Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)
1925-03-08 / 55. szám
1925. március 8. Szombat Vasárnap Szenzáció ! Pénzimidel (Tatjána hercegnő) Főszerepben : flgpjjgj. [^jjjj Előadások kezdete hétköznap 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7, 9. Weiner Leó „Farsang" cimü zenei immoreszkje. A filharmonikusok 16-iki hangversenyének 2-ik száma. Három erőteljes zökkenés. A bámészkodó, tolakodó tömeg előrelódul, hogy jobban lássa az érkező »Karnevál herceget«, íme, már itt is van. Szájtátva nézik, ő pedig belefúj a sípjába, £s felvonulnak egymásután a vendégek. Finom, graciózus leányok, óvatosan, könnyed, ritmikus léptekkel. Csúfosodva veti előttünk a cigánykereket Karnevál őfensége. Jönnek udvarias urak. Most még peckesen, vigyázva lépkednek és bókolnak jobbra-balra. Itt-ott kritizáló női megjegyzések hallatszanak. Közben egyre gyűlnek a vendégek. Mind több és többen jönnek, tolonganak, zajosan diskuráldnak, lehetetlenné téve a táncot. Végre egy kicsit alábbhagy a kavarodás, amit rögtön fel is használ egy fiatalember és bohókás táncba kezd. Majd táncosnőt kap és azzal folytatja. A többiek is táncba kezdenek. Duhaj jókedv uralkodik.Közben mintha egy szeparé ajtaja nyilt volna ki. Ott se sokkal kisebb a lárma. De hirtelen becsapódik az ajtó és vége a zavaró, idegen lármának. Karnevál herceg sípját utánozzák. Majd egy holtrészeg csuklásoktól megszakítva motyog valamit. Úgy látszik, a hallott nótákat igyekszik visszaidézni. Többen segítenek, de nem sikerül. Mind belegabalyodik. Egy fiatalember hegedülése vet véget a zavaros helyzetnek. Egy víg nótát szomorúra fordít, amiért mielőtt befejezhette volna, annak rendje és módja szerint kidobatik. Visszatér a jókedv, aminek Karnevál herceg sípja vet véget. Mindenféle gép, malom, gyári és cséplő-üzemhez szükséges összes cikkek és anyagok. Létrák, kézikocsik, nyugszékek, zsák-taligák, hajtható kertiszékek össze-Szikvizgyári és vendéglői berendezések, pultok, kimérő készülékek, jégszekrények, gumiáruk, pincészeti felszerelések, dugók, palackkupakok, Acél és ólom csomagzáró plombák és fogók. Mérlegek minden kivitelben legolcsóbban kaphatók Hungária Üzemfelszerelés és Árukereskedelmi Részvénytársaság_ Debreczen, Hunyady utca 11. sz. 512-2 Jívíryidéb: Ének Jókairól Egyszer a jó Isten teremtő kedvében Segitni akart a szegény magyar népen. Szenvedéseire szánakozva gondolt. Adott neki egy nagy igazmese-mondót. Mesébe való az, amit ezer éve Áll ki ez a nemzet küzdve és remélve. Küzdelmünk visszhangja, reményünk oltára Méltó legyen majd a gyönyörű munkára." Fényt a napsugárból, szint a szivárványból, Mézet a kerek föld ezer virágából Gyűjtött, hogy elérje örömének testét: Igy alkotta az Úr Jókainak lelkét. Ki érti meg, ha nem született magyarnak, Mi ad neki rajtunk erőt és hatalmat ? S aki egyszer magyar, ki ne értené meg Áldásait az ö örök érdemének?! Jókainak lelke, bármilyennek tartsák, Maga a rajongó, örök Hősei homlokán fénynek fiatalság; glóriája Ifjú éveinknek büszke ideálja. Tisztaság, nemesség gondolatban, tettben, Nagy rátörő cél és mégse lehetetlen. Szemünk lángra lobban, szivünk tettre dobban. Akarni és merni ki tanítna jobban ?! S mennyi színe van, ha festeni akarja, Milyen is a múltnak s jelennek magyarja! Sebeinket sokszor elevenig tépi. Vele sir az asszony, vele sir a férfi . . . Ha felülkerültünk, józanságra intett. Amikor elestünk, ő emelt fel minket: Viseljük el békén, amit a sors ránk mért, Halni is élni is tudjunk szép hazánkért! És amit elmesél, s ez igazán rávall, Bevonja lelkének arany humorával; Olvassad Jókait, ha megöregedtél, S nem fogod érezni, mi az a hideg tél! Zengő szava olyan, mint a madárének, Édes a beszéde fiatalnak, vénnek; Lehozza az eget gyönyörűségedre, Máskor meg magával ragad az egekbe. Föld felett, víz alatt, idegenben, itthon, Semmi se maradhat szeme előtt titkon; Megérzi az újat, meglátja a régit, Az ő világának sohse éred végit. Mikor vele vagyok, mintha ünnepelnék, Nem érzem az élet ezer gondját, terhét; Megfüröszti lelkem, megnöveszti szárnyam, Vele tudok hinni Nagy- Magyarországban! VIKTORISZ JÓZSEF. Jókai ünnep a Koronában. Nyíregyháza, március 7. Saját tudósítónktól. A tegnap esti Jókai-emlékünnep amelyet a »Korona« nagytermében tartott, illusztris és nagyszámú közönség jelenlétében a Bessenyei Kör, méltó folytatása volt a város Jókai díszközgyűlésének. Meleg, lelkes hangulat uralkodott a teremben, bizonyságául annak, hogy pusztán irodalmi eszközökkel is le lehet kötni órákra