Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)
1925-03-08 / 55. szám
1925. március 6. ALYIKSFLDÉN Elmondhatjuk, hogy az elnyomatás idejében fejlődő magyar nemzedéket ő tanította meg igazán fajunknak, földünknek és történelmünknek nagy szeretetére, minden sorából most is felénk sugárzik az a kifejezhetetlen erő, mely törhetetlenül megerősíti föltámadásunkba vetett nagy hitünknek erejét s fülünkbe súgja itt, a Magyar Nábob földjén, Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni Örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. A magyar nábob földjén virágba nyúló szivek templomi áhítattal fogadják a Hiszekegy szavait. Bencs Kálmán kormányfőtanácsos, polgármester javaslatára az ünnepi közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Geduly Henrik, Kovách Elek, dr. Vietórisz József, Paulusz Márton képviselőtestületi tagokat kérik fel, míg a tanács részéről a polgármester dr. Vietórisz István főügyészt küldi ki. Ezután a polgármester meleg szavakban üdvözli a Jókai-család küldötteit és a megjelent notabilitásokat, majd felkéri Paulik Jánost ünnepi beszédének elmondására. Hatalmas erejű, minden szívet magához vonó, gyönyörű beszéd hangzik el most, amelyből a magyar keserűség és dac, a magyar büszkeség, önérzet, bizakodás nagy lángkövei lobognak. Mint templom harang zúgása, áhítatba mélyit, imádkozásra, eszményi cselekvésekre szólít Paulik nagyszabású beszéde, amelynek zengő mondatai nyomán kemény férfiak szemében könnyek csillannak meg. Paulik János a következőket mondotta : Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Amikor én most — megbízás folytán — nagyrabecsült körükben megszólalok, az a mélységes megilletődés fogja el szivemet, amelyet a bibliai bölcs érezhetett, mikor az égő csipkebokor lángjából ezt a szózatot hallotta kihangzani: »Vesd le saruidat, mert szent az a hely, amelyen állasz!« Kalaplevéve, áhítatos megilletődéssel s a lángész iránt való csodálattal veszem ajkaimra a Jókai nevet, amely most kegyeletesen száll ajkról-ajkra, nemcsak, e hazában, hanem annak határain tul is s élénkebb dobogásra készti az épérzésü sziveket. A Gondviselés különös kegyének tekintem, hogy éppen nekem van módomban ma Jókairól beszélnem, aki őt személyesen is ismertem ,és neki egész életemben rajongója voltam, aminthogy magyar nemzeti szempontból is rendkívül építőnek tartom azt, hogy éppen ebben a szomorú időszakban adódik alkalmunk több olyan dicső férfiú szellemalakját magunk elé idézni, akiknek mindért szava, minden mozdulata egy-egy tanulság, egy-egy buzdító útmutatás a magyar nemzet fiai részére. Petőfi és Madách után jön Jókai s utána jönnek még annyian, akik annak idején a magyarság egének tündöklő csillagai voltak s akik úttalan bozotokon keresztül ösvényt mutattak a magyarságnak egy szebb jövő felé. Ne méltóztassanak tőlem azt várni, hogy én Jókai változatos és tanulságos életének még csak a főbb mozzanatait is felsoroljam, mert hiszen arra elégtelen lenne a részemre kiszabott idő; én ez alkalommal Jókainak inkább irodalmi tevékenységére akarok rámutatni: azokra az áldásokra, melyek az ő nagy lelkéből nemzetünkre kiáradva arra érdemesítik őt, hogy nemcsak, a mai kornak, hanem minden időknek is a magyarja hálával és kegyelettel emlegesse nevét. Jókai egyénisége. Egyénileg különben Jókai a legnemesebb, leggyöngédebb