s ha azon közel kétszáz tanító közzül, a kik koronként részt vet­­tek a tanításban, csak 20 volt is, a­ki a kellő képes­séget megnyerte : már magában az is elvitázhatlan nyeremény, s a rongyos ruhán oly erős folt, melyen a fényes pityke sem fogja magát megszégyenleni! A néptanítók nem akadémia tanárok, nincs szükségük eget verdeső bölcsességre; nálunk fő kel­lék a közlő tehetség, s ezt kell bennük tökéletesíteni; mert tagadhatatlan, hogy vannak jeles készültségű néptanítók, de közlő tehetségük nem lévén, minden nagy tudományuk mellett sem tesznek az ügynek annyi szolgálatott, mint azok, kiknek­ ugyan kevesebb tudományosságuk van, de bírnak azon tehetséggel, hogy a­mit maguk tudnak, képesek a gyermekbe át is önteni. Ezen közlő tehetséget pedig nyolcz hét alatt meglehetősen ki lehet fejteni! Azonban Sz. K. úr mindezt más­ képen hiszi; ő az ideiglenes tanító képezdei tanfolyamon megjelent tanítókat, felkészültségű embereknek nevezvén, állás­pontján ezeket a társadalomra veszélyesnek tartja, és e bajon Sz. K. úr segíteni is szeretne azonnal, s mi­képen? Azt mondja, hogy „adjanak a taní­tóknak fáradságukhoz illő ju­talmat, akkor vállalkoznak a pá­lyára képes egyének. Sőt egyenesen neki esik az oktatásügyi m­inisternek, s kemény sza­vakban ugyancsak dorgálja „Tudtatok adni a Bach és Smerling csordáinak!" sat. mondja a honl­ui mély elkeseredésében Ez iga­zán álmos botos capacitatio, még csak az hiányzik utánna, erre meg amarra az apátok................. És azt hiszem, hogy az ily­enés kifakadások a czéllal ellenkező eredményre vezetnének, ha ugyan illető helyeken adnának valamit az Sz. K. uz eget verdeső kiáltozásaira! Ha sebet látunk, ne dorongot­, ne a kicsinlés és sértegetés fegyverét vegyük kezünkbe, hanem mutas­sunk a gyógyszerre, és ajánljuk annak alkalmazását. Senki nincs oly magasan, hogy a beigazolt jót el ne ismerné, jöjjön a hang banni oldalról. E sorok­ írója nagyon jól ismeri a tanítói állások nagy részének szegény és nyomorúságos voltát, és mit sem óhajt inkább mint a nemzet eme napszámo­sainak méltó díjazását; de nem oly drákói módon, mint azt Sz. K. úr óhajtaná mert ő egyenesen szél­nek akarná ereszteni azon néhány ezer tanítót, a kik a nevelés terén eddig fáradoztak, s mivel ezeket nagy részben tanítás képteleneknek tartja, természetesen a zsíros jövedelmekkel ellátott tanítói állomásokat, új és szakképzett emberekkel töltené be. De honnan ? A n.-kállói prep tanfolyamon közel 200, S -patakon 360 tanító jelent meg; két megyében már Sz. K. ur szerint 560 felkészültségü tanító van, kiktől a társa­dalmat meg kell szabadítani! Ugyan mondja meg Sz. K. honnan tudna elő­állítani 560 új, és képes tanítót bár a legtisztességesebb jövedelemre is? Azt hiszem az ország valamennyi képezdéjében nincs annyi, a képezdei tanfolyamot teljesen bevégzett, okleveles ál­lás nélküli tanitó, hogy ezen állomásokat velük betöl­teni lehetne!Hát a többi megyének ugyan mi marad­na akkor? És az Sz. K. úr által szétütött szegény családos tanitók hol találnának menhelyet, élet fen­­tartási módot? Hadd vesznének el nyomorban ugy­e i s lennének áldozatai s vértanúi a mulasztás azon bű­nének, melynek tényezői nem ők valának, hanem a kor mely őket alkalmazó!? De feltéve hogy az Sz. K. úr szerinti felkészült­ségi tanítókról másképen gondoskodva, a tanítóságok zsíros jövedelmekkel ellátva, az iskolák ügyes képzett tanítókkal berakva lennének: azt hiszi Sz. K. úr hogy ez magában már gyökeres