Muszter örökmozgóképújság, 2006 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2006-12-01 / 12. szám

2006. december Örökmozgó Filmmúzeum mb=magyarul beszélő (dubbed into Hungarian) > mf=magyar feliratos (Hungarian subtitles) > hb=version original with Hungarian voice-over translation (through earphones) E=angol hang (English) > Ro=román hang (Romanian) > l=olasz hang (Italian) > J=japán hang (Japanese) > R-orosz hang (Russian) > Sp=spanyol hang (Spanish) > F=francia hang (French) 13. szerda A domb 16.30 (The Hill), angol, 1965, r: Sidney Lumet, f: Ray Rigby (saját és R. S. Allen drámájából), o: Oswald Morris, z: Art Noel, Don Pelosi, sz: Sean Connery (joe Roberts), Ian Hendry (Williams), Harry Andrews (Wilson), Ossie Davis (Jacko King) mb, 120 perc Angol katonai büntetőtábor az észak-afrikai sivatag valamelyik zugában a második világháború alatt: az udvar közepén egy hatalmas homokpiramis merede­­zik. Büntetésképpen ezen kell a foglyoknak a perzse­lő hőségben teljes menetfelszerelésben le-fel mászni­uk. Egy új fogoly belehal a kegyetlen bánásmódba. Vajon a többiek még meddig tartják magukra nézve kötelezőnek a szabályok feltétel nélküli elfogadását? S vajon ki más is alakíthatná az ellenállás vezéralak­ját ebben a feszült lélektani drámában, mint Sean Connery, aki testi-lelki erejét ebben a filmben az erő­szakmentesség sztoikus filozófiájává lényegit át. [20. század a filmen: 1944] Első szerelem 18.30 (Hatsukoi), japán, 1999, r: Shinobara Tetsuo, f: Nagasawa Masahiko, o: FujisawaJunichi, z: HisaishiJo, sz: Tanaka Rena (Satoka), Sanada Hiroyuki (Shinichiro), Harada Mieko (Satoka édesanyja) hb/J, 115 perc with English subtitles A film hőse egy diáklány, Satoka, akinek életét na­gyon megnehezíti, hogy édesanyja betegsége miatt kénytelen nap mint nap konfrontálódni apjával, aki­vel soha nem tudott kijönni, így amikor megtalálja anyja levelét, melyet első szerelmének, Shinichirónak írt, egyből elhatározza, hogy teljesíti a halálos beteg kívánságát, vagyis felkutatja és elviszi hozzá Shinichirót. Csak az a baj, hogy a férfi már nem is ha­sonlít egykori önmagára. Satoka azonban nem adja fel: megszállottan próbálja jó útra téríteni Shinichirót, és összehozni a megálmodott találkozást a virágzó cseresznyefa alatt. Végül persze semmi sem alakul úgy, mint hitte... A belépés ingyenes! [japán fámi klub] Ördögűző 20.30 (The Exorcist), amerikai, 1973, r: William Fried­kin,­­ Wiliam Peter Blatty (saját regényéből), o: Owen Roitman, r:Jack Nitzsche, sz: Ellen Burstyn (Chris MacNeil), Max von Sydow (Merrin atya), Jason Miller (Karras atya), Linda Blair (Teresa), Lee J. Cobb (Kinderman hadnagy) mf/E, 125 perc A tizenkét éves Regant megszállta az ördög. Obszce­­nitásával és szexuális agressziójával őrületbe kergeti a környezetét. Az orvosok tanácstalanok, így édes­anyja az egyháztól kér segítséget. Két szerzetes veszi fel a harcot a kislányba költözött démonnal... [Lee J. Cobb 95] 14. csütörtök Tiltott játékok 17.00 (Jeux interdits), francia, 1951, r: René Clement, f: Jean Aurenche, Pierre Bost, René Clément (Francois Boyer regényéből), o: Robert Juillard, r: Narcise Yepes, sz: Brigitte Fossey (Paulette), Georges Poujouly (Michel Dolle), Amédée (Francis Gouard), Laurence Badie (Berthe Dolle) mf/F, 90 perc Az 50-es évek elejére a francia film vibráló érzékeny­ségével, hasonlíthatatlan költőiségével kiemelkedő rangot képvisel a világ filmművészetében. René Clément jelentősen hozzájárul ehhez a dicsőséghez. Az alkotókat ezekben az években érthető módon még mindig a második világháború iszonyatai foglal­koztatják, René Clément sem tud tőle elszakadni. Filmje előtt és után is ritkán fordult elő, hogy a hábo­rú pusztító utóhatásait ilyen megrázó nyíltsággal áb­rázolták volna. A történet egy kislányról