ember. Éppen a körünkben időző nevelt leánya tesz erről tanúságot, amikor emlékirataiban így ír Jókairól: »Ő maga volt a megtestesült jóság, báj, igénytelenség... Szép, tiszta, festői és magyaros volt modora, észjárása, tekintete... Soha nem haragudott! Soha semmit meg nem bosszult! Soha szegényt, ki hozzá fordult (pedig de sokan fordultak) segítség nélkül elmenni nem hagyott. S mint családapát igy jellemzi őt: )>Bár csak lélekben volt az, apámnak éreztem, a legjobb apának és minden élő ember között ezen a földön legjobban szerettem. S a hálás gyermeki, lélek tanúbizonyságát megerősíti Jókai kortársainak egész tömege. S az irói Jókai? Mondhatnám fényes üstökösnek, ha nem tudnám, hogy az üstökös bizonyos idő múlva elsuhan s a fénye kialszik. Jókai inkább a Nap erejének hordozója, mely világit, melegít, virulást fakaszt s még leszállta után is itt hagyja áldott fényének a nyomait. Jókai egy dúsgazdag Krőzus, aki teli marokkal szórta a világra szelleme kincseit. A mai kor züllöttsége. S abban látszik különösen a mai kor közszellemének a satnyasága, mondhatnám züllött mivolta, hogy ezt a nemzetet, mely a világnak (Jókait s halhatatlan kortársait: Petőfit, Aranyt, Madáchot, Vörösmartyt, Kossuthot adta, csak úgy könnyedén, minden lelkiismereti furdalás nélkül, meg akarná semmisíteni, ki akarná szárítani, mint valami veszedelmes mocsarat, holott ezeknek a magyarság lelkiből lelkedzett szellemóriásoknak a lelke által az egész világ gazdagodott! Borzalom! Az ember néha szinte isteni hatalommal szeretne bírni, hogy kezével leragadhassa az égi villámot s oda csördítsen vele a világ ama katárjainak, akik így megcsúfolták, megkínozták ezt a nemzetet, amely pedig annyi szolgálatott tett az emberiségnek! Mese egy keleti fejedelemről. Kedves Honfitársaim! Egy mesét ismerek, amely szerint egy keleti fejedelem újszülött leánykájának a bölcsőjéhez tizenkét tündér jött el s mindenik ott hagyott számára valami becses ajándékot. Jókai bölcsőjéhez is száz év előtt elzarándokoltak a világirodalom nagy mesemondói, s homlokon csókolván őt, mindenik átadott neki valamit a maga lelkéből, kezdve az Ezeregyéjszaka álmodóján, s folytatva a Kalevala, az Odyssea és Iliás, a Niebelungok és Divina Comedia lantosain át a falusi fonóházak mesélő tündéréig. Az írásművészet múzsája korán eljegyezte őt magának. Már kilenc éves korában a lapokban megjelent két verse, 18 éves korában pedig egy nagyobb drámai munkát ír, amelyben annyira mutatkoztak már az oroszlán körmök, hogy Vörösmarty és Bajza hajlandók voltak neki odaítélni az akadémiai jutalomdijat. S azután jöttek a többi művei, gyors egymásutánban, folyton növekvő elbájoló erővel, ugy, hogy Jókai rohammal veszi be a közönség szivét s 30 éves korában a népszerűség koszorújától övezetten a regényirodalom királyaként uralkodik felette. Jókai népszerűségének titka. Mi tette azzá? Óriási hatásának s népszerűségének titka mindenekelőtt az a szines, könnyed és eleven előadóképesség, amellyel mondanivalóit kezeli s amely elbájolta és lebilincselte a sziveket. Ugy elbeszélni, ahogy Jókai tud, nem tudott előtte senki. Egyes leírásai mindmegannyi gyönyörű festmény. A magyar nyelv nemcsak színesedik, hanem óriási módon gazdagodik is általa. S stylusa szerencsésen olvasztja össze a népies zamatot a művelt magyar nyelv előkelőségével. Nincs magyar