újítás lenne, s a nevelés ügye azonnal a legnagyobb virágzásra emelkednék ? Én a nevelés terén szerzett tapasztalataimból kiin­dulva, egész határozottsággal ki merem mondani hogy nem! Azon óriási rideg szám, mely a népszámlálási táblázatokon az iskolázatlan gyermekeket ismerteti meg, leg­kevésbbé sem a tanítók hűtlen eljárásának eredménye, és nem is a felekezetek hanyagságának következménye, hanem egyedül és pusztán a kor­mányok bűne! A közös iskolai rendszer ba­rátai, egész önelégültséggel mutatnak ama megdöb­bentő számokra: Ballagi gúnyosan mutat a „Révész Imre országára“ Biharra, s az iskolázatlanok számát akarja érvvel fel­hozni a felekezeti tanítás tarthatatlansága mellett! Óriási csalódás! Kényszeriskolázás nélkül a népnevelés mindig csak chimára marad! Alkottathatnak a legtökélete­sebb közoktatási törvények, képeztethetnek a leg­bölcsebb és legügyesebb néptanítók, díjaztathatnak a leggazdagabb jövedelmekkel, amaz ijesztő rideg szá­mok, mindaddig előttünk fognak állani kísértetek gyanánt, míg a kényszeriskolázás és ennek feltétele az ingyeniskolázás életbe nem lép, de nem csak pa­piroson, hanem a legkérlelhetlenebb végrehajtással. Ezt tenni pedig az állam kötelessége! A felekezetek csak erkölcsi hatalommal bírnak, a­hol ez elégtelen, ott erőszaknak kell alkalmaztatni a legszigorúbb kö­vetkezetességgel. Ehhez csak az államnak van joga s m­ig az állam csak papírra teszi a kényszeriskolá­zás elvét, de azt közegei által érvényesíteni elmu­lasztja: a nevelés­ügy elmaradottsága, az iskoláztatás nélkül felnőttek óriási száma, mindig az ő m­egbocsát­­hatlan bűne lesz! Kényszeriskolázás mellett a felekezetid: is bi­zonyára könnyebben megteendik kötelességüket, s e rendszer sok most elkárhoztatott tanítót fog jelesek­ké varázsolni, kivált ha jutalmuk arányba hozatik kö­telességeikkel ; jobb keddvvel, nagyobb igyekezettel fogják végezni nagy munkájukat.­­ És ekkor, ha a felekezeti iskola m­ég­sem fogna meg­felelni nem­es feladatának, igen­is, követelem a kormánytól, hogy közös iskolát létesítsen, mert én inkább akarom, hogy gyermekeim közös iskolába neveltessenek emberekké minthogy a felekezeteiben szamarak maradjanak. A kényszeriskolázás fogja megoldani a közös iskolák kérdését! A kényszeriskolázás segíthet tehát nézetem­ szerint leggyökeresebben a népnevelés ügyén, s nem egyedül a tanítók fizetésének felemelése! Valóban szeretném Sz. K. urat egy falusi iskolába a­hol az egész évi tanfolyam, alig áll 2 — 3 hónapból, beállí­tani (ilyen pedig igen sok van) a­hol, nyárban nem járnak a gyermekek azért, mert dolog van ; télen nem járnak azért, mert hideg van; egyiknek csizmája má­siknak gubája nincs; egyik nap egyik másik nap má­sik jön fel; és 100 iskolakötelezett közzül alig van az iskolában egyszerre több húsznál, e mellett ha az elmaradókat senki nem kényszerítené fel, ugyan mi­lyen közvizsgát lenne képes adni Sz. K. úr, minden jeles tanítói tehetsége, fáradhatlan szorgalma, és még e mellett ezer forint fizetés mellett is? És ha száz iskola­köteles gyermek közzül 80 az iskolázatlanok rovatába íratnék, ugyan ki lenne annak az oka?Alig hiszem hogy Sz K. úr hajlandó lenne a mulasztás vádját magán szenvedni! Most pedig midőn röviden kifejtettem volna az ideiglenes tanító­képezdei tanfolyamokról! Sz. K. úré­val ellentétben álló nézeteimet bezárom soraimat azon nyilatkozattal, hogy bár én hőkölni ne igen szeretek, de az érdemet politikai, vagy bárminemű ellenfelemben is elismerem, s