Oktatófilm Közlemények, 1947 (10. évfolyam, 4-12. szám)
1947-04-01 / 4. szám
Geszti Lajos: Két dátum között (1944 nov.—1947 április 1.) A magyar filmes tanítás, több mint tízesztendei működés után, az Oktatófilm Közleményekkel együtt, 1944 novembertől kezdve szünetel. Szándékunkban van, hogy ezt a kényszerű hallgatást minél hamarább, de legkésőbb, ez év húsvétja után megszüntessük. E két dátum közt éppen olyan történelmi korszak húzódik meg, mint amilyent minden téren lehet tapasztalni világtörténelmi események idején. A háború anyagi és erkölcsi veszteségekkel jár. A VKM. Oktatófilm Kirendeltsége az anyagi veszteségekből bőségesen kivette részét. A második világháború olyan értékeket pusztított el,, amelyeket semmiféle emberi akarattal és semmiféle földi kinccsel pótolni nem lehet. Itt elsősorban gondolnunk kell az Oktatófilm Kirendeltség 14 esztendeje alatt gyűjtött, a világ minden tájáról összeszedett, gondosan kiválogatott és a magyar tanterv és utasítás szellemében átdolgozott oktatófilmek negatív anyagára. Még nagyobb veszteségünk a filmes tanításunk hőskorát jelentő küzdelem árán megteremtett magyar oktatófilm anyaga, amelyről szomorúan kell mondanunk, hogy ő volt. Ez a veszteség a fájdalmasabb, mert ez a filmanyag az egésznek 60 %-át képviselte és kiterjedt a közép- és középfokú iskolákszinte mindegyik tantárgyának szemléltető anyagára. Nincs. Elégett. Aki azt hinné, hogy ez a mérhetetlen anyagi veszteség és főleg az oktatófilm ismert és ismeretlen munkásainak erejéből szerzett és elvesztett negatív anyag erkölcsi kára haszon vagy értelem nélkül volt, az téved. Ebbe az oktatófilmanyagba beépített munka kiáltó bizonyítéka annak, hogy kis államocskák népe is, ha megtalálta az elvek helyes útját és ha ezeket céltudatosan és szívósan követte, akkor az egész emberiség kultúrájára értékes munkát végzett. Az elpusztult anyagnak egy újabb filmtár megteremtése hozza meg majd a vigasztalást. Ámde ebből a pusztulásból egy az egész kultúrvilágot, elsősorban a mi magyarságunkat megnyugtató bizonyíték származott; az, hogy a magyar pedagógia munkásai nemcsak megismerték azt, hogy a magyar pedagógia munkásai nemcsak megismerték a filmet, hanem meg is szerették és iskolai értékét nemcsak szóban és írásban ismerik el, hanem főleg azzal, hogy a két dátum közt kényszerű hallgatásunk idején nagyon sok szóbeli és írásbeli érdeklődés jelentkezett, hogy mikor lesz filmes tanítás újra? Egynek sem jutott eszébe azt hinni, hogy a magyar filmes tanítás hősi korszakának lezárultával a filmes tanításnak is vége van. Nagy erkölcsi érték az is, hogy a magyar iskola hűséges