Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 48-72. szám)

1921-03-17 / 62. szám

2 JT^yiksidek: 1921. március 17. s nyomorékká lett közös anyánk: a magyar haza. Én ezonben wivdszeknek dacára cem­ esem kétségbe. Én bizom a magyar nép vele­született józanságában s hiszem, hogy pillanat­nyi eltévelyedését csakhamar kibeveri fogja látni a népnek minden rétege azt, s de hogy nem azok az ő igazi jóbarátai, akik hamis jelszavakkal szivéből az istenfélelmet és a hsza?zszetetst kilopkodják s aranyhegyeket igerve neki, nyomorúságnál egyebet azonban néki adni nem tudnak, h­anem igenis azok az ö igazi jóbarátai, akik öt Istent télni s hazát szeretni tanitják, — s ebből a jobb m­eggyőződésből azután régi dicsfényében ragyog fel újra a kereszt és a nem­seti lobogó, a magyar nép dicső küzdelmeinek eme két ősi iránytűje és tanúja. , Testvéreim, magyarok! Egy nép sem for­díthatott még hátat az Istennek anélkül, hogy azért keservesen meg ne lakott volna; egy em­ber sem csúfolhatta meg édesanyját anélkül hogy bünének átka fejére ne szállt volna. Jaj volna a magyarnak, ha ama rettenetes lecke után, amelyet Istene és hazája pillanatnyi mefcsu­folásáért már is vett, magit észre nem venné, mert akkor elsöpörné Öt az Isten haragja­imat ahogy már nálánál nagyobb nemzeteket is elsöpört. Kölesi Mikép a természeti világnak, úgy az el­világnak is megvannak a maga törvé­nyei, amelyeket büntetlenül át nem hághat senki. Helyes az, ha a magyar nép széles ré­tegei reformokat igényelnek, mert hiszen ta­gadhatatlan, hogy sok javítani való akad ebben az országban. Igen, olyan állapotokat kell teremt­­enünk, amelyek között minden becsületes em­ber megtalálja a maga helyét, minden becsüle­tes munka megtalálja a maga méltó jutalmát és tisztességét. Meg kell akadályoznunk azt, hogy itten egyes kapzsi a lelkiismeretükön kön­­nyen tágító elemek vigan ugrándozhassanak, mialatt sok törekvő, sok kiváló müves­ségü és értékes polgára e hazának a legelemibb szük­ségleteket is nélkülözni legyen kénytelen Olyan állapotokat kell teremtenünk, igen amelyek kö­zött minden igaz polgára e hazának érezze a haza idásanyai szivének a melegét s na legyen senki mostoha gyermek, mert hiszen a hasa fogalma csak igy válhatik igazán szent­séges oltárképpé minden polgára előtt; ámde amikor mi ezt óhajtjuk és sürgetjük, nem sza­bad elfelejtkeznünk arról, hogy javulás társa­dalmi és közgazdasági téren nem azáltal fog bekövetkezni, ha mi minden létezőt felforgatva nagy halálugrásokkal üres ábrándokat kerge­tünk, hanem csak úgy, ha megfontoltan, lé­pésről-lépésre igyekszünk előre a haladás út­ján, egy pillanatra sem tévesztvén szem elől azokat a követelményeket, melyeket az isteni világrend és a magyar nemzeti szellem előír. Nekünk komolyan vett keresztyén, erős, szinte lángolóan nemzeti alapon és a minden­rendű becsületes munka megbecsülésén kell ez uj Magyarországot felépítenünk Erre kell ös­­szefogóznia itten minden tényezőnek fent és alant, szellemi és kézi munkásnak, észnek és szívnek egyaránt. És nagyon sok szolgálatot tesz a hazának az, aki nem ezt akarja és aki ma akár pártpolitikai, akár felekezeti, akár osztályérdekből a magyarságban ssit, mivel e nemzet a reája váró ellentéteket feladatokat csak úgy fogja megoldhatni, ha az egy Haza oltára körül