a jót tőlle szívesen fo­gadom. Ugyan­azért elvtársaim nevében köszönetet szavazok mind a kormánynak, mind a Szabolcs me­­gye buzgó tanfelügyelőjének, a praepar,indiai tanfo­lyam létesítéséért; köszönet az abban fáradozott jeles tanároknak, mint az egybe sereglett tanítóknak,"azon nemes bungalómért, mel­lyel a népnevelés szent ügyét elébb vinni fáradoztak! A­ki a nevelés ügyében fára­dozik, az a szabadság oltárán üldözik. A szabadság oltárán áldozók előtt pedig le a kalappal! Sz. K. úr pedig fogadja el azon jó­indulatú­ fi­gyelmeztetésemet, hogy felveendő tárgyainál vagy maradjon teljes általánosságban, vagy pedig ha Fel­káról vezérczikket ir, melyek Szabolcsot, vagy ennek bármelyik városát érdekli, szíveskedjék magának bővebb ismeretet szerezni, s ne comprom­itáljon oly testületet, vagy egyeseket, a kik arra okot nem szol­gáltattak. Kelt, N.-Kállóban szept. 8. 1870. Gyöngyüssy Sámuel, ref. lelkész. — II.OS.90fh Mj­ijs>st az ó-kanizsa vá­lasztókerületben N­arakasevics Simon tiszteletbeli szolgabiró ellenében f. hó 12-kén mint a „Magyar Állam“ irja, nagy többséggel megválasztották ország­gyűlési képviselőnek. Amerika követe Jsiles Favreh­oz. Jules Favre az Egyesült Államok követétől a következő levelet kapta: Uram ! Én a múlt éjjel 1 I órakor kaptam azt az ér­tesítést, melyet f. hó 5-én hozzám intézett, és mely által ön értésemre adja, hogy a nemzeti védelmi kormány tagjai által elfogadott határozat folytán a külü­gyek vezetése ön­re bízato­tt. Én is magam részéről nagy megelégedéssel jelent­hetem ki, hogy kormányomtól egy táviratot kaptam, mely­ben megbíz engem, hogy a nemzeti védelmi kormányt Francziaország kormányának ismerjem el. Ennek következtében kész vagyok összeköttetésbe lépni e kormán­nyal, és tárgyalni vele mindazon ügyeket, melyek azon hivatalkörbe esnek, mel­lyel megbízva vagyok Midőn ezt közölöm excellentiáddal, kérem fogadja magára és a honvédelmi kormány tagjaira nézve az Egy­esült Államok népe és kormánya szerencsekivonatát; ők lelkesedéssel fognak értesülni a köztársaság kikiáltásáról, mely úgy alakult meg Francziaországban, hogy egy csepp vér sem folyt, és szívből és rokonszenvből fognak csatla­kozni e nagy mozgalomhoz, melyről remélik és hiszik, hogy szerencsés eredményekben lesz termékeny a franczia népre s az egész emberiségre nézve. Csaknem egy század óta élvezvén az Egyesült Álla­mok népe a köztársasági kormány jótéteményeit, csak a legnagyobb érdekkel kísérheti a franczia nép erőfeszítéseit a melyhez is hagyományos baráti kötelékek kötik, és a mely igyekszik oly intézményeket alapítani, melyek által a mostani nemzedéknek, mint az utókornak biztosítják azon jogot, hogy mindenki boldogságán munkálva éljen. Levelemet végezve fontosnak tartom megmondani excellentiádnak, hogy szerencsésnek érzem magamat, hogy köztem és a honvédelmi kormány közt egy oly kitűnő ember a közvetítő, kinek emelkedett jellemét nagyrabe­­csülik hazámban, és a ki eszének minden erejét az emberi szabadság és a szabad kormányok ügyének szentelé. „Fogadja, stb.: Washburne“ —­­ közlekedésügyi minisztérium­ban —mint halljuk — most vizsgálják át a hatvan-szol­­noki és füzes­abony egri vonalak terveit és költségveté­seit, s így rövid idő alatt meg fognak induttatni e vonalak építésének kiadására az ajánlati tárgyalások. — Gr. Alulrássy Gyulánk sep.9. csütörtökön este érkezem Helzendorfból Budára, s pénteken reggel Kerkápolyi Károly pénzügyminister kiséretében a kolozs-

Next