Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-09-16 / 25. szám

.NYÍRVIDÉ­Kt“ fedezni kell, de most ezen eljárást nem találja alkal­­mazhatónak ; vannak vidékek, hol a rész gabona­­termésen kívül más nincs, ez pedig alig tekinthető jö­vedelemnek ; nem találja helyesnek, hogy a végrehajtás az egész megyére kiterjesztessék, hanem csak ott, hol az aratás búza és repczében csakugyan némileg ked­vező volt, ott tapintatos eljárással az adóbehajtás al­kalmazható egyebütt pedig általában felfüggeszten­dő lenne. Kausay Ödön javasolja, hogy »keressük fel a mi­nisztériumot, s hivatkozással több esetre, terjesszük elő, hogy mily nyomasztó és szomorú körülmények vannak jelenleg Szabolcsban; indokoljuk, hogy még szomorúbb a körülmény, mint ezelőtt volt. Jelezni, hogy akiknek dohánytermésük nincs, azoknál függesztessék fel az adó­­végrehajtás, mert a­kik dohányt nem termelhetnek, nem kapván dohányengedélyt, jelenleg a kenyeret is alig birják megkeresni s a megszorult gazda járójó­szágait kénytelen eladni; a kiknek pedig van dohány­­engedélyök, azoknak a beadásig adassék meg az en­gedély : a szolgabirák nem »felelősséggel« utasitassanak de a »kényszereszköz« kihagyásával, folytonosan szor­galmazzák az adóhátrányokat s csakis ennyiban óhaj­tanák változtatni az adófelügyelő úr által benyújtott határozati javaslatot.» Zoltán János alispán osztja Kausay nézetét és javaslatát, bőven fejtegeti annak czélszerűségét, indo­kolja azzal is, »hogy ez évben vetőmagkölcsönért már kétszer folyamodtunk s a mostani körülmények mellett az adófizetés legfeljebb a vetőmag és az igavonó mar­hák elárverezéséből telik ki, a­mit a törvény is vi­lágosan tilt; óhajtja a felterjesztést a miniszter úrhoz, azonban kifejtendő, hogy megtettük a kellő lépéseket az állam adójának befizetésére, s eszerint a köz­­igazgatási bizottság a törvény szigorát kéri a miniszter ur által enyhíteni, és az adóbehajtást 1881-ki aratásig felfüggesztendőnek véli. Dühön kir. adófelügyelő izgatott beszédben hiva­talos kötelességére hivatkozik, és mint mondja, nem engedheti meg a hátrányok folytonos szaporodását, nem bánja, ha a felterjesztés megtétetik, de minden egyes községre nézve, határozottan hangsúlyozza, hogy ő nem egyezhetik bele. Hosszas vita után az elnöklő főispán szavazásra szólítja fel a bizottsági tagokat, vajjon kik fogadják el Kausay Ödön indítványát, az alispánéval kapcsolatban? és másodszor, kik fogadják el az előadó adófelügyelő beterjesztett határozati javaslatát egész terjedelmé­ben ? Nagy többséggel elfogadtatott Kausay­, Zoltán János együttes indítványa, az előadó javaslatára egyedül csak a kir. tanfelügyelő szavazott. Határoztatott: Miután a f. évi terméketlenség folytán az adófi­zető közönségnél a fizetési képtelenség csaknem beállott, annálfogva ily szorongatott viszonyok között a kényszer­eszközt a határozati javaslatban jelzett módon alkal­mazni a közig. bizottság nem kívánja, hanem a m. k. pénzügyminiszterhez egy feliratnak felterjesztése rendel­tetik el az iránt, hogy a jelenlegi mostoha viszonyok figyelembe vétele mellett mindazon adóhátralékosoknak, akik dohányt termelnek, — kérelmeik folytán adófize­tési halasztást dohánybeváltásig, — azoknak pedig, kik nem dohánytermelők, jövő 1881. évi aug. 1-ig fi­zetési halasztást adni kegyeskedjék. •— A beterjesztett határozati javaslatnak azon pontja, hol a felelősség kimondása jeleztetik, a közig. bizottság által el nem fogadtatván, a határozat következőleg módosíttatott. A jelentés felolvastatván, tudomásul vétetik, minthogy pedig a jelentésből azon sajnos körülmény észleltetett, hogy f. évi jan. 1-től bezárólag aug. végéig 718361 f. 56 kr. adótartozás maradt befizetetlenül, a közig. bi­zottság saját intenziójának és hivatásának megfelelőleg, hogy eme nagymérvű adótartozások az állam­kincs­tárt