minden polgár e­gyüttérző szívvel tömörül. A sara könyvében a jövőnket illetőleg nem tudjuk mi van megírva. Lehet, hogy hazánkért még sok megpróbáltatást ke­l majd elviselnünk — hát elviseljük! Lehet, hogy érette még sok könnyet és vért fog kelleni hullatnunk, — hát hullatjuk! Én csak egyet tudok, egyet értek, és azt az egyet a végítéletbeli harsona halott­ébresztő erejét el szeretném odakiáltani minden magyarnak: azt nevezetesen, hogy e hazában minden törekvésnek, minden kézmozdulatnak, a szivek minden dobbanásának, a hivő lelkek minden imájának arra kell irányulniuk, hogy velünk szemben az a nagy igazságtalanság, mondhatnám a világtörténelemnek legnagyobb igazságtalansága, mielőbb kireparáltassik s az eztréres Magyarország újból visszanyerje régi határait És ha nekünk, ma őszülő korban lévő polgároknak — amit ne adjon léten! — nem sikerülne ezt megérnünk: ezt a forró vágyun­kat és törekvésünket örökül hagyjuk tirsa ok, nemzetem virága, magyar ifjúság! És tudjátok meg, hogy ntküek, apáitoknak, a sírban csak ugy less nyugovásunk, ha ti­­szt a törekvé­sünket híven szolgáljátok- Ezt a törekvést szolgálja e hazában minden ! A magyar anya lehalja csókjával lelkébe bölcsőben szentergő kisdedének; a magyar ara csókja estek a törek­vésnek adjon tápot vőlegénye sziv­ben; és a ha­dokló anya is utolsó csókjával ezt hagyja örökül maradékainak S minden egyébb vágy, törekvés és óhaj szoruljon egyelőre háttérbe eme legtöbb előtt. * Kedves polgártársak! Ismeritek-e a ma­gyarnak legújabb gyászdalát, mely mint az édesanya ravatalánál felbúgó temetési ének megrázóan rezdült végig az igasérzés a magyar sziveken. Akkor látott paprirágott e dal, ami­kor odakint Párisban a halálos ítéletünket szö­vegezték. Zokogástól hangos Duna Tisza partja, Kacagó ellenség osztozkodik rajta. Suhog az őszi szél Késmárk mellett sírva, Nagymagyarországot Most teszik a sirba, így volt ez megírva. Óh írja be, sötét­ mementóként, minden magyar ember szivébe­n dalt; irja ba azt, hogy volt idő, amikor a dicső mutu és a nyu­goti népeknek annyi szolgálatot tett magyarral kegyetlenebbül bántak el, mint egy rablógyil­kossal; irja bs hogy akadt nemzet, am­ely ,iircsónak vállalkozott e dicstelen komédiánál; irja be, mondom, minden magyar ember szi­vébe ezeket és ne feledjen ! Megjártuk a Golgotát és megjártuk a te­metőt is. Egyik lábunk bent van még a sir gödörben, án — azt mondom — kibuzzuk és élni fogunk ! Mert dacára annak a sok sebnek, melyet e haza testén tátongni látok, én egy pillanatra sem haza jövője iránt, veszítettem el reményemet , mert van Isten az égben, akinek keze o­t nyugszik a történelmen s aki igazságot szolgáltat mindenkinek érdeme sze­rint, amint a maagyarnak is szolgáltatott már számtalanszor. Oh szálljon bizalom és reménység szi­vünbe ama régi 48 as március 15 ből, amely szintén egy hosszú, sötét éjszaka után való hajnalhasadás volt s hassa át a mai nemzedék szivét az a hazafiúi láng, amely ott fellobogott , amely annyi csodát nivelt annak idején. És testvéreim, bármi jöjjön is na hagyjuk el ma­gunk­at! Jön még tavasz a sirhantokon meg­mozdul a rög s uj rügy fakad a száraz árakon, hogy virágba bontsa újra a természet kopár őlét. Higyjünk Magyarország feltámadásában! S dolgozunk mindnyáj­an annak mielőbbi el­jövetelén ! . . . Éljen