szól, aki a nérult légitámadás során elveszítette szüleit, s egy vi­déki parasztcsalád neveli. Összebarátkozik a helybeli gyerekekkel, és a körülöttük dúló borzalmakat velük együtt ártatlanul belevonja játékaikba. Az elárvult kislány öntudatlan cselekedetei felkavaró könyörte­lenséggel utalnak a felnőttek hátborzongató világá­ra. A film 1953-ban Oscar-díjat kapott, és a velencei fesztivál nagydíját is elnyerte. [20. század a filmen: 1944] Megszállottság 18:30 (Ossessione), olasz, 1942, r: Luchino Visconti,­­ Gino Franzi, Mario Alicata, Giuseppe De Santis, Gianni Puccini, Luchino Visconti (James M. Cain regényéből), o: Aldo Tonti, Domenico Scala, r: Giuseppe Rosati, sz: Clara Calamai (Giovanna), Massimo Girotti (Gino), Juan De Landa (Giuseppe) mf­l. 120 perc Az utókor korszakalkotónak kiáltotta ki a filmet: so­kan ennek elkészültétől számítják a neorealizmus születését. Az olasz valóság ábrázolása (Gino egy munkanélküli szerető, Giovannát pedig majdnem prostitúcióba sodorta a nyomor, mielőtt megismer­kedett öreg férjével stb.) olyan jól sikerült, hogy a fil­met mindössze egyszer vetítették, s a megsemmisí­téstől is csak kalandos körülmények között tudott egy kópiát megmenteni Visconti. [Visconti 100] Szent szív 20.30 (Cuore sacro), olasz, 2005, r: Ferzan Ozpetek, r: Gianni Romoli, F: Ozpetek, o: Gianfsippo Corticelli, z: Andrea Guerra, sz: Barbora Bobulova (Irene), Andrea Di Stefano (Giancarlo), Lisa Gastoni (Eleonora), Massimo Poggio (Carras atya), Erica Blanc (Maria Clara) mi/­ 120 perc Irene Ravanelli, a milliárdos ingatlanvállalkozó épp most zárt le egy pénzügyi spekulációt, amely a család két barátját öngyilkosságba kergette. Arra készül, hogy a hatalmas családi épületet, amelyet apjától örökölt, kis lakásokká átalakítva eladja. Mindeköz­ben felfedezi őrült édesanyja szobáját, ahol a beren­dezés érintetlenül maradt. Találkozik egy rendkívüli kislánnyal, Bennyvel, aki annak szentelte életét, hogy segítse a magához hasonló szegényeket. Az anyja em­léke és a kislány halála erősen felkavarja Irénét, és ra­dikális változásra készteti. Eddigi kapzsisága önzet­lenségbe fordul... 15. péntek Én és a tábornok 16.30 (The Spuare Peg), angol, 1958, r.John Paddy Carstairs, f: Eddie Leslie, Jack Davies, Henry Blyth, Norman Wisdom, o:Jack Cox, z: Philip Green, sz: Norman Wisdom (Norman Pitkin/Schreiber tábornok), Honor Blackman (Lesley Cartland), Edward Chapman (Grimsdale mérnök), Campbell Singer (Loder őrmester), Hattie Jacques (Gretchen) mf/E, 85 perc A második világháború idején Norman Pitkin útjaví­tó munkás főnökével, Grimsdale mérnökkel a Battersby katonai tábor melletti útszakasz javításán dolgozik. Munkáját, pozícióját rendkívül komolyan veszi, ezért ha kiteszi a „Stop! Útjavítás” táblát, még maga a hadügyminiszter kocsija sem haladhat to­vább. A tábor lakói és Pitkin között egyre gyakorib­bak a konfliktusok. Az áldatlan állapotnak Layton ez­redes, a tábor parancsnoka vet véget: Normant és fő­nökét besorozzák. A két újonc a kiképzés során ügyetlenségével rengeteg galibát okoz, ezért, hogy megszabaduljanak tőlük, útnak indítják őket Fran­ciaországba... [20. század a filmen: 1944] Tizenkét dühös ember 18.30 (Twelve Angry Men), amerikai, 1956, r: Sidney Lumet, r: Reginald Rose, o: Boris Kaufman, r: Kenyon Hopkins, sz: Henry Fonda (8. esküdt), Lee J. Cobb (3. esküdt), Martin Balsam (1. esküdt) mb, 100 perc A tizenkét esküdtnek látszólag sima gyilkossági ügy­ben kell ítéletet hoznia. A vádlott bűnösségét annyi egybevágó tény bizonyítja, hogy az egyik esküdtben felmerül a gyanú: a dolog túlságosan is egyszerű, és nem ártana alaposabban megbeszélni a tárgyalóte­remben hallottakat. Kezdetben tizenegyen vannak egy ellen, ám a helyzet fokozatosan változni kezd... [Lee J. Cobb 95] Petra von Kant