fontos czéljainak kivitelében ne gátolják, elhatá­rozza, miszerint, — annak figyelembe vételével, hogy az aratás már befejeztetvén, a termények értékesítése már megtörténhetik, és ebből, valamint a különböző kereseti ágak fennállásából kifolyólag az ipar is na­gyobb mértékben lendületet nyert, s így az egyes adó­zók fennálló tartozásaikat minden megerőltetés és sa­ját károk nélkül jelenben leginkább kifizethetik, de másrészt az idő előre­haladottsága folytán elodázhat­­lan a m. államkincstárt jogosan megillető követelések behajtása, mivel még egyrészt az állam biztos ga­­ranciájának fenntartása tekintetéből múlhatatlanul szük­séges, hogy az adó, az állam kincstár pénztárába pon­tosan befol­ljon stb. . . . utasíttatnak az illető köze­gek, hogy a nagy mértékben felszaporodott kincstári követeléseket a legnagyobb erél­lyel behajtani igye­kezzenek. Ezen határozat ellen az adófelü­gyelő által fel­lebbezés jelentetett ki. Szabó Dávid m. főorvos jelentéséből: julius hó­ban az időjárás kedvezőtlenül hatott a közegészségre, s a közegészségi állapotot ezen hónapban csak a kis­­várdai és nagykállói járásokból jelenték jó karban le­vőnek. Ezen bántalmazó okot pedig általában a nagy hőség által elpárologtatott állóvizek, növényi és állati rothadékkal teljes ágyának kigőzölgése szolgáltatta, a­mi kifejtette a malária gerjet s előidézte a makacs és sok helyen megdöbbentő tünetekkel járt minden­napos váltóláznak járványos uralkodását. — A malária legszembeötlőbben tűnik fel a nyírvizgyüjtő csatorna 250 olasz munkásai közt. Itt azonban a baj orvos­lására igen emberies és kellő intézkedéseket léptetett életbe az igazgatóság; 40 ág­gyal ellátott barakkor­­házat állíttatott fel, — a betegek gyógyítását a gá­­vai járási orvos gondjaira bízván, valamint az élel­mezés feletti ügyeletet is. Augusztus hóban az őszies időjárás következtében a malária folytonos kifejlődése és elterjedése megaka­­dályoztatott. A kórjáratot, mely csorvás jellegű volt, tekintve a betegek számát, úgy mint a múlt hóban szintén kedvezőtlennek nyilváníthatni, s leginkább meg­­szaporítá a betegek számát a nagymértékben uralko­dott váltóláz, melynek minden változata volt észlel­hető, legáltalánosabban pedig a gyomor- és bélhuruttal való complicatiója. Az olasz munkások közt a malária azonban folytonosan uralkodott. — »Nem maradhat el jelentésemből ezúttal a körorvosi intézménynek megyénkben való mostoha álla­pota is, éppen szemben tartott orvosi vándorgyűlés a napokban Szombathelyen törekvésével, mely szerint ezt az üdvös czélú, de szerencsétlenül megállapított intézményét a közegészségügyi törvénynek, szilárdítani igyekezett. Megyénknek csak 21-re osztott s megállapított korcsoportjából már 9 volt körorvossal ellátva, míg 12 alighogy mégis kísérletté a betöltést. Most pedig már azon kevés szám is apad, miután aug. hóban is végkép elhagyta hivatalos állását a balkányi köror­vos, — a taktaközit pedig a szolgabiró mentette fel, a mint azon járás orvosa értesít, úgy hogy jelenleg a még működő körorvosok száma 6-ra olvadt le a megyében, mig e szerint 15 csoport betöltetlen.» — Jelentést tesz továbbá egy Kállai nevű, Szt.-Mihályi születésű nánási lakos vendégszereplő veszélyes, ku­­ruzslóról, aki többszöri immel-ámmal tett sikertelen üldözések daczára évek óta tesz megyénk nyugoti ré­szében átrándulásokat, — ott az emberi élet rovására véghez viszen durva orvosi fogásokat és általa nem ismert szereket ad be. Szentmihályon Róka B. ottani lakoson, aki már rendes orvosi ápolás mellett beteg­ségéből már lábbadozott, titkon eret vágott és datura stramonium mérges növénynek forrázatát adta be. A beteg másnap meghalt.» . .. A főorvos augusztus havi jelentésének utolsó pontja értelmében — a dadai alsó járás szolgabirája, Dobos Imre, utasittatott vizsgálattétel