Nyugat, 1918. július-december (11. évfolyam, 13-24. szám)
1918 / 23. szám - Figyelő
FIGYELŐ TÖRÖK GYULA ! Huszonegy éves korában írta «A porban» című regényét, huszonnégy éves korában «A zöldköves gyűrű«-t. Rendkívülien öntudatos ember volt. Világosan látta, hogy mindkét munkája számottevő, s hogy föltétlenül alkalmasak arra, hogy betörje velük az érvényesülés útja előtt álló vaskaput. Tíz évig döngette ezt a kaput, s nem sikerült neki rést nyitnia rajta. Rettenetesen szenvedett. Tíz évi küzdelem után, az emberiség szívverését megállító világrengés közepette, szinte önként megnyillott előtte az út. A népek csatájának hódító zűrzavarában elindult rajta, s vágtatva, lelkendezve rohant a tűzbe borult ég alatt az érvényesülés felé. Néhány hónap alatt ismertté vált a neve. Nem tudott örülni a sikerének. A fanyar mosoly nem tűnt el az ajkai körül. A tíz éves lázas akarás óráiban szebbnek, dúsabbnak látta az álomképet, amely most váratlan valóra vált. Csalódott. Sikerei nem elégítették ki határtalan becsvágyát. Két könyvével úgy volt, mint ahogy a padlásról előkerült gyerekkori játékaival van az ember. Szerette őket, mosolygott a szeme és sírt, amikor beszélt róluk. Becézte őket, mert a látásuk eszébe juttatta azokat az időket, amikor soronkint egymás mellé rótta a betűiket, amikor hitte, hogy műremeket alkot. Az aranyos színek lekoptak a bábukról, mégis szerette őket s végtelenül fájt neki, ha mások nem tudták e legkedvesebb emlékeit az ő szemével nézni. A dicsérő és elismerő kritikák közül kihallotta a gáncsosok hangját és nagyobb volt a sikerein érzett öröménél a szomorúsága. Érezte, hogy túlhaladta a saját műveit s nagy terveket szőtt. Agya erejének minden megfeszítésével dolgozott. Új témák, regényciklusok alakultak ki folyton dolgozó képzeletében. Megint távol volt tőle a nagy cél, újra döngetni akarta a bezárt kaput. Megint gyönyörűeknek, szinte elérhetetleneknek látszottak előtte a kapu mögötti játékok. Nagy író akart lenni s nagyon bízott önmagában. E látszólag nyugodt, flegmatikus, szelíd kékszemű, rőtszakállú ember a nagy rajongók közül való volt. A szíve ölte meg. * Hogy írói pályája mely irányba fejlődött volna, csak találgatni lehet. E temperamentumánál fogva romantikus írónk elszegényedett nemesi családból született. Mindkét regényében első ifjúkorának reminiscentiái tükröződnek vissza. «A porban» című regényének témája: a magyar vidéki élet kultúranélkülisége, az emberek tudatlansága, tunya, traditiók alkotta szabályok közé szorított élete lehúzza az önállóan élni, gondolkodni akaró embert, — ez a téma közhely. Mindenki ismeri. Mégis, a nemesi középosztály milienjében ő nyúlt hozzá a fiatal irodalom írói közül először. (A nemesi középosztály problémáival Justh Zsigmond is megpróbálkozott talán több agressivitással, s ha talán nem kevesebb tehetséggel — kevesebb írói készséggel — de ez a sokat igérő írónk is korán elhalt ! A magyar nemesi középosztály életét kritikai szemmel még nem írta meg magyar író. Pedig alig van társadalmi regényünk, amely ne volna tele a magyar társadalmi élet bűneinek rajzával. Csakhogy : e regények írói vagy tanulatlan, műveletlen nyers tehetségek, akik erényeknek látják a bűnöket («virtus!») s valami dacos, bűnös hiúság hatása alatt villogó, romantikus bengáli fénynyel övezik körül épp azokat a félszegségeket, kinövéseket, amelyek a magyar középosztály elmaradottságának kútfői, vagy pedig — és ezt az igazi tehetségek teszik — írói talentumuk minden készségével valami passzív