keserű könnyei 20.30 (Die bitteren Tränen von Petra von Kant), nyugatnémet, 1973, r. f Rainer Werner Fassbinder (saját színdarabjából), o: Michael Ballhaus, sz: Margit Carstensen (Petra von Kant), Hanna Schygulla (Karin Thimm), Irm Hermann (Marlene), Katrin Schaake (Sidonie von Grasenable), Eva Mattes (Gabriele von Kant) mf/G, 124 perc A sikeres divattervező, Petra von Kant magányosan él, férjétől elvált, tinédzser lánya intézetben nevelke­dik. Házvezetőnője, egyben asszisztense Marlene, aki mindenben aláveti magát neki, mégis ridegen és meg­alázóan bánik vele. A sebezhetetlennek tűnő asszony azonban maga is kiszolgáltatottá válik, amikor meg­ismerkedik a nála fiatalabb Karinnal, és beleszeret. 16. szombat Bernadette 16.30 (The Song of Bernadette), amerikai, 1943, r: Henry King, r: George Seaton (Franz Werfel azonos című regényéből), o: Arthur Miller, r: Alfred Newman, sz: Jennifer Jones (Bernadette Soubirous), William Eythe (Antoine Nicolau), Charles Bickford (Peyramale), Vincent Price (Vital Dutour), Lee J. Cobb (Dr. Dozous) mf/E, 142 perc Bernadette Soubirous, fiatal parasztlány látomásá­nak híre futótűzként terjed Lourdes-ban. Nemcsak a tömegekre van nagy hatással, de az állami hivatalok­ban is foglalkoznak az ügy esetleges következményei­vel. Az első csodatétel után Bernadette-et a hatósá­gok elé idézik. A polgármester jövedelmező vállalko­zás reményében, lezáratja a barlangot, és körbekeríti a forrást. A víz meggyógyítja Napóleon Lajos császár súlyosan beteg fiát, ezért az uralkodó elrendeli, hogy nyissák meg a barlangot a nép számára. Ekkor közli Peyramale, Lourdes érseke Bernadette-tel, hogy ko­lostorba kell vonulnia, az egyház kívánságára. Bernadette elbúcsúzik anyjától, apjától és szerelme­sétől, Antoine Nicolautól, aki biztosítja, hogy soha nem fog megházasodni. Évekkel később nagy tömeg szorong a barlang előtt. A világ minden tájáról gyűl­tek össze emberek, hogy hitet tegyenek Bernadette látomása mellett. [Lee J. Cobb 95] Meghalni egy hosszú 19­00 nap végén (The Long Day’s Dying), angol, 1968, r: Peter Collinson, r: Charles Wood (Alan White regényéből), o: Brian Probyn, Ernest Day, r: Malcolm Lockyer, sz: David Hemmings (John), Tom Bell (Tom Cooper), Tony Beckley (Cliff), Alan Dobie (Helmut) kb/E, 90 perc Komor, a második világháború idején játszódó film­dráma három, ellenséges vonalak mögött rekedt an­gol katonáról, akik őrmesterüket várják, hogy az ki­mentse őket szorult helyzetükből. Miközben életben maradásukért küzdenek, elfognak egy német kato­nát, Helmutot. Az ő segítségével próbálnak meg ki­jutni az ellenséges vonalak mögül, ám a nap végére már mindannyian halottak. A film különleges, klausztrofobikus feszültségét fokozza, hogy a meg­szokott dialógusok helyett a szereplők gondolatait halljuk megszólalni. [20. század a fámen: 1944] Elvira Madigan 20.30 svéd, 1967, r: f: Bo Widerberg, o:Jörgen Persson, r: Ulf Björlin, sz: Pia Degermark (Elvira), Thommy Berggren (Sixten), Lennart Malmen (Sixten barátja) mf/svéd hang 95 perc A filmet az osztrák Rudolf trónörökös és szeretője, Vetsera Mária múlt század végi tragikus öngyilkossá­ga ihlette. Elvira és Sixten kivonulnak a társadalom­ból a természetbe, és teljes intenzitásában élik át a szerelmüket. A lírai film stílusa távol áll Widerberg korábbi alkotásainak hétköznapi realizmusától, nem a cselekmény, hanem a színek, a tárgyak, a zene jel­lemzi a francia impresszionista festők, különösen Renoir és Monet stílusában. » Filmtörténeti sorozatunk « 20. század a filmen: 1944 1- jén: Üzlet a korzón 2- án: Szent Lőrinc éjszakája, Utazás Jeruzsálembe 4- én: Nincs izgalom, Az utolsó metró 5- én: Angelina 6- án: Harc a sínekért, Csatorna 7- én: A holló 8- án: Budapesti tavasz 10-én: Viszontlátásra, gyerekek!, Titkos küldetés

Next