végett. Olvastatott a küldöttségi jelentés a népszámlálás körül teendő intézkedésre tervezett beterjesztése tár­gyában. A felolvasott küldöttségi jelentés alapján a járási szolgabirák és Nyiregyháza város polgármestere az utasítás csatolása mellett felhivatnak, miszerint a nép­­számlálás pontos keresztül­vitele végett tegyenek ja­vaslatot a csoportok mikénti felosztására nézve, egy­szersmind ott, hol a községek elöljárói a népszámlálás körüli teendők végzésére alkalmatosak nem volnának hozzanak javaslatba egyéneket, úgy ezen — mint a számláló és a főügynöki állomásra, — valamint uta­­síthatnak a fém­jelzett közegek ezen beterjesztésér f. évi októberbe 1-ig múlhatatlanul személyes felelősség terhe alatt bevégezni. Az ülés további folyamán hosszas és érdekes vi­tára adott alkalmat egy adóvégrehajtó félfogadásának ügye, kit Jármy Jenő szolgabíró az adófelügyelő aján­­latára vett segédül maga mellé, a­nélkül azonban, hogy a közigazgatási bizottság azon határozatának, mely szerint a szolgabírák ily esetekben rendkívüli elfoglaltatásukat, s az adóvégrehajtó szükségességét a bizottság előtt kétségtelenül igazolni tartoznak, — eleget tett volna. — Érdekes volt a vita azért, mert az adófelügyelő egy pénzügyminiszteri rendeletre hi­vatkozva azon elvet akarta érvényre juttatni, hogy a szolgabíró az adófelügyelő beleegyezésével bármikor fogadhat fel segédül adóvégrehajtót, mihelyt azon sub­jects meggyőződésre jut, hogy közigazgatási teendői az adó behajtásában akadályozzák, — s hogy a köz­­igazgatási bizottság az egész ügyben csak a tudo­más­vétel igénytelen szerepét játsza.­­ E felfogással szemben úgy több bizottsági tag, mint különösen Szikszay Pál főügyész és Bégányi Ferencz főjegyző erélyesen védelmére keltek a közigazgatási bizottság azon határozatilag, jogérvényesen kimondott jogának, hogy az egyes szolgabírák, elfoglaltsága felett ne ma­guk a szolgabirák, — de a bizottság mondjon ítéletet, rendkívüli esetekben az adóvégrehajtó alkalmazásának helye csak akkor és úgy legyen, ha a közigazgatási bizottság ahhoz előzetesen beleegyezését nyilvánítja. Ily értelemben hozatott meg a határozat is, mely utasítja Jármy Jenőt, hogy az elfoglaltság igazolása tekinte­tében elkövetett mulasztást utólag pótolja helyre. Több rendbeli kisebb adóügyi jelentések és kér­vények tárgyalása után az ülés este 6 órakor felosz­lott, voltak jelen mind az egyházi, mind világi részről, úgy­hogy a törvényszéki ülés tarthatása végett két világi ülnöki széket Márkus Antal városi főjegyző és ifj. Szikszai József ügyvéd urakkal kellett betölteni. No, de majd másként lesz az egy év múlva, midőn az a vasúti hegyes szögű háromszög forma it, melynek egyik szárát a kis-várda—nyíregyházi, másikat a nyir­­bátor—nyíregyházi vonal képezendi, s a megye min­den részét Nyir-Bátor várossával is közvetlen össze­köttetésbe fogja hozni. Bár mielőbb igy lenne! Akkor talán a gyűlési tudósítás is elmaradhat, hiszen az a hip-hop sebességű vak ló, vagy mint ősapáink nevez­nék, ha sírjaikból kitekinthetnének, — »ördögszekér« igen könnyen s igen olcsón elröpit mindenkit Kisvárda vidékéről Nyírbátorba és viszont. De most felfér, ha az itt lefolyt gyűlésről egy-két szóval megemlékezünk; úgy is alig tudnék e hajdani hires városból vidéki levél czimen a t. szerkesztő urnak egyébbel kedves­kedni. A gyűlést a lelkes s törbetlen buzgalmu Lukács esperes ájtatos, apostoli ihletségre való imádsággal s üdvözléssel nyitotta meg. Azután az esperesi időszaki jelentés tárgyaltatott s ezzel kapcsolatban az elmarad­­hatlan Bacskai-féle peres ügy és a sülyedező sényői egyházi és iskolai ügy, mely épp oly elmaradhatlan tárgy, mint a Bácskai perei. — Bácskait fájdalom ! a törvényszék ismét elmarasztalta s apai tanítói 90—100 hold föld javadalom egyharmad adójának fizetésére, valamint 10 frt. eljárási