a közönség figyelmét. Attól a perctől kezdve, amidőn Mikecz Dezső m. kir. udvari tanácsos, a Bessenyei Kör elnöke megjelenik az előadói asztal mellett,feszült érdeklődéssel figyeltek a jelenlévők minden elhangzott szóra. A gondolatokban gazdag, brilliáns írói tollal kidolgozott, mély irodalmi műveltségről tanúskodó megnyitót a következőkben adjuk : Mikecz Dezső megnyitója Csodálatos, Isten áldotta időszak volt a mult század első negyede a magyar nemzet ezer éves életében. Mintha egy égi bőségszaru nyílott volna meg a magyar Glóbus felett: egymásután jelentkeznek hazánk egén a tündöklőnél tündöklőbb csillagok, melyek egymást követve vakítják el szemeinket és ragyogják be egünket. A század első évében látja meg a napvilágot Vörösmarty Mihály, akinek ajkán először szólal meg legtisztábban, legzengzetesebben gyönyörű magyar nyelvünk, aztán jön Arany János, ki gondolatainak mélységével, nyelvezetének hibájával és verselésének tökéletességével az egész világirodalom legelsői közt áll; majd a szabadság és szerelem édesszava csalogánya Petőfi Sándor; a mély gondolkozású, zárkózott, pesszimista Madách Imre; és végül, a negyedszázad utolsó évében, mintha a Magyarok Istenének parancsszavára egy kiapadhatatlan, ezer színben játszó forrás fakadt volna a sziklából, megérkezett a minden idők legnagyobb mesemondója: Jókai Mór! Rövid 25 év alatt, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, "ömlött e tengergazdagság, melynek értékét alig tudjuk kellőképen felbecsülni, a maroknyi magyar nemzetre; és ez a negyedszázad egyszerre oly dússá tette a nemzetet a népek sokaságában, mint mikor az aranyásó nehéz munkája közben a föld mélyében egyszerre kiapadhatatlan arany tömegekre talál . Ennnek a páratlan öt csillagnak fénye ragyogja be azóta egünket és fogja beragyogni, amig egy magyar lesz a földön . Jókai Mór a legfiatalabb e lángelmék között és az maradt munkáiban is. őneki volt legnagyobb olvasóközönsége, az ő idejében élt és az azóta élő nemzedék körében. Neki hosszú életet adott a Gondviselés és ezt azzal hálálta meg, hogy pazar bőkezűséggel ontotta szebbnél-szebb alkotásait nemzetére és az egész művelt világra ,amely igyekszik munkáit fordítás útján irodalmába beültetni. — Hosszú élete alatt létrejött alkotásai oly kimeríthetetlen és sokoldalú kincsesbányát tárnak fel, amelyben mindenki megtalálja azt, amit kíván és szeret. A mesemondó képességének szinte kiapadhatatlan forrása, a szárnyra kelt képzelő tehetségnek emberfeletti csapongása, az édes andalító bűbáj, mely az ő meséiből felénk árad, oly bámulatra méltó, oly lenyűgöző erejű, hogy valóban nem tudjuk: ezer színben szikrázó lángelméjének melyik színpompájában gyönyörködjünk le.-Elvezet ö bennünket a magyar történelem minden időszakába, látjuk daliás őseink küzdelmeit a szabadságért, látjuk szép hazánkat ellenség által szorongatva, látjuk történelmünk nemes és fenkölt lelkű nőalakjait. Elrepülünk fantáziája csapongó szárnyán az északi sarkra, visszaszállunk földünk gyermekkorába, le a föld gyomrába, majd a Senki szigetének paradicsomi szépségét mutatja meg nekünk, azután felszállunk vele Tatrangi Dávid repülőgépén a levegő ég végtelen óceánjába. Szemünk előtt valósul meg az, amit ő költői képzelete hevületében megálmodott, amit az akkori olvasók egy része bizonyára fejcsóválva túlzott fantasztikumnak minősített. És vajjon mi fog még megvalósulni képzelményeiből? De nem akarok hosszabb ideig időzni az ő alkotásainak jellemzésénél; oly beláthatatlan nagy az ő költői birodalma, hogy azt még képzeletben bejárni is alig lehet. Különben is mindnyájan, akik itt vagyunk, jól ösmerjük ezt a Tündérországot; eleget jártuk és járjuk, a költő által vezérelve, annak virágos ösvényeit, borongós ligeteit, napsütéses térségeit; mindnyájan megkönnyeztük meséinek érzelmes, édesbús eseményeit és mosolyogtunk ragyogó humorának isteni derűjén, verőfényén. Legyen ő áldott azért a sok-sok gyönyörűségért, amit műveivel kortársainak nyújtott, de legyen ezerszer áldott azért, amit nekünk, a mai szomorú időket megért magyaroknak adott! Vigaszt, feledést, a rettenetes jelentől való menekülést nyújt- e nekünk, nemcsak ragyogó költészetet! Ha elővesszük az ő írásait, elfeledjük a jelen kínzó gyötrelmeit, a szivettépő keserűséget, mely a Végzet igazságtalansága folytán lelkünket marcangolja. Az Ö Ezer egy éjszakai meséi elringatnak bennünket a szomorú jelenből és pihenőt adnak gyötrődő lelkeinknek. De ne legyen ez a pihenő tunya tétlenség; alkalom legyen az-