a magyar nemzet ! Éljen a haza! Az ünnepi beszéd evangéliumi ereje mély megilletődéssel töltik meg a sziveket Nem viharzik fel a tömeglélek szenvedélye, de az érzések, amelyeket e szavak keltettek nem is a hangos lelkesedés, hanem a fájdalmas ma­gábaszállás forrás­ai voltak. Az ünnepi beszéd után a városi dalárda a nyíregyházi gyalog­ezred zenekarának kíséretével a Nim, nem, soha! dalt énekelte el lendülettel, hatásosan. A kart minden szám után lelkesen megtapsolta a közönség. Az ünnepség egyik kiemelkedő pontja Dr. Vietórisz István alkalmi költeménye volt, ame­lyet a szerző maga adott elő az aktualitás erelével A hatásos ünnepi­­ dalt lapunk mai számában közöljük. A műsor szózattal zárult be, amelyet az összesített vegyes karok adtak elő a katona­zenekar kísérete mellett hatalmas kifejező erővel. A közönségre mély hatást tett a nagy­szabású ünnepély, amely aranyaival és tar­talmi szépségeivel dokumentálta a város pol­gárságának lelkes hazafiságát, azt a megfisü­lést, amely a város társadalmát a forradalmak, oláh megszállás után áthatotta s mely a jobb jövő biztos záloga. Esküdjetek!... — 1921. március 15. — Esküdjetek ! . . Nem ! Nem ! Soha ! Nem adjuk e hazát oda ! Véren szerzett örökségünk Visszaszerzi hulló vérünk ! . . Észak felől sír a Kárpát: Nem bírja a csehek lármát — Kelet felé Erdély gyászol : Véreinken vad móc gázol — Dél felől rác — napnyugatra Nyílik már az osztrák marka­­ 5 ti nézitek ? ! Ti tűritek ?! . . Ne hagyjátok ! . . Esküdjetek ! . . Esküdjetek ! . . Hangotokra Nyíljék meg a poklok torka! Szemetekben tűz, láng égjen, Úgy, mint éget nem is régen! Kezetekben pusztító kard Kiáltsa : Ne bántsd a magyart! Ellenségünk száz csatába űzzétek ki a határra ! Verjétek le a világot: Mentsétek a szabadságot! A szabadság napja mellett Majd pihentek ! . . Esküdjetek ! . . Esküdjetek ! . . Nem látjátok ? Árpád szeme figyel rátok ! Munkátokban, harcotokban — u­jra éled — szive dobban — 6 vezessen támadásra. Második honfoglalásra ! Lobogóját kövessétek ! S majd ha győzve visszatértek : A magyarnak úgy lesz jussa Boldog, fényes Márciusa! . . Dolgozó kart, vért, életet — Leng a zászló — esküdjetek ! . . Esküdjetek 1 . . Kéz a kézbe ! . . Gyűl a felhő — gyűl a része . . . Pusztuljon a magyar átok! Pusztuljanak most a pártok ! Egy a jelszó: Élj a honért! Egy a válasz: Halj a honért! Ebben a szent keresztségben Minden magyar testvér légyen ! Ez legyen az egyenlőség­­­­ koronája : a dicsőség Vonja be a magyar eget Sugarával! . . Esküdjetek ! Dr. Vietórisz István. A Bernyei­ Kör szabad lyceális előadása Ady főigazgató már Nyíregyházára érkezett Nyíregyháza, márc 16. Saját tudósítónktól. Ady Lajos dr. debreceni tankerületi fő­igazgató tegnap este érkezett meg Nyíregyhá­zára. A Korona­ éttermében tárna összejövet is volt az illusztris vendég tiszteletére, amelyen a főgimnázium és leánygim­názium tanári karán kívü­l többen vettek részt. Ady főigazgató szer­dán és csütörtökön a hősgimnázium összes osz­tályait meglátogatja, csütörtökön délután 8 órakor pedig a főgim­názium dísztermében tart előadást az egységes Magyarországról. Az előadás iránt óriási az érdeklődés, mert Ady testvér­öccse a forradalom idején elhunyt költőnek, Ady Endrének. Jegyei előre válthatók a Fe­renczi-féle könyvkereskedésben.

Next