költség fizetésére utasította. De mikor az igazságot kellett kimondani, egyebet a beterjesztett iratokból a törvényszék nem mondhatott. Lényeg! Annak az állam­segélyből ítéltetett építkezésekre 50 frt. A tanításra kötelezett, de hallá­sát vesztett agg lelkész mellé segéd-tanító rendeltetett, kinek fizetése jövőre (50 frt.) szinte az állam­ segély­ből fog utalványoztatni. Ellátásban a lelkész házánál részesülend. Semjén?! A tanfelügyelő ott is bezáratta a fele­kezeti iskolákat, de a törvénynek megfelelőt nem igen nyittatott. Elég, ha megírta, hogy »gondolkozzék a községi képviselet iskola felállításáról« .... Nem nagy horderejű intézkedés-e ez? ... . A bátori gyű­lés erről azonban kissé komolyabban intézkedett; elha­tározta, hogy a sényői ref. egyház kötvényes nehány írtjából iskola telket vegyen; avval legalább egy szobát tanteremnek építsen; az építkezésre adott neki 100 irtot; a kerület előbb 90 irtot. Legalább kezdhetnek vele. Jövőre itt is a képzett és buzgó lelkész fog tanítani. Az építkező egyházak, szegény lelkészek, tanítók közt az államsegély osztatott ki. Geszteréd kapott építkezésekre 100 irtot, Ó­fehértó iskola reparátióra 25 irtot. Tíz lelkész egyenként 26 irtot,­ tizennyolcz tanító egyenként tizennyolcz frtot. Nyomorúságos ala­mizsna, de azt mondták : több nem jut. tagok kölcsönért folyamodtak a megyei hitfelekezeti az e. megyei többnemű pénztárakhoz vagy 5 — 6000 frtig. Választások is történtek, de alig nyert vala­ki többséget, hanem uj szavazások rendeltettek el. Jövőre a szavazatokat az esperes egy­­ lakására összehívandó küldötsé­ggel bontja fel és nem a gyűlés bajlódik ve­lők. Aljegyző lett Nagy Máté kislétai derék ifjú lelkész. Történt egy fontos adományozás; a veterán assessor Harsányi, hajdani tábori pap, 5—600 frtot érő könyvtárát — halála esetére — a papi egylet könyvtárának felajánlá. Soká éljen ! a+b. Levél Nyir-Bátorból. Szept. 2. 1880. Itt tartotta a f. szabolcsi ref. e. megye f. évi Szeptember 1—2-án őszi gyűlését Lukács esperes elnök­­­­lete alatt. Az egyházmegyei tisztviselőkön kívül kevesen A közönség köréből*). A nyíregyházi igen tisztelt uj dalegylet részé­­­ről a »Nyirvidék« czimü helyi lap 24-dik számában közzétett, és nagytiszteletü Lukács Ödön egyl. elnök, s­­ Novák Gyula egyl. jegyző urak által alá­irt dalárda testületi határozata következtében bátorkodom reflexiómat — úgy a magam, s az igazság érdekében, valamint a nagyérdemű közönség kellő felvilágosítá­sára, — tisztelettel előterjeszteni. Általában véve az egész jkvi kivonatos hatá­rozat felette téves alapon nyugszik, mert ebben egy betű sincs olyan, mely reám vonatkozólag csak leg­­kevésbbé is megállhatna, vagy oly tény, mely általam követtetett volna el. Igaz ugyan , hogy a régi dalárda már körülbelül két évtized óta fenn áll, de hogy a jelenleg működő tagjai — három kivételével — alig másfél éve tanulnak, ez is elvitázhatlan valóság, s ama három régibb is alig tíz éves tag. Azon vádra nézve, miszerint én a t. új dalegy­letbe betolakodtam, s annak körében csak ólálkodtam volna, megjegyzem, s legyen szabad kérdeznem: ki bízta meg t. Huszti József és t. Puskás Károly ura­kat azzal, hogy ők engem a t. egyletbe való belé­pésre felszólítsanak? Nemde a t. karvezető ur? Ki volt azon t. egyén, a­ki a megye­ és Kobilic-féle ház közötti téren felszólított, hogy lépjek be a t. dalegyletbe? Nemde t. Novák Gyula egy t. jegyző ur? Ki volt az, aki, midőn legelőször megjelentem a t. dalegylet körében, fennhangon ezt mondá­­t. Novák Gyula jegyző urnak : Jegyző ur, Írja be Csukást a tagok sorába? Nemde nagyt, elnök ur? A midőn a próbákon másod­ízben megjelentem, s a mikor »Pá­lyád megfutva márt czimü temetési éneket csupán egyszeri hallás után hibátlanul elénekeltem, ki szállott * E rovatban közlőitekért nem felelős a Svérk.

Next