író, akinek szókincse gazdagabb volna az övénél. Hát még a fantáziája! Ez könnyüszárnyú lepke, mely végig a szálldos az egész világon s mindenütt talál virágot, amelyből édes nedűt szívjon a költészet gazdagítására, amelyet aztán méznek feldolgozva eléje tálal nemzete közönségének. Jókai fantáziája: Jókai fantáziája »visszalendíti az idő kerekét, ásatag omladékokat épít meg, sírokat nyit fel, halottakat támaszt fel«. Szárnyain berepüljük az ősi múltat, a Mastodonok és Saurusok világátj, s a messze jövő ködfátyolos mezőit. Leszállunk rajta a föld gyomrába, hol a fekete gyémántok teremnek és felszállunk a felhők fölé. Kalauzolása mellett végig sétáljuk a nagy urak szalonjait s a pusztai betyárok csárdatanyáit; bekalandozzuk a forró égövi őserdőket s az északi pólus hómezőit; a magyar Alföld rónáit és Erdély havasait. Elhatolunk a magyar nemzet bölcsőjéig, hogy elmélázzunk a honfoglaló ősök hőstettein s azután végig harcoljuk a magyar nép nagy csatáit a kurucokkal, a vörös sipkásokkal és igy tovább, ezernyi helyzeten, áthaladván eközben az emberi sziv érzelmeinek minden skáláján, a szerelem suttogásától a szenvedélyek ádáz viharáig, a zokogó fájdalomtól a harsogó kacajig! Jókai invenciója: Micsoda színdús panoráma az ő költészete; micsoda dúsvizű forrás az ő érzelemvilága! Jókai óriási sikerének további titka: bámulatos invenciója, melynél fogva tárgyait ugy tudja megválasztani, hogy már maga ez a tárgyválasztás is bűvkörébe vonja s ellenállhatatlanul magával ragadja a lelkeket. És még egyet sikerének titkai közül, talán a legnagyobbat, a legfontosabbat... Jókai azt mondja az ő 50 éves írói jubileumán a magyar nemzet üdvözlésére adott, márványba vésni érdemes válaszában: »A költő tartozik nemzete lelkének kifejezője lenni. És ha nem találná az életben az ideált: a költő missziója, hogy azt keresse, megalkossa, nemzetével megismertessem . Jókai az volt, nemzete lelkének a kifejezője s onnan ered legfőkép lebilincselő nagy hatása, hogy a magyar közönség az ő minden sorából a magyar lélek lüktetését érezte ki. É s amikor az ideált durva kezek besározták, a nemzet reményeit összetörték, a hazafi Jókai nem szűnt meg az ideált keresni s tisztára mosni, hogy azt a maga fenségében vésse be honfitársainak szivébe. S ezzel Jókai olyan szolgálatot tett a magyar nemzetnek, amelyért az nem tudhat eléggé hálás lenni iránta. Ezzel a tényével a mesemondó Jókai már apostollá, prófétává magasztosult. Jókai költészetének nemzeti hatása. Mert ugy méltóztassanak ám venni a dolgot, hogy Jókai 60 esztendőn keresztül nemcsak hogy kellemesen elszórakoztatta a magyar közönséget, hanem a magyarság lelkében a nemes ideálokat, a hazafias erényeket ápolta s a nemzet jövőjébe vetett törhetetlen hitével, legnehezebb napjaiban bátorította. S Jókai ezen ha DIADAL Szombaton 5, 7, 9 órai kezdettel Scaramouche Főszereplők: Alice TeíTi, Ramon Navarro, Lera Stone. 3, 5, 7 és 9 órakor Scaramouche Jegyelővétel a Diadal Mozgóban hétköznap d. e. 10—12-ig, d. u. 3 órától, vasárnap d. e. 10—12-ig, délután 2 órától. Sternbergi Királyi Udvari Hangszer-Gyár Budapest, Rákóczi út 60/a. (Saját palota.) Telefon József 60—68. ifluitáinkat ma észiesen végzenk UDVII lUKa( saját gyárunkban. 7406 Olcsóbb részletre, mint máshol készpénzért. szenzációs Sardou Viktorien regénye A párisi Gaumont-gyár